Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)
1973-12-04 / 288. szám, kedd
Piešťonyi panoráma Piešťany, a világhírű fürdőváros évről évre fejlődik. Figyelemreméltó eredményeket értek el a város lakosai a Nemzeti Front városi bizottsága választási programjának a teljesítésébein. 1972-ben két sportpályát építettek, amelynek értéke 499 877 korona. A „Z“-akció keretében 12 791 466 korona értékű munkát végeztek el. A város vállalatai, szervezetei és lakosai az idén is folytatják a jól megkezdett munkát. A slňavai üdülőtelepen minigolfpályát építettek, amelynek értéke 348 000 korona. A városban további utcákat kapÉPÍTENEK, ALKOTNAK. ■ ■ csoltak be a gázhálózatba. Az elvégzett munka értéke 152 800 korona. Megkezdték a teniszpálya, az autókemping, a fut- hallpáiya építését is. A „Z“-ak- ció kelretében az idén 7 214 746 korona értékű munkát végeztek. A városi nemzeti bizottság és a város vállalatai a lakóházak építésében is sikeresen teljesítik a választási programot. 1972—73-ban a városban 500 új lakás épült. Sikeresen teljesítik a tervfeladatokat a közszolgáltatási vállalatok és a házfelügyelőség dolgozói Is. 1972—73-ban a közutak megjavítására 10 millió koronát, a lakosság életkörnyezetének megjavítására több mint 15 millió koronát fordítottak. A szocialista kötelezettségvállalás teljesítésében elért jó eredményekért elismerés illetti a város lakosait, szervezeteit és vállalatait. Tudják, amit ma felépítenek és alkotnak, az már főként a jövő nemzedékének fog szolgálni. GOTTLIEBER FERENC, százados Téglagyári sikerek és kérdőjelek A második világháború sok romot hagyott maga után, falvakat, városokat kellett újjáépíteni, s az újjáépítés, valamint az ország további iparosításának sikere elsősorban a téglagyárak termelésétől függött. A termelés növelése érdekében elsőrendű feladatnak számított a meglevő téglagyárak államosítása, s további új üzemek létrehozása. A Kelet-szlovákiai Téglagyárak nemzeti vállalat szintén az építőipar államosításának évében, 1948. július 29-én jött létre. Kilenc államosított üzemet foglalt magába, amelyek ekkor még idényjelleggel működtek. A téglagyári munka áprilisban kezdődött, de szeptemberben már be is fejezték. A vállalat további fejlődéséről K i s i d a y László igazgatóhelyettestől kértünk felvilágosítást. # Kezdetben hány alkalmazottja volt a vállalatnak? JUT IS, MARAD IS Ezekben a napáikban — és az elkövetkező beitekben — furcsa látványban lesz része annak, aki a nyugat-szlovákiai kerületen kérészit ül utazik. A határban hálóval felszerelt ember- csoportot lát. Könnyen rájön, hogy az élő apróvad fogására készültek fel, amely február végéig tart. Mindjárt azt is elárulhatjuk, hogy az idén 24 000 nyu- lat, 14 000 fogolyt és 2000 fácánt exportálunk. Az első küldeményeket a modrankai, a trnavai és a Safai (vogsellyei I központokból, illetve állomásokról már útnak indították. Feltehetőé valaki a kérdést, érdemes-e ezeket exportálni. Igen, érdemes, és hazánk értékes devizaforrásokhoz jut ezáltal. Egy élő nyúlért 30 kg kakaót vagy 120 kg narancsot, esetleg 33 kg marhahúst; egy fácánért pedig 24 kg banánt vagy 33 kg citromot kapunk. Elismeréssel szólhatunk vadászainkról, akik nemcsak puskavégre kapják a vadat, hanem egész évben gondoskodnak is róla úgy, hogy exportra is lus- *on belőle. Természetesen e téren is érvényes, hogy jut is, marad is. Sőt, a kivitelen kívül a nyugat- szlovákiai kerületből Szlovákia keleti részébe is megfelelő „erősítést“ küldenek fogoilyból ás fácánból. Ezek gyűrűt kapnak, s így az elkövetkező években megfigyelhető lesz, hogyan érzik magukat új hdyii- kftn, i milyen a szaporulatuk. —aí— — Körülbelül 940 ember dolgozott idénymunkásként a vállalathoz tartozó üzemekben. Egy idény alatt több mint ötvenmillió téglaegységet gyártottunk, de ezek között bizony sok volt a selejt. A téglagyári dolgozók közül ugyanis csak né- hányan rendelkeztek alapvető szakismeretekkel és a termelés is kezdetleges körülmények között történt. # Hogyan kerültek ki ebből a helyzetből? — Kelet-Szlovákiában — folytatja az igazgatóhelyettes — a megalakulástól számítva talán egyetlen üzem sem ment át annyi átszervezésen, mint a mi téglagyáraink. Néhány üzemegységünket a Közép-Szlovákiai Téglagyárak nemzeti vállalathoz csatolták, s egynéhányban — a ráfizetés miatt — leállították a termelést. Ke- let-Szlovákiában ekkor még két nelmzeti vállalat irányította a téglagyárak munkáját, hiányos volt a termelés szakosítása, termékeink kezdtek felhalmozódni és problémák is mutatkoztak az értékesítés terén. A problémák láttán a kerületi nemzeti bizottság 1961. november 15-én határozatot hozott, melynek értelmében egyesítették a két nemzeti vállalatot. Jelenleg az alábbi üzemek tartoznak hozzánk: Košice, Jasov, Rožňava (Rozsnyó), Drienovská Nová Ves I-II, Prešov, Tisinec, Vranov III, Humenné, LastovceJ, Monastýr, Revúca, Spišská Nová Ves, Spišské Podhradie, Hanušovce. Idényjelleggel működik még a bardejovi, a Stará Ľubovňa-i, a sabinovi és a hu- mennéi üzemegységünk. Kelet- Szlovákia 21 téglagyárában 1961-től kezdve jó ütemben folyik a termelés. Az eredmények nem maradtak el. Az üzemek folyamatosan teljesítették termelési és értékesítési tervüket, szép eredményeket értek el a szocialista munkaverseny terén is. ötvenkét munkakollektíva — amely összesen 506 dolgozót képvisel — elnyerte a szocialista munkabrigád megtisztelő címet. # Igazgatóhelyettes elvtárs, úgy tudjuk, hogy a termelési eredményekkel napjainkban is elégedettek, az értékesítési terv teljesítésében azonban már problémák adódnak. Mi ebben az igazság? — Valóban ilyen a helyzet. Kissé lemaradtunk a fejlődésben. Közismert dolog, hogy csökkent az érdeklődés a klasszikus építkezési alapanyagok iránt. Raktárainkon jelenleg is negyven millió téglaegység hever. Hanušovcén két éve üzemel a kerület legmodernebb téglagyára. Évi 63 millió tég- laelgység mellett 750 000 négyzetméter sajtolt cserepet készítenek itt. A sajtolt cserepek iránt viszont olyan gyenge a kereslet, hogy a legyártott termékeknek a felét sem tudjuk értékesíteni. Ez az üzemnek több mint 10 milliós deficitet jelent évente. Egyébként azt is megemlíthetem, hogy ezt az üzemünkéit az 1968—1969-es évek gazdaságpolitikája hozta létre. — A vállalat vezetősége milyen intézkedésekkel akar segíteni a helyzeten? — Sokat foglalkoztunk ezzel a kérdéssel. Arra a következtetésre jutottunk, hogy feltétlenül szükséges egy komplex program kidolgozása, melynek alapján egyes üzemeinkben új, célszerűbb, keresettebb termékeket fogunk gyártani. Téglagyáraink elsősorban a mezőgazdasági üzemek igényeire számíthatnak. Nyilvánvaló, hogy a mezőgazdasági építkezésekhez célszerűbb téglagyári termékeket használni, mivel ezek hő- szigetelése jobb, mint a paneleké. Gyártási struktúránkat ezért ilyen szempontból építjük fel. A hagyományos téglagyártáson kívül a jövőben nagyobb súlyt kívánunk helyezni a keramikus tetőfödémek gyártására, ezeket a termékeket az egyéni építkezők igénylik. A korszerű mezőgazdasági istállókban álinozás helyett kerámiai rostokat alkalmaznak, amelyek iránt szintén nagy az érdeklődés. A téglagyártás folyamán elég sok törmelék, ún. téglapor keletkezik, a jövőben ezt is szeretnénk gazdaságosan felhasználni. Rövidesen elkezd jük a panelgarázsok gyártását, amelyek iránt máris nagy az érdeklődés, a košicei járásból eddig 400 megrendelést kaptunk. A kelet-szlovákiai és a Moldavai síkságon még nagy intenzitással folynak a talajjavítási munkálatok. Az alagcsö- vek gyártásával ezért még szintén sokáig számolhatunk. Több mint két évtized alatt a kelet-szlovákiai téglagyárak valóban figyelemre méltó munkát végeztek. Termékeikből falvak, városrészek épültek újjá, de az utóbbi időben — talán törvényszerűen is — téglagyáraink megálltak a fejlődésben. Manapság az útkeresés időszakát élik. SZÁSZAK GYÖRGY Jelentős eredmények (CSTK) — Több mint 11 inilltó korona megtakarítást értek el az idei év első kilenc hónapjában a bratislavai Dimitrov vegyiműveknél 249 újítási javaslat megvalósításával. 1946 óta a vállalat dolgozói összesen 13 675 újitásl javaslatot nyújtottak be, s ezekkel több mint 10U millió koronát takarítottak meg a vállalatnak és a népgazdaságnak. Az elmúlt évhez képest sokkal jelentősebbek az idei eredmények. A benyújtott újítási javaslatok száma például 1969-hez képest csaknem a kétszeresére növekedett, és az ezek megvalósításával elért megtakarítások összege több az 1969-bnn megtakarított érték kétszeresénél. Belpolitikai kommentár KÍNÁLAT ÉS KERESLJEh Napjainkban — a nagy ajándékozásra való előkészület időszakában — szinte mindenki vásárol egy-egy árucikket, s egyéni tapasztalatai alapján formál véleményt a piac áruellátásáról. Aki megtalálja a keresett árut, az elégedett, mások, akik kénytelenek például a kedvelt sötétszürke férfikabát helyett sötétzöldet, vagy barnát vásárolni, rendszerint duzzognak egy kicsit. Sokan vannak, akik vásárlás után azt mondják: más színű cipőt, kabátot, szvettert stb. akartam, de a keresett számban csak ezt a színt kaptam. Nem kevés azoknak a fiatal házasoknak a száma, akik hetente benéznek a bútorüzletbe, keresik a számukra megfelelő bútort. E területen sokkal nagyobb a kereslet, mint a kínálat. A žilinai és a sabinovi új bútorgyárak üzembe helyezésével nő ugyan a termelés, de az igények is növekednek. Így a közeljövőben sem számolhatunk a kereslet teljes kielégítésére. Ugyanakkor az sem lényegtelen, s ezt még a duzzogó vásárló is elismeri, hogy ma sokkal több korszerűbb árucikk közül válogathat, mint az elmúlt évben. A vásárló dicsér, vagy bosszankodik. Feltételezzük, jogosan, igaza van. Ebből viszont még nem következik, hogy véleménye általánosítható. A komplex értékelések készítésénél az egyéni tapasztalat rendszerint indíték értékű, figyelemfelkeltő szerepe van. Elsősorban a kereskedelem feladata figyelni a fogyasztó véleményére, ismerni igényeit, hogy azt gyárthassuk, amire a fogyasztónak szüksége van, amit vásárolni szeretne. A kereslet alakulásának előrejelzése — a piackutatás —, még igen sebezhető pontja kereskedelmünknek. A fogyasztó elvárja; elégítsék ki igényeit. A kereskedelmet teszi felelőssé, ha nem kapja meg a keresett árut. Pedig gyakran a termelő vállalatok „jóvoltából“ minősül hiánycikké egy-egy kedvelt, ismert áru, vagy késve kerül a piacra egy agy korszerűsített árucikk. Hazánkban a tervezettnél gyorsabban növekszik az élel- miszerfogyasztás, de e téren képesek vagyunk kielégíteni a keresletet. Nem ilyen egyöntetű a válasz a tartós közszükségleti cikkeket illetően. Az ötéves terv első felében a kiskereskedelmi forgalomban az iparcikkek részarányának el kellett volna érnie az 52,2 százalékot. A valóság 50,8 százalék. Több tartós közszükségleti cikkből még nincs megfelelő kínálat. Látjuk, miként nő a lakosság bevétele. A takarékbetétek növekedése egyúttal azt is jelenti: a kereskedelem nem tudja megfelelően lekötni a fogyasztók vásárlóerejét. Erre a tényre figyelmeztet a CSKP Központi Bizottságának az elmúlt héten tartott ülésén elhangzott beszámoló is: „Ügyelnünk kell arra is, hogy kialakuljon az egyensúly a lakosság jövedelme és kiadása között, s ennek érdekében meg kell teremteni a szükséges feltételeket az árucikkek és szolgáltatások kínálatában.“ Mindannyian lemérhetjük, hogy az elmúlt két évben bővült a kínálat, nőtt a fogyasztás. Persze kérdés: kihasználhatjuk-e maximálisan az adott lehetőségeinket az áru- választék bővítésére, a minőség javítására? Erre a kérdésre a termelő és kereskedelmi vállalatoknak kell választ adniuk. A közelmúltban az SZNT ipari és kereskedelmi bizottságának együttes ülésén a gyártmányfejlesztési-terv teljesítésének értékelése során megállapították: a kereskedelem piackutató tevékenységének javításával, az ipar és a kereskedelem szerződéses kapcsolatainak rendezésével, az ipari üzemekben a tartalékok és lehetőségek ésszerűbb kihasználásával, a minőség javításával, képesek leszünk kielégíteni a tartós közszükségleti cikkek iránti keresletet. Ezen elgondolás megvalósítását szolgálja, hogy a tárcák gyártmányfejlesztési-terve szerves részét képezi az 1974. évi tervüknek. A jövő évben tovább növekedik a szocialista országokból importált árucikkek részaránya, gyorsul a gépi beruházások realizálása. Mindez az áruválaszték bővítését, a fogyasztók igényeinek jobb kielégítését szolgálja. CSETÖ JÁNOS A Novg Jtčín-i Tónak nemzeti vállalatban gyártott női és férfikalapok téli kollekciója többnyire műanyagokból és műszőrmékből készült. Felvételünkön Ilona Patolská és Ludmtla Rydlová, az ifjúsági szocialista munkabrigád két tagja téli férfi velúrkalapokat díszít. (Felvétel: CSTK — V. SvorčíkJ 1973. XII. 4.
