Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-18 / 15. szám, péntek

Közelebb a fogyasztókhoz

A SZÖVETKEZETI GAZDÁLKODÁSI FORMÁNAK a mezőgazdaságon és a kereskedelmen kívül az ipari termelésben is nagy jelentősége van. Az ipari szövetkezetekből kikerülő termékekkel jelentősen bővül az áruválaszték, szolgáltatási üzemeik számának a növelésével pedig hozzájárulnak a lakosság életszínvonalának emeléséhez. Az ipari szövetkezetek műhelyeiben ügyes kezű dolgozók készítik a szebbnél szebb kézimunkákat, pulóvereket, ruhákat, bútorokat, fémből és üvegből készült használati tárgyakat és még sok olyan árut, amelynek a nagy sorozatban való gyártása sokszor nem kifizetődő, de szükség van rá.

Az Ipari Szövetkezetek Szlovákiai Szövetségéhez 112 szövetkezet tartozik, megközelítőleg 45 U00 taggal. A termelés az esetek többségében még régi, korszerűtlen épületekben folyik, ahol nehéz megteremteni a kedvező munkakörülményeket.

. A szövetség évente 180—200 millió koronát költ beruházási célokra, így fokozatosan felszámolják a régi műhelyeket is. A korszerű, minden tekintetben megfelelő új épületekben a dolgozók munkakörülményei már lényegesen kedvezőbbek, ami hatással van a munkatermelékenység növekedésére is.

Az ipari szövetkezetek részére a XIV. pártkongresszus konkrét feladatként tűzte ki a lakosságnak nyújtott szolgáltatásaik mennyiségi és minőségi növelését. Ennek alapján szolgáltatásaik arányát az egész termelésükhöz viszonyítva 25— 30 százalékra kellett volna növelniük. Az Ipari Szövetkezetek Szlovákiai Szövetsége az ötéves tervvel ellentétben ezt a meny- nyiséget 41 százalékra növelte. Az ötödik ötéves tervidőszak első három évében sikerült teljesíteniük a szolgáltatások növelésével kapcsolatos feladataik nagy részét, s minden feltétele megvan annak, hogy a vállalt feladatokat már ebben az évben — tehát egy évvel hamarább — maradéktalanul megvalósítják.

AZ IPARI SZÖVETKEZETEK termelésének szerkezeti megváltoztatása — a szolgáltatások javára — nagy körültekintést, igényes szervezési munkát, természetesen újabb befektetéseket igényel. A szolgáltatások közül ebben az ötéves tervben autójavító és karbantartó munkálataikat 60 százalékkal, a tartós fogyasztási cikkek javítását (főleg a villany- és a gázfogyasztási cikkek stb.) 50 százalékkal, a lakások javítását és karbantartását 40 százalékkal, a megrendelői munkákat pedig 30 százalékkal kell növelniük. Az autójavítás és karbantartás területén új, korszerű berendezések felszerelésével akarják emelni az autójavító- műhelyek és a szervizállomások műszaki színvonalát. Ezzel természetesen az itt végzett munkálatok minősége lényegesen megváltozik. Különböző intézkedésekkel hozzájárulnak a javítások idejének csökkentéséhez is. Azokon a területeken, ahol fokozottab a közúti forgalom, az autójavító-műhelyekben meghosszabbított műszakokban dolgoznak majd, és kihasználják a szabad szombatokat, valamint a vasárnapokat. Az utóbbi években több új autójavító-üzemet és szervizállomást adtak át rendeltetésének. Ilyen például a Bratislavában,

1974.

I. 18.

Karol Weisel, a Bratislava-Dúb- ravka-i üveggyár egyik szocialista munkabrigádjának vezetője munka közben.

(L. Loíaj felvétele — ČSTK)

a Bajkalská úton levő autószerviz, amely 45 millió korona beruházással a múlt évben épült.

Az említett szolgáltatási területek minőségi és mennyiségi színvonalának emelésén kívül a többi termelési ágazatokban szintén több újdonsággal dicsekedhetnek. Gyár tmány fejlesztési programjukban sok olyan termék előállítása szerepel, amelyet a fogyasztók örömmel fogadtak, illetve fogadnak majd a jövőben is. A bútorgyártásban ilyen például a parasztszoba-berendezés, amely a legutóbbi brnói nemzetközi közszükségleti ipari vásáron nagy sikerrel szerepelt. Ezt a stílbútort a Spišská Belá-i javorina ipari szövetkezetben állítják elő. A bútorgyártásban

1974-ben több újdonsággal lepik meg a vásárlókat. Ezek közé tartozik a korszerű diák- szoba-berendezés is. A célsze rű bútor tetszetős kivitelben készül majd el, s a diákok, illetve az egyszobás lakássá! rendelkezők bizonyára örömmel fogadják. A bútorgyártásban nemcsak komplett berendezőket, hanem kiegészítő bútordarabokat, fogasokat, székeket, ülőgarnitúrákat stb. készítenek megrendelésre és kisebb sorozatokban egyaránt.

A GYÁRTMÁNYFEJLESZTÉS minden egyes ipari szövetkezetnek konkrét feladata. Növelni kell a gyártmányfejlesztési munkahelyeket, ahol újabb és tökéletesebb termékek előállítási módszereit dolgozzák ki. A gyártmányfejlesztésre és az áruk minőségének a javítására versenymozgalommal ösztönzik az ipari szövetkezeteket. Minden évben kétszer — tavasszal és ősszel — sor kerül a „tökéletes szövetkezeti“ termék elnyeréséért hirdetett versenyre. Minden olyan új termékkel jelentkezhetnek a szövetkezetek, amelyek az előbbi feltételeknek megfelelnek. A díjat nyert termékek kivitelezői természetesen anyagi jutalomban is részesülnek az előírt szabályok szerint. A kötöttárukból pl. évente 400—500-féle új cikkel gazdagítják az üzletek polcait. Sajnos, az ipari szövetkezetek gyakran anyaghiánnyal küzdenek, így nem tudnak minden újonnan kifejlesztett áruból eleget gyártani.

Említettük már, hogy az ipari szövetkezetek termelési szerkezetének megváltoztatása igényes és körültekintő szervezési munkákat igényel. Néhány példával már illusztráltuk, hogy milyen intézkedésekkel valósítják meg előirányzott feladataikat. A szerkezeti átalakításokat tervszerűen végzik, hogy azok minden szempontból megfeleljenek egy-egy igazgatási terület szempontjából. Figyelembe veszik azt a tényt, hogy van-e már abban a városban, járásban, illetve kerületben hasonló üzem, lesz-e elegendő munkaerő stb.

Az ipari szövetkezetekben a munkaerőkérdésekkel körültekintően foglalkoznak, ugyanis kötelezően alkalmazzák a csökkent munkaképességű embereket. Azokat a szövetkezeteket, ahol az összes alkalmazott, illetve azok 70 százaléka csökkent munkaképességű, a szövetség adó- és más kedvezményben részesíti. Alkalmazásukkal az ipari szövetkezetek nemcsak jogokat, hanem kötelességeket is szereznek. A csökkent munkaképességűeknek speciális munkabiztonsági feltételeket kell teremteniük, ez viszont többletmunkával jár.

AZ IPARI SZÖVETKEZETEK Szlovákiai Szövetsége a dolgozókról való szociális gondoskodásról sem feledkezik meg. Hamarosan előkészítik azt a határozati javaslatot, amely kimondja, hogy minden tervbe be kell iktatni a szociális gondoskodás céljait. A terveket a jövőben csak úgy lehet majd jóváhagyni, ha ezeket is tartalmazza. A szövetségben gondoskodnak a dolgozók üdültetéséről, a szakmunkásképzésről stb. Az Ipari Szövetkezetek Szlovákiai Szövetségének és a szövetkezetek dolgozóinak célja elsősorban az, hogy közelebb kerüljenek a fogyasztókhoz. Ezt az eddig elért eredményeikkel, a divatos termékek gyártásával és a lakosságnak nyújtott szolgáltatásaikkal el is érik.

PÁKOZDI GERTRŰD

TÁRSADALMI FELELŐSSÉGGEL

A mezőgazdaság 1974. évi termelési feladatai

Állami gazdaságaink és egyég es f ö 1 d m ű v ess z ö vet kezet ©1 nk dolgozói a múlt évi termelési és gazdasági eredmények érté kelése mellett már az idei terv- feladatokkal is ismerkednek, latolgatják a várható hektárhozamokat és az istállókban telelő állatállomány idei teljesítőképességét. Az évi termelési és pénzügyi terv nyomtatványai fokozatosan megtelnek bejegyzésekkel és szümoszlopokkal, s ha az előkészítő munkák végén az üzemgazdászok a tervezett bevételek végösszegéből levonják a tervezett termelési költségeket, az Is kiderül, hogy milyen gazdasági eredmény várható az 1974-es évtől, mennyi jut a termelés további fejlesztésére és mennyi a fogyasztási alapokba.

A mezőgazdasági üzemek a növénytermesztésben és az állattenyésztésben fontos társadalmi megrendelést teljesítenek. Gondoskodnak a lakosság állandóan javuló élelmiszerellátásáról! ipari nyersanyagokat termelnek, s egyes hagyományos kiviteli cikkek termelésével külföldön is növelik a csehszlovák mezőgazdaság és élelmiszeripar jó hírnévét. E termelési feladatok teljesítése a mezőgazdasági dolgozók számára biztos megélhetést jelent, ezért okrtsan kell gazdálkodniuk, hogy a tervezett bevételek és kiadások összehasonlítása minél kedvezőbben alakuljon. Ez az a terület, ahol összetalálkozik a társadalmi és a csoportérdek, s ahol a kettő kő zötti összhangot a gazdasági szabályozók és ösztönzők, elsősorban az árak segítségével kell kialakítani. Az árak azonban különböző okok miatt csak megközelítően fejezhetik ki u termelés tényleges értékviszonyait. Ezért az egyik termelési ágazat kifizetődőbbnek tűnik, a másik kevésbé, esetleg az adott körülmények mellett teljesen ráfizetéses. Az egyes vállalatok szempontjából is nagyok a különbségek, mert ugyanaz az ár az egyik szövetkezetben jövedelmező termeléssel, a másikban viszont — ahol drágábban termelnek — ráfizetéssel járhat.

A jövedelmező termelés a növénytermelésijein elsősorban a hektárhozamok, az állattenyésztésben pedig a termelékenység függvénye. Emellett azt is fi gyelembe kell venni, hogy a főtermék . értékesítésén kívül milyen további haszonhoz jut a vállalat, főleg a melléktermékek, a talajjavító hatás, a trágyatermelés, a másodvetemé- nyek termelésének lehetősége stb. formájában.

Nem a mezőgazdasági árképzés kérdéseivel akarunk itt foglalkozni, hiszen ez önmagában is eléggé összetett probléma, csupán arra akarjuk felhívni a figyelmet, hogy a mezőgazdaságban nemi lehet az árak kérdését egyoldalúan kezelni. A gazdálkodás szempontjainak sokkal szélesebb területre kell kiterjednie, gyakran a látszó Ing eltérő jövedelmezőség ellenére is egyenlő arányban kell fejleszteni egyes ágazatokat, különösen ha azok kölcsönösen feltételezik egymást. Olyan intenzív termelési ágazatokról is gondoskodni kell, amelyek lehetőséget adnak a gépesítés által felszabadított és helyhez kötött, főleg női munkaerő foglalkoztatására.

Legfőbb szempont a társadalmi megrendelés

A termelési tervek elkészítésénél nem szabad szem elől téveszteni, hogy a mezőgazdasági termelők számára mindig elsődleges szempont a társadalmi megrendelés mennyiségi és minőségi összetétele, ez feltételezi a mezőgazdasági termelés objektív célszerűségét és ez biztosítja annak gazdaságosságát. A felvásárlási árak csupán közvetítő és bizonyos mértékben szabályozó szerepet játszanak.

Az idei termelési feladatok szempontjából vizsgáljuk meg egy kissé közelebbről, hogy az utóbbi években hogyan és milyen utakon tett eleget a mezőgazdaság az állandóan növekvő társadalmi megrendelésnek. Ezzel kapcsolatban megemlíthetjük, hogy az élelmiszer- fogyasztás főleg az utóbbi években gyorsan növekedett, szerkezeti összetétele is gyorsan javult, s így Csehszlovákiában 1972-ben egy lőre számítva már

75.6 kg húst, 206,4 liter tejet (és belőle készített tejterméket), 281,0 darab tojást, 23,2 kg zsiradékot, 110,7 kg lisztet, 37,8 kg cukrot, 103,3 kg burgonyát,

8.1,2 kg zöldséget és 41,8 kg gyümölcsöt (a déli gyümölcsökön kívül) fogyasztottunk.

Ha a fogyasztott élelmiszerek szerkezeti összetételének változásait is megvizsgáljuk, azt tapasztalhatjuk, hogy az ötödik ötéves terv első két évében a lisztfogyasztás 2,5 százalékkal csökkent, a burgonya- és a cukorfogyasztás szintje körülbelül változatlan maradt, a zsírfogyasztás csekély mértékben, mindössze 1,3 százalékkal növekedett, hasonlóan alakult a tojásfogyasztás is, a zöldségfogyasztás ellenben 6,4 százalékkal, a gyümölcsfogyasztás 4,2 százalékkal, a húsfogyasztás 5,1 százalékkal, a tej és tejtermékek fogyasztása 5,2 százalékkal növekedett. Mivpl a fogyasztott napi táplálék 1972-ben 3135 kalóriával volt egyenlő, a továbbiakban a szerkezeti ösz- szetétel javítására kell törekednünk, különösen a húsfélék választékán belül, továbbá a tejes tejtermékek, a zöldségfélék és gyümölcsök javára.

A termelés aránytalanságai

Az előbbiekben vázolt színvo nal eléréséhez az utóbbi húsz év alatt az állattenyésztési termelés évi átlagban 3,2 százalékkal, a növénytermesztés pedig

2.6 százalékkal növekedett. Ez a két arányszám világosan kifejezi, hogy milyen jelentős diszproporció alakult ki a két ágazat között. A különbségeket külföldről importált takarmány félékkel, főleg fehérje-kon- centrátumokkal kellett kompenzálni.

Az ötödik ötéves terv első három évében némileg javult a heiyzet, de csak a szemesek termesztése szempontjából. Figyeljük meg ezzel kapcsolatban — országos viszonylatban — a termelés háromévi növekedési ütemét az egyes termelési ágazatok és termékek szerint. A gabonafélék termelése . három év alatt 35,8 százalékkal (búza 46,7 százalék, kukorica

39,4 százalék) növekedett, ez- . zel szemben a szálas takarmányok termesztése 2,2 százalékkal csökkent. A szarvasmarha- . hús termelés 15,7 százalékkal, a . sertéshústermelés 17,5 százalékkal, a baromfihús-termelés 20,8 százalékkal növekedett, a szarvasmarha-állomány 6,6 százalékkal nőtt (a teheneké 2,1 százalékkal), a sertésállomány növekedése 9,5 százalékos volt (az anyasertéseké 7,9 százalék), u tehenemként! fejési állag 2488 literről 2762 literre, a tojáshozam egy tyúktól 174,9 darabról 192 darabra növekedett.

Az állattenyésztés takarmányszükségletének fedezésére

31,7 százalékkal nőtt a takarmánykeverékek gyártása, ennek keretében 89,3 százalékkal növekedett a hazai és az importált olajpogácsa felhasználása, amellyel főleg az állati eredetű liszteket pótoltuk, ezek ugyanis az utóbbi két évben szinte eltűntek a világpiacról.

Amennyiben az alcímben aránytalanságokat említettünk, elsősorban a szálas takarmányok termesztésében mutatkozó lemaradásra gondoltunk, bár az állattenyésztés takarmányellá- tása szempontjából a takarmányhüvelyesek termesztése is ide tartozik, különösen ha figyelembe vesszük a takarmányfehérjék világpiaci helyzetét.

A világ növekvő népességé nek élelmiszerellátása egyre nagyobb gondot okoz, s még a hagyományos gabonaexportáló államok is kénytelenek fontolóra venni saját szükségleteiket és korlátozni az exportot. Hovatovább még a naturális csere is számításba jöhet gabonáért — kőolaj alapon. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a gabonaönellátásra való törekvés számunkra is szükségszerű és járható út, ezért a gabona- termesztésben elért kiváló eredményeinket a jövőben még tovább kell fokozni.

Másik fontos feladat a fehérjeszükséglet biztosítása, ahol szintén a hazai források maximális kihasználására kell törekedni.

A fehérjetermelés hazai tartalékai

A fehérjeellátás kérdése különösen az utóbbi két évben került előtérbe. A fehérjetartalmú növények termesztése, az állati hulladékok feldolgozása és a hallisztek készítése mellett világszerte kutatják a fehérjék ipari előállításának módszereit (kőolaj-derl vát-umok*

ból, szénhidráttartalmú, nagy tömegű növényi alapanyagokból stb.), valamint a nitrogén- tartalmú anyagok (iparilag előállított karbamld, aminosavak stb.) takarmányozási célokra való felhasználásának lehetőségeit.

Az emészthető fehérjék egyik legtermészetesebb forrása a

šzálastakarmány-lermesztés eredményességének növelése, különösen a pillangósok hozamának növelése és célszerű feldolgozása — mesterséges szárítása, takarmánylisztek készítése —, ahol az elmúlt években nagyon sok tartalék gyülemlett fel, s legfőbb ideje, hogy ennek a kérdésnek megérdemelt figyelmet szenteljünk. A tartalékokat főleg a lápanyagellátásban, az öntözéses termesztés további bővítésében, a betakarítás technikai és szervezési feltételeinek javításában kell keresni.

Jelentős fehérjeforrást képez továbbá a takarmányhüvelye- sek, főleg a szója és a lóbab vetésterületének növelésa Valóban aggasztó jelenség, hogy amíg tíz évvel ezelőtt 150 000 hektáron termesztettünk hüvelyeseket, ez a terület az elmúlt évben ötödrészére zsugorodott össze. A hüvelyesek vetésterületét — a szójával együtt —

1975-ig legalább 80 000 hektár* ra kell növelni, s legalább 130 ezer tonna hüvelyes szemes ta- karmány felvásárlását kell biz* tosítani.

Szóját 1973-ban 1400 hektáron termesztettünk, s az elért hektárhpzamok a termőhelytől és a fajtától (valamint az időjárástól) függően 4—18 mázsa között ingadozott. A Gabčiko- vói (Bősi) Állami Gazdaságban például a Zora fajta 14 q/ha, a Smena 13 q/ha, a Mari pedig 19 q/ha termést adott. Az elmúlt évben a szója termesztése még a cseh és a morva kerületekben is eredménnyel járt, bár a szója közismerten meleg- igényű növény. Az 1974-es évre a központi szervek mintegy 11JU0 hektárra biztosítottak új, rövid tenyészidejű fajtákat az USA-ból, a Szovjetunióból, Magyarországról és Romániából. A szójatermesztés jövője elé tehát bizalommal tekinthetünk, bár számos problémát kell még megoldani a növényápolással és a betakarítással kapcsolatban. A szója egész növényzete tejes-viaszos érésben mesterséges szárításra és fehérjedús takarmányliszt készítésre is kiválóan alkalmas, emellett a silókukorica köztes növényeként a monodiétás takarmányozás fehérjekiegészítőjeként Is számításba jöhet.

Az eddig elmondottakat egybevetve megállapíthatjuk, hogy a növénytermesztésben rejlő tartalékokat már most, a terv elkészítése idején fontolóra kell venni, s számításainkból a többi fontos növényt, a burgonyát és a cukorrépát sem hagyhatjuk ki. Az utóbbi elsősorban a világpiacon megnyilvánuló növekvő kereslet és a kedvező értékesítési lehetőségek szempontjából jön számításba, de melléktermékeinek takarmányozási értéke is igen jelentős. A terv elkészítése folyamán állandóan tartsuk szem eltftt. hogy a mezőgazdaság további sikeres fejlődésének legfőbb biztosítéka a társadalmi érdekekkel összhangban felépített termelésű terv.

MAKRAI MIKLÓS