Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-13 / 2. szám, Vasárnapi Új Szó

sz Amikor megérkezett, Szonya is megpróbálta ked­vesen üdvözölni az öreget. A gyerekek ujjongva rán­gatták őt jobbra-balra, hordták fel a csomagokat. — Nagyapa, gyere nézd meg a mi szobánkat is — szólt a kis Pali és már vonszolták is át az öreget a másik szobába. „Hát igen, a Szonyácska ért a rongyrázáshoz — futott át Péter bácsi agyán — kü­lön gyerekszoba, külön dolgozószoba a fiának, ebéd­lő, mifene. Hát az én szobám ugyan melyik?“ — Szépen berendezkedtetek fiam. Hát az anyád bú­tora hol van? — Kint az üdülőházban. Azt is szépen rendbehoz­tuk. Majd meglátja. — Hát a Foxi él-e még? — Persze. Mindennap viszek ki neki valami enni­valót. — Ezt a demizson bort Pisla küldte. Építkeznek. Két napig segítettem a falazásnál. — Hát a húst ki küldte? — A Józsi bátyád. Ott is sokat dolgoztam. A múlt héten tettük tető alá a házát. Pénzzel nem tudott fizetni, hát egy fél disznót adott... Az anyád sírját is megcsináltattam. Ha meghalok, melléje temesse'- tek .. I Míg az öreg a fiával beszélgetett, Szonya is elké­szült a disznótoros vacsorával. — Hát a munka hogy megy fiam? Még mindig a régi helyeden vagy? — Ott. Sőt három hete igazgatóhelyettes vagyok. A fizetésem majdnem ezer koronával magasabb. De a Szonya fizetését is felemelték. — Akkor most már futja mindenre ...? — Hát azért még nem egészen. A bútort például kölcsönre vettük. — Ogy látszik, ti kölcsön nélkül már élni sem tudtok! — dörmögte az öreg. Péter bácsi beszélgetés közben sokat köhécselt, krákogott. — Úgy látom, megfázott, édesapám. — Hát az meglehet. Nagyon siettünk a házzal, megizzadtam. Hideg idő van már. — Ha fáradt, feküdjön le. Szonya ebben a kis szo­bában csinált magának helyet. Amikor Péter bácsi megpillantotta a két szoba közötti kis kuckót, meghökkent. Aztán csak any- nyit mondott: — Reggel kimegyek a kertbe. Kiviszem a búzát a galamboknak, ne éktelenkedjék itt az előszobá­ban, meg a Foxinak is viszek ennivalót. Alig aludt valamit. A lapos heverőn nem akart sze­mére jönni az álom. Még sötét volt, amikor fölkelt, felöltözött, csendesen ment ki a lakásból, föl ne éb­ressze az alvó családot. Hátára vette a fél zsák bú­zát és elindult, neki a csípős szélnek. Foxi ugrált, mindenáron Péter bácsi arcát akarta megnyalni. Búzát szórt a galamboknak. Azok is megismerték őt, a kezére, vállára szálltak. A szobában kellemes meglepetés érte. A felesége bútorát találta benne. Majd benyitott a kamrába, megtalálta kék munkaruháját, meg azt a pufajkát, amit még az üzemétől kapott. Előszedte szerszámait 3 kiment a kertbe. Először a rózsabokrokat takargat­ta le, meg ne fagyjanak. Aztán bekötözte a gyümölcs­fák törzsét. Délfelé járt az idő, amikor végzett... Egész kimelegedett, a pufajkát ledobta magáról, az­tán hozzáfogott, hogy felássa a kertet. — jó munkát, édesapám! — szólt apjára Pali a kert kapujából Az öreg csak bólintott és ásott to­vább. — Apa, magáért jöttem, hallja-e? Tessék már ab­bahagyni, holnap is megvirrad. — Meg. persze. Holnap is, holnapután is, meg azu­tán is . Mindig ezt hajtogatjátok. — Azért éhen mégsem dolgozhat egész nap. Jöjjön ebédelni, aztán majd visszahozom. — Nem, amíg nem leszek kész ezzel a munkával, nem megyek sehova. Nem szaladozhatom el az időt, hiszen mindjárt sötét lesz. Most öltözzem ünneplőbe, hogy a lakásotokat össze ne piszkítsam. Mit gon­dolsz. hogy e^éiSz nap csak öltözködni fogok? Este Péter bt a fia isv megéri Megterítette — Tessék a2 már. — Fiam, hol dobtátok ki? — A szekrén ra akasztom. — Hagyd fia Kikanalazták is szedett. Vác; li igyekezett j vidám történeti Az öreg elő dohánnyal, szč fiát, ő maga í Csak amikor é dik, gyakran csendesen'. — Eredj ház sze. Holnap he gatnak itt köri ban“ meg sem nem tudom, m zés. Hiszen szí nők lyukas ma kik, annál' töbl teremtés volt S rá se lehet i: ahányszor feljí a száiát, a kör Nem tetszik ez Hál mit c: ilyenek Szonye dának hogy í{ többitől. — Jól van n azon a heverőr Kikísérte a mellé. Még me fáradtság. Különös fára súly nehezedik dott, három pá vegőhöz. ..Alig! agyán. Nagyon egye* ment vissza a tesz a tűzre, de hang a torkán. „Vége. Mindé Amikor előszi hosszú, mély ál lábát mozdítani tott az ágya k jolt az ágya föli — Jól van, m de azért rarrradj Egy fiatal Iái — Ne féljen, bácsikám, ne h hangon s kilibe „Hova lett a ta már, hogy hogy került ide. Jön a nővérk megint a leán} bácsinak. Az orvos most — Föl a fej jt kis agyvérzés v génynek, mint 1 És mintha jc fekvő öreget. Jó ideje már, nyomja. Már m bal kezét, és mé Látogatók jör dennap, unokái dák csodája, ot szemét törölgeti Végül még sz talnia. Elérkezett a Iánk lucfenyőit a karácsonyi aj. pott. Óvatosan lépe talanul, mintha visszakíséri őt . a folyosón má: két-három \ jpes Szilveszter dé' tályon. Milka ni őt sem a szobái lad az udvarra, kérdezi, nem Iái let es orvoshoz ból vízcsobogást ke bent fekszik a belépő nővérre — Hát ezt se bácsi! Ekkora ki — Tudja, Milk ni. — önálló? Ne ragadta a szapj testét. Péter bác még a vér is a egyáltalán nem fejébe. Elnézte , dani akart. De 11 annyira elbágya kiáltott. Visszavitték ől ta, meg ne fázzo A meleg papi gyogó szemmel sem tett, megeső — Űjra élek, egészséges pnya ellopott munkaidejéből egy negyedórát. Az óvodába sietett. Útközben beugrott az önkiszolgáló boltba. A kislány kezébe egy tábla csokoládét nyomott, hogy ne nyugtalankodjék. Egyik kezében a vacsorának valót cipelte, másik­kal a leánykát húzta maga mellett. — Igyekezzünk, Csöpikém, igye­kezzünk! Pali már biztos otthon van. Édesapa is hamarosan meg­érkezik, éhes lesz ... Csöngetniük sem kellett: Pali gyerek észrevette, hogy csukódik a liftajtó s kirohant a lépcsőházba. — Szervusztok — kiáltja nagy hangon, anyja ke­zéből kiveszi a táskát és a konyhába szalad. — No hadd lám, mi jót hoztatok nekem! Olyan Ŕhes vagyok, mint a farkas. Pocsék ebédünk volt a napköziben. A felit se ettem meg. Tudjátok, mi az újság? Holnap érkezik nagyapa. Az előbb jött a levél, tessék itt van, de hangosan olvasd .. ! — Várj már kisfiam, legalább amíg átöltözöm. Mit mondasz, mikor érkezik? — Azt írja, hogy édesapa menjen érte a Zsigulin. Holnap nem maradok a napköziben. Itthon akarom megvárni nagyapát. Biztosan hoz valamit — ujjong és ugrál örömében. — Kérlek, azért ne szeleskedj — szól rá kedvet­lenül az asszony. Aztán gyorsan átfutja a levelet, mélyet sóhajt. Csöngetnek. Megint Palika a legfrissebb. Már az ajtóban elújságolja apjának a nagy hírt. A férfi a gyerek fejébe nyomja a kalapját, aztán jókedvűen a feleségéhez siet. Az asszony eléggé kelletlenül üdvözli őt. A férfi az asztalon észreveszi a levelet, rajta édesapja öre­ges írását,. rögtön kitalálja, honnan fúj a szél. — Hát téged mi lelt? — kérdi Pali, amikor kettes­ben maradnak. — Még kérded? — válaszolja durcásan az asszony. — Ja igaz is, hisz tudhatnám. Jön az apám. Igaz? — Igaz Képzeld el, hogy igaz. Holnaptól kezdve öjra fuccs a békességnek. Neked persze könnyű, hiszen mindig egy húron pendiilsz vele. — A fia vagyok elvégre . . . — Most aztán rohanjak haza a munkából, mossak, takarítsak, főzzek, mert apukának mindennap frissen főit étel kel! Minden este friss vacsora. Mert ő ezt <gv szokta meg. Mit törődik ő azzal, hogy nekem a háztartáson kívül egyéb munkám is van. — Rengeteg munkád van Mindenkinél több mun­kád van — Bezzeg amikor összeházasodtunk — folytatja Szonya — és egyszoba-konyhás lakásban laktunk, hányszor kértük őt arra. hogy adja el a házat, segít­sen rajtunk, akkor fütyült ránk, igaz? — Miért, tálán elitta a házát? A Zsigulira ki adta a pénzt? Meg a zongorára, tévére? S az ebédlői szekrényre, amit a múltkor kidobtál? Adhat neked, amennyit akar, sosem lesz elég. S ő maga is mindig az utadban lesz. Arra már nem emlékszel, hogy ami­kor meghalt a mama, te nem akartad, hogy megnő­süljön? Féltetted a házát, meg a pénzét, hát vedd tudomásul: jól tette, hogy nem adta el azt a házat, mert így, ha nem bírja ki melletted, legalább haza­mehet. Az otthoni rokonok kedvesebbek hozzá, mint te vagy... Apa különben is csak a télen marad ve­lünk, az unokái kedvéért, ha tudni akarod. Persze te azt sem bánnád, ha inkább az aggok házába kül- deném őt. Csakhogy... vedd tudomásul, hogy in­kább elválok tőled. Tóthpál Gyula felvétele a Szélsőségek és párhuzamok című ciklusból

Next

/
Thumbnails
Contents