Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-20 / 3. szám, Vasárnapi Új Szó
Ml LESZ AZ IDÉN? Természetesen sok minden lesz, történik, amiről az alábbiakban nem lesz szó. E helyen csupán a motorizáció és autóiparunk fejlődéséről szeretnénk tájékoztatni olvasóinkat. Mint ismeretes hazánk autógyártása nem dicsekedhet milliós sorozatokkal évente — ennek ellenére akad néhány olyan adat, amely a legfejlettebb országok közé sorol bennünket. Ilyen például az az adat, amely az egy lakosra eső személygépkocsik számát szemlélteti. A jelenlegi arány 1:14 — vagyis minden 14. lakosra jut egy személygépkocsi. A tervek szerint ez az arány állandóan csökkenni fog: az ötödik ötéves terv végéig (1975) minden 10., s a hatodik ötéves terv végéig (1980) minden 7. lakosnak lesz majd személygépkocsija. A nagyobb városokban — mint például Prágában — a motorizáció még gyorsabb ütemben fejlődik: a felmérések szerint minden harmadik lakosra jut egy személygépkocsi. Figyelemre méltó a másik tényező is: éspedig az egy lakosra jutó autógyártás. A lényegesen több lakost számláló1 országokhoz hasonlítva — Csehszlovákia e tekintetben is az első tíz közé tartozik, s a szocialista országok között az első helyet foglalja el. Autógyáraink ma már előkelő helyet foglalnak el a gépiparban: össztermelésük egyötöde a gépipari termelésnek, s a gépipari export egyötödét az autóipar szolgáltatja. Vitathatatlan, hogy a tervszerű fejlesztés eredményéről van szó. Az utóbbi tizenöt év alatt a csehszlovák autóipar termelése mintegy 400 százalékkal növekedett, s a következő években még fokozódik. Az idén — vagyis az ötödik ötéves terv negyedik évében — lényegében megvan minden feltétel, hogy az autógyárak teljesítsék termelési feladataikat. Az idei állami terv 168 000 személygépkocsi. 31000 tehergépkocsi, 2000 autóbusz, 110 000 motorkerékpár stb. gyártását irányozza elő. 1974-ben a beruházások 6,4 százalékkal, a piaci termelés 33 százalékkal, s a pótalkatrészek exportja 19 százalékkal növekszik. A pótalkatrészek gyártásának fokozása természetesen a hazai piacon is még jobb ellátást ígér. Szinte bizonyosra vehető ez a következő adatból: autóiparunk az idén mintegy 3158 milliárd korona értékű pótalkatrészt gyárt. A Mototechna nemzeti vállalat az idén mintegy 170 000 személygépkocsi eladását tervezi. Ezek között szerepelnek például a következő típusok: Škoda, Zsiguli 2101 és 2103, Wartburg, Trabant, lengyel Fiat, Moszkvics, Volga stb. Ismeretes, hogy az autógyártás rendkívül bonyolult folyamat, több iparágazattal kell együttműködnie, s ez a tény a kooperáció, a szállítói-megrendelői kapcsolatok magas szintjét igényli. Ügy tudjuk, hogy a törszthöz tartozó üzemek jól felkészültek, s az idén is teljesítik kitűzött feladataikat. Hávom év telt el azóta, hogy üzembe helyezték a Togliatti Autógyár első szerelőszalagjait. Ma már az üzemépítés lénye gében befejeződött s rövidesen eléri a tervezett évi 660 000 kapacitást. A képünkön látha tó Zsiguli a millió módik, amely Tog liattiban készült. (TASZSZ-felvétel) 1974. I. 20. 171 AZ ORVOS SZEMÉVEL HOGYAN UTAZZÉK Ä GYEREK? „Feleségem nem szereti az autót, mert hatéves gyermekünk, aki rosszullétei miatt nem hátul, hanem elöl ült, egy alkalommal előrebukott és megsértette az arcát“ — panaszolja S. Róbert, p.-i olvasónk. — „Mit tehet a motoros, hogy a kocsiból ne származzanak ilyen bajok s az egész családnak öröme teljék benne?" — Mindenekelőtt, hogyan viseli a gyermek az autóutat? Az újszülött, de még az egyéves csecsemő is közömbös az utazással szemben, hosszabb autóút alatt sem mutatja rossz közérzet jeleit. Két vagy hároméves korban egyes gyermekeknél egyensúlyzavar léphet fel, amit kedvező körülmények közt legyőz, de egyes esetekben idősebb korban is küzd ellene. Kizárólag ily gyermeket ültethetünk a vezető melletti ülésre, ha ott jobban érzi magát, azonban biztonsági övvel óvjuk az esetleges sérüléstől. Sokan ismerik a Kinedryl nevű készítményt; tanúja voltam, midőn egy édesanya autóút előtt bevett egy tablettát és hároméves kisfiának is beadott volna egyet... Nehezen győztem meg arról, hogy a gyermekek adagja 2-től 6 éves korig egynegyed tabletta csupán, 15 éves korig pedig egynegyed-fél tabletta, s ezt is csak orvossal való megbeszélés alapján alkalmazhatjuk. E kérdésekkel kimerítőbben foglalkoztunk „Az útitárs egyensúlyzavara" c. cikkünkben lapunk 1973. június 24-én megjelent számában, ahol hasznos útmutatást talál levélírónk is. Az autóban utazó gyermeknek különben a hátsó ülésen a helye: ha kisebb a gyermek, különleges ülőkét kell beszerezni, amelyet szíjakkal biztosítunk, hogy előre és oldalirányba ne mozduhasson el; a nagyobbacska gyermek már szabadon ülhet, de jó, ha van fogantyú, amibe megkapaszkodhat. A legjobb, ha rászoktatjuk, hogy az autóban úgy üljön, „mint egy felnőtt“, mert ha az ülésen térdelve kinéz az oldalsó ablakon vagy állva hátrafelé néz, nem kísérheti aktív figyelemmel a jármű haladását, a kanyarokat, a fékezést és nem alkalmazkodhat kellőképpen. Nem beszélve arról, hogy az Izgó-mozgó, ágaskodó, ugráló gyermek a vezetőt zavarja. A sofőrt, ha nehéz útja van, nem csak a gyermek nyúgösködése vagy ugrándozása idegesítheti, hanem az a tudat is, hogy a „biztonságos“ hátsó ülésen is veszélyeztetve van a testi épsége. A legokosabb, ha valamelyik szülő vagy testvér szintén hátul ül és a gyermekkel szórakozva ügyel rá, hogy ne zavarja a sofőrt, ne játszadozzon az ajtó zárával, amely menet közben kinyílhat, ne hajoljon ki az ablakon stb. A motorizált szülőknek tekintetbe kell venniük, hogy a gyermek akkor legnyugodtabb útközben, ha pihenten indul útnak. A csomagolást és a gépkocsi előkészítését legjobb előre elvégezni, hogy a gyermeket ne fárassza ki a hosz- s%ú várakozás idegessége. Az elemózsiás csomag tartalmazzon mindent, amire a gyermeknek út közben szüksége lehet. Füstölthús, hidegsült, keménytojás, sajt, uborka, zöldség, gyümölcs, vajaskenyér — elég nagy az olyan ételek választéka, amelyek hosszú autóút alatt is kielégíthetik a tartalmas, vitamin- és fehérjedús étkezés igényeit. Ne feledkezzünk meg arról, hogy akár a felnőtt ember, a gyermek is szomjasabb szokott lenni az autóban. Termoszban, üvegben vagy konzervdobozban vigyünk magunkkal elegendő üdítőitalt és szalmaszálat, amelynek használatával a kocsi belsejét s a gyermek ruházatát őrizzük meg tisztán. Nem árt, ha mindezen felül egy üveg tiszta friss vizet viszünk ivásra s egy másikat kézmosásra vagy tárgyak letisztítására. A gyermek számára szokatlan korlátozottságot jelent az utazás még oly esetben is, ha örül neki. A gépkocsi szűk tere amúgy sem alkalmas rá, hogy túlzott szigorral fegyelmezzük, ha türelmetlenkedik, nyafog vagy nem fogad szót. Egy órányi utazás már eléggé kifárasztja a gyermek idegrendszerét ahhoz, hogy egy szép helyen leállítsuk a kocsit és a gyermeket felöltöztetve kiengedjük a szabadba (elég távol a forgalmas útvonaltól). Elvégeztetjük vele a szükségletét is. Ily megálló a sofőr és útitársai számára Is pihenést jelent, s ha a kocsiban a gyermekre való tekintettel nem dohányoznak, most rágyújthatnak... Ha a gyermeknek nem teremtünk ily változatosságot útközben, az egyhangú utazás miatt annyira nyűgösek lesznek, hogy az autóút minden résztvevő számára kín- szenvedés. Gondoljunk arra, hogy a gyermeknek aludnia is kell. A rövid alvás is felfrissíti és megnyugtatja idegzetét; lehetőleg kényelmesen fektessük le a hátsó ülésen. A sofőr vezessen egyenletesen, zavarmentesen, a kanyarokat vegye simán, s kerülje a hirtelen fékezést. A gyermek autóútjait korához, értelmi fejlettségéhez képest felhasználhatjuk arra, hogy figyelmét és érdeklődését a biztonságos közlekedés, valamint az emberséges magatartás szabályaira irányítsuk. Ha a gyermek nagyobb, az autós látóteréből mutathatunk rá helyesen vagy helytelenül közlekedő motorosokra, kerékpárosokra és gyalogosokra. Dr. SZÁNTÚ GYÖRGY HASZNOS TANÁCSOK A POLSKI-FIAT125-P-HEZ VI. A szerkesztőség a Polski-Fiat-125-P sorozatát a kocsi kényelmét és biztonságát szolgáló átalakítások leírásával kívánja befejezni. De még a befejező közlemény előtt néhány érdekes tapasztalatot szeretnénk közreadni, elsősorban a téli üzemmel kapcsolatban. A leírtak általában nem találhatók meg a kocsikhoz adott „kezelési utasításokban“, ezek összegyűjtött gyakorlati tapasztalatok. A porlasztóhoz papírbetétes légszűrőt használnak. A 125-P- hez kétféle szűrőbetétet készítenek: nylonszalaggal ellátottat és szalag nélkülit. Az utóbbi használatát a gyár a túlnyomó- részt hideg éghajlatú országban javasolja. A papírszűrőt minden 10 ezer km lefutása után szükséges újra kicserélni. Nagyon lényeges még, hogy a szűrő fém fedelét az előírásnak megfelelően (megtalálható a kocsihoz mellékelt „Kezelési könyvben“) időben átállítsuk a „téli“, vagy a „nyári“ üzemre. Sokan télen hűtőtakarót erősítenek a díszrácsra. Meg kell mondani, ennek nem sok a jelentősége. A takaró nem befolyásolja — lényegesen — a motor üzemét, még az ún. téli „bemelegítés“ szakaszában sem. Az ilyen hűtőtakarók elsősorban a latyaktól, a felcsapódó víztől védik elölről a motortestet. Használatával nem gyorsul meg a bemelegítés. A jól működő termosztát nem engedi, hogy hideg motornál a hűtő- folyadék a teljes áramlási rendszerben cirkuláljon. Csak a megfelelő motorhőfoknál nyit a termosztát és kapcsolódik be a ventillátor, hogy biztosítsa a motor hűtésének egyensúlyát. Függetlenül a gyári kezeléstől, még a kocsi új korában fú- vassuk be a karosszéria alsó részét jó minőségű korrózió- védő anyaggal. A karosszéria lakkozott és krómozott felületét is vonjuk be a téli időszakban védőanyaggal. A szabadban parkoló kocsiknál bevált az ún. vízmentes „gyorsmosó“ vegyszerek használata. Többségük szilikon tartalmú és ezért víztaszító hatásúak. Puha, széles ecsettel visszük fel a lakkozott, vagy krómozott felületre a tisztítószert, majd néhány p»rc elteltével ronggyal tisztára töröljük. Ha véletlenül rácseppenne a tisztítószer valamilyen üvegfelületre, akkor azonnal „Venedinnel“ semlegesítjük és így megakadályozzuk a káros, maró hatását. A védőanyagot tavasszal töményebb autósamponnal eltávolítjuk és a karosszéria felületét az üzletekben kapható védőanyaggal kezeljük. Előfordul, hogy lakókocsit, vagy egyéb utánfutót vontatunk a 125-P-vel. Gyári előírás, hogy csak a bejáratási szakasz, a 3000 km lefutása után szabad a kocsival utánfutót vontatni. Fék nélküli utánfutó csak 500 kg súlyú lehet, ráfutófék használata esetén a vontatott súly elérheti a 800 kg-t. Vigyázunk, hogy a vontatószerkezetet szakszerűen szereljék fel. Egy bevált, a 125-P-nél gyakran használt vonóho ogtípus, a lengyel gyártmányú „Predon-HK-S53.020“ jelű szerkezet. Természetesen szükségesek az előírt engedélyek és vizsgák az utánfutó vontatásához. Ha rendszeresen járunk utánfutóval, fokozottabban ellenőrizzük a kocsi elektromos berendezéseit, mert a többlet világítóberendezéssel jobban terhelődik az akkumulátor. A hátsó futómű laprúgóira is nagyobb figyelmet kell fordítani. Tisztán tartásuk nagyon lényeges. Tudomást szereztünk, hogy homokos, sáros, rossz utakon közlekedő laprügós kocsik tulajdonosai védőburkolattal látják el a rugókötegeket. Bár vitatható, hogy erre szükség van. de azért közre adjuk. Az egyik megoldás, hogy vékony bőrrel, vagy vízmentes vászonnal beborítják a megtisztított, konzerváló szerrel bekent rugó* köteget és erős zsinórral áttekerve rögzítik. A másik eljárásnál tükörsimára fényesítik a rügófelületeket és megfelelő szilikon tartalmú kenőanyagos kezelés után hidegre érzéketlen műanyag csőbe húzzák a laprugókat. A biztosítékok is sok hibát okozhatnak. Előfordul, hogy a töltésjelző lámpa a motor fordulatszámának növelésekor nem alszik ki. Elsőnek a biztosítékokat nézzük meg, csak miután meggyőződtünk, hogy épek, akkor folytassuk a hibakeresést. A biztosítékdoboz bal oldali első 8 A-s biztosítéka a feszültségszabályozó és a generátor gerjesztőtekercs hálózatát védi. Hibás biztosítéknál nem indul meg az áramtermelés, illetve nem kap töltőáramot az akkumulátor és utánpótlás nélkül — különösen a téli üzemben — hamar kimerül. Gyakran előfordul, hogy a kocsi zárjai befagynak. Ezért hasznos, ha mosáskor, vagy hosszabb téli úton ragtapasszal leragasztjuk a kulcsnyílásokat. A zárak befagyása ellen hatásos védekezés az erre a célra készült folyadékok befecskendezése is. Ha zárunk mégsem nyitódna, a kulcsot az öngyújtó lángjával melegítsük fel és az ilyen meleg kulccsal még a legmakacsabb zárak is kinyílnak. A legközelebbi folytatásunkban — befejezésként — néhány érdekes elektronikus és mechanikus szerkezet beépítéséről írunk. TAMÁS GYÖRGY Kétüléses mini autót terveztek a Szovjetunióban, a zaprozsjei Gépgyártástechnológiai Műszaki Főiskola hallgatói. Az iskolás gyerekek számára készült „Pionír“ nevű kocsinak üvegszállal megerősített könnyű műanyag karosszériája van, súlya 120 kg, sebessége 40 km/ó. A tanulókocsi a becslések szerint 500—600 rubelbe fog kerülni. A jövőben az iskolákban bevezetésre kerülő közlekedési ismeretek gyakorlati oktatásához kívánják felhasználni.
