Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-20 / 3. szám, Vasárnapi Új Szó

[íífiíMĽffi - TnRSHDHIDM A zzal kezdődött, hogy a Nószövetség Központi Bizottsága egyik plenáris ülésén Elena Litvajová elvtársnő a „Nők­nek a testnevelésbe és a polgári védelem­be való bekapcsolásáról“ tartott beszámo­lót. A vita majd a határozat minket a Bra­tislava I. körzet női szervezetének a tag­jait is arra késztette, hogy tegyünk vala­mit az ügy érdekében. Mindenekelőtt az elhízott nőknek kellene lehetővé tenni, hogy tornázzanak. De hol? Hogyan? Töp rengtünk. Emília Rukríglová elvtársnő, a Nőszövet ség Központi Bizottságának titkára adta az ötletet, hogy „A nők szépségéért és egészségéért“ címmel hirdessünk akciót. Szerezzünk helyiséget, ahol a jelentkezők rendszeresen tornázhatnak, s ha ez való­ban a szépségük és egészségük javát szol­gálja, akkor mások is követik a példáju­kat . .. A tanácsot megfogadtuk, felhívást intéz­tünk a körzetünk alapszervezeteinek tag­jaihoz, és huszonketten jelentkeztek kísér­leti alanynak. Közben helyiséget keres­tünk. Sorba vettük a belváros összes alap- és főiskoláit, de egyiknek a tornatermét sem tudták a rendelkezésünkre bocsátani. Azután fedett uszodát kerestünk. Titok­ban azt reméltük, hogy szaunát is sikerül A medencében A nők szépségéért és egészségéért A plenáris ülés határozata értelmében # Huszonkét jelentkező # Tornaterem, szauna, uszoda # Házi feladat # Követésre méltó szereznünk. Szauna, melyben a felesleges súly leadására kényszerül a test, eltűnnek a ráncok, felfrissül az idegrendszer. Azon­ban minden fáradozásunk hiábavaló volt. Amikor már minden erőnk és reményünk elfogyott dr. fán Michálikhoz, az Egyete­mi Kórház igazgatójához fordultunk. Az I. körzet női szervezete tagjainak a nevé­ben kértük, hogy segítsen ... A kórház vezetőivel való megegyezés után került sor a jelentkezők első találko­zására. Az asszonyok úgy sem ismerték egymást, hiszen annak idején külön-külön jelentkeztek. Húszán voltak. Mielőtt még elkezdődött volna az akció, valamennyien Orvosi; belgyógyászati, endokrinológiai, ginekológiai kivizsgáláson vettek részt. S csak az lehetett „kísérleti alany“, aki­nél semmi rendellenességet nem találtak. Az akció felett dr. Laláková vállalt véd­nökséget. A jelentkezők az első napon és azután is minden alkalommal fél ötkor sorakoz­tak fel a kórház balneológiai osztályának tornatermében. Természetesen már torna­ruhában. A tornateremben egy fiatal, de tapasztalt gyógytornásznő vezetésével elő­ször egyszerű, majd egyre bonyolultabb gyakorlatokat végeztek. Öt órakor bevo­nultak a szaunába. Fél hatkor átmentek az uszodába, ahol egy mosolygó, de szi­gorú tornatanár, Stacbovicová foglalkozott velük. Minden nő igyekezett a legmesszebb­menőkig teljesíteni a tanárnő parancsait, (Milan Markovié felvétele) bár ez egyeseknek szemmel láthatóan megerőltetést jelentett. A tornateremben, a szaunában, az uszo­dában valamennyien igyekeztek a legjobb teljesítményt nyújtani a közös cél, a fo­gyás, tehát az egészségük, szépségük ér­dekében. Otthon azonban már nem min­denki volt ilyen lelkiismeretes. Ugyanis házi feladatot is kaptak az asszonyok. Dié- tázniok kellett. S bizony nem tudtak vala­mennyien lemondani a finom falatokról. S hogy ki „vétkezett“, azt a heti mérésnél dr. Laláková mérlege megmutatta. Ezután mindenkinek egy füzetbe fel kellett je­gyezni, hogy mit fogyasztott azonkívül, ami engedélyezve volt. Még egy szem bonbont sem volt szabad letagadni. Ez­után már jobbak lettek az eredmények. Már harmadik hónapja folyt a kísérlet, melynek mi a LOTOS nevet adtuk s kíván­csiak voltunk, hogy mindaz, ami ennek keretében történik, valóban a részvevők egészségét, szépségét szolgálja-e? Ezért beszélgetésre jöttünk össze, melyen az ak­ció munkáját irányító orvosok, egészség- ügyi dolgozók is részt vettek. Kiderült, jó úton haladunk. Utána még két hónapig folyt a kísérlet. Ha összegezzük az elért eredményeket, akkor elégedettek lehetünk. Az eredmények örömmel töltik el azokat, akik ebben az akcióban részt vettek és ugyanakkor minket is, hiszen olyan mun­kát végeztünk, mely követésre méltó. A LOTOS kísérlet második fázisa hu­szonöt nő részvételével kezdődött meg. Mivel körzetünkben sok a jelentkező, a fogyni, szépülni vágyó nő, további helyi­ségeket keresünk, ahol tornászhatnak, szaunázhatnak, úszhatnak a nők. JÚLIA POLAKOVICOV “V A só kétségtelenül háztartá­sunk nélkülözhetetlen alkotó­eleme. Étkezésünk elképzelhe­tetlen nélküle. Most viszont a tónak hat olyan felhasználási módját ismertetjük, amelyek közül csupán egy kapcsolódik az étkezésünkhöz. 1. A zsebkendők mosása min­den háziasszonynak komoly gondot okoz. Még ha géppel történik, ha beáztatjuk is, ag­gódnunk, elég tisztán kerülnek-e ki a mosásból, mert alig van fusztustalanabb valami, mint a foltokkal tarkított zsebkendő. Nos, ha a zsebkendőket mosás előtt néhány órára sós vízben áztatjuk, sokkal biztosabb ered­ményt várhatunk a mosástól. 2. Divatossá vált korunkban a gyertya használata. Nem is bu­ta divat, mert bármikor előfor­dulhat rövidzárlat, vagy kiéghet egy körte, amelyet nem tudunk azonnal pótolni, és sötétség bo­rul a lakásra. Ilyenkor nagy­szerű szolgálatot tesz a divat­ból vásárolt gyertya. A gyertya, amelynek kellemetlen tulajdon­sága, hogy: csöpög. Ha viszont 2 órára sós vízben áztatjuk, megszabadul ettől a tulajdonsá­gától. 3. Ha korom kerül a ruhánk­ra, valósággal kétségbe esünk, hiszen sem keféléssel, sem dör* zsöléssel nem távolítható el. Ha sóval szórjuk be, egy óra múlva lekefélhetjük a foltot. 4. Természetes szivacsot könnyen tisztíthatunk, ha elő­zőleg 24 óráig sós vízben áz­tattuk. 5. Mindnyájunknak problé­mánk az új fogkefék tisztítása. Forró vízbe nem tehetjük, mert megpuhul, sőt kihullanak a szá­lai, pedig tudjuk, hogy piszkos, hiszen sok kézen ment keresz­tül, amíg elkészült. A sós víz itt is segít, a javasolt áztatási idő ebben az esetben is 24 óra. fi. És végül: meggyorsíthatjuk a tojásfehérje felverését, ha egy csipetnyi sót teszünk bele. Cs„ 'aknem száz évvel ezelőtt írta meg August Bebel námet író azóta híressé vált és számtalan kiadást megért köny­vét „A nő és a szocializmus“ címen. Ebben a könyvben az író olyan módon ábrázolja a nő társadalomban elfog­lalt helyét, hogy „egész generációk szá­mára vált a szocializmus tankönyvévé, a szabadelvű nők számára pedig hely­zetük megváltozásának ígéretét jelen­tette“. (Idézet az 55. kiadás előszavá­ból.) Aki elolvasta, megérti, miért nem le­hetett a könyvet Németországban 12 évig megjelentetni. Ez a könyv valóban forradalmat jelentett és értékét sem­mivel sem csökkentette a kritikusok bősz támadása, akik tudománytalannak, erkölcstelennek ítélték. Az igazság persze az, hogy még ma, a tudományos ismeretek nagyarányú fejlődésének korában sem találkozunk a témakör olyan tökéletes, tudomá­nyosan megalapozott elemzésével, mint Bebel munkájában. A mű ma is eleven és időszerű annak ellenére is, hogy sok akkori követelménye ma már meg­valósult és természetesnek vett való­ság lett. A felvetett kérdés azonban olyan széles körű, hogy még ma sem lehet lezárt ténynek tekinteni, ezért érdemes néhány gondolatát felelevení­teni és összeegyeztetni napjaink gyakor­latával. Bebel művének ereje főként a nőkér­dés dialektikus értelmezésében rejlik. Első oldalától az utolsóig bizonyítja annak az alapgondolatnak az igazsá­gát, hogy a nők megoldást követelő helyzete csak egy része az általános társadalmi problémáknak. Ezért, a kö­tet két első fejezete („A nő a történe­lemben“ és „A nő a jelenben“) után, „Az állam és a társadalom“, majd „A társadalom szocializálása“ címen kö­vetkeznek a fejezetek. Ebből is láthat­juk, hogy a lehető legszélesebb kör­ben világít rá az őt foglalkoztató kér­désre. Ezért foglalkozik szinte minden kérdéssel, amely összefügg az emberi­ség előrehaladásával és a szocialista társadalom szervezettségével. Foglalko­zik például a falu és a város közötti színvonalbeli különbségek felszámolá­a munkafolyamatot, tehermentesíti a dolgozót, de mi célja volna mindennek, ha az ember az így nyert szabad időt nem tudná önmagának tökéletesítésé­re, ismereteinek bővítésére felhasznál­ni? Tehát a személyiség fejlesztése a szocializmusban nemcsak a társadalom továbbfejlődésének az eszköze, hanem végső célja is. Ez a fejlődés annyiban különbözik az előző korszakok fejlő­MA IS IDŐSZERŰ Klasszikusok a nőkérdésről sával, a vallás jövőjével, a népszapo­rulat kérdésével, a munka szervezé­sével és termelékenységének növelésé­vel stb. Fölösleges volna újra hangsúlyozni, hogy e kérdések legtöbbje — mint pél­dául a nő tanulásra és művelődésre való joga, közgazdasági emancipáció­ja, az erkölcsi normák fokozatos meg­változása — ma már a gyakorlatban is megvalósult. Helyesnek bizonyultak a szocialista társadalom populációs fej­lődésével kapcsolatos feltételezései is. KUlön figyelmet érdemel a könyv 27. fejezete, amelynek címe: A személyiség szabad fejlesztése. Ez a kérdés ma is időszerű, a társadalmi haladásnak ez az egyik legfontosabb tényezője és fel­tétele. A műszaki tudományos fejlődés nem mehet végbe önmagától, hanem jó képességű, megalapozott tudású és művelt embereket követel. A kérdés másik oldala sem hanyagolható el: a fejlődés meggyorsítja és megkönnyíti désétől, hogy általános érvényű, min­denkit érint és senkit sem szorít hát­térbe. A múlt társadalmakban a rab­szolgatartó a rabszolgái rovására, a hűbérúr a jobbágyai rovására, a tőkés a proletár rovására, a férfi az asszony rovására gyarapodott és fejlődött. Ilyen és ehhez hasonló felismeréseket tartal­maz a mű 27. fejezete. További két rendkívül érdekes gondolatot is fel­vet, amelyek „A háztartás megváltozá­sa“ és „A kommunista konyha“ cím alatt kaptak helyet. Idézek néhány sort ebből a fejezetből: „A magánkonyha az asszonyok mil­lióinak veszi el az erejét és szabad idejét. Nemcsak költséges, de az egész­ség szempontjából ártalmas és lehango­ló is lehet... A magánkonyha éppen olyan idejét múlt intézmény mint a kisiparos műhelye. Mindkettőre a leg­nagyobb mértékű gazdaságtalanság jel­lemző. Idő-, energia-, tüzelő-, vil­lany- és élelmiszerpazarlást jelent." Lehetetlen meg nem látni az összefüg­gést azzal a gondolattal, amit a rnd zárófejezetében fejteget: „Senki se be« csülje alá a saját erejét, és ne gondol* ja azt, hogy a személye értéktelen, ke­vésbé fontos, mint a másiké. Az embe­riség haladásáért vívott harcban min* denkire egyformán szükség van.“ Napjaink szemszögéből nézve talárt ez a rész a legfontosabb. Megdöbbentő az a tény, hogy a nő energiájával és szabad idejével való pazarlás fejlődést gátló és káros voltát Bebel csaknem száz évvel ezelőtt világosabban látta, mint mi, a késői utódok. Helyesnek bizonyult, az az előrelátása is, hogy a huszadik században a személyiség fej­lesztésének legnagyobb kerékkötője a sok szabad időt elrabló közlekedés és a háztartás lesz. A kettő közül jelenleg a tömegközlekedés problémájának a megoldása a legégetőbb. A háztartás kérdése — bár a háztartási munkálatok terhének túlnyomó része a nő vállára nehezedik — egyelőre mint össztársa­dalmi probléma kisebb jelentőségű. Bebel harcos és forradalmár szel­lem volt. Nem volt olyan társadalmi kérdés, amelyet ne tanulmányozott vol­na tudományos alapossággal. Bátran szembeszállt az idejét múlt ezredéves hagyományokkal és hamis előítéletek­kel. Ma, minőségileg megváltozott tár­sadalmi helyzetünkben, amelyben lép- ten-nyomon Bebel valóra váltott esz­méivel találkozhatunk — műve tovább­ra is érvényes marad. Arra késztet ben­nünket, hogy tudomásul vegyük a ha­ladás szemszögéből felmért fontosságot, felismerjük a társadalom objektív tör­vényszerűségeit, és céltudatos erőfeszí­téssel harcoljunk mindenért, ami ezt a haladást lehetővé teszi. Dr. JOLANA JANCOVICOVA 1974. I. 20. 16

Next

/
Thumbnails
Contents