Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-20 / 3. szám, Vasárnapi Új Szó
VASÁRNAP 1974. január 20. A NAP kel — Nyugat- Szlovákia: 7.36, nyugszik: 16.31 — Közép- Szlovákia: 7.24, nyugszik: 16.19 — KeletSzlovákia: 7.19, nyugszik: 16.14 órakor. A HOLD kel: 5.46, nyugszik: 13.51 órakor. NfiVNAPfUKON SZERETETTEL KÖSZÜNTfÜK Fábián, Sebestyén — Dalibor nevű kedves olvasóinkat ■ 1914-ben született KU- LICH GYULA, a munkásmozgalom kiemelkedő harcosa, a magyar kommunista ifjúsági mozgalom egyik vezetője (a német fasiszták 1944-ben megölték) | 1934- ben halt meg DEÁK EBNER LAJOS festő, a szolnoki művészet egyik jeles képviselője (szül.: 1850) ■ 1954 ben nyilt meg Bratislavá- ban a LENIN MÚZEUM. , A következő tartalmából: A párt szilárdságának és erejének alapjai Irta: Miloš Jakes, a CSKP KB Ellenőrző és Revíziós Bizottságának elnöke Öj termelési technológiák nyomában K. Burda és J. Syrovatka cikke a préselt takarmányok felhasználásáról az iparszerü szarvasmarhatartásban Nem halljuk, de értjük Hajdú András riportja Harcban edzi dött barátság Szántó György riportja Energiaválsá.i, Franciaországban Pierre Cames párizsi levele A tű Dušan Mitana novellája BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK , Tizenöt évesek — válaszúton Az ember életében kevés olyan lényegbevágó mozzanat van, mint a pályaválasztás. Az ifjúkor egyik legfontosabb, az egyén egész életére kiható cselekedete meghatározza a fiatal életútját, érvényesülésének irányát. Nem csoda hát, Iia izgalommal telt heteket élnek át tizenöt éves diákjaink, hiszen életük komoly dilemmája előtt állnak: elérkezett az ideje annak, hogy jövőjükről döntsenek és a lehetőségek, illetve képességeik mérlegelésével életre szóló pályát, szakmát válasszanak. Töprengenek a szülök, töprengenek a tizenöt évesek s teszik fel a sorsdöntő kérdést önmaguknak, a családnak, a pedagógusoknak: milyen pályát válasszanak, milyen típusú iskolában folytassák tanulmányaikat? Nem könnyű a kérdés, mert a döntés bármennyire is egyéni, a továbbtanulás problémája mégiscsak közügy, a népgazdaság miinkaerőgazdálko- dásának a kérdése. A fiatal további sorsa az egyéni és a közösségi érdekeknek, a család, a gyermek elképzeléseinek, vágyainak és a tényleges lehetőségeknek az összeegyeztetésétől, illetve az egyéni törekvéseknek és a népgazdaság szükségleteinek megfelelő összehangolásától függ. Évről évre jelentős gondot okoz népgazdaságunknak és a tizenöt évesek tekintélyes részének az az ellentmondás, ami a pályaválasztó fiatalok, illetve szüleik vágyai, igényei, törekvései és a gazdasági élet szükségletei, lehetőségei között áll fenn. Társadalmunknak egyáltalán nem mindegy, hogyan alakul a tizenöt évesek további sorsa, ezért a fiatalok érdeklődése és a lehetőségek, illetve a népgazdaság szükségletei közti aránytalanság megszüntetése érdekében központilag jóváhagyott terv alapján határozzák meg a különféle iskolatípusokban továbbtanulni szándékozók és a munkaviszonyba kerülők számát. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy bizonyos fokú korlátozásra, szabályozásra szükség van, hogy elejét vegyük az ösztönösségnek és esetlegességnek. Szlovákiában az 1973—74-es tanévben mintegy 84 800 tizenöt éves fiatal elhelyezéséről kell gondoskodniuk az illetékeseknek. Továbbtanulásuk, illetve szakmai képzésük vagy munkába állításuk mérhetetlen nagy gonddal és felelősséggel jár, hiszen elhelyezésükről lehetőleg úgy kell gondoskodni, hogy teljesüljenek az országos tervek, de az egyéni vágyak és elképzelések is. Az SZSZK kormánya által jóváhagyott tervek értelmében a tankötelezettséget befejező fiatalok 35,4 százaléka gimnáziumban és szakközépiskolában tanulhat tovább; a népgazdaság szükségleteinek megfelelően a tizenöt évesek 53,2 százalékának iparitanuló-viszonyba kell kerülnie, azaz valamilyen szakmunkásképző intézetbe nyerhetnek felvételt; tizenöt éveseink 7 százaléka az alapiskola kilencedik évfolyamát befejezve vagy az alsóbb osztályokból kimaradva munkába lép. Befejezésül szeretnénk hangsúlyozni: a sorsdöntő lépés előtt a tizenöt évesek igyekezzenek reálisan megítélni a lehetőségeket, s mérlegeljék, hol érdemes próbálkozni, hol van nagyobb esély az elhelyezkedésre. —ym— KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Füstoszlopok Dj akartában A szó negatív értelmében „látványos“ Tanaka japán miniszterelnök délkelet-ázsiai körútja. A japán kormányfő ér- kezéséhez-távozásáhnz viharos diáktüntetések szolgáltatják a kísérőzenét a meglátogatott országokban, tgy történhetett, hogy indonéziai látogatása során Tanaka szinte el sem hagyhatta az elnöki palota vendégházát, miközben a diákság megostromolta a djakartai japán nagykövetség épületét, letépte homlokzatáról a japán nemzeti lobogót. Bár az indonéz fővárosban rendkívüli intézkedéseket foganatosítottak, bezárták a tanintézeteket, az utcákon a hadsereg alakulatai ügyeltek fel a rend betartására, a viharos megmozdulások során felgyújtott épületekből még napok múlva is fel-fel tört az ellenszenv, a gyűlölet füstoszlopa. Ilyen körülmények közepette Tanaka természetesen nem fogadhatta a diákszervezetek képviselőit, mint azt thaiföldi tárgyalásai alkalmával tette. Természetszerűleg vetődik fel a kérdés, vajon a délkeletázsiai országok újkori japán-ellenessége mire vezethető visz- sza. Nos, mindenekelőtt „hagyományos“ ellenszenvről van szó, hiszen a japán militarista agresszió elevenen él a lakosság emlékezetében. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a katonai expanziót a gazdasági váltotta fet, Japán kielégíthetetlen nyersanyag-éhsége, a fejlődő országokkal szemben tanús tott, oly sokszor fölényeskedő magatartása, a gazdasági együttműködés keretében támasztott lealázó feltételei. Szélesebb összefüggésekben gondolkodva nyilvánvalóvá válik, hogy a „felkelő nap országa“, éppen a kapitalista világ energetikai válsága következtében, kellemetlen harapófogóba került. Tengerentúli szövetségese nem biztatja sok jóval, hiszen Washington szintén komoly gazdasági problémákkal küzd. Sürgősen napirendre került tehát a japán külpolitikai koncepció felülvizsgálata és módosítása, amelyet legjobban a közel-keleti fejleményekkel összefüggő magatartás megváltozása példáz. A japán problémának magától érthetően mélyebb gyökerei is vannak. Tagadhatatlan, hogy a dollár válsága a tokiói kor* mányzatot érintette a legsúlyosabban. Nixon elnök drasztikusnak minősített gazdasági intézkedései enyhén szólva is bénítólag hatottak a japán ipar egyébként progresszív fejlődésére, de a japán gazdasági-kereskedelmi körökre általában. Az amerikai—kínai viszony alakulása, Nixon elnök pekingi vizitje az utolsó csepp volt a pohárban. Japán tudatosította: feltétlenül ki kell törnie az egyoldalú kapcsolatokra épült elszigeteltségéből. Tanaka ugyan még üggyel-bajjal felkapaszkodott a pekingi „expresszre“, ám kormányának képviselői távolról sem értek el Kínában olyan sikereket, mint azt a kabinet feltételezte. Nem maradt tehát más hátra, mint hogy egy diplomáciai „villámháború“ keretei között tegyen kísérletet a kormány az ország helyzetének megjavítására. A tokiói külügyminiszter közel-keleti kilincselése tapintatosan fogalmazva is kínosra sikerült. Tanaka délkelet-ázsiai körútja botrányosra. Feltartóztathatatlanul tolul tehát előtérbe a japán külpolitikát, alapos revíziójának a problematikája. Tudvalevő, hogy az utóbbi időszakban japán a szocialista országok felé is nyitott. ígéretesnek bizonyul a szovjet—japán gazdasági együttműködés. Bohnslav Chűoupek csehszlovák külügyminiszter tokiói látogatása szintén több új, pozitív momentumot hozott a kétoldalú kapcsolatokba. Pillanatnyilag a KNDK gazdasági szakembereinek népes csoportja folytat tárgyalásokat Japánban. A megoldás kézenfekvő. Tokiónak tudomásul kell vennie a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok objektíve kialakult feltételeit. BALOGH P. IMRE Gerd Königet, az NDK rendkívüli és meghatalmazott csehszlo* vákiai nagykövetét tisztségének elfoglalása alkalmából jogadta Dr. Peter Colotka, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZSZK kormányának elnöke is. (A ČSTK felvétele) Anvar Szadat egyiptomi államfő és Henry Kissinger amerikai külügyminiszter Asszuán városában folytatták eszmecseréfü- ket a közel-keleti békés rendezés lehetőségeiről. (ČSTK — AP) A „Vörös Csillag“ csoport pilótái. Szinte valamennyien a „VDK néphadseregének a hőse“ kitüntetés birtokosai. Bátorságuk, hősiességük hozzájárult az agresszor kiűzéséhez az ország területéről. (ČSTK - VN A) £ heti karikatúránk Kezeket fel!... Rablás az autópályán... (Denver Post; USA) 1974. I. 20.
