Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)

1973-12-04 / 288. szám, kedd

ÚJ FILMEK JOG AZ UGRÁSRA (szovjet) Látszólag sportfiim a Jog az ugrásra, melynek több részlete a sport iránt érdeklődőket ar­ra a világrekordra emlékeztet­heti, melyet Valerij Brumel szovjet magasugró-bajnok né- évvel ezelőtt felállított. Az Alekszandr Lapsin forga­tókönyve alapján — Valerij Kremnyeo rendezésében — ké­szült film egy nagy sportoló, Viktor Motil életét követi nyo­mon. A filmbeli magasugró világbajnok élete azonban sok tekintetben megfeleL Brume! életútjának. otthagyni az ugrópályát, azt je­lentené, hogy hűtlen lett ön­magához. Hihetetlen akaraterő­vel, minden erejét megfeszítve, megszállott fanatikusként har­col a jogért az ugrásra, s ez az önmagával vívott kemény harc megedzi jellemét. (Három évi kórházi ápolás és számos műtét után újra kezdheti edzé­seit.) Az alkotás abban különbözik a sportfiimeklől, hogy a sport kapcsán fontos etikai problé­mákat érint. Dokumentumsze- űen ábrázolja a sportversenye­Aiekszandr Martinov (jobbra) a Jog az ugrásra című szovjet film főszerepében. A magasugró — akárcsak az Európa-rekord őrzője — súlyos autóbalesetet szenved, s félő, hogy örökre nyomorék marad. Sikerei csúcsán éri a szeren­csétlenség, akkor, amikor már szinte nemzeti hős és világszer­te tisztelik. Mi történjék ez­után? Nyugodjék bele helyzeté­be és viselje el lehajtott fejjel derékba tört pályáját? Tulaj­donképpen megtehetné, hisz tisztességgel hagyná el a harc­teret, veretlenként léphetne le dicsőségének magaslatáról. Mégsem teszi, nem teheti, hi­szen sport nélkül számára ér telmetlen az élet. Harc nélkül két, a felvételek hiteles hely­színeken és környezetben ké­szültek. Láthatók a filmben íz galmas részletek az Augsburg- ban megrendezett Szovjetunió —NSZK atlétikai mérkőzésről, a Szovjetunió szpartakiádjáról és más versenyekről. A dokumen­tum-felvételek alkalmazása el­lenére az alkotás játékfilmstí­lusban készült. A történet sodró feszültségű, Kremnyev rendezése színvona las munka. Alekszandr Marti nov (Viktor Motil megformá- lója) rokonszenves, szerény, közvetlen játékával megnyeri a nézők tetszését. Svéd—amerikai koprodukció­ban készült Bo Widerberg ren­dező nagyszerű filmje, mely élő és magával ragadó törté­netet mond el: a mártírhalált halt svéd származású amerikai könnyelmű tudott lenni egy­szerre, mozgalmas életet élt, csavargott, munka nélkül volt. Kalandos, nyugtalan élete mel­lett azonban vakmerő volt, hu a mozgalom érdeke megkíván­Torniny Berggren (jobbra) a Joe Hill balladája cfmfi svéd film epy'k jelenetében. numkásköltőnek, a protest song meghonosítójának életét tárja a nézők elé. A film tulajdon­képpen Joel Hillstromról szól, aki 1902-ben érkezett fivérével Amerikába, s rövidesen tapasz­talta, milyen sanyarú a beván­dorló munkások sorsa. Az al­kotás bemutatja a hőst, aki nem nyugodott bele a kizsák­mányolás változtathatatlansá- gába, s akit a nélkülözések, a megpróbáltatások és a társa­dalmi igazságtalanságok hiva­tott költővé-harcossá edzettek. A svéd származású munkás­vezér története lenyűgöző. A film igaz ballada, epikus jel­legű, Joe Hill egész pályafutá­sát felöleli, csak utolsó harma­dában foglalkozik a perrel., A tehetséges népköltő komoly és la. Sorsa, halála súlyos vád az amerikai rendszer és osztály­bíróság ellen. A lenyűgözően szép balladá­ban a rendező sötét tónusú ké­pekben ábrázolja a század eleji Amerikát, a New York i sze­génynegyedeket, költői szépsé­gű képeket fest a romantiKus és érzékeny lelkületű Joe Hűi­ről, akit Tommy Berggren szí­nesen és árnyaltan formál meg. Érzelemgazdag és rokonszenves alakítása emlékezetessé teszi ezt a harcos és erőteljes fil­met. Bo Widerberg életigenlő, lírikus s fájdalmasan szép ro­mantikus-reális filmje egy ösz­tönös forradalmár öntudatra éb­redéséről és haláláról, mély ro- konszenvvel tölti el a nézőket. —ym— A FÁJDALOM — VESZÉLYT JELZŐ „RADARKÉSZÜLÉK“ Az ember ősidőktől fogva keresi-kutatja a fáj­dalomérzés okait, és igyekszik megszabadulni fájdalmaitól. Korszerű természettudományos megvilágítás szerint a fájdalomérzés minden élő szervezet nek nélkülözhetetlen védekező berendezése a külvilág, a környezet káros hatásai ellen. A fáj­dalmas ingerekre a legegyszerűbb egysejtűek világában csakúgy, mint a legfejlettebb emberi idegrendszerben egyaránt megfelelő válasz kö vetkezik be. Az emberi fájdalomérzés különleges volta az ember lelki, szellemi képességeinek fi- nomultságával magyarázható. A fizikai fájdalmat fölvevő érző végkészülé­keket (ezek csupaszon elágazó idegszálak), ideg- rendszeri pályákat, agybeli központokat és élet­működésüket részben már földerítették. A szak irodalom szerint a legutóbbi évtizedek élettani kutatásai, a szövettani vizsgálatokkal karöltve kimutatták, hogy bőrünkben, nyálkahártyáinkban és szöveteinkben a test valamennyi anatómiai tájékán milliárdnyi fájdalomérző végkészülék van. Ezek közvetítik agyunkba elsősorban a bőr- felület és a belső szervek: az epehólyag, a ve­semedence, a gyomor- és bélrendszer s a meg­annyi más tájék felől érkező fájdalomlngere- ket. Ugyanakkor vannak szöveteink, köztük a szív, a tüdő és az agynak bizonyos területei, amelyekben ilyen végkészülék nincsen, sérülé­sük éppen ezért nem okoz közvetlen fájdalom­érzést. A fájdalmat keltő inger — zúzás, csípés, sérü­lés stb. — az érző végkészülékben változást hoz létre. Az idegrostok végtagjaink és belső szer­veink felől a gerincvelőbe vezetik az ingerüle­tet. Itt az egyes idegszálak mintegy kábelsze­rűén egyesülve folytatódnak, és áthaladva a nyúltvelőn, kapcsolatba lépnek az agyalapi fáj­dalom külső jeleit létrehozó központokkal, majd az agykéreg fájdalomérző területein végződnek. A végkészülékek ingere nem képletesen, ha­nem kellő érzékenységű mérőberendezéssel le­mérhető villamos áram formájában érkezik, kü­lönféle kapcsoló berendezéseken át az agyké­regbe, ahol a fájdalom tudatosul. A fájdalmat ugyan agykérgünkben érezzük, mégsem azt mondjuk, ha egy mázsás súlyú ember a tyúk szemünkre lép: jaj, de fáj az agyam! E jelen­ség magyarázata egyszerű. Agyunk fájdalom- érző központja ugyanis nemcsak a fájdalmat, de a fájdalom helyét is pontosan közli tudatunkkal. Bőrünkben és belső szerveinkben elhelyezkedő speciális fájdalmat érző végkészülékek fogják fel a fájdalomérzést. A végkészülékek ingerüle­tét fizikai elváltozások: nyomás, csípés, zúzódás, forróság, túlhideg, vagy kémiai ingerek, savak, lúgok válthatják ki. A fájdalmat továbbító idegrost két részből áll. A rost központi része félig folyékony anyag, amelyet egy szilárdabb réteg vesz körül. Az utóbbi félig áteresztő hártyaként viselkedik, te­hát egyes anyagokat átenged, másokat nem. Ez az idegrost — hacsak nem éri ingerület — elek­tromosan nyugalmi állapotban van, vagyis a bel­ső réteg elektronegatív, a külső réteg pedig elek- tropozitív. Ha ilyen idegrostra galvanométert he­lyezünk, annak mutatója középállásban marad. De ha valahol sértjük az idegrostol, akkor úgy­nevezett sértési áram, potenciálkülönbség lép föl, amit a galvanométer kitérése jelez. A vég készülékek ingerülete is hasonló következményt vált ki az idegroston. Az inger ingerületbe hoz­za az idegrostot, mire a galvanométeren a mu­tató kitér. A fájdalom — hasznos, nélkülözhetetlen, ve­szélyt jelző „radarkészülék“. Tudatosítja a szer­vezetet ért károsodás nagyságát, mértékét és he­lyét. A csonttörés, az égés, a zúzódás, sebzés, fogfájás, mindennemű gyulladás, az üreges szer­vek görcsösen feszülő simaizomzata, a szív ko szorúereinek, az agyereknek, a méhnek és a be leknek görcsös összehúzódása mindmegannyi fi­gyelmeztető vészcsengő. A fájdalom kényszerí­tőén parancsolja, hogy tegyünk ellene valamit, vagy meneküljünk valamitől. A törött lábú em­ber egyszerűen nem képes a lábára állni, mert fájdalmában összeroskadna. Ha nem érezne fáj­dalmat, tovább menne s az addig zárt törésnek nyílt törés, esetleg ér-, ideg- vagy izomszaka­dás lenne a következménye. Az orvostudomány a fájdalmat szükséges rossznak tekinti. Létezik azonban olyan fájda­lom is, amelynek célszerűsége egyelőre nem ál­lapítható meg. Ilyen például az arcidegzsába. Ismereteink szerint — állítják a szakorvosok — ez a sokszor kínzó és nehezen elviselhető fáj­dalom — ellentétben a lábtörés, a gyomorát- fúródás, vagy a vesekő okozta fájdalommal — teljesen céltalan. Ugyanilyen az úgynevezett fan tom-fájdaloin is. Ez alatt azt értjük, hogy a le­vágott láb vagy kéz helyén jelez fájdalmai az agy. Ha a fájdalom okát és helyét az orvos meg­állapította, igyekszik elhárítani vagy csillapí­tani. Hiszen a gyomor átfúródása után jelentkező, hasító, tűrhetetlen fájdalomra csak addig van szükség, amíg az orvos az átfúródás tényét nem állapította meg. Azután már nyugodtan nyúlhat a fájdalmat megszün­tető fecskendőhöz. A fájdalom egy bizonyos idő múltán „túllő a célján“, és káros következményű lesz. Az ide­jében való bajmegállapítás és ezt követően a hatékony fájdalomcsillapítás ilyenkor nem csak tünetkezelés számba megy, hanem a kóros fo­lyamat végleges gyógyulását haszonnal segíti. Az idő előtti fájdalomcsillapítás ellenben mind­addig, amíg a fájdalom okát nem tisztáztuk, ha­sonló lenne annak az embernek a magatartá­sához, aki a fenyegető veszélyt úgy kíséreli meg elhárítani, hogy egyszerűen hátat fordít neki — s ezért áldozatául esik. Bárhol kapcsoljuk ki, bárhol szakítjuk meg a fájdalomjelző berendezést, a fájdalomérzés el­marad. A sebészetben gyakran alkalmazott al­tatással (narkózis) az éter, a „kéjgáz“, klóretil tüdőnkön keresztül véráramunkba és agykér­günk fájdalomérző végkészülékeibe ér, perce­ken belül megszünteti a fájdalmat, egyben altat ij>. Narkózis nélkül manapság legtöbb sebészi beavatkozás meg sem valósítható. A rövid klór- etiles bódulat csak az agykérget hódítja el: az agyalapi központokat, amelyek a fájdalom külső jeleit szolgálják azonban nem. A sebészetben a gerincvelőt körülvevő folya­dékűrbe (intralumbálisan) adott helyi érzéste^- lenítő novokainnal a kilépő idegszál vezetőké­pességét szüntethetjük meg. Máskor végtagok­nak vagy belső szerveknek a gerinc felé vezető idegeit fecskendezik körül a fájdalomingert időszakosan felfüggesztő novokainnal. Ha törött lábú ember idegét a törés felett körülfecsken­dezik, a törött csontvégeket helyreigazíthatják anélkül, hogy a betegnek akár az arcizma is megrándulna. A sebészi fájdalomcsillapításon kívül mérföld­kövekkel haladt előre a gyógyszeres belgyógyá­szati fájdalomcsillapítás. Ősidők óta ismer az ember növényi kivonatokat, főzeteket és porokat, amelyeknek elfogyasztása kábulatot s a fájda­lom megszűnését okozza. Köztük most is az első a mák gubójából és szárából készült ópium ha­tóanyaga: a morfium. Egy-két századgramm akár bőr alá fecskendezve, akár szájon keresztül el­fogyasztva megszünteti a legkínzóbb fájdalmat is. A morfin, az ópium hatóanyaga először az agykéreg fájdalomérző helyeit bénítja meg. Emellett amennyi kíntól eltorzult arcot simított már ki a morfin, annyi anyagi és erkölcsi rom? lást is okozott megszokhatóságával az emberi­ségnek. Ezért az orvosoknak és kutatóvegyé* szeknek régi vágyuk egy olyan szer fölfedezér se, amely a fájdalmat csillapítja ugyan, de nem jár a megszokás veszélyével. Látjuk tehát, hogy a fájdalomnak mélyen gyö? kerező értelme van. Az orvostudomány e vor natkozásban jelentős haladást ott ért el, ahol határt szabott a fájdalom idejének, megjelölte célját és olyan gyógyszerek birtokába juttatta az embert, amelynek révén a céltalan fájdalom­tól bármikor megszabadulhat. mm-t A LEVELI BÉKA? Igen sokan tartanak befőttes üvegben leveli békát, hogy az „megmondja milyen idő várható“. A közhit azt tartja, hogy ha a béka az üveg falán, vagy a benne levő létrán felmászik, az tartós jó időt jelent, ha pedig az üveg alján ma­rad, vagy az ott levő vízben tartózkodik, akkor rossz idő lesz és esőre van kilátás. A békának ez az „időjósló tulajdonsága“ annyira közismert, hogy világszerte ezzel szok­ták bosszantani a meteorológusokat és a me­teorológusoknak mintegy jelképe lett az „idő­jelző béka“. Közismert dolog, hogy az állatok és a növé­nyek erőteljesen reagálnak az időjárás válto­zásaira. Igen sok állat és növény másként vi­selkedik szép időben, mint rossz időjáráskor. Ez arra indított egyes kutatókat, hogy megvizs­gálják ezt a jelenséget a békánál is, és végére járjanak a dolognak. Meg kell mondani, hogy a békának ez a viselkedése nem látszott teljesen valószínűtlennek, mert ismeretes, hogy vannak egyes pókok, melyek mély pincékben — ahol sem a hőmérséklet, sem a nedvesség nem vál­tozik — időnként élénk mozgásba kezdenek és megállapították, hogy ez az időjárásvállozással együttjáró légnyomásváltozás hatására törté­nik, ami a legmélyebb pincében is érezteti ha­tását: erős légnyomáscsökkenéskor pl. a pince talajából gázok szivárognak elő. Vajon nem eh­hez hasonló dologról van-e szó a békánál is? — tették föl a kérdést a kutatók. Az üvegbe zárt béka is jól el van zárva a külső levegőtől, hiszen egyrészt lakásban van, másrészt az üveg­ben még a szoba levegőjétől is el van szige­telve. A kísérlet úgy folyt le, hogy azonos fajú és egyforma nagyságú békákat kisebb üvegekben, majd nagyobb akváriumokban egyforma körül­mények közé, laboratóriumban helyezték el, egy­formán táplálták őket és hosszú időn keresztül figyelték viselkedésüket és az időjárást. A megfigyelés eredménye az volt, hogy a bé­kák az üveg vagy akvárium kb. félmagasságában szeretnek tartózkodni. Ennek okát a biológusok abban látják, hogy a béka itt találja meg a szá­mára legkedvezőbb nedvességi viszonyokat. Ugyanis a békák minden nap testsúlyuk kétsze­resének megfelelő mennyiségű vizet vesznek fel bőrükön keresztül és ezért érzékenyek a ned­vességre. Felmerült az a kérdés is, hogy vajon a sza­badban élő békák másként viselkednek-e és ezek talán megérzik előre az időváltozásokat. Meg­figyelték ugyanis, hogy olykor különösen han­gosak, máskor pedig állandóan a vízben tartóz­kodnak. A kísérletek során ezek között a je­lenségek között sem találtak semmi összefüg­gést. (dj) 1973. XII. 4 JOE HILL BALLADÁJA (svéd)

Next

/
Thumbnails
Contents