Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-13 / 2. szám, Vasárnapi Új Szó

sz

Amikor megérkezett, Szonya is megpróbálta kedvesen üdvözölni az öreget. A gyerekek ujjongva rángatták őt jobbra-balra, hordták fel a csomagokat.

— Nagyapa, gyere nézd meg a mi szobánkat is — szólt a kis Pali és már vonszolták is át az öreget a másik szobába. „Hát igen, a Szonyácska ért a rongyrázáshoz — futott át Péter bácsi agyán — külön gyerekszoba, külön dolgozószoba a fiának, ebédlő, mifene. Hát az én szobám ugyan melyik?“

— Szépen berendezkedtetek fiam. Hát az anyád bútora hol van?

— Kint az üdülőházban. Azt is szépen rendbehoztuk. Majd meglátja.

— Hát a Foxi él-e még?

— Persze. Mindennap viszek ki neki valami ennivalót.

— Ezt a demizson bort Pisla küldte. Építkeznek. Két napig segítettem a falazásnál.

— Hát a húst ki küldte?

— A Józsi bátyád. Ott is sokat dolgoztam. A múlt héten tettük tető alá a házát. Pénzzel nem tudott fizetni, hát egy fél disznót adott... Az anyád sírját is megcsináltattam. Ha meghalok, melléje temesse'- tek .. I

Míg az öreg a fiával beszélgetett, Szonya is elkészült a disznótoros vacsorával.

— Hát a munka hogy megy fiam? Még mindig a régi helyeden vagy?

— Ott. Sőt három hete igazgatóhelyettes vagyok. A fizetésem majdnem ezer koronával magasabb. De a Szonya fizetését is felemelték.

— Akkor most már futja mindenre ...?

— Hát azért még nem egészen. A bútort például kölcsönre vettük.

— Ogy látszik, ti kölcsön nélkül már élni sem tudtok! — dörmögte az öreg.

Péter bácsi beszélgetés közben sokat köhécselt, krákogott.

— Úgy látom, megfázott, édesapám.

— Hát az meglehet. Nagyon siettünk a házzal, megizzadtam. Hideg idő van már.

— Ha fáradt, feküdjön le. Szonya ebben a kis szobában csinált magának helyet.

Amikor Péter bácsi megpillantotta a két szoba közötti kis kuckót, meghökkent. Aztán csak any- nyit mondott:

— Reggel kimegyek a kertbe. Kiviszem a búzát a galamboknak, ne éktelenkedjék itt az előszobában, meg a Foxinak is viszek ennivalót.

Alig aludt valamit. A lapos heverőn nem akart szemére jönni az álom. Még sötét volt, amikor fölkelt, felöltözött, csendesen ment ki a lakásból, föl ne ébressze az alvó családot. Hátára vette a fél zsák búzát és elindult, neki a csípős szélnek. Foxi ugrált, mindenáron Péter bácsi arcát akarta megnyalni.

Búzát szórt a galamboknak. Azok is megismerték őt, a kezére, vállára szálltak.

A szobában kellemes meglepetés érte. A felesége bútorát találta benne. Majd benyitott a kamrába, megtalálta kék munkaruháját, meg azt a pufajkát, amit még az üzemétől kapott. Előszedte szerszámait 3 kiment a kertbe. Először a rózsabokrokat takargatta le, meg ne fagyjanak. Aztán bekötözte a gyümölcsfák törzsét. Délfelé járt az idő, amikor végzett... Egész kimelegedett, a pufajkát ledobta magáról, aztán hozzáfogott, hogy felássa a kertet.

— jó munkát, édesapám! — szólt apjára Pali a kert kapujából Az öreg csak bólintott és ásott tovább.

— Apa, magáért jöttem, hallja-e? Tessék már abbahagyni, holnap is megvirrad.

— Meg. persze. Holnap is, holnapután is, meg azután is . Mindig ezt hajtogatjátok.

— Azért éhen mégsem dolgozhat egész nap. Jöjjön ebédelni, aztán majd visszahozom.

— Nem, amíg nem leszek kész ezzel a munkával, nem megyek sehova. Nem szaladozhatom el az időt, hiszen mindjárt sötét lesz. Most öltözzem ünneplőbe, hogy a lakásotokat össze ne piszkítsam. Mit gondolsz. hogy e^éiSz nap csak öltözködni fogok?

Este Péter bt a fia isv megéri Megterítette

— Tessék a2 már.

— Fiam, hol dobtátok ki?

— A szekrén ra akasztom.

— Hagyd fia Kikanalazták

is szedett. Vác; li igyekezett j vidám történeti Az öreg elő dohánnyal, szč fiát, ő maga í Csak amikor é dik, gyakran csendesen'.

— Eredj ház sze. Holnap he gatnak itt köri ban“ meg sem nem tudom, m zés. Hiszen szí nők lyukas ma kik, annál' töbl teremtés volt S rá se lehet i: ahányszor feljí a száiát, a kör Nem tetszik ez

Hál mit c: ilyenek Szonye dának hogy í{ többitől.

— Jól van n azon a heverőr

Kikísérte a mellé. Még me fáradtság.

Különös fára súly nehezedik dott, három pá vegőhöz. ..Alig! agyán.

Nagyon egye* ment vissza a tesz a tűzre, de hang a torkán. „Vége. Mindé

Amikor előszi hosszú, mély ál lábát mozdítani tott az ágya k jolt az ágya föli

— Jól van, m de azért rarrradj

Egy fiatal Iái

— Ne féljen, bácsikám, ne h hangon s kilibe

„Hova lett a ta már, hogy hogy került ide.

Jön a nővérk megint a leán} bácsinak.

Az orvos most

— Föl a fej jt kis agyvérzés v génynek, mint 1

És mintha jc fekvő öreget.

Jó ideje már, nyomja. Már m bal kezét, és mé Látogatók jör dennap, unokái dák csodája, ot szemét törölgeti Végül még sz talnia.

Elérkezett a Iánk lucfenyőit a karácsonyi aj. pott.

Óvatosan lépe talanul, mintha visszakíséri őt . a folyosón má: két-három \ jpes Szilveszter dé' tályon. Milka ni őt sem a szobái lad az udvarra, kérdezi, nem Iái let es orvoshoz ból vízcsobogást ke bent fekszik a belépő nővérre

— Hát ezt se bácsi! Ekkora ki

— Tudja, Milk ni.

— önálló? Ne ragadta a szapj testét. Péter bác még a vér is a egyáltalán nem fejébe. Elnézte , dani akart. De 11 annyira elbágya kiáltott.

Visszavitték ől ta, meg ne fázzo A meleg papi gyogó szemmel sem tett, megeső

— Űjra élek, egészséges

pnya ellopott munkaidejéből egy negyedórát. Az óvodába sietett. Útközben beugrott az önkiszolgáló boltba. A kislány kezébe egy tábla csokoládét nyomott, hogy ne nyugtalankodjék. Egyik kezében a vacsorának valót cipelte, másikkal a leánykát húzta maga mellett.

— Igyekezzünk, Csöpikém, igyekezzünk! Pali már biztos otthon van. Édesapa is hamarosan megérkezik, éhes lesz ...

Csöngetniük sem kellett: Pali gyerek észrevette, hogy csukódik a liftajtó s kirohant a lépcsőházba.

— Szervusztok — kiáltja nagy hangon, anyja kezéből kiveszi a táskát és a konyhába szalad.

— No hadd lám, mi jót hoztatok nekem! Olyan Ŕhes vagyok, mint a farkas. Pocsék ebédünk volt a napköziben. A felit se ettem meg.

Tudjátok, mi az újság? Holnap érkezik nagyapa. Az előbb jött a levél, tessék itt van, de hangosan olvasd .. !

— Várj már kisfiam, legalább amíg átöltözöm. Mit mondasz, mikor érkezik?

— Azt írja, hogy édesapa menjen érte a Zsigulin. Holnap nem maradok a napköziben. Itthon akarom megvárni nagyapát. Biztosan hoz valamit — ujjong és ugrál örömében.

— Kérlek, azért ne szeleskedj — szól rá kedvetlenül az asszony. Aztán gyorsan átfutja a levelet, mélyet sóhajt.

Csöngetnek. Megint Palika a legfrissebb. Már az ajtóban elújságolja apjának a nagy hírt. A férfi a gyerek fejébe nyomja a kalapját, aztán jókedvűen a feleségéhez siet.

Az asszony eléggé kelletlenül üdvözli őt. A férfi az asztalon észreveszi a levelet, rajta édesapja öreges írását,. rögtön kitalálja, honnan fúj a szél.

— Hát téged mi lelt? — kérdi Pali, amikor kettesben maradnak.

— Még kérded? — válaszolja durcásan az asszony.

— Ja igaz is, hisz tudhatnám. Jön az apám. Igaz?

— Igaz Képzeld el, hogy igaz. Holnaptól kezdve öjra fuccs a békességnek. Neked persze könnyű, hiszen mindig egy húron pendiilsz vele.

— A fia vagyok elvégre . . .

— Most aztán rohanjak haza a munkából, mossak, takarítsak, főzzek, mert apukának mindennap frissen főit étel kel! Minden este friss vacsora. Mert ő ezt <gv szokta meg. Mit törődik ő azzal, hogy nekem a háztartáson kívül egyéb munkám is van.

— Rengeteg munkád van Mindenkinél több munkád van

— Bezzeg amikor összeházasodtunk — folytatja Szonya — és egyszoba-konyhás lakásban laktunk, hányszor kértük őt arra. hogy adja el a házat, segítsen rajtunk, akkor fütyült ránk, igaz?

— Miért, tálán elitta a házát? A Zsigulira ki adta a pénzt? Meg a zongorára, tévére? S az ebédlői

szekrényre, amit a múltkor kidobtál? Adhat neked, amennyit akar, sosem lesz elég. S ő maga is mindig az utadban lesz. Arra már nem emlékszel, hogy amikor meghalt a mama, te nem akartad, hogy megnősüljön? Féltetted a házát, meg a pénzét, hát vedd tudomásul: jól tette, hogy nem adta el azt a házat, mert így, ha nem bírja ki melletted, legalább hazamehet. Az otthoni rokonok kedvesebbek hozzá, mint te vagy... Apa különben is csak a télen marad velünk, az unokái kedvéért, ha tudni akarod. Persze te azt sem bánnád, ha inkább az aggok házába kül- deném őt. Csakhogy... vedd tudomásul, hogy inkább elválok tőled.

Tóthpál Gyula felvétele a Szélsőségek és párhuzamok című ciklusból