Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)

1973-12-04 / 288. szám, kedd

A nemzetközi feszültség enyhülési folyamata, a megzavarására irányuló kísérletek ellenére, objektiv alapokon nyugszik és tartós Jellegű

Vasil Biľak elvtárs felszólalása a CSKP Központi Bizottságának novemberi plenáris ülésén

A Központi Bizottság legutóbbi ülése óta a nemzetközi életben számos drámai esemény következett be, amelyek izgalomba hozták az egész világot. A chilei ellenforradalmi tragédia, a közel-keleti háború, az Egyesült Államok fegyveres erőinek készenléte újból azt bizonyítja, hogy a nemzetközi feszültség enyhülésének folyamata nem megy végbe eszményi feltételek között és nem töretlen vonalú.

Bebizonyosodik, hogy a világon olyan erők vannak és hatnak, amelyek ellenségesen lépnek fel e folyamattal szemben, sőt az is, hogy a fasizmus veszélye még távolról sem szűnt meg végérvényesen. Amikor mindezeket a jelenségeket a fejlődés általános összefüggéseiben értékeljük, megállapíthatjuk, hogy nem valamilyen váratlan fordulatokról, véletlen eseményekről, vagy csupán tegnap keletkezett új problémákról van szó, hanem olyan események ezek, amelyeknek megvan a történetük és logikájuk. Visszatükröződnek bennük a döntő társadalmi osztályerők nemzetközi méretekben folyó harcából eredő hosszan tartó okok és konfliktusok.

A jelenlegi nemzetközi helyzet lenini elemzése, amelyet Leonyid Brezsnyev elvtárs, az SZKP KB főtitkára ez év október végén a békeerők moszkvai világkongresszusán elhangzott beszédében végzett, megmutatja az SZKP Központi Bizottságának elvhű külpolitikáját, amely helyesen értelmezi és értékeli a jelenlegi fő problémákat, és megmutatja a megoldásukhoz vezető utakat is. Brezsnyev elvtárs felszólalását pozitívan fogadta az egész haladó forradalmi világ. Különösen értékelni kell e politika perspek- tivitását, amely biztosítja a szocializmus, mint olyan társadalmi rendszer nemzetközi súlyának és vonzerejének további növekedését, amely nemcsak teljes szociális igazságosságot képes biztosítani, hanem az emberiség életének békés feltételeit is.

Az utóbbi hónapok fejlődése megerősítette, hogy a világ reakciós erőinek intrikái és ellenállása ellenére — amellyel a nemzetközi feszültség enyhülési folyamatának megzavarására és feltartóztatására törekszenek —, ez a folyamat objektív alapokon nyugszik és tartós jellegű. A szocialista közösség növekvő politikai, gazdasági és katonai ereje, valamint a békés egymás mellett élés lenini politikájának vonzereje egyre erőteljesebben nyilvánul meg olyan tényezőként, amely egyrészt az általános fejlődést, másrészt pedig az egyes válság- helyzetek megoldását és a feszültség gócainak felszámolását is befolyásolja.

Az utóbbi hónapok azonban azt is megerősítették, hogy a feszültség enyhülésének, valamint a különböző társadalmi rendszerű államok kölcsönös kapcsolatai és együttműködése fejlődésének folyamatában ellenfelünk nem mondott le a szocializmus elleni harcról. Egy pillanatra sem szabad szem elől tévesztenünk azt, hogy az imperializmus reakciós erői minden alkalmat megragadnak arra, hogy életben tartsák a régi politikát, védelmezzék kiváltságaikat és hatalmi érdekeiket.

A nemzetközi feszültség enyhülési folyamatának ereje és dinamikája azonban olyan, hogy sikerül meghiúsítani az imperializmus különféle agresz- szív támadásait és szándékait. Ez a politika nagy tartalékokat rejt magában, és még távolról sem merültek ki az összes lehetőségei a béke és a biztonság megszilárdítását, a szociális haladásért és a függetlenségért vívott világküzdelem kibontakoztatását illetően.

Ez volt az egyik központi témája a nyolc szocialista állam kommunista és munkáspártjai

vezetői ez év júliusában a Krím félszigeten tartott tanácskozásának, melynek eredményeiről tájékoztattuk önöket.

A Központi Bizottság Elnöksége egész sor intézkedést tett külpolitikai, ideológiai, gazdasági és kulturális területen a XIV. kongresszus irányvonala teljesítésének további elmélyítése érdekében a krími találkozó következtetései szellemében.

A tőkés államok irányában folytatott külpolitikai tevékenységünk előterében áll a mostani európai biztonsági és együttműködési értekezleten való aktív részvételünk. Az értekezlet első részét, amely júliusban Helsinkiben folyt le, pozitívan értékelhetjük. A Helsinkiben lerakott alapokon kezdődött meg szeptember közepén Genfben az értekezlet második része. Valamennyi részt vevő államnak tekintet nélkül különböző társadalmi, gazdasági berendezésükre, nagyságukra, politikai befolyásukra, gazdasági, vagy katonai potenciáljukra, bizonyos alapvető közös érdekei vannak a biztonság megszilárdítása és a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztése tekintetében. Hisszük — bár az értekezlet második része nem könnyű és nem mentes a nehézségektől —, sikerül a konferenciát sikeresen befejezni, és hogy olyan világ®san megfogalmazott dokumentumokat dolgoznak ki és hagynak jóvá, amelyek nemcsak a béke és a biztonság biztosításának alapjává, hanem az európai államok sokoldalú kölcsönösen előnyös együttműködése fejlődésének és alapjává is válnak.

Európa politikai életében fontos szerepet hivatott betölteni a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről tárgyaló értekezlet is, amely október végén kezdődött meg Bécsben. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a konkrét tárgyalások napirendjére került a szocialista országok éveken át szorgalmazott kezdeményezése, amely Közép-Európá- ban a fegyveres konfliktus kirobbanása veszélyének csökkentésére irányul.

A harcok kiűjulása októberben a Közel-Keleten megmutatta, milyen robbanásig feszült e területen a válság, és milyen komoly veszélyt jelent a világ- békére. A harcok kiindulását nem lehet elszigetelni attól a ténytől, hogy az izraeli uralkodó körök csökönyösen megtagadják az Izrael által 1967 júniusában megszállt arab területek visszaadását.

Breczsnyev elvtárs, az SZKP KB főtitkára a békeerők moszkvai kongresszusán joggal állapította meg, hogy ha a Biztonsági Tanács 1967. novemberi határozatát mindjárt a jóváhagyása után teljesítették volna, akkor a Közel-Keleten már hat éve béke lehetne. A felelősség azért, hogy ez nem történt meg, és hogy újból kirobbant a háborús konfliktus, teljes mértékben az izraeli politikusokra és tábornokokra, valamint a külföldi imperialista és cionista erőkre hárul, akik Izrael agresszív politikáját támogatták és támogatják.

Izrael ezeknek az erőknek a buzdításával hódító politikát, a provokációk, a fennhéjázás, a nemzetközi egyezmények és kötelezettségek figyelmen kívül hagyásának politikáját folytatja és hovatovább egyre nagyobb nemzetközi elszigetelődésbe kerül. Ez a politika, amely mélységesen ellentétben áll Izrael érdekeivel is, az izraeli népet igen veszélyes kockázatoknak teszi ki, és Izraelt kilátástalan helyzetbe sodorja. Véget ér az az idő, amikor Izrael a világimperializmusra és az Egyesült Államok feltétlen támogatására támaszkodva

hasznot húzhatott az arab egység hiányából, és az arab világban levő reakciós erőkben bizakodhatott. Izrael azonban megfeledkezik a történelmi fejlődés ama törvényszerűségeiről, hogy az arab világban is egyre nagyobb mértékben bevonják a problémák megoldásába az arab nép milliós tömegeit, és hogy az arabok harcában egyre jobban érvényesülni kezdenek nemcsak a nacionális, hanem a szociális és osztályerők, valamint érdekek is. Népünk éppúgy, mint 1967-ben és az egész ezt követő időszakban, valamint a háború októberi kiűjulása után is rokonszenvezett az arab nép igazságos harcával, és egyértelműen támogatta a Központi Bizottság Elnökségének és a CSSZSZK kormányának ez év október 8-i állásfoglalását.

A Szovjetunió és a többi szocialista ország nagy politikai- erkölcsi és anyagi támogatása szétzúzta azokat a koholmányokat, miszerint a nemzetközi feszültség enyhülésének idején a nemzeti felszabadító mozgalom állítólag nem bízhat a világszocializmus hatékony segítségében. Az élet teljes mértékben megcáfolta a maoista propaganda által terjesztett legkülönfélébb hazugságokat arról, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok az arab országokat cserben hagyják.

Jelenleg a közel-keleti konf- likus fokozatosan a katonai területről visszatér a tárgyaló- asztalhoz.

Az eddigi tapasztalatok arra tanítanak bennünket, hogy még a legjobb ENSZ-határozatok sem képesek megoldani a válságos helyzeteket. Ezt bizonyítja a Biztonsági Tanács legutóbbi határozatának sorsa is, amelyet Izrael megszegett és a tűzszünettel visszaélt abból a célból, hogy további egyiptomi területeket kaparintson meg a Szuezi-csatorna nyugati partján. Izrael e hitszegő lépésének meghiúsítása, amely drámai helyzetben, az amerikai fegyveres erők készenlétbe helyezése közepette ment végbe, nagy erőfeszítést, megfontolsá- got és előrelátó eljárást követelt meg a Szovjetunió részéről. Űj momentum az a tény, hogy Izrael általános nemzetközi helyzete lényegesen rosszabbodott. 27 afrikai ország megszakította diplomáciai kapcsolatát Izraellel, és az arab országok részéről fenyegető olajembargó következtében Izrael kalandorpolitikájától elkülöníti magát a nyugat-európai államok többsége is. Mindezek a körülmények olyan helyzetet alakítanak ki, amelyben Izrael választás előtt áll — vagy a békét, vagy az arab területeket választja. De semmi esetre sem szerezheti meg mind a kettőt.

Meggyőződésünk, hogy az arab nép nem feledkezik meg arról, hogy a legsúlyosabb pillanatokban szilárdan mellette álltak a Szovjetunióval az élen a szocialista közösség országai, az ő segítségük jelentős tényező volt az arab országok függetlenségének) megvédése során.

A tartós és igazságos béke biztosításának nincs más alternatívája, mint az izraeli katonai egységek teljes kivonása a megszállt arab területekről, e terület valamennyi állama és népe biztonságának és határai sérthetetlenségének biztosítása éppúgy, mint Palesztina arab népe törvényes jogainak tiszteletben tartása. E politikai megoldás megkerülésére, vagy megsértésére irányuló minden erőfeszítés csupán további bonyodalmakhoz és újabb konfliktusokhoz vezethet, amelyek súlyos következményekkel járnának a világbékére.

A Szovjetunióval és más szocialista államokkal együtt továbbra is határozottan támogatjuk az arab országok népének igazságos harcát, mert a közel- keleti helyzet rendezése a szocialista közösség, a világbéke és a haladás érdeke.

Ugyanazok az imperialista erők, amelyek a közel-keleti pseménvek hátterében állnak, és amelyek politikai és gazdasági hatalomra törnek, megrendült helyzetük megszilárdítására igyekeznek, annak a tragédiának is a szervezői, amelyet a chilei nép jelenleg él át.

Az egész demokratikus és haladó világ felháborodással ítélte el Allende elnök törvényes chilei kormányának megdöntését a katonai junta által, és főként az országban dúló véres terrort, melynek fő célja a demokratikus erők megsemmisítése s mindenekelőtt a Chilei Kommunista Párt megtizedelése. Pártunk és egész népünk helyesen ismerte fel, hogy a chilei vérontás kezdeményezője és védnöke az észak-amerikai imperializmus, valamint a latinamerikai diktatórikus rendszerű államokban levő kémszervezetei és szövetségesei. Teljes joggal mondhatjuk, hogy népünk körében kevés nemzetközi esemény keltett oly nagy visszhangot és váltotta ki a támogatás és szolidaritás olyan egységes és erős mozgalmát, a reakció cselekedeteivel szemben olyan felháborodott ellenállást, mint a chilei puccs. Még azoknak az embereknek a jelentős része is, akik 1968-ban csalódottak voltak, a chilei példa alapján átértékelték téves állásfoglalásukat. Csupán a javíthatatlan jobboldali opportunisták maroknyi csoportja és azok, akik népünk számára vérfürdőt készítettek elő, értettek egyet a chilei tábornokok eljárásával és sajnálták, hogy 1968-ban nem választották idejében ezt a módszert.)

A chilei októberi államcsíny semmiben sem marad a burzsoá reakció bosszúálló viselkedése mögött a párizsi Kom- műn veresége után, a fehérgárdista bandák szovjet-oroszországi garázdálkodása mögött, a hitlerista náci rezsim bes- tialitása vagy bármelyik más fasiszta rendszer állati gaztettei mögött. Chilében újból megerősítést nyert a leninizmus történelemben bevált gondolata, miszerint a burzsoázia és az imperializmus sohasem mond le önként osztálypozíciói- ról, politikai uralmáról és az államhatalomról, nem nyugszik bele a termelőeszközök magán- tulajdonának korlátozásába és felszámolásába. Habozás nélkül minden lehetőséget és módszert felhasznál arra, hogy elfojtson, esetleg vérbe fojtson minden olyan kísérletet, amely a nép számára az igazi demokrácia megteremtésére irányul.

A chilei reakció és a fasiszta szoldateszka az egész világnak leckét adott arról, hogyan végződik a burzsoá demokrácia és a személyes szabadságjog, ha veszélyben forognak a burzsoázia érdekei.

A chilei nép tragédiája állandó tanulság marad nemcsak Chile és Latin-Amerika, hanem az egész nemzetközi forradalmi kommunista mozgalom számára. A chilei fejlődés egyes oldalai mély elemzést és értékelést igényelnek.

A chilei események értékelésére a leghivatottabb * testvéri Chilei Kommunista Párt, amelyet teljes rokonszenvünk és szolidaritásunk illet. A chilei elvtársak tanulmányozzák a Népi Egység kormánya elmúlt három évének tapasztalatait, teljesen tudatában vannak, hogy csupán a következetes bírálat és önbírálat az egyes reformista irányzatokkal és a Népi Egység tevékenységében megnyilvánult nagyzoló szélsőségesekkel szemben biztosíthatja a helyes következtetésnek levonását ezekből az eseményekből, és fegyverezheti fel a pártot a további harcra.

A chilei elvtársak azt a nézetet vallják, és mi ezzel a nézettel egyetértünk, hogy a forradalmi folyamat hazájukban nem ér véget. A chilei nép elvesztett egy csatát, de nem szenvedett vereséget a történelmi osztályküzdelemben. Kétségtelen, hogy Chilében is végső soron győz az igazság, az igazságosság és a társadalmi haladás.

A legkomolyabb veszély, amely előtt a forradalmi kommunista mozgalom egész története folyamán bármikor is állott, a maóizmus politikája, amint ezt szemléletesen bizonyítják a Kínai Kommunista Párt X. kongresszusának tárgyalásai és eredményei. Ezek a dokumentumok világosan megmutatják a maóista vezetés ho- gemonista céljait, amelyek az antiszovjetizmus felkorbácsolásán alapulnak, és amelyet konkrét eszközként használnak fel a maóista nagyhatalmi tervek megvalósítására. A IX. és a X. kongresszus külpolitikai irányvonala abban is különbözik egymástól, hogy a X. kongresz- szus célul tűzi ki bármilyen erők — beleértve az imperialista reakciós erőket is — kötelékeinek megszilárdítását a Szovjetunió elleni harcra.

Bár a maóista vezetés stratégiáját baloldali frázisokkal álcázza, azt mondhatjuk, hogy egyrészt a nemzetközi feszültség fokozására, másrészt pedig az imperializmussal való sokoldalú közeledésre irányulj mégpedig antiszovjet alapon. Programjuk nem a konstruktív politika, hanem a káosz.

Valamennyi tény szemléletesen bizonyítja, hogy a kínai maóista vezetés véglegesen eltért a marxista-leninista álláspontról és ma antiszovjet-anti- szocialista platformon áll. Ezért a maóizmus elmélete és gyakorlata elleni határozott politikai és .ideológiai harcnak pártunk egész '-'politikája oszthatatlan, állandó részét kell képeznie.

A központi bizottság júliusi ülésén számos tárgyalásról, találkozóról és konzultációról adtunk tájékoztatást, amelyek ez év első felében zajlottak le a szocialista közösség országai egységének megszilárdítására, az együttműködés elmélyítésére és eljárásunk összehangolására irányuló oolitikánk keretében.

Nemrégen Husák elvtárs Tito elvtárs meghívására hivatalos látogatást tett Jugoszláviában. A csehszlovák—jugoszláv

együttműködés már olyan fokot ért el, hogy természetes volt a legmagasabb szintű találkozó megvalósulása. E látogatást igen jelentősnek és hasznosnak tartjuk. Husák és Tito elvtárs, megbeszéléseinek következtetéseit feldolgozzuk párt- és állami szerveink konkrét eljárásában.

Biíak elvtárs a továbbiakban tájékoztatást adott a szocialista államok képviselőivel tartandó további magas szintű jelentős tárgyalásokról. Husák elvtárs december másodikán Indira Ghandi miniszterelnökasszony meghívására Indiába látogat. Ez a látogatás kétségtelenül jelentős lesz nemcsak a CSSZSZK külpolitikai tekintélyének további szilárdulása szempontjából, hanem újabb ösztönzést ad a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlődésére is. A látogatás folyamán aláírják a harmadik gazdasági egyezményt, amely megteremti a feltételeket a csehszlovák— indiai gazdasági kapcsolatok hatékonyságának további növeléséhez.

Az elmúlt öt hónap alatt foly. tatódott pártunk rendszeres tevékenysége a nemzetközi kommunista mozgalom keretében az aktív együttműködés további fejlesztéséért.

A Szovjetunió és a szocialista közösség többi országa — közöttük a mi köztársaságunk — külpolitikai erőfeszítéseinek mérlege az idei év második felében egészben véve kedvező. Ez mindenekelőtt az SZKP KB elvhű- eljárásának érdeme, amely rendületlenül folytatja az SZKP XXIV. kongresszusán kitűzött békeprogram aktív megvalósítását.