Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-20 / 3. szám, Vasárnapi Új Szó

Hírek- a Szovjetunióból Burzsoá teóriák a ,,nemzedéki konfliktusokról" A különböző nemzedékek tudati kü­lönbségeknek, amelyek a szocializmus­ban a termelőerők és az egész társada­lom gyors fejlődése következtében jön­nek létre, semmi közük a mai kapitaliz­mus antagonisztikus osztálykonfliktusai­hoz. A burzsoá teoretikusok és ideológu­sok mégis igyekszenek elhitetni, hogy a nemzedékek közötti kapcsolatokban lé­teznek olyan törvényszerűségek, ame­lyek a kapitalizmusban és a szocializ­musban egyaránt érvényesek, s a társa­dalmi rendszertől függetlenek. Ezt arra a tényre alapozzák, hogy a tőkés társa­dalom osztálykonfliktusai nemzedékek közti konfliktusokként is megjelenhet­nek. E jelenségről számos „elméletet“ konstruáltak. Ezzel a témával foglalko­zik például H. Schelsky nyugatnémet szociológus A szkeptikus nemzedék c. könyvében és számos amerikai burzsoá tudós. Egyikőjük, K. Keniston, az ame­rikai ifjúság „lázadásának“ és a „felnőt­tek társadalmához“ való negatív viszo­nyának okát keresve azt írta, hogy a két nemzedék teljesen eltérő szituációkban áll szemben, s ezért a szülők életformá­ja a gyermekeik számára nem lehet sem jó, sem rossz — egyszerűek teljesen ide­gen számukra. Az ifjúsági radikalizmus Keniston szerint nem más, mint a csa­ládi konfliktusok által kiváltott érzések­nek a nagy társadalmi porondra való áthelyezése. Keniston úgy véli, hogy az ifjúság azért nem ismer el társadalmi tekintélyeket, mert családjában sem haj­landó elismerni tekintélyt. Egy másik amerikai szociológus, G. Kennan azon kesereg, hogy az amerikai ifjúság szá­mos rétege a burzsoá társadalom valódi jellegét összetéveszti az idősebbek de­moralizált nemzedékével, s hogy az ifjú­ság a felnőttek kegyetlen, képmutató és aljas társadalma áldozatának tekinti ma­gái. A „nemzedékek közti konfliktus“ el­méletét a legteljesebben L. Feuer ame­rikai szociológus fejti ki, aki ebben az ellentétben a történelmi fejlődés egyik fő mozgatóerejét látja. A nemzedékek konfliktusa — írja — a történelemben univerzális indíték, az emberi jellem alapvető vonásaiból fakad, s a történe­lemben alighanem jóval fontosabb erő, mint az osztályharc. Az ifjúság tiltakozá­sa fokozódásának okait keresve Feuer az „Oidipusz-lázadás“ freudista elméle­tét követi, és valamennyi „diákzavargás“ elsődleges forrását és fő mozgatóerejét {minden időben és minden országban) abban a nem tudatos vak gyűlöletbein látja, amelyet szerinte a fiatalok apáik­kal, az idősebb nemzedékkel szemben táplálnak. Feuer, igyekezve megmagyarázni a je­lenlegi diákmozgalom sajátosságait és nagy arányait, bevezeti a ,„gerontokra- tikus társadalom“ fogalmát, vagyis az olyan társadalomét, amelyben az idősebb nemzedék túlságosan nagy gazdasági és politikai hatalmat összpontosít a kezé­ben. Az ifjúság az „.Oidipusz-komplexus“ hatása alatt tagadja ezt a társadalmat mint szülei kényszerítő hatalmának szimbólumát. Feuer úgy véli, hogy az if­júság tiltakozását nem a kapitalista tár­sadalom bűnei és ellentmondásai váltják ki, hanem egyszerűen „stabilitása“, mint­hogy az ifjúságnak — szerinte — jellem­ző vonása, hogy állandóan változásokra és e változások irányítására törekszik. Az amerikai szociológus ezért hevesen bírálja az ifjúsági mozgalmat, s ugyan­akkor védelmezi a kapitalizmus „stabi­litását“. A „nemzedékek közti konfliktus“ el­méletét, áltudományos mivolta ellenére, a burzsoázia ma is gyakran felhasználja mint ideológiai fegyvert. Számos „balol­dali“ klerikális szintén egyetért ezzel az elmélettel. Legkülönbözőbb változatai, melyek ilyen vagy olyan módon tagad­ják az osztályharc tudományos megala­pozottságát, a társadalmi folyamatok magyarázása során elkerülhetetlenül vul­garizáló biológizmusba torkollnak. A társadalmi jelenségek effajta tudomány­talan vizsgálatának elvi bírálatát a mar­xizmus—leninizmus klasszikusainak mű­vei tartalmazzák. „Mi sem könnyebb — írta Lenin —, mint »energetikai« vagy »társadalombiológiai« címkét ragasztani olyan jelenségekre, mint a válságok, a forradalmak, az osztályharc, de nincs is ennél meddőbb, skolasztikusabb, élette- telenebb munka.“ (Összes Művei. 18. köt. Budapest 1964. 308. old.J Maga az élet cáfolja szüntelenül az ilyen és ehhez hasonló elméleteket. Hogy mennyire őszinte és mély az ifjú­ság érdeklődése a társadalmi problémák, az emberiség fejlődésének útjai és jövő­je iránt, azt megmutatta a Berlinben tar­tott X. Világifjúsági és Diáktalálkozó. A fesztiválon meggyőződhettünk arról, hogy a haladó ifjúsági és diákszerveze­tek többsége tisztán látja: ahhoz, hogy a demokratikus ifjúság kedvezően befo­lyásolja a világban végbemenő folyama­tokat, egységre van szükség. Ezért is volt a fesztivál jelszava: „Antiimperia- lista szolidaritás, béke és barátság!“ Ez a jelszó számos olyan ifjúsági szerve­zetet egyesített, amelyek közt politikai, eszmei és vallási különbségek vannak. Több országban, így Franciaországban, Olaszországban, az NSZK-ban, Japánban, és másutt, a fesztiválra készülődés ide­jén széles demokratikus ifjúsági front alakult, ami aztán egységes országos fesztiválbizottságok létrehozásához ve­zetett. A fesztivál résztvevői, a köztük levő véleménykülönbségek ellenére, egysége­sek voltak abban a törekvésükben, hogy elítéljék az imperialista agressziót, bár­hol jelentkezzék is földünkön. Az ifjú­ság lelkes támogatásáról biztosította a nemzeti felszabadulásukért küzdő népe­ket, és hitet tett a különböző társadal­mi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvei mellett. A csehszlovák küldöttség a fesztivá­lon 102 alkalommal folytatott megbe­szélést egy-egy nemzeti küldöttséggel, illetve egy-egy szervezettel. E találko­zók legjellemzőbb vonása az volt, hogy partnereik kivétel nélkül valamennyien igen nagy érdeklődést tanúsítottak a SZISZ-szeÖ való kapcsolataik bővítése és elmélyítése iránt. A társadalom és a fiatalság érdekei a szocializmusban egybevágnak A fiatal generáció problematikájának tudományos megközelítése összeegyez­tethetetlen minden olyan próbálkozással, amely magának e fogalomnak és az if­júság osztályrétegződésének meghamisí­tására irányul oly módon, hogy az ifjú ságot vagy csupán meghatározott élet­kori, illetve biológiai csoportnak vagy pedig valamennyi többi osztállyal és társadalmi csoporttal szemben álló ön­álló osztálynak tünteti fel. Véleményünk szelrint a probléma tu­dományos vizsgálatához az alábbi 'in- vető követelményeket kell figyt venni: — a fiatal nemzedék problémáit zal a társadalmi renddel szerves kapcso­latban kell kutatni, amelyben ez a nem­zedék él; — az ifjúságot sajátos társadalmi-de­mográfiai csoportként kell vizsgálni, fi­gyelembe véve életkori sajátosságait és a társadalom életébe való bekapcsolódá­sának jellegzetességeit; — a fiatal nemzedék fejlődésének elemzését az adott társadalom szerkeze­tét visszatükröző osztályrétegződés alap­ján kell elvégezni. Ifjúsági munkánkban abból indulunk ki, hogy az ifjúság érdekei és a társa­dalom érdekei a szocializmusban egybe­vágnak. Ámde az a követelmény, hogy a fiatalok problémáival körültekintően fog­lalkozzunk, egyáltalán nem zárja ki, sőt ellenkezőleg, feltételezi, hogy az egész társadalom célirányos módon összehan­golja az ifjúságra való ráhatást. A fia­talok tudatos állásfoglalása a szocialis­ta építés problémáit és eredményeit il­letően nem automatikusan alakul ki. Ráadásul az antikommunista propagan­da is hat rájuk, amely különösen az if­júság előtt igyekszik a szocializmus eredményeit lejáratni. Ezért van tehát szükség arra, hogy a pártnak a fiatal nemzedékre gyakorolt ideológiai befolyását fokozzuk, és az if­júság előtt megvilágosítsuk a társadalmi folyamatok és a társadalmi fejlődés tör­vényszerűségeit. A CSKP XIV. kongresz- szusának határozata megállapítja, hogy „a párt nagyra tartja az ifjúság termé­szetes lelkesedését és megértését min­den iránt, ami haladó, és hogy a fia­tal nemzedék és országunk kommunista jövője összekapcsolódik. Ezért a párt és az egész társadalom elsőrendű feladata az, hogy gondoskodjék az ifjúság egész­séges fejlődéséről, a tudományos világ­nézet, a proletár internacionalizmus és a szocialista hazafiság szellemében va­ló neveléséről.“ Ideológiai munkánk cél­ja, hogy a tudatos életbe lépő fiatal nemzedékből kineveljük a ma és a hol­nap forradalmárait, akik megértik, hogy napjaink forradalmisága: azoknak a fel­adatoknak a végrehajtása, melyeket a kommunista párt kitűz; u szocializmus további erősítése hazánkban és az egész világon. Az ifjúságra gyakorolt ideológiai osz­tálybefolyás elhanyagolása meghatáro­zott feltételek között konfliktushelyze­tekhez vezethet. Az ideológiai nevelés lekicsinylése, az ifjúság problémáinak semmibe vevése, a jobboldali opportu­nista és szocialistaellenes erők dema­góg és rafinált befolyása és az impe­rialista ideológiai diverzió mellett, min­dig károsan hat ki a fiatalok gondolko­dására. Amikor az ifjúság nézeteit és állás- foglalását elemezzük, de különösen ak­kor, amikor világnézetének és szocialis­ta erkölcsének kialakulását tanulmá­nyozzuk, véleményünk szerint abból kell kiindulnunk, hogy gyakorlatilag minden új nemzedék hozhat valami egé­szen újat a társadalom életébei, ami se­gíti a szocializmus további erősödését és fejlődését. Nagyon fontos tehát an­nak biztosítása, hogy mind a politikai, mind a nevelési és oktatási rendszer még jobban elősegítse a fiatal nemze­dék közvetlen részvételét a CSKP XIV. kongresszusa által megjelölt politika ki­alakításában, megvalósításában és a kongresszus által kitűzött feladatok al­kotó jellegű végrehajtásában. A CSKP KB 1973 júliusi plénuma külön is fog­lalkozott azzal a kérdéssel, hogy mi­ként készítsük fel az új nemzedéket a fejlett szocialista társadalom viszonyai között az életre és a munkára. A plénum hangsúlyozta, hogy a fiatal nemzedék szocialista tudatának kialakulása a fej­lett szocialista társadalom viszonyai kö­zött sem mehet végbe spontán módon, és hogy az ifjúság nevelése nem választ­ható el az új élet építésében való rész­vételtől. A plénum felszólította a kom­munistákat, tekintsék az ifjúsági mun­kát elsőrendű feladatuknak és fontos pártmegbízatásnak, és minden állami és társadalmi szervezet kötelességévé tet­te, hogy nap nap után foglalkozzanak a fiatal nemzedék szocialista nevelésének kérdéseivel. Felszólította egyszersmind az ifjúsági bizottságokat is, amelyeket a pártbizottságok mellett alakítottak, hogy összehangolják az állami és a tár­sadalmi szervek nevelőmunkáját, és ki­dolgozzák a fiatal nemzedék problémái vizsgálatának egységes módszerét. A csehszlovák ifjúság és szervezete, a Szocialista Ifjúsági Szövetség előtt most egyedülálló lehetőségeik nyíltak meg. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára a SZISZ I. kongresszusán a következőket mondotta erről: „A fiatal nemzedék, dol­gozó és tanulóifjúságunk előtt nálunk nyitva vannak a kapuk. Nem kell őket erőszakkal kinyitnia, elegendő, ha az adott lehetőségeket fel tudja használni. Ha ezt megteszi, mindenütt támogatásra talál. Ámde nagy és nehezen elérhető célokat kell maga elé tűznie, ifjúi lel­kesedéssel és nagyon becsületesen kell felkészülnie. Szívből kívánjuk — és ehhez segítséget fogunk nyújtani —, hogy az önök nemzedékéből tehetséges, becsületes, felkészült, a szocializmus és népünk iránt odaadó állampolgárok nő­jenek fel, akik a forradalmi vívmányok és a haladás lobogóját, a szocialista ha­zafiság és a proletár internacionalizmus lobogóját magasra emelik és tovább vi­szik, mint mi az elmúlt években.“ Országunkban ma a fiatalok túlnyomó többsége felismeri, hogy csakis a szo­cializmus tárhat fel és tár fel előttük világos és vonzó távlatokat, s hogy ép­pen a kommunista párt — a társadalom vezető ereje — biztosítja politikájával a távlatok realitását. (Megjelent a Béke és Szocializmus című. folyóiratban) A CSEHSZMMjOMM írták: Juraj Varholik, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak tagja, a Szocialista Ifjúsági Szövetség elnöke, Otto Cmolik, a Szocialista Ifjúsági Szövetség Elnökségének tagja, i a „Mladá Fronta" főszerkesztője A tanulmány első részét a Vasárnapi Üj Szó előbbi számában közöltük # A Szuhulin keleti részén emelkedő Tyerpenyije (Türe- lem) hegyfokot jelölték ki a medvefókák első mesterséges szálláshelyéül. Nagy mennyi­ségű tengeri kavicsot szállítot­tak oda, és különféle állatokat telepítettek a Tyulenyij-sziget- ről. A medvefókáknak tágasabb otthonuk lesz az új helyen. Eleinte nagy ketrecekben tart­ják majd őket, és gondoskod­nak táplálékukról. így remélhe­tőleg gvorsan fognak szaporod­ni. # 232 karát súlyú gyémántra bukkantak Mirnijben, a Jakut ASZSZK-ban. Ez a szabályos, tö­kéletes kristály a legnagyobb, amelyet eddig a Szovjetunióban találtak. A Mirnijben talált gyé­mántok közül eddig az 1966-ban talált, 105,98 karát súlyú gyé­mánt volt a csúcstartó. Ennek elődje — amelyre 1963-ban buk­kantak rá — 51,66 karátot nyo­mott. # Üzembe helyezték az Onyega tó partján, Medvezsje- gorszk közelében épült automa­ta kikötőt, ahol dúsított apati- tot raknak át vagonokról folya­mi hajókra. A rakodás minden mozzanatát önműködő gépek végzik. A számítások szerint egy hajózási szezonban 3 millió tonna dúsított ércet raknak át. # Könyvgyógyáazatot léte­sítettek a tallinni Kreutzwald Könyvtárban, Észtország egyik legnagyobb könyvtárában. A könyveket etilénoxid és bró- mos metil keverékével itatják a könyvek borítólapjain és olda­lain található mikroorganiz­musokat, meg is gátolják újab­bak megtelepedését. # A moszkvai Vegyészeti Gépipari Egyetem hallgatói olyan készüléket szerkesztettek, amely pontosan méri a távol- ugrók ugrásának hosszúságát. A készüléket sikeresen alkalmaz­ták az 1973-as moszkvai Univer- siadén, úgyhogy valószínűleg már nem soká használják a ré­gi mérőszalagot. A sportolók és a versenybírák örömmel fogad­ták az újítást. # Szibériai alpinisták első­ként kapaszkodtak fel a kirgi- ziai Han-Tengri hegycsúcsra. A legnagyobb nehézséget az utolsó 2000 méter jelentette egy meredek sziklafalon. Maga a hegymászás másfél hónapot vett igénybe, az előkészület évekig tartott. Az alpinisták he­lyesbítették a földrajzi adato­kat. Kiderült, hogy a Han-Teng­ri magassága 7010 méter, vagyis 15 méterrel magasabb, mint eddig tudták. 0 Lejorditotlák orosz és üz- bég nyelvre Maszud Kánonját, Abu Rejhan Biruni, a híres kö­zép-ázsiai csillagász enciklopé- dista főmüvét. A fordítást szov­jet filológusok és matematiku­sok végezték egy arab szöveg, egy berlini és londoni kézirat, egy Kairóban kiadott töredék és más kiadványok alapján. % Ukrán biológusok meg­mentették a gentiana nevű nö­vény egyik gyógyhatású, ritka­ságszámba menő válfaját a teljes kipusztulástól. A Kárpá­tokban találtak még belőle né­hány bokrot. Gondos munkával sikerült létrehozni az első gen- tianaültetvényt. # A bronz tulajdonságaival vetekedő öntószeti nyersvasat állított elő F. Tavadze és L. Bedzsitasvili grúz kutató. Az új­fajta fém önköltsége csak egy- nyolcada a bronzénak, és a be- lőle készített alkatrészek szá­mos tulajdonsága még felül is múlja az ismert színesfém jel­lemzőit. 1974. I. 20.

Next

/
Thumbnails
Contents