Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)

1973-12-04 / 288. szám, kedd

A nemzetközi feszültség enyhülési folyamata, a megzavarására irányuló kísérletek ellenére, objektiv alapokon nyugszik és tartós Jellegű Vasil Biľak elvtárs felszólalása a CSKP Központi Bizottságának novemberi plenáris ülésén A Központi Bizottság leg­utóbbi ülése óta a nemzetközi életben számos drámai ese­mény következett be, amelyek izgalomba hozták az egész vi­lágot. A chilei ellenforradalmi tragédia, a közel-keleti háború, az Egyesült Államok fegyveres erőinek készenléte újból azt bi­zonyítja, hogy a nemzetközi fe­szültség enyhülésének folyama­ta nem megy végbe eszményi feltételek között és nem töret­len vonalú. Bebizonyosodik, hogy a vilá­gon olyan erők vannak és hat­nak, amelyek ellenségesen lép­nek fel e folyamattal szemben, sőt az is, hogy a fasizmus ve­szélye még távolról sem szűnt meg végérvényesen. Amikor mindezeket a jelenségeket a fej­lődés általános összefüggései­ben értékeljük, megállapíthat­juk, hogy nem valamilyen vá­ratlan fordulatokról, véletlen eseményekről, vagy csupán teg­nap keletkezett új problémák­ról van szó, hanem olyan ese­mények ezek, amelyeknek megvan a történetük és logiká­juk. Visszatükröződnek bennük a döntő társadalmi osztályerők nemzetközi méretekben folyó harcából eredő hosszan tartó okok és konfliktusok. A jelenlegi nemzetközi hely­zet lenini elemzése, amelyet Leonyid Brezsnyev elvtárs, az SZKP KB főtitkára ez év októ­ber végén a békeerők moszkvai világkongresszusán elhangzott beszédében végzett, megmutatja az SZKP Központi Bizottságá­nak elvhű külpolitikáját, amely helyesen értelmezi és értékeli a jelenlegi fő problémákat, és megmutatja a megoldásukhoz vezető utakat is. Brezsnyev elvtárs felszólalását pozitívan fogadta az egész haladó for­radalmi világ. Különösen ér­tékelni kell e politika perspek- tivitását, amely biztosítja a szo­cializmus, mint olyan társadal­mi rendszer nemzetközi súlyá­nak és vonzerejének további nö­vekedését, amely nemcsak tel­jes szociális igazságosságot ké­pes biztosítani, hanem az em­beriség életének békés feltéte­leit is. Az utóbbi hónapok fejlődése megerősítette, hogy a világ reakciós erőinek intrikái és el­lenállása ellenére — amellyel a nemzetközi feszültség enyhü­lési folyamatának megzavarásá­ra és feltartóztatására törek­szenek —, ez a folyamat objek­tív alapokon nyugszik és tar­tós jellegű. A szocialista közös­ség növekvő politikai, gazdasá­gi és katonai ereje, valamint a békés egymás mellett élés le­nini politikájának vonzereje egyre erőteljesebben nyilvánul meg olyan tényezőként, amely egyrészt az általános fejlődést, másrészt pedig az egyes válság- helyzetek megoldását és a fe­szültség gócainak felszámolását is befolyásolja. Az utóbbi hónapok azonban azt is megerősítették, hogy a feszültség enyhülésének, vala­mint a különböző társadalmi rendszerű államok kölcsönös kapcsolatai és együttműködése fejlődésének folyamatában el­lenfelünk nem mondott le a szocializmus elleni harcról. Egy pillanatra sem szabad szem elől tévesztenünk azt, hogy az im­perializmus reakciós erői min­den alkalmat megragadnak ar­ra, hogy életben tartsák a ré­gi politikát, védelmezzék ki­váltságaikat és hatalmi érde­keiket. A nemzetközi feszültség eny­hülési folyamatának ereje és dinamikája azonban olyan, hogy sikerül meghiúsítani az imperializmus különféle agresz- szív támadásait és szándékait. Ez a politika nagy tartalékokat rejt magában, és még távolról sem merültek ki az összes le­hetőségei a béke és a biztonság megszilárdítását, a szociális ha­ladásért és a függetlenségért vívott világküzdelem kibonta­koztatását illetően. Ez volt az egyik központi té­mája a nyolc szocialista állam kommunista és munkáspártjai vezetői ez év júliusában a Krím félszigeten tartott tanácskozá­sának, melynek eredményeiről tájékoztattuk önöket. A Központi Bizottság Elnök­sége egész sor intézkedést tett külpolitikai, ideológiai, gazda­sági és kulturális területen a XIV. kongresszus irányvonala teljesítésének további elmélyí­tése érdekében a krími talál­kozó következtetései szellemé­ben. A tőkés államok irányában folytatott külpolitikai tevékeny­ségünk előterében áll a mostani európai biztonsági és együtt­működési értekezleten való ak­tív részvételünk. Az értekezlet első részét, amely júliusban Helsinkiben folyt le, pozitívan értékelhetjük. A Helsinkiben le­rakott alapokon kezdődött meg szeptember közepén Genfben az értekezlet második része. Va­lamennyi részt vevő államnak tekintet nélkül különböző tár­sadalmi, gazdasági berendezé­sükre, nagyságukra, politikai befolyásukra, gazdasági, vagy katonai potenciáljukra, bizo­nyos alapvető közös érdekei vannak a biztonság megszilár­dítása és a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztése te­kintetében. Hisszük — bár az értekezlet második része nem könnyű és nem mentes a ne­hézségektől —, sikerül a kon­ferenciát sikeresen befejezni, és hogy olyan világ®san meg­fogalmazott dokumentumokat dolgoznak ki és hagynak jóvá, amelyek nemcsak a béke és a biztonság biztosításának alap­jává, hanem az európai álla­mok sokoldalú kölcsönösen elő­nyös együttműködése fejlődésé­nek és alapjává is válnak. Európa politikai életében fontos szerepet hivatott betöl­teni a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökken­téséről tárgyaló értekezlet is, amely október végén kezdődött meg Bécsben. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a konk­rét tárgyalások napirendjére ke­rült a szocialista országok éve­ken át szorgalmazott kezdemé­nyezése, amely Közép-Európá- ban a fegyveres konfliktus ki­robbanása veszélyének csök­kentésére irányul. A harcok kiűjulása október­ben a Közel-Keleten megmutat­ta, milyen robbanásig feszült e területen a válság, és milyen komoly veszélyt jelent a világ- békére. A harcok kiindulását nem lehet elszigetelni attól a ténytől, hogy az izraeli uralko­dó körök csökönyösen megta­gadják az Izrael által 1967 jú­niusában megszállt arab terü­letek visszaadását. Breczsnyev elvtárs, az SZKP KB főtitkára a békeerők moszk­vai kongresszusán joggal álla­pította meg, hogy ha a Bizton­sági Tanács 1967. novemberi határozatát mindjárt a jóváha­gyása után teljesítették volna, akkor a Közel-Keleten már hat éve béke lehetne. A felelősség azért, hogy ez nem történt meg, és hogy újból kirobbant a há­borús konfliktus, teljes mérték­ben az izraeli politikusokra és tábornokokra, valamint a kül­földi imperialista és cionista erőkre hárul, akik Izrael agresszív politikáját támogatták és támogatják. Izrael ezeknek az erőknek a buzdításával hódító politikát, a provokációk, a fennhéjázás, a nemzetközi egyezmények és kö­telezettségek figyelmen kívül hagyásának politikáját folytat­ja és hovatovább egyre na­gyobb nemzetközi elszigetelő­désbe kerül. Ez a politika, amely mélységesen ellentétben áll Izrael érdekeivel is, az izra­eli népet igen veszélyes kocká­zatoknak teszi ki, és Izraelt ki­látástalan helyzetbe sodorja. Véget ér az az idő, amikor Iz­rael a világimperializmusra és az Egyesült Államok feltétlen támogatására támaszkodva hasznot húzhatott az arab egy­ség hiányából, és az arab világban levő reakciós erőkben bizakodhatott. Izrael azonban megfeledkezik a történelmi fej­lődés ama törvényszerűségeiről, hogy az arab világban is egyre nagyobb mértékben bevonják a problémák megoldásába az arab nép milliós tömegeit, és hogy az arabok harcában egyre job­ban érvényesülni kezdenek nemcsak a nacionális, hanem a szociális és osztályerők, va­lamint érdekek is. Népünk épp­úgy, mint 1967-ben és az egész ezt követő időszakban, valamint a háború októberi kiűjulása után is rokonszenvezett az arab nép igazságos harcával, és egy­értelműen támogatta a Közpon­ti Bizottság Elnökségének és a CSSZSZK kormányának ez év október 8-i állásfoglalását. A Szovjetunió és a többi szo­cialista ország nagy politikai- erkölcsi és anyagi támogatása szétzúzta azokat a koholmányo­kat, miszerint a nemzetközi fe­szültség enyhülésének idején a nemzeti felszabadító mozgalom állítólag nem bízhat a világszo­cializmus hatékony segítségé­ben. Az élet teljes mértékben megcáfolta a maoista propa­ganda által terjesztett legkü­lönfélébb hazugságokat arról, hogy a Szovjetunió és a szo­cialista országok az arab or­szágokat cserben hagyják. Jelenleg a közel-keleti konf- likus fokozatosan a katonai területről visszatér a tárgyaló- asztalhoz. Az eddigi tapasztalatok arra tanítanak bennünket, hogy még a legjobb ENSZ-határozatok sem képesek megoldani a vál­ságos helyzeteket. Ezt bizonyít­ja a Biztonsági Tanács legutób­bi határozatának sorsa is, ame­lyet Izrael megszegett és a tűz­szünettel visszaélt abból a cél­ból, hogy további egyiptomi te­rületeket kaparintson meg a Szuezi-csatorna nyugati partján. Izrael e hitszegő lépésének meghiúsítása, amely drámai helyzetben, az amerikai fegy­veres erők készenlétbe helye­zése közepette ment végbe, nagy erőfeszítést, megfontolsá- got és előrelátó eljárást köve­telt meg a Szovjetunió részéről. Űj momentum az a tény, hogy Izrael általános nemzetközi helyzete lényegesen rosszabbo­dott. 27 afrikai ország megsza­kította diplomáciai kapcsolatát Izraellel, és az arab országok részéről fenyegető olajembargó következtében Izrael kalandor­politikájától elkülöníti magát a nyugat-európai államok több­sége is. Mindezek a körülmé­nyek olyan helyzetet alakítanak ki, amelyben Izrael választás előtt áll — vagy a békét, vagy az arab területeket választja. De semmi esetre sem szerezheti meg mind a kettőt. Meggyőződésünk, hogy az arab nép nem feledkezik meg arról, hogy a legsúlyosabb pil­lanatokban szilárdan mellette álltak a Szovjetunióval az élen a szocialista közösség országai, az ő segítségük jelentős ténye­ző volt az arab országok füg­getlenségének) megvédése so­rán. A tartós és igazságos béke biztosításának nincs más alter­natívája, mint az izraeli kato­nai egységek teljes kivonása a megszállt arab területekről, e terület valamennyi állama és népe biztonságának és határai sérthetetlenségének biztosítása éppúgy, mint Palesztina arab népe törvényes jogainak tiszte­letben tartása. E politikai meg­oldás megkerülésére, vagy meg­sértésére irányuló minden erő­feszítés csupán további bonyo­dalmakhoz és újabb konfliktu­sokhoz vezethet, amelyek sú­lyos következményekkel járná­nak a világbékére. A Szovjetunióval és más szo­cialista államokkal együtt to­vábbra is határozottan támogat­juk az arab országok népének igazságos harcát, mert a közel- keleti helyzet rendezése a szo­cialista közösség, a világbéke és a haladás érdeke. Ugyanazok az imperialista erők, amelyek a közel-keleti pseménvek hátterében állnak, és amelyek politikai és gazda­sági hatalomra törnek, megren­dült helyzetük megszilárdításá­ra igyekeznek, annak a tragé­diának is a szervezői, amelyet a chilei nép jelenleg él át. Az egész demokratikus és ha­ladó világ felháborodással ítél­te el Allende elnök törvényes chilei kormányának megdönté­sét a katonai junta által, és fő­ként az országban dúló véres terrort, melynek fő célja a de­mokratikus erők megsemmisí­tése s mindenekelőtt a Chilei Kommunista Párt megtizedelé­se. Pártunk és egész népünk he­lyesen ismerte fel, hogy a chi­lei vérontás kezdeményezője és védnöke az észak-amerikai im­perializmus, valamint a latin­amerikai diktatórikus rendsze­rű államokban levő kémszerve­zetei és szövetségesei. Teljes joggal mondhatjuk, hogy né­pünk körében kevés nemzetkö­zi esemény keltett oly nagy visszhangot és váltotta ki a tá­mogatás és szolidaritás olyan egységes és erős mozgalmát, a reakció cselekedeteivel szem­ben olyan felháborodott ellen­állást, mint a chilei puccs. Még azoknak az embereknek a jelen­tős része is, akik 1968-ban csa­lódottak voltak, a chilei példa alapján átértékelték téves ál­lásfoglalásukat. Csupán a javít­hatatlan jobboldali opportunis­ták maroknyi csoportja és azok, akik népünk számára vérfürdőt készítettek elő, értettek egyet a chilei tábornokok eljárásával és sajnálták, hogy 1968-ban nem választották idejében ezt a módszert.) A chilei októberi államcsíny semmiben sem marad a bur­zsoá reakció bosszúálló visel­kedése mögött a párizsi Kom- műn veresége után, a fehér­gárdista bandák szovjet-orosz­országi garázdálkodása mögött, a hitlerista náci rezsim bes- tialitása vagy bármelyik más fasiszta rendszer állati gaztet­tei mögött. Chilében újból meg­erősítést nyert a leninizmus történelemben bevált gondola­ta, miszerint a burzsoázia és az imperializmus sohasem mond le önként osztálypozíciói- ról, politikai uralmáról és az ál­lamhatalomról, nem nyugszik bele a termelőeszközök magán- tulajdonának korlátozásába és felszámolásába. Habozás nélkül minden lehetőséget és módszert felhasznál arra, hogy elfojtson, esetleg vérbe fojtson minden olyan kísérletet, amely a nép számára az igazi demokrácia megteremtésére irányul. A chilei reakció és a fasisz­ta szoldateszka az egész világ­nak leckét adott arról, hogyan végződik a burzsoá demokrácia és a személyes szabadságjog, ha veszélyben forognak a bur­zsoázia érdekei. A chilei nép tragédiája ál­landó tanulság marad nemcsak Chile és Latin-Amerika, hanem az egész nemzetközi forradalmi kommunista mozgalom számára. A chilei fejlődés egyes oldalai mély elemzést és értékelést igényelnek. A chilei események értékelé­sére a leghivatottabb * testvéri Chilei Kommunista Párt, ame­lyet teljes rokonszenvünk és szolidaritásunk illet. A chilei elvtársak tanulmányozzák a Népi Egység kormánya elmúlt három évének tapasztalatait, teljesen tudatában vannak, hogy csupán a következetes bí­rálat és önbírálat az egyes re­formista irányzatokkal és a Né­pi Egység tevékenységében megnyilvánult nagyzoló szélső­ségesekkel szemben biztosíthat­ja a helyes következtetésnek le­vonását ezekből az események­ből, és fegyverezheti fel a pár­tot a további harcra. A chilei elvtársak azt a néze­tet vallják, és mi ezzel a nézet­tel egyetértünk, hogy a forra­dalmi folyamat hazájukban nem ér véget. A chilei nép elvesztett egy csatát, de nem szenvedett vereséget a történelmi osztály­küzdelemben. Kétségtelen, hogy Chilében is végső soron győz az igazság, az igazságosság és a társadalmi haladás. A legkomolyabb veszély, amely előtt a forradalmi kom­munista mozgalom egész törté­nete folyamán bármikor is ál­lott, a maóizmus politikája, amint ezt szemléletesen bizo­nyítják a Kínai Kommunista Párt X. kongresszusának tárgya­lásai és eredményei. Ezek a dokumentumok világosan meg­mutatják a maóista vezetés ho- gemonista céljait, amelyek az antiszovjetizmus felkorbácsolá­sán alapulnak, és amelyet konk­rét eszközként használnak fel a maóista nagyhatalmi tervek megvalósítására. A IX. és a X. kongresszus külpolitikai irány­vonala abban is különbözik egymástól, hogy a X. kongresz- szus célul tűzi ki bármilyen erők — beleértve az imperia­lista reakciós erőket is — kö­telékeinek megszilárdítását a Szovjetunió elleni harcra. Bár a maóista vezetés straté­giáját baloldali frázisokkal ál­cázza, azt mondhatjuk, hogy egyrészt a nemzetközi feszült­ség fokozására, másrészt pedig az imperializmussal való sok­oldalú közeledésre irányulj mégpedig antiszovjet alapon. Programjuk nem a konstruktív politika, hanem a káosz. Valamennyi tény szemlélete­sen bizonyítja, hogy a kínai maóista vezetés véglegesen el­tért a marxista-leninista állás­pontról és ma antiszovjet-anti- szocialista platformon áll. Ezért a maóizmus elmélete és gyakor­lata elleni határozott politikai és .ideológiai harcnak pártunk egész '-'politikája oszthatatlan, állandó részét kell képeznie. A központi bizottság júliusi ülésén számos tárgyalásról, ta­lálkozóról és konzultációról ad­tunk tájékoztatást, amelyek ez év első felében zajlottak le a szocialista közösség országai egységének megszilárdítására, az együttműködés elmélyítésé­re és eljárásunk összehangolá­sára irányuló oolitikánk kereté­ben. Nemrégen Husák elvtárs Tito elvtárs meghívására hivatalos látogatást tett Jugoszláviában. A csehszlovák—jugoszláv együttműködés már olyan fo­kot ért el, hogy természetes volt a legmagasabb szintű ta­lálkozó megvalósulása. E láto­gatást igen jelentősnek és hasz­nosnak tartjuk. Husák és Tito elvtárs, megbeszéléseinek kö­vetkeztetéseit feldolgozzuk párt- és állami szerveink konk­rét eljárásában. Biíak elvtárs a továbbiakban tájékoztatást adott a szocialis­ta államok képviselőivel tar­tandó további magas szintű je­lentős tárgyalásokról. Husák elvtárs december másodikán Indira Ghandi miniszterelnök­asszony meghívására Indiába látogat. Ez a látogatás kétség­telenül jelentős lesz nemcsak a CSSZSZK külpolitikai tekinté­lyének további szilárdulása szempontjából, hanem újabb ösztönzést ad a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlődé­sére is. A látogatás folyamán aláírják a harmadik gazdasági egyezményt, amely megteremti a feltételeket a csehszlovák— indiai gazdasági kapcsolatok hatékonyságának további növe­léséhez. Az elmúlt öt hónap alatt foly. tatódott pártunk rendszeres te­vékenysége a nemzetközi kom­munista mozgalom keretében az aktív együttműködés továb­bi fejlesztéséért. A Szovjetunió és a szocialis­ta közösség többi országa — közöttük a mi köztársaságunk — külpolitikai erőfeszítéseinek mérlege az idei év második fe­lében egészben véve kedvező. Ez mindenekelőtt az SZKP KB elvhű- eljárásának érdeme, amely rendületlenül folytatja az SZKP XXIV. kongresszusán kitűzött békeprogram aktív megvalósítását.

Next

/
Thumbnails
Contents