Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)
1973-12-23 / 51. szám, Vasárnapi Új Szó
Vajun melyikből lesz az idén karácsonyfa? — találgatja Ivan Klčo mérnök és Marián Poláček technikus „ Dél felé járhatott az idő, Stanislav Šibalik, Karol Bohunský és Ján Škopek, a malackyi erdőgazdaság dolgozói éppen szalonnáz- tak. Mint egy meséskönyv megelevenedett figurái, úgy ülték körül a tüzet az erdei tisztáson. A körülöttünk elterülő erdőségről kísérőm, Ivan Klčo mérnök gondoskodik, aki szakavatott szemmel mérlegeli a halomba döntött, kitermelt fát. Távolabb egy másik háromtagú kollektívával ismerkedtünk meg, melynek tagjai, František Škopek, František Klíma és Jozef Strna az üzem legjobb dolgozói közé tartoznak, szocialista munkabrigád tagjai. Ök már befejezték a déli pihenőt és ismét hozzáláttak az öles fák döngetéséhez. — Ez itt idősebb, teljes vágásra érett növényzet — magyarázza Klčo mérnök. Tervünk szerint az idén 4000 köbméter fát kell kitermelnünk a 80—100 éves erdőkből. Amint látja, főleg erdei fenyőről van szó. Bizonyára érdekli, hogy miért termesztünk éppen erdei fenyőt. Ez egy olyan fa, amelynek a legjobban kedvez az itteni homokos talaj. Az erdei fenyő megköti és védi a laza talajt. Ha nem termesztenénk ilyen növényzetet, valóságos sivatag keletkezne ezen a vidéken, még az új autópályát is elfedné a futóhomok. Ami a termesztési folyamatot illeti, évente körülbelül 20 na-nyi erdőt ültetünk. Az erdőültetés többnyire női munka, idényben mintegy 80 nőt alkalmazunk az ültetési és növényápolási munkákra. Az ültetés után ugyanis a növényzet gondozása következik, a fiatal fák környékét állandóan tisztítani kell a gyomoktól, hogy szépen fejlődhessenek. Dolgozóink évente több mint 100 hektárt művelnek így meg. A többi munka, a ritkítás, a kitermelés és a rekultiváció már a férfiak dolga. Természetesen további munkák is akadnak, a fák kérgét például évente 50 hektáron kenjük be rágcsálók elleni védőanyaggal, a fiatal növényzetet a veszélyeztetett körzetekben kerítéssel is védjük. — Ezek szerint a karácsonyi erdei fenyő kitermelése nem is olyan egyszerű? — tettem fel a kérdést, amely már elejétől fogva a nyelvem végén volt, amikor éppen egy „karácsonyfaerdő“ mellett haladtunk el. — Ezek a fák már az idén mosolyt varázsolnak a gyermekek arcára — válaszolta az erdész, miközben végigsimította a legközelebb álló fácska ágait. Ha nem is mind, de egyesek bizonyára. Az idén körülbelül 20 hektáron végzünk ritkítást. Ezt a munkát a karácsonyi ünnepek kedvéért mindig november végén, decemberben végezzük. Ami ezek után megmarad, az már sudár erdei fenyővé fejlődhet. Emellett ültetvényszerűen is termesztjük a karácsonyfát. Igaz, hogy ezt csak néhány éve kezdtük el, a legidősebb táblánk jelenleg hatéves, ami azt jelenti, hogy két év múlva, tehát 1975-ben, az ötödik ötéves terv végére fűrész alá érik és a karácsonyi piacra kerülhet. Erdei sétánk óta hetek teltek el. A tűlevelű, terebélyes fácská- kat a minap újból láttam a lakóházak erkélyein, de már onnan is beljebb kerültek, hogy színben, fényben pompázva boldogságot árasszanak a meleg szobákban. JOZEF SLUKA St. Šibalik, K. Buliuuský és J. Skopek hazafeléi tart erdőből j lalatban stb., már a vállalati szociális terveket is kidolgozták. A Nitrai és a České Budéjovice-i Magasépítő Vállalatban a bratislavai Építőipari Gazdasági és Szervezési Kutatóintézettel együttműködve készítik elő a vállalati szociális terveket. A szervezeti kollektívák szociális fejlődésének tervezései a szociálpolitika és a gazdaság közös kapcsolatának egyik konkrét megnyilvánulása, s azt bizonyítja, hogy ez a kapcsolat a fejlett szocialista társadalomban fokozatosan elmélyül. A bér a szocialista gazdaságban A bér minden társadalmi rendszerben egyike a legfontosabb gazdasági és szociálpolitikai eszközöknek. A kapitalista társadalomban a bérképzést a társadalom kizsákmányoló jellege diktálja, amely egyrészt a termelőeszközöket birtokló tulajdonosok maximális nyereségre való törekvésében, másrészt a munkások és a többi dolgozó igazságos bérezésért folytatott harcában nyilvánul meg. A szocialista társadalomban az elvégzett munka után járó igazságos díjazás az állampolgárok szociális biztonságának legfontosabb alapja. A népgazdaság sokoldalú fejlődését és az éleltszínvonal növelését szolgáló helyes bérpolitika realizálása azonban számos nehézséggel jár. Ezek a társadalmi változások objektív jellegéből adódnak, elsősorban abból, hogy a termelőeszközök birtoklásában bekövetkezett radikális változásokkal nem változik meg azonnal és azonos mértékben a dolgozók egyes rétegeinek gondolkozása. Ezért szükségszerűen előfordulnak még az elmúlt korszakban kifejlődött negatív jelenségek, a rossz munkafegyelem, az indokolatlan követelődzések, a negatív tartalmú összetartás stb. Az ilyen jelelnségek okai azonban rendszerint a vezető dolgozók irányítási és szervezési munkájának fogyatékosságaiban, a szocialista bérezés alapelveinek elhanyagolásában és egyéb szubjektív körülményekben rejlenek. A CSKP XIV. kongresszusa hangsúlyozta a helyesen alkalmazott bérpolitika fontosságát a népgazdaság fejlesztésében és az életszínvonal növelésében. Egyúttal meghatározta az ilyen politika alapelveit a legközelebbi időszakra, melyek fokozatos bevezetése az állami és a gazdasági irányítás szerveinek közös feladata. Arról van szó, hogy megerősítsük a bérezés szocialista elveit és fokozzuk az elvégzett munka és a kereset közötti összefüggést. A bérpolitika irányításában eszközölt stabilizációs intézkedések, elsősorban a bérezés terv által történő közvetlen szabályozása a válságos időszak után jelentősen hozzájárult a népgazdaság konszolidálásához s a további fejlődés feltételeinek a megteremtéséhez. A bérpolitika az említett intézkedések alapján az ötéves terv további éveiben az ösztönösség elemeinek teljels kizárására, s a bérek tervszerű ösztönző hatásának fejlesztésére fog Irányulni. E célok megvalósítása nem lesz egyszerű. Ez részben a bérrendszer bonyolultságából adódik, részben pedig abból az egyszerű tényből, hogy a bérek a gazdaság legérzékenyebb szociálpolitikai területét képezik. A szocialista gazdaság egészséges és sokoldalú fejlődése azonban megköveteli, hogy a gazdaság hatékonysága és a bérek reális értéke kölcsönös összefüggésben és tervszerűen növekedjen. A bérezés új, tökéletesített rendszerének olyan irányban kell hatnia, hogy a vállalatok hatékonyan érvényesítsék a dolgozók anyagi érdekeltségének az elvét a komplex szocialista racionalizációban és a termelés gazdaságosságának növelésében. Az eddigi bérrendszerbeül eszközölt változások komolysága mindenkitől felelős és érzékeny hozzáállást követel. Az új bérezési módszereket csak akkor szabad széles körben bevezetni, ha a gyakorlatban már helyesnek bizonyultak. A bérrendszerek tökéletesítése állandó gazdasági követelmény, az állami és a gazdasági irányítás szerveinek jelentős feliadata a szocializmus építésének egész ideje alatt. A szociális ellátás A kifizetett nyugdíjak száma (millió nyugdíjas) A legnagyobb növekedés a nyugdíjellátás költségeiben tapasztalható. 1947-ben nem egészen 3 milliárd koronát fizettek ki nyugdíjellátásra, 1972-ben már ennek az összegnek több mint nyolcszorosát, 28,4 milliárd koronát juttattunk a nyugdíjasoknak. Emelllett éppen a nyugdíjellátás a szociálpolitika legnagyobb és legbonyolultabb területe. Ez egyrészt abból adódik, hogy valamennyi polgárunkat érinti, részben pedig abból, hogy a szociális juttatások legnagyobb költségvetési tételét képezi. Nyugdíjellátási rendszerünk tökéletesítését szintén az ötödik ötéves terv irányelve alapján készítjük elő. A nyugdíjellátásra folyósított összeg (milliárd koronában) Nyugdíjellátásunk magas színvonalú, összehasonlíthatatlanul magasabb, mint a legfejletteb kapitalista államokban. Ezt a színvonalat nem csak tartani, hanem javítani is akarjuk, s közben olyan szociálpolitikai szempontoknak is eleget akarunk tenni, hogy például az egészséges és munkabíró polgárok ne vonuljanak azonnal nyugdíjba, mihelyt elérik a 60 éves, a nőknél az 55—57 éves kort, hanem hogy további munkájukkal növelhessék nyugdíjjogosultságuk színvonalát. Emellett a régebben és a jelenleg megállapított nyugdíjak közötti különbségeket is meg kell szüntetni. Ez egyébként magas színvonalú nyugdíjellátásunknak egyik gyenge pontja, ezért már nemsokára a CSKP XIV. kongresszusa után, 1971 októberében sor került körülbelül egymillió régi nyugdíj rendezésére. A nyugdíjazási rendszer további tökéletesítései során figyelembe kell venni a lakosság korosztályok szerinti tagozódását a legközelebbi húsz évben (a CSSZK-ban például jelentősen megnövekszik a nyugdíjjogosultak aránya), emellett tekintettel kell lenni a gazdaság és a szociálpolitika közötti kölcsönös kapcsolatokra. A lakosság szükségleteinek magasabb fokú kielégítését és az életbiztonság további szilárdítását csak a társadalmi termelés állandó fejlesztésével és hatékonyságának növelésével tudjuk biztosítani. A CSKP XIV. kongresszusán előirányzott igényes feladatokat az ötödik ötéves terv eUső három évében mind az iparban, mind a mezőgazdaságban sikeresen teljesítettük. Ezzel jó feltételeket teremtettünk az ötéves terv hátralevő évei és a népgazdaság további fejlesztési tervei számára. Ezekben a tervekben jelentős helye lesz az emberek optimális éleit- és munkafeltételeinek kialakítására irányuló tevékenységnek, a fejlett szocialista társadalom szociálpolitikájának. A dolgozók nemzedékeken át azért harcoltak, hogy öregség és betegség idején Is biztonságban, Igazságos társadalomban élhessenek. E célok elérésére csak a szocialista társadalomban kerülhetett sor, amely szociális biztonságot nyújt az embereknek életünk minden szakaszában. E biztonságok színvonala azonban ebben a társadalomban is az anyagi termeléstől, a • gazdaság sokoldalú fejlődésétől függ. A szociálpolitika minden állam politikájának szerves részét képezi, ezért a szociálpolitikát a mi társadalmunkban is a központi párt- és kormányszervek határozzák meg a gazdaság állapota és a rendelkezésre álló források szerint. Az ötödik ötéves tervnek a CSKP XIV. kongresszusán jóváhagyott irányelve az olyan állampolgárok életszínvonalának arányos növekedését is előirányozza, akik nem vehetnek részt a termelési folyamatokban. Az ingyenes egészségügyi gondoskodás, a kórházakban és gyógyfürdőkben való tartózkodás és kezeltetés, a legbonyolultabb operációkat is beleértve, a gyógyszerek ingyenes juttatása, a betegbiztosítási segély első naptól kezdődő folyósítása, a terhes nőkről való gondoskodás, a szülészeti osztályok szolgáltatásainak igénybevétele, a munkabér 90 %-ig terjedő 26 hetes fizetett anyasági szabadság, a gyermeksegély, a gyermek 2 éves koráig fizetett anyasági pótlék, az öregeknek és rokkantaknak juttatott komplex szociális szolgáltatások — mindez még nem teljes felsorolása azoknak a szociális juttatásoknak, amelyek ma már polgáraink természetes szociális jogait képezik. A legjelentősebb az idős korban, rokkantság idején, vagy a családfő elvesztésénél jutatott szociális ellátás. A nyugdíjasellátás színvonala 1948 óta állandóan növekedett. Amíg például 1947-ben nem egészen 1,2 millió volt a nyugdíjban részesítettek száma, társadalmunk 1972-ben már 3,5 millió nyugdíjas ellátásáról gondoskodott. A nyugdíjasok aránya a lakosság számához viszonyítva így az 1947-es 9,85%-ról 1972-ben 23,62 %-ra növekeldett, és még további növekedés várható, összehasonlítás kedvéért megemlíthetjük, hogy például az NSZK-ban, az egyik gazdaságilag legerősebb kapitalista államban a lakosságnak nem egészen 17 százaléka részesül nyugdíjellátásban. 1973 XII. 23. viiví&tV. *:-5pF ! "'^íHn^Ví' »-«• ' %*5$ '- •»a/1* -v '
