Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)

1973-12-07 / 291. szám, péntek

Élénk kulturális tevékenység BESZÉLGETÉS A JUGOSZLÁVIAI MAGYAR KULTURÁLIS ÉLET FEJLŐDÉSÉRŐL Jugoszláviában járva nemrégen alkalmam nyílt elbeszél­getni az ottani magyar kulturális élet több vezető dolgozójá­val. E beszélgetések anyagát sűrítem össze az alábbiakban, hogy megpróbáljak képet adni olvasóinknak a jugoszláviai magyarság fejlett kulturális életének néhány területéről. Pozitív eredmények DR. JUHÁSZ GÉZA, a Fórum kiadói osztályának főszerkesz­tője: A jugoszláviai magyar könyv kiadás szinte közvetlenül a felszabadulás után megindult a Híd című folyóirat és a Ma­gyar Szó napilap keretiében, majd pedig a Testvériség-Egy- ség Könyvkiadó folytatta és igen jelentős mértékben ki­bontakoztatta ezt a tevékenysé­get. Az ötvenes évek közepétől egy két évnyi útkeresés követ kezett, aztán a Fórum 1957-ben történt megalakulásával újíibb fejlődésnek indult a jugoszlá­viai magyar könyvkiadás. A Fó- rum megalakítása nemcsak az anyagi, hanem a szellemi erők koncentrálását is jelentette. Ugyanis a Fórum gondozásá­ban jelenik metg a jugoszláviai magyar lapok többsége, mi gondoskodunk az itteni ma­gyar könyvkiadásról és terjesz­téséről, ezenkívül a magyar könyvek importjáról és export­járól is. A könyvkiadást ille­tően a Fórum tevékenységének a folyamatossága jelenti a leg­nagyobb pozitívumot — 1957 óta évenként 30—40 könyv je­lenik meg az itteni magyar írók műveiből, a jugoszláv népek irodalmának magyar fordításai­ból; és természetesen felada­tunk a jugoszláviai magyar la­kosság politikai tájékoztatása is, tehát a fontos politikai Iro­dalom és a jelentős pártdoku­mentumok közreadása, ezenkí viil az ifjúság és a gyelrmekek könyvellátása. Amennyiben a Fórum könyv­kiadói tevékenységét és ennek irányát nagyon röviden akar­nánk jellemezni, akkor azt mondhatnánk, hogy a legfon­tosabb eredményünk a jugo­szláviai magyar irodalom fej­lesztésében mérhető le. Évente körülbelül húsz-huszonöt ere­deti művet publikálunk. A ju­goszláviai magyar irodalom az elmúlt másfél évtizedben né­hány figyelemre méltó ered­ményt ért el. Ebben a Fórum szervelző munkája is megnyil­vánul oly módon, hogy több pályázatot hirdettünk. 1968-as regénypályázatunkra például több mint húsz pályamű érke­zett, közülük tizenkettő megje­lent. A következő évben ifjúsá­gi regénypályázatunk szintén nagyon sikeres volt. A könyvterjesztés kezdettől fogva a Fórum fő feladatai kö zé tartozott. Nyolc saját köny­vesboltunk van a magyarlakta vidékeken, ezenkívül mozgó könyvárudáink járják a vidéket, a falvakat és a tanyákat, s bizo mányosok hálózata is tevékeny­kedik a könyvterjesztésen. Ez az apparátus végzi a Magyaror­szágról, Csehszlovákiából és Romániából importált magyar könyvek terjesztését is. A könyvtelrjesztés, a könyv megszerettetésének célját kö­veti a jelvényszerző verseny is, melyet már negyedik éve szervezünk az általános isko­lák részére. A versenyben mint­egy tízezer tanuló vesz részt. Erre az alkalomra könyveket adunk ki. Más terjesztési ak­ciókat is rendezünk, s az őszi könyvhónapot a Fórum mindig kihasználja alkalmi könyvvásár rendezésére. Azt az elveit kö­vetjük, hogy mindenütt ott le­gyünk, ahol könyvet Tehet el­adni. Ennek ellenére az itteni magyarság mintegy félmilliós lélekszámából következően el­képzelhetetlen, hogy vállala­tunk anyagilag önellátó le gyen. Nem engedhető mßlg ugyanis, hogy az alacsony pél dányszám miatt a magyar könyvek drágábbak legyenek, mint a más nyelvű könyvek. Ezért az előállítási és az eladá­si ár közti különbséget társa­dalmi eszközükből egyenlítik ki. Az idén erre a célra a tár sadalomtól 2 200 000 dinárt ka punk. A Fórum kiadói koncepció­ját röviden úgy fogalmazhatjuk meg, hogy a könyvkiadásnál nem törekszünk önellátásra. Ezen azt értem, hogy egy fél­milliós etnikumnál elképzelhe­tetlen volna állandóan megfe­lelő választékban kiadatni pél­dául a klasszikus magyar iro­dalmat, vagy akár a mai, illet­ve! a világirodaimat. Ezt mi importból fedezzük. A mi ki­adói politikánk célja tehát mindenekelőtt az itteni ma­gyar irodalom fejlődésének az előmozdítása és a jugoszláviai népek irodalmának lefordítása magyar nyelvre, amivel nem­csak a hazai olvasók tájékozta­tását szolgáljuk, hanem a kül­földiekét is. A jugoszláviai magyar iroda­lomra jellemző, hogy fellendü­lése a második világháború után kezdődött, tehát meglehe­tősen csekély hagyományokra támaszkodik. Ámbár már a két világháború közti időszak­ban megállapították, hogy a jugoszláviai magyar líra szaba­dabb, modernebb csaknem min­den magyar irodalomnál. A sza­badabb elrugaszkodás és az a törekvés, hogy lépést tartson a világirodalom letgkorszerűbb je­lenségeivel erősen jellemző a jugoszláviai magyar irodalom­ra. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem él hagyományos tö­rekvés, kifejezési forma is. Je­lenünket és a kiadói tevé­kenységet is a legkülönfélébb esztétikai és stílusirányzatok párhuzamossága, egyenrangúsá­ga jellemzi, az alapkritérium az esztétikai érték, tekintet nélkül arra, hogy ez milyen stílusirányzatban valósul meg. Természetesen nyilvánvaló, hogy ezen belül múlhatatlan követelmény a szocialista el­kötelezettség. a haladó gondol­kodás. üi színház indu! NEMETH ISTVÁN, az újvidé ki színház igazgatója: Ezelőtt egy hivatásos szín­ház, a Szabadkai Népszínház szolgálta az itteni magyarság ez irányú kulturális igényei­nek kielégítését. Ez a színház közvetlenül a háború után ala­kult meg, 1945-ben. A színház együttese nemcsak Szabadkán tart előadásokat, hanem a tar­tomány más helységeiben is. Ez a tájoló jelle(g bizonyos mértékben meg is határozza a színház műsorpolitikáját, amin azt értem, hogy igényes iro­dalmi műveken kívül az ún. könnyebb műfajokból is kény­telen válogatni. A szabadkai színháznak komplett társulata, két saját rendezője, drama­turgja van, mindennel rendel­kezik, ami egy színházra jel­lemző. Az Újvidéki Községi Képvi­selő-testület az idén júniusban fogadta el az Újvidéki Magyar Színház alapító oklevelét. Ezt a színházat most szervezzük. Az elképzelésünk az, hogy en­nek a színháznak, legalábbis ,-tz első szakaszban, nem lesz ön­álló társulata, hanetm a szabad­kai színház miivészeit és az újvidéki színészeket angazsál- ja. Az újvidéki rádió, illetve most már a televízió kereté­ben is mintegy 25-tagú magyar színjátszó együttes működik. Meghatároztuk az idei évad repertoárját. November végén Örkény István Macskajáték cí­mű művével indultunk, decem­ber elején pedig egy Düren- matt színmű bemutatását készí­tettük elő. Harmadik előadá­sunk december végén lesz, ak­kor egy fiatal jugoszláv szelrző alkotását mutatjuk be. Tervbe vettük még két további szín­darab bemutatását. Az évad vé­gére számítunk Kopecky Lász­ló vajdasági magyar író Don Juan utolsó kalandja című víg­játékának elkészülésére, amely­nek előadását tulajdonképpen már a következő évadra készít­jük elő. Színházunknak egyelőre nincs külön épülete, a helybeli Szerb Népszínház kamaraszín­padán és a Petőfi Sándor Mű­velődési Egyesület színpadán tartjuk előadásainkat. Előrelát­hatólag három év múlva lesz saját épületünk, amikorra el­készül a Szerb Népszínház sa­ját háza, mi pedig megkapjuk a színház mostani épületét. El kelll mondanom, hogy a műkedvelő színjátszás magyar vonalon igen magas színvona­lú. Két kiváló amatőr színhá­zunk működik — Becskereken a Madách Amatőrszínház és a Szabadkai Népkör együttese. Az utóbbi együttes a műked­velő színjátszásnak a hercego- vinai Treblje városában tartott szövetségi szemléjén az első dí­jat nyerte el. Ezenkívül minden jelentős városban és község­ben működik művelődési egye­sület vagy amatőrszínház. Ez a tevékenység — megítélésem szetrint — nagyon jelentős he­lyet fogla] el az itteni ma­gyarság kulturális életében. Bővül a tv magyar adása BEGOV IC S IMRE, az újvidé ki tv munkástanácsának elnö­ke, a napi műsorok szerkesztő­je: Jugoszláviában a televízió magyar adása öt évvel ezelőtt kezdődött a belgrádi stúdióban. Az akkor megalakult első ma­gyar szerkesztőség eleinte na­pi 15 perces tájékoztató elő­adást, vasárnap pedig heti fa­luműsort közvetített. Később öt perccel növekedeltt a műsoridő. Ez év január 1-től a magyar adás szerkesztősége az újvidé­ki rádió és televízióhoz jött át, ahol megalakult az önálló tv ház munkaközössége. A mű­sort egyelőre továbbra is Belg- rádból sugározzuk, amíg Újvi­déken át nem adják az önálló tv-állomást, amire előrelátható­lag jövő ősszel kerül sor. Jelenleg hétköznaponként — szombat kivételével — 20 per­ces híradót sugározunk, vasár­nap pedig 40 perces tájékozta­tó magazint. A műsort tovább fejlesztjük, január 1-től 15 perces gyelrmekműsort indí­tunk. Eközben az itteni szlo­vák, román stb., műsorok is készülőiéiben vannak, már to­borozzuk a munkatársakat. To­vábbi terveinkben azzal számo­lunk, hogy a tájékoztató mű­sorokon kívül — ha majd meg­kezdi működését saját tv-stú- diónk —, hosszabb lélegzetű műsorokat is sugározunk, úgyhogy a jelenlegi 140 perces heti műsoridő fokozatosan 500 percre növekszik. Az újvidéki tv-adó nemcsak a nemzeti műsorokat sugároz­za majd, hanem szerves része lesz az integrált Jugoszláv Rá­dió és Televízió hálózat­nak. Úgy tervezzük, hogy a műsor mintegy 70 százalékát készítjük saját magunk, a töb­bit pedig csere útján szerez­zük be. A tv-központok között intenzív műsorcserét akarunk kibontakoztatni, hogy a műsor arculata ne legyen csupán tar­tományi és helyi jellegű. Tele­víziónk már most együttműkö­dik más tv-központokkal el­sősorban belföldön, ahol ak­ciót indítottunk az egyes köz­társaságok életének bemutatá­sára. Jó az együttműködésünk a külföldi tv-központokkal is, műsort cserélünk a román és a magyar tévével és megbeszé­lések folynak a Csehszlovák Televízióval is. A bratislavai elvtársak nemrég jártak nálunk és megbelszéltük az együttmű­ködés kezdeti lépéseit. GÁL LÁSZLÓ SZÜLÖK, NEVELŐK FÓRUMA IDEJÉBEN GONDOLJUNK A PÁLYAVÁLASZTÁSRA 1948 óta áll nyitva az érdeklő­dők számára a Falumúzeum Bukarestben, Románia főváro­sában. Ez a népművészeti mú­zeum 10 hektáros területen te- rül el. Felvételünkön egy 100 éves szőlőprés látható. (Felvétel: I. Dubovský — ČSTK) Az utóbbi években egyre in­kább az érdeklődés középpont­jába kerül a pályaválasztás kér­dése, azaz a tanulók érdeklődé­sének, személyiségének legmeg­felelőbb pálya, hivatás (a ké­pességek, a társadalmi igények figyelembevételével) felé ori­entálás. A szülői értekezleteken — melyeken a kilencedikesek elhelyezésével foglalkoznak — sok fáradozást, türelmet igényel a különböző szempontok közös nevezőre hozása. S még így sem biztos, hogy mindenki (a tanuló, a szülő, az iskola) elé­gedett lesz. Érthető ez, hiszen rendkívül komoly, összetett problémáról van szó, olyanról, amelynek megoldása a szülők, a pedagógusok, illetve a külön­böző szervek összehangolt te­vékenységét feltételezi. Feltehetőleg sokan nem tud­ják, hogy hazánkban néhány éve szervezett pályaválasztási tanácsadás folyik különböző in­tézmények közreműködésével. (Krajská psychologicko-výchov- ná klinika a stredisko pre vorbu povolania Okresná psychologic- ko-výchovná poradňa a stredis­ko pre voľbu povolania stb.) A tapasztalatok igazolják, hogy a helyes pályaválasztás­nak alapvető kritériuma bizo­nyos tényezők harmonikus egy­sége. Ezek a tényezők az ob­jektív és a szubjektív adottsá­gokból es lehetőségekből adód­nak. Az objektív tényezők a pá­lyák követelményei, a tevékeny­ség és az élménymegvalósulás lehetőségei határozzák meg. A pályák körét mindig a népgaz­daság szükségletei szabják meg. A szubjektív tényezők között szerepelnek az egyéni adottsá­gok, képességek és más szemé­lyiségbeli tulajdonságok. He­lyes pályaválasztásról csak ak­kor beszélhetünk, ha ezek a té­nyezők összhangban vannak, vagyis találkoznak az egyén és a társadalom érdekei. A pálya- választási tanácsadásnak (le­gyen az szülői, pedagógiai vagy pszichológiai) e szempontok ta­lálkozását kell céltudatosan elő­segíteni. A pedagógiai és a szü­lői tanácsadás mellett egyre na­gyobb szerep hárul a pszicholó­giai pályaválasztási szaktanács- adásra — különösen a proble­matikus esetekben — melynek során a pályaalkalmassági vizs­gálatok alapján, feltárulnak az egyén képességei, érdeklődése, személyisége dinamikájának mi­lyensége, tehát azok az értelmi és személyiségbeli tulajdonsá­gok, amelyek meghatározhatják az egyén boldogulását és mun­kasikereit. Milyen vizsgálatok, illetve ne­velési hatások szükségesek a pályaalkalmasság meghatározá­sához és a helyes pályaválasz­tás elősegítéséhez? A vizsgálati módszereket, el­járásokat általában négy cso­portba oszthatjuk. Ezek a kö­vetkezők: 1. egészségi — érzék­szervi vizsgálatok, 2. mentális képesség&ket vizsgáló eljárások (figyelem- és emlékezetvizsgá- lat, gondolkodási vizsgálatok, a térelképzelést, a műszaki élel­mességet, a szemmértéket, a rajzkészséget stb. vizsgáló mód­szerek), 3. motorikus képessé­get vizsgáló eljárások, 4. sze­mélyiségvizsgálati módszerek (anamnézis, exploráció, érdek­lődésvizsgálat, személyiségtesz­tek stb.). E vizsgálatok elvégzé­se a szakember dolga. Ezért in­kább azokat a személyiség-vo­násokat vizsgáljuk meg, ame­lyeknek az ismeretében a szülő tanácsot adhat gyermekének, il­letve, amelyeknek fejlesztésével elősegíti a pályaválasztási érettség elérését. Ez azért is szükséges, mert a pályaválasz­tási érettség mindig az egész személyiség kérdése is. A pályaválasztás mindig bizo­nyos kompromisszumot jelent az elképzelések, a vágyak és a valóság lehetőségei között. Op­timális kompromisszumra vi­szont csak az az egyén képes, aki a pályaismereten kívül meg­felelő önismerettel is rendelke­zik. „Genoi hoios essi“ (Légy az, aki vagy!), figyelmeztet egy régi görög mondás. A tapaszta­lat is igazolja: önismeret, ön­megvalósítás nélkül nem lehet séges hasznos, értékes, eredmé­nyes életet élni. Ebből követke­zik: a nevelés során különös gonddal foglalkozzunk a fiata­lok önismeretének fejlesztésé­vel. S mivel az önismeret a te« vékemység során alakul ki, el* sősorban a családban, és azon kívül is lehetőséget kell bizto­sítani a legkülönbözőbb élmé­nyek átélésére és tudatosításá­ra, valamint a fiatal magatar­tására vonatkozó reakciók tár­gyilagos értelmezésére s fő­képp: teljesítményük reális ér­tékelésére! Jelentős tényező továbbá a gyermek társas közérzete, állás- foglalása az emberi környezet­tel szemben. E kapcsolatok ki­alakítását nagymértékben a casládban uralkodó légkör, ér­zelmi kapcsolat, az egymás kö­zötti (s másokhoz való) kapcso­latok határozzák meg. Az, hogy a fiatal sajátjának érzi-e ezt a közösséget, azt a fáradalmat, amelyben élünk, és ezért szív- vel-lélekkel akar és tud is dol­gozni, az tőlünk is függ, s részben attól, milyen mértékben tudjuk kialakítani a fiatalban a bízni tudást az emberekben s ügyünk igazában. Ez jórészt a példakép, az ideál kérdése is. Az eszmény­kép, a példakép ugyanis haté­kony motivációs tényező U pá­lyaválasztásban is. S mert a szülők személyes példája, ma­gatartása, állásfoglalása igen plasztikus, közvetlen hatású, nagymértékben meghatározhat­ja a gyermek eszményképének a kialakulását. Sőt, a szülőknek van talán a legtöbb lehetőségük — kihasználva az irodalom, a rádió, a televízió, az ismerősök stb. adta lehetőségeket — a gyermekük elé állítandó példa­kép bemutatására, vonzóvá té­telére. Fontos az érdeklődés és- az érzelmi érettség kialakítása is, Határozott pályairányultság csak akkor alakul ki, ha az ér­deklődési alap szilárd. Ilyen esetben a tanulmányi eredmé­nyek is jobbak. Nem hanyagol­ható el az érzelmi érettség kér­dése sem, hiszen a pályaválasz­tási érettséget akadályozó sze­mélyiségvonások között több olyan is van, amely kifejezet­ten érzelmi színezetű. (Pl. a csüggedtség, a közömbösség, a befolyásolhatóság, a zárkózott­ság és érzelmen alapuló ellen­kezés, a képzelődés, a fele­lősségre vonás miatti szorongás és az egészségtelen becsvágy stb.) Tudatosítani kell: az ér­deklődés és az érzelem is el­sősorban a tevékenység során alakul, fejlődik. A játék, az ismeretszerzés, a munka (siker­élménnyel párosulva) lehetősé­gének biztosítása egyben az ér­deklődés és az érzelem forrása s ezek megszilárdulásának a feltétele is. Természetesen a példaadás fontosságáról ebben az esetben sem szabad megfe­ledkezni. A pályaválasztás világnézeti probléma is. Világnézetünkben különösen fontos szerepe van a munkáról alkotott szemlélet­nek, ezért jogosan állíthatjuk: a munkáról való felfogás a pá­lyaválasztási érettségnek fon­tos feltétele. Ez érthető, hiszen szocialista társadalmunk, fejlő­désünk alapja, jövője a munka. A nevelés során el kell érni, hogy a munka belső szükség­letté, erkölcsi motívummá vál­jon. A munka fogalma termé­szetesen nemcsak a felnőttek közvetítése, tanítása, jó vagy rossz példája alapján rögződik az ifjú világnézetében, hanem saját tevékenysége, pl. szünidei munkatapasztalatai is elősegí­tik a belső tudatformálódást. ZIRIG MARGIT □ A francia könyvpiac szen­zációja: Michel Foucault szö­vegközlése. A szöveg: egy fiatal XIX. századi elmebeteg gyilkos vallomása — a vallomás és Foucault analízise a gyilkos társadalmi mechanizmus rugóit leplezi le. A könyv címe: Moi, Pierre Riviere, a y ant, égorgé ma mére, ma soeur et mon íré­re... Max Gallo (L’Express) szerint a könyv „forradalma­sítja“ az emberről szóló tudo­mányt. □ Robert Bolt filmíró és ren­dező öt legutóbbi filmje közül kettő nyert díjat. Üj filmjének címe: Lady Caroline Lamb, fő­szerepét Bolt felesége, Sarah Miles alakítja. ŰJ szó 1973. XII. 7. 6

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents