Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)

1973-12-03 / 287. szám, hétfő

3ÉKE0FFENZÍVA Ezt a címet adta a Szovjetsz- kij Szport egyik legutóbbi ve­zércikkének. A Szovjetunió ma sportkap­csolatot tart fenn a világ 87 Államával. A szovjet sportolók az utóbbi évek mindegyikében 2000 országok közötti, illetve nemzetközi találkozón vettek részt. Minden ilyen erőpróba alka­lom arra, hogy a fiatalok, a sportolók megismerjék egymást, közelebb kerül jenek egymás­hoz és ezzel az élet és a béke ügyét szolgálják, azt ünnepel­jék. MERCKX TERVEI Eddy Merckx nemrégiben a következőket jelentette ki: „Két év leforgása alatt el akarom érni minden sportcélomat és azután felhagyok az aktív versenyzés­sel.“ Céljai közé a Párizs—Tours és a Párizs—Bordeax verseny teljes sikere tartozik. — Ezek egyikén sem sikerült eddig Merckxnek az első helyen vé­geznie. — Saját kijelentése sze­rint még legalább egyszer, de esetleg kétszer is részt vesz a Tour de France sorozatán, hogy sikerüljön beállítani a francia Anquetil csúcsát, aki eddig öt­ször állt a győzelmi emelvény felső fokán, ugyanez Merckxnek csak négy alkalommal sikerült. A győzelem nem jön magától A Szovjetszkij Szportban O. Szergejev ezzel a címmel érde­kes kommentárt írt a lengyel labdarúgás vezetőinek céltuda­tos, rendszeres munkájáról, «melyre a koronát a jövőre sorra kerülő VB-n való részvé­tel kivívása tette föl. Ez na­gyon érdekes cikk, amelyik rá­mutat arra, hogy csak az át­gondolt, állandósult, türelmes munka hozza meg a várt gyü­mölcsöt ... Lengyelország több mint 30 éves hallgatás után lesz a labdarúgó-világbajnokság döntő csoportjának szereplője. A leg­szerényebb adatok szerint az európai V. selejtező csoport mérkőzései közül a Wembley­ben sorra kerülő Anglia—Len­gyelország találkozót százezer ember tekintette meg, de a képernyő előtt ülve Európában és Dél-Amerikában legalább to­vábbi 200 millió szurkoló volt e nagy küzdelem szemtanúja. Ezek mindannyian az év szen­zációját látták. A labdarúgás őshazájának szereplői első al­kalommal nem tudták biztosíta­ni szereplési lehetőségüket a világbajnokságon. Az ember nem tehet mást, mint megcsodálja azt a nagy­vonalú és alaposan megszerve­zett tevékenységet, amelynek eredménye a lengyel labdarúgó válogatott sikeres szereplése volt a VB selejtezőiben. Len­gyelországban minden futball- történést egyetlen célnak vetet­tek alá: sikeresen szerepelni a selejtező találkozókon. Egészen különös feladatot ka­pott a lengyel nemzeti váloga­tott edzője, Jacek Gmoch. Va­lamikor kiváló labdarúgó volt, a válogatottban is szerepelt és még aktív sportoló korában si­keresen befejezte tanulmányait a műszaki főiskolán, mérnökké avatták, sőt a tudományok dok­tora lett. Gomoch 1971 óta a műszaki egyetem tanára. Gmoch azonban nemcsak tudós, hanem kiváló labdarúgó-szakember is. Azzal a feladattal bízták meg, hogy tökéletesen ismer jé meg az ellenfelet. Ebből a célból nemcsak az angol és a walesi válogatott néhány találkozóját tekintette meg, hanem gyakran jelen volt az angol labdarúgó­liga jelentősebb mérkőzésein is. A tudományos dolgozóra jel­lemző következetességgel ké- szítgette jegyzeteit és ezek so­rán elkészült a Wales és az Anglia elleni találkozók leg­megfelelőbb taktikai terve mind a hazai, mind az idegenben sor­ra kerülő mérkőzéseken. Ebből nyilvánvaló volt, hogy a len­gyel válogatottat angolszász el­lenfelei nem lephetik meg vá­ratlan megoldásokkal. A kezdet nem úgy sikerült, mint ahogyan tervezték. A len­gyelek Cardiffban 2:0 arányú vereséget szenvedtek Wales együttesétől. Az igaz, hogy a találkozó a lengyelek számára nagyon kedvezőtlen márciusi Időpontban került sorra. Ebben az időben Lengyelországban még csak kezdődik a tavaszi idény, míg az angolszászoknál javában folynak a pontküzdel­mek. Kazimierz Gorski, a len­gyel csapat első edzője ezt a sikertelenséget annak tulajdo­nította, hogy csapata nem tu­dott megfelelően ellenállni a kemény, könyörtelen és néha durva walesi támadásvezetés­nek. A lengyel csapat megijedt a walesiek kezdeti öldöklő ira­mától, védelembe vonult és nem talált magára. Gorski, a szövetségi kapitány előbb a Légia Varsó játékosa volt, majd a válogatott tagja lett, és edzőként előbb a diák­csapatot, azután az ifjúságia­kat, a junior válogatottat, s leg­újabban a nemzeti tizenegye* vezeti. Öt tartják az egyik leg­jobb lengyel labdarúgó-szakem­bernek. A csapatban a bizalom légkörét tudja teremteni és a kölcsönös megértését. A külön­böző jellemű játékosokat egy­öntetű kollektívává tudja ten­ni, amelynek minden tagja egyet akar. Meg kell jegyez­nünk, hogy 1971 májusa óta az ő irányításával 36 mérkőzést játszott a lengyel válogatott. Ezek közül 24 alkalommal győ­zött, hétszer játszott döntetle­nül, csupán öt alkalommal ka­pott ki. Kevés edző dicsekedhet ilyen sikerrel. Gorski a lengyel labdarúgás legnagyobb sikerei­nek fegyverkovácsa. München­ben az olimpiai labdarúgó-tor­nán aranyérmet szerzett együt­tese. Most pedig 36 éves távol­iét után Lengyelország csapata a világbajnoki mezőny részve­vője. Gorski annak érdekében, hogy a válogatottat hozzászok­tassa a nagyon kemény, kitűnő erőnléttel rendelkező ellenfél elleni küzdelemre, megfelelő edzőtársakat keresett. A lengyel válogatott Írországgal játszott, amelyet 2:0 arányban győzött le, majd két mérkőzésen 1:0 és 5:0 arányban késztette meg­adásra a nyugatnémet Duisburg együttesét. A második mérkő­zés után minden lengyel játé­kosnak ez volt a véleménye: „Már minden rendben van. Még saját pályájukon sem félünk az angoloktól.“ Chorzowba úgy érkeztek az angolok, hogy előzőleg a Wales elleni két találkozón 3 pontot szereztek. A lengyel házigazda nagyszerűen kihasználta Gmoch professzor taktikáját. Tökéle- sen lezárta a lengyel kapuhoz vezető utat és a gyors ellentá­madások tervét pontosan haj­totta végre. A második gólt a legjobb lengyel csatár, Lubanski lőtte, aki azután súlyos sérülést szenvedett, és néhány hónapra nélkülöznie kellett őt a válo­gatott csapatnak. Lubanski távozása nagy hát­rány. A lengyel labdarúgás ere>­je azonban abban van, hogy sok nagyon jó játékossal ren­delkezik, mégpedig nemcsak a legnépszerűbb csapatokból, mint a Górník és a Légia, ha­nem a kisebb egyesületekből is. A válogatottban négy olyan labdarúgót találhatunk, akik az új bajnok, az addig szinte is­meretlen Stal Mielec játékosai. Különösen a Mielec két csatára, Lato és Domarski tett sokat a nagy siker érdekében. Közös akciójuk egyike eredményezte azt a lengyel gólt, amely vég­eredményben eldöntötte, hogy az angolok nem utazhatnak a világbajnokságra. Az LSK Lodz csapatának kapusa, Torna- szewski volt a wembleyi talál­kozó hőse, Deyna pedig, akit Európa egyik legjobb középpá­lyásának tartanak, a mezőnyjá­ték nagy szervezője volt. Per­sze a többiek is megtették a magukét, hogy megszülethessen az év szenzációja. Chorzowban ugyancsak ha­talmas iramú mérkőzésen győ­zött 3:0 arányban Lengyelor­szág Wales fölött, hogy azután bizakodva indulhasson London­ba, a nagy találkozóra. A mérkőzés után az angol szakértők a sikertelenség okait boncolgatva azt állapították meg, hogy a túlzottan hagyó- mánytisztelő Ramsey a vereség oka, mivel már hét éve annak, hogy nem változtatta meg az angol csapat taktikáját. Lemon­dott arról, hogy klasszis szél­sői legyenek, s a szélsőjátékot úgy próbálta megoldani, hogy hátvédjei futottak fel, vala­mint a középpályások igyekez­tek ezen a helyen előretörni. Ez a megoldás valamikor új­donságnak számított és bizo­nyos mértékben előbbre vitte a labdarúgás fejlődését. Azóta azonban évek teltek el, de Ramsey ragaszkodott elképzelé­seihez. Az azóta eltelt időben jó néhány játékos mondott bú­csút Angliának a válogatott szereplésnek s a legnagyobb űr Bobby Charlton, a nagy di­rigens és játékszervező távozá­sa után tátongott. Ezt mind­máig nem sikerült betölteni. Ezt a lengyelek mind jól tud­ták, és erejük javát a védelem közepére tették. Az angolok helyenként nyomasztó fölénybe kerültek, de a lengyel védelmi fallal nem bírtak és nem tud­tak gólt rúgni. Három csatáruk, Clhannon, Chivers és Clarke úgyszólván állandóan a lengyel kapu előterében kísérletezett, de néha saját társaik is akadá­lyozták őket elgondolásaik meg­valósításában. Az ívelt beadá­sokat a lengyel védelem rend­re hárította, s az egyetlen an­gol gól is csupán tizenegyesből született. A lengyel labdarúgó váloga­tott a gondos fölkészítésnek köszönheti, hogy az 1974-es vi­lágbajnokság szereplője lehet. Deyna, aki a középpályán szervezi a lengyel csapat támadásait. SAKK-MERLEt Az év végi mérlegkészítés jegyé­ben nyilatkozott a TASZSZ hír- ügynökség sportszerkesztőjének Viktor Itat minszki j, a Szovjetunió központi sakk-klubjának igazgatója. — 1973 sikeres év volt — mon­dotta. — A Szovjetunió sakkválo- gatottja ötödször nyerte el az Eu~ répa bajnoki címet. Az ifjúsági vi­lágbajnok, Alekszander Reljavszkij diadalmaskodott — nem kisebb nevek, inint Szpasszkij és Karpov örüküsekiént. A Nemzetközi Sakk Szövetség, a FIDE rendezésében lebonyolított, Európa- és világbaj­noki címekért vívott kilenc díj- mérkőzés közül nyolc szovjet győ­zelmet hozott. Kitűnően szerepel­tek a szovjet női sakkozók is: a spanyolországi zónaközi világbaj- nok jelölt-verseny t Álla Kusnyir nyerte és mögötte honfitársa, Va- lentyina Kozlovszkaja végzett. Bárhogyan is lesz a továbbiak­ban, a jelenlegi világbajnok, No­na Gaprinriasvili kihívója szovjet versenyző lesz, s így a női „ko­rona“ 1978-ig szovjet Tejet ékesít majd. Ami a férfiak világbajnoki ver­sengését illeti, a nyolc jelölt kö­zül öt szovjet nagymester. Batn- rinszkij véleménye szerint Szpassz kijnak vannak a legjobb esélyei, aki az amerikai Byrne-nel mérkő­zik s mellette Korcsnojnak, ő a brazil Meckinget kapta ellenfél­ként. „Gyilkos versengésre“ számít a szovjet sakkvezető Petroszjan és a magyar Portisch között, aki — mint mondja — a külföldi világ­bajnok-jelöltek közül kétségkívül a legerősebb. Baturinszkij nyilatkozott arról is, lehetséges-e még 1975 előtt — mint a külföldi távirati irodák jelentették — egy újabb Fischer— Szpasszkij páros mérkőzés? — Először is — mondotta —, • Szovjet Sakk Szövetség nem ka­pott hivatalos ajánlatot. Másod­szor: a FIDE még 1962-ben lefújta a világbajnoki visszavágókat. Harmadszor: a világbajnok jelöl­lek páros mérkőzései 1975-ben bo­nyolódnak le. Ennélfogva szüksé­ges-e további megjegyzéseket fűz­ni az olyan hírekhez, hogy Fi­scher kihívni készül Szpasszkijt? Baturinszkij megjegyezte, hogy Fischer még a világbajnoki cím megszerzése előtt többször bírál­ni a világbajnokság lebonyolítá­sának rendszerét és megígérte, ha világbajnok lesz, sokat fog ját­szani, évente megvédi a címét. A Reykjavík óta eltelt 15 hónap során — legalábbis amenyire 5 tudja — amerikai bajnok azonban egyetlen komoly mérkőzést sem játszott. Viszont — folytatta — a FIDE nemrég lezajlott helsinki kongresszusa táviratot kapott Ft* schertől, amelyben követelte, hogy a világbajnoki párosmérkő­zéseket ne hat nyert játszmáig rendezzék, mint azt 1971 ben elha­tározták, hanem tízig, s hogy 9:9 es állásnál a világbajnoki cím védője legyen győztesnek tekint» liető. Ez kevéssé érthető: Fischer, aki azt ígérte, hogy könnyen el* bánik minden ellenfelével, volta­képp két pontot akar nyerni. El­lenfelének ugyani« — javaslata el­fogadása esetén — 111:8 ra kell győznie ahhoz, hogy világbajnok lehessen. A lényeg az, hogy Fi­scher kedvezőbb körülmények kö­zött kívánja megvédeni világbaj­noki címét, mint amilyenek között megszerezte. És ez az, ami fo^ csa ... A KERÉKPÁROS BÉKEVERSENY Jövőre a kerékpáros Békeverseny távja 1806 kilométert tess ki és útvonala Varsóból Berlinen át Prágába vezet, összesen 14 útszakasz küzdelmeire kerül sor. Lengyelország területén 612 kilométert tesznek meg a ver­senyzők, az NDK utain a távolság 693 kilométer lesz. A Békeverseny május 7-én, kedden Varsóban kezdődik é* befejezése Prágában május 22-én lesz. A Békeverseny főbírája lengyel szakember lesz, bírái j?edig a Szovjetunióból, Angliából és Olaszországból kerülnek ki. Varsóban kijelölték a XXVII. évfolyam útszakaszait: I. Május 8-án, szerdán: jablonné—Nowy Dwor (20 km-es idő- futam) II. Május 9-én, csütörtökön: Plock—Torun (152 km) III. Május 10., péntek: Torun—Poznan (150 km) IV. Május 11., szombat: Poznan—Zelená Gora (126 km) V. Május 12., vasárnap: Miedzyrzecz—Gorzow Welkopolski (48 km-es idöfutam) VI. Górzow—Sczeczin (106 km) Május 13., hétfő: pihenőnap VII. Május 14., kedd: Sczeczin—Neubrandenburg (145 kms) VIII. Május 15., szerda: Neubrandenburg—Berlin (128 km) IX. Május 16., csütörtök: Potsdam—Lipcse (170 km) X. Május 17., péntek: Lipcse—Karl Marx-Stadt (141 km) Május 18., szombat: pihenőnap XI. Május 19., vasárnap: Kari Marx-Stadt—Sokolov (164 km) XII. Május 20., hétfő: Sokolov—Ústí nad Labem (158 km) XIII. Május 21., kedd: Ostí nad Labem—Mladá Boleslav (138 km);} XIV. Május 22., szerda: Mladá Boleslav—Pratia (160 km). A jövő évi kerékpáros Békeversenyen 18 ország képvisel­teti magát. Ez a kép az 1973. évi kerékpáros Békeversenyen készült. Minden út­szakaszon a kezdeményezők közé tartozott ez a két nagyszerű ver­senyző: lkairól a szovjet Lihacsov, jobbról a lengyel Szozda.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents