Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)
1973-12-23 / 51. szám, Vasárnapi Új Szó
1973 XII. 23. unézia az utóbbi években gyors fejlődésnek indult, különösen fejlődik, terjeszkedik és modernizálódik a főváros, Tunisz. A városfejlesztők azonban most mégis megtorpantak: Tunisz egyelőre nem terjeszkedhet tovább, men eltemetné a régmúlt emlékét: bővülése folytán ugyanis a tunéziai főváros elérte azt a pontot, ahol hajdan egy büszke városállam, Karthágó terült el. Ha a történelmi korok hordalékai be is temették Karthágó romjait, nem tüntették el nyomtalanul a punok emlékét. A ma embereire vár, hogy egy korszak páratlan műemlékeit megtisztítsák a történelem porától, feltárják és megszólaltassák a múltat. „Ceterum censeo ..." Karthágót a föníciaiak alapították i. e. a 9. vágy 8. században. Közigazgatásilag Türosz város gyarmatvárosa volt, de a punok, ahogyan a rómaiak a karthágói föníciaiakat nevezték, csakhamar felszabadultak a gyarmaturalom alól, sőt ők kezdtek hódítani. Az i. e. III. századig uralmuk alá hajtották Észak-Afrikát, Spanyolország egv részét, Korzikát, Szardíniát. Szi cília egy részét. A lehetséges, magas színvonalú földművelést és kereskedelmet űző lakosságú Karthágó hódításai, terjesz kedése aorán szembekerült egy erős el Inniéllel: az antik Rómával. A? érdekellentétek összeütközése ismert az Iskolai történelemkönyvek bői. A két vetélytárs. amely egy idő ben szövetségre lépett egvmással, há borús ellenfélként ütközött meg a csal a téren. Róma egyébként hitsze géssel vádolta Karthágót, s nem is alaptalanul. Karthágó nem törődött bele az első pun háború idején elszenvedett vere ségebe. Gyűjtötte az erőt. hogy folytassa hódítását, felvehesse a harcot a féltékeny Rómával Amikor a spanyol országi Saguntum elfoglalása után a rómaiak elindították a 2. pun háborút, meglepetés érte őket, mert a pun seregek új vezére Hannibál 37 elefánttal és 100 ezer főnyi hadsereggel Spanyolország felől átkelt a Pireneuso- kon és az Alpokon, majd Rómát veszélyeztette. „Hannibal ante portás!“ (Hannibál a kapuk előtt] — ez a megállapítás egyben mozgósító jelszó volt. Róma végül is különféle kifárasztó taktikával, Fabius Cunctator hadvezér tétovázó hadműveleteivel kivágta ma gát a szorongatott helyzetből. A szh nátusban az az elhatározás született, hogy Karthágót. ha ismét fegyvert emel, el kell pusztítani. Róma kart hágói dilemmája gyökeres megoldásának fő szorgalmazója az állhatatosságáról és szigorú jelleméről ismert Marcus Porcius Cato volt. Tőle származik az a szállóigévé vált mondás, amellyel Karthágó elleni kirohanásait fejezte be: „Ceterum censeo Cartha- ginem esse delendam" (egyébként javasolom, hogy Karthágót el kell pusztítani). Ez valóban megtörtént, i. e. 146-ban került rá sor, a 3. pun háborúban, amikor Scipio Africanus seregei megsemmisítő csapást mértek a karthá- góiak katonaságára, az életben ma- raktakat, rabszolgaként elqdták a várost pedig földig lerombolták. Megcáfolt mítoszok Eddig a történelmi fáma. Ismeretes, hogy a rómaiak birodalmuk Africa tartományává tették Karthágót, zonyítják ezt az Olaszországban talált paestumi etruszk műemlékek. Karthágó romjai valaha Tunisz közelében voltak, egyórányi utazásra, de időközben annyira kiterjedt a város, hogy már a peremét alkotja Karthágó. A vájógépek foga, a kotrógépek kanalai a múlt egy darabját is kiemelték a földből. „Honnsfoál feltámasztása“ napjainkban # Milyen is volt Kartháqó? kiváló móló és hajógyár (I) maradványaira is. A víz alatt hatalmas kőlapok hevernek — az ősi Karthágó parti védőfalának maradványai. Sőt, áz egyetlen ivóvíz-gyűjtőhelyet is felfedezték: ez egy boltíves épület volt, amely az „ezer am]óra forrása“ nevet viselte. Szentélyek maradványai és temetkezési helyek bizonyítják, hogy a rómaiak csak elrettentésként blöfföltek azzal, hogy Karthágót a földig lerombolták és megtiltották, hogy azon a helyen bárki is letelepedhessék. Minden jel arra vall, hogy a punok megőrizve nyelvüket az összeomlás után is, átvészelték az idegen uralmat Kartháqó földjén. A pun kultúra hatással volt a római hódítókra. Az ősi Tugga környékén ott láthatók Snturnus és Juno római istenek templomai, viszont előttük, ugyanazon a helyen álltak a punok régebbi templomai, amelyeket hasonló istenségeknek, Baal-llammon- nak és Tanifnak szenteltek. A karthágóiak nagyságát nemcsak a pun feliratú emlékek, pénzdarabok, kőlapok bizonyítják. Az említett Tugga romjai között tárták fel az i. e. III. században élt Atebana numidiai vezér mauzóleumát, amely csodálatosan épségben maradt. A kétemeletes épület hatalmas kőbálványokból jött létre. Magassága eléri a 21 métert. A földszintre lépcsők vezetnek, az I. emeletet görög iónoszlopok díszítik. A második emelet szegleteit lovasszobrok ékesítik, oldalt domborművek helyezkednek el. Az emeletek fenn kis piramisban végződnek. A piramis köamely később Colonia lunonia néven szerepelt dokumentumokban. Területéből valamit Numidiának is juttattak, igyekeztek „jól kijönni“ a szomszéd népekkel. A történelemtudományok művelőit, elsősorban a régészeket azonban már régóta foglalkoztatta az egykori Karthágó területe, a városállam maradva nyai. Valóban mindent elpusztítottak volna a büszke .ómai légiók? Hisz a föníciaiak ismertek voltak művészetükről, építészetükről, márpedig a rómaiak nem voltak barbárok, hogy kulturális értékeket megsemmisítsenek. BiSzínház romjai Tuggaoun Bebizonyosodott, hogy Karthágó elpusztítása csak legenda volt. 1. e. 146- ban elpusztult ugyan a föníciai, azaz karthágói birodalom, de nem az itteni nép. Amint a modern élet utat tör magának és az építőgépek nyomában fokozatosan kiadja magából titkait a föld, úgy derül lassan fény a régi drámára. Az életben maradott karthágóiak, mit tehettek, alkalmazkodtak az új urakhoz, kezdetben a rómaiak hoz, majd a bizánciakhoz és az arabokhoz, átmentették művészetüket, ugyanakkor elnyomóik sem törekedtek a karthágói múlt eme emlékeinek elpusztítására, hanem azt beleolvasztották a maguk kultúrájába, vagy a különböző kultúrákat úgy ötvözték, hogy eredetük nyomait fellelheti a modern régészeti tudomány. A régi dicsőség nyomában Mi minden hirdeti a régi Karthágó nagyságát és dicsőségét! Lássuk a csekélységeket: előfordul, hogy előkelő villákban lakó módosabb arabok kedves vendégeiknek aranyérmeket ajándékoznak. Ezek az érmek olykor a villák kertjeiből kerülnek elő. Ásás közben felvetődik a karthágói őslakókra emlékeztető valamilyen tárgy. Rátaláltak például a maga korában zelében szárnyas nőszobrok bal kezükben gömböt tartanak. Legfelül egy alvó oroszlán szobra látható. Ősi föníciai elemek. Karthágóban a rómaiak emlékei is fennmaradtak. Közülük elsősorban Antonius fürdője említendő, amely olyan híres volt, hogy annak idején csak Caracalla római fürdője vetekedett vele. Érthető, hogy a művelt világ magáévá teszi e páratlan kulturális mű emlékek megmentését. Az ügyet az UNESCO karolta fel. Az idő sürget — az építkezés jelenlegi iramát tekintve 1985-ig eltűnnének az ősi emlékek. Karthágó feltámasztása romjaiból beleillik a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttmüködés'é- nek programjába, amely az SZKP történelmi nevezetességű XXIV. kong resszusa óta erőteljesen utat tör magának a nemzetközi kapcsolatokban. A szocialista világ hírnevét öregbíti, hogy ezen a 800 hektárnyi területen működő elismert régészeti szakembe rek főként a ' szocialista Lengyelor szág tudósai. Nagy tapasztalatú len gyei. geofizikusok és régészek tevékenykednek itt, s velük egy szinten csak a római Lerici Alapítvány szak értőit emlegetik ... L. L. T Pun pd^m/ilísz A karthágói aréna maradványo Az egykori büszke városbirodalom
