Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)

1973-12-23 / 51. szám, Vasárnapi Új Szó

A múltban a szociálpolitika fogalma olyan intézkedésekre vonatkozott, amelyekkel a társadalom a kizsákmányolás következtében elmélyülő szociális problémákon igyekezett könnyíteni. A mi társadalmunkban a szociálpolitika alatt azt a célszerű tevékenységet értjük, amely az állampolgárok optimális élet- és munkafeltételeinek kialakítására irányul.

E tevékenység terjedelme és minősége a társadalom fejlettségi fokától, sokoldalú gazdasági és kulturális fejlődésétől függ. Ha a szociálpolitikáról esik szó, sokan csak a szociális biztosításra, a beítegsegélyzésre, a nyugdíjak folyósítására, a családi pótlékra és a különböző szociális szolgáltatásokra gondolnak, habár az egészségvédelemről, a gyermekekről és a fiataikorúakról való gondoskodás, a lakásviszonyok és a személyi szükségletek kielégítésének kérdései, valamint a munkajogi kérdések szintén ide tartoznak. A szociálpolitika döntő mértékben kihat az ár- és a bérpolitikára, s minden olyan területre, amely összefügg az emberek életszínvonalával.

A szocialista társadalom szociálpolitikájához tartoznak azok a módszerek és eszközök is, amelyek az életszínvonal és aszociális biztonság kijelölt céljainak elérésére szolgálnak. A szociálpolitikában érvényesített intézkedések terjedelmét azonban a szocializmusban is a gazdasági helyzet határozza meg. A gazdaság és a szociálpolitika viszonya azonban annyira szoros és kölcsönös, hogy a szociálpolitikára nem tekinthetünk úgy, mint a gazdaság tehertételére.

pasztalatai is bizonyítják, amikor a demokratikus centralizmus elve a munkaerőgazdálkodás területén is fokozatosan érvényét veszítette, s a termelés „demokratizálása“ jegyében ezen a területen is lábra kapott a vállalatok közötti versengés. Mindez az irányított munkanélküliségre vonatkozó javaslatokon, a legfontosabb ágazatokban dolgozó szakemberek átcsalogatásán, az adminisztráció elburjánzásán át teljes anarchiához, inflációs bérrendszerhez, s a relatív áruhiány következtében az árak növekedéséhez vezetett, melynek következményeit a mai napig is érezzük.

A foglalkoztatás fejlődésének és a munkaerők elhelyezésének 1974-ben bevezetett egységels szabályozó rendszere hozzájárult a munkaerővel való tervszerű gazdálkodás felújításához és megerősítéséhez. Az ötödik ötéves terv hátralevő időszakában tovább kell fejleszteni a munkaerő elhelyezésének tervszerű rendszerét, növelni kell a szakágazatok és a vállalatok felelősségét a munkaerőforrások racionális kihasználásában, és a progresszív termelési ágazatoknak kedvező újraelosztásában. Ez természetesen nem jelenti a munkaerők szükségletének megfelelő direktív elosztását, hanem éppen ellenkezőleg, arra törekszünk, hogy mindenki maga válasszon érdeklődésének és képességeinek megfelelő foglalkozást és munkahelyet. A munkaerő elosztása azonban nekn történhet ösztönösen, ez a dolgozók közvetlen érdekeivel kerülne ellentétbe. Hová vezetne, ha nem terveznénk az egyes ágazatokban a dolgozók számát,

Irta: Josef Bayer

A szociálpolitika színvonala kifejezően befolyásolja az állampolgárok viszonyát a társadalomhoz és a munkafolyamathoz. Ugyanakkor a szociálpolitika színvonalának növelésénél nem szabad szem elől téveszteni, hogy a szükséges eszközök az anyagi termelésben keletkeznelk. A források és szükségletek közötti ellentétek a szociálpolitika területén is megnyilvánulnak. A szocialista társadalomban a szociálpolitika területén sem állhat meg a fejlődés, hiszen a dolgozók optimális munka- és életfeltételekre irányuló igényei állandóan növekednek. A szocialista dolgozó ember számára olyan életfeltételeket kell biztosítani, amelyekben alkotóképességét teljes mértékben érvényesítheti, s amelyek szociális biztonságot nyújtanak minden helyzetben, gyermekkorban, aktív munkában, betegség és öregség idején egyaránt.

Alapvető szociális biztonság

A munkára és az elvégzett munkáért járó bérre vonatkozó jogot csak a szocialista társadalom tudja biztosítani. Erre az alapelvre épül az embereik szociális biztonsága, igazi emberi szabadsága és méltósága.

Társadalmunk már, több mint negyed évszázada nem ismeri a gazdasági válságot, a munkanélküliség rémét. Éppen ellenkezőleg, a termelés növekedése következtében a vállalatok valamennyi népgazdasági ágazatban állandóan újabb és újabb munkaerőket igényelnek. A foglalkoztatás terén megnyilvánuló szilárd szociális biztonság a szocialista gazdasági rendszerben és a tervgazdaságban természetes jelenséggé vált. A fiatalabb korosztály már el sem tudja képzelni, hogy ez korábban nem így volt. A Csehszlovák Köztársaság statisztikai évkönyve 1933-ban 920 000 hivatalosan nyilvántartott munkanélkülit mutatott ki, de mennyi lehetett a valóságban? A munka- nélküliség jelenleg a legfejlettebb kapitalista országokban is állandó bizonytalanságban tartja a dolgozók millióit.

E kérdéssel kapcsolatban azonban olyan nézetekkel is találkozhatunk, hogy a dolgozók szociális biztonságérzete negatívan hat a termelés hatékonyságának növelésére és egyes termelési ágazatok fejlesztésére. Ezek szubjektív és alaptalan nézetek, amelyekkel egyesek a termelés szervezésében rejlő fogyatékosságokat, a laza munkafegyelmet, az új technika és a racionalizá- ciós intézkedések hiányos bevezetését akarják elkendőzni

A munkaerők fejlődése, helyels kihasználása a népgazdaság egyes ágazataiban, a technikai forradalommal járó szakképzettség növelése stb., olyan kérdések, amelyekkel a szocialista társadalomnak állandóan foglalkoznia kell. A munkaerővel való gazdálkodás és a munkaerő-mérleg egyike a gazdaság fejlődésére ható legfőbb tényezőknek. A munkaerők optimális elhelyezésének és társadalmi szempontból célszerű felhasználásának éppoly nagy a jelentősége, mint bármely más racionalizációs intézkedésnek. Ezt az 19H8—-1969 es és a megelőző évek taha fodrásznők, tanítók, filozófusok és közgazdászok ezrei tanulnának ki, s nem lennének géplakatosok, bányászok, technikusok stb. Az említett szabályozó rendszer éppen ezeket a szempontokat tartja szem előtt, s a csehszlovák gazdaság objefktív szükségleteinek megfelelően érvényesíti hatását az ágazatokkal, a vállalatokkal és az üzemekkel szemben.

A szociális fejlődés tervezése a gazdasági szervezetekben

Az emberek aktív életük jelentős részét munkakollektívákban töltik, munkakörnyezetben fejtik ki tevékenységűken és fejlesztik alkotóképességüket. A fejlett szocialista társadalomban törvényszerűen jelentkezik az a követelmény, hogy a gazdasági szervezetek tervszerűen és rendszeresen gondoskodjanak a munka szociális feltételeiről. Hazai és külföldi tapasztalatok egyaránt bizonyítják, hogy a munka- és életfeltételekről való gondoskodás pozitívan hat a szerveizet gazdasági eredményeire. Nálunk a szociális fejlődés tervezése az 1973. március 8-án kiadott 66. számú szövetségi kormányhatározat alapján elsősorban a dolgozókról való gondoskodásra irányul. Ezen a területen főleg nagyobb rendszerességre és tervszerűségre kell törekedni. Erre utal a VIII. szakszervezeti

kongresszus határozata is, mely szerint a termelési feladatokkal összhangban minden vállalatban és szocialista szervezetben ki kefllene dolgozni a dolgozókról való gondoskodás távlati komplex tervét. Ezt a tervet minden évben ki kell egészíteni és

végrehajtását kollektív szerződésben kell biztosítani. A gyakorlati tapasztalatok után át lehet térni a szervezeti munkakollektívák szociális fejlődésének tervezésére, éspedig úgy, hogy a dolgozókról való gondoskodás a termelési fejlesztési tervek elválaszthatatlan részét képezze.

A Szovjetunióban a szociális tervelzés módszereinél figyelembe veszik, hogy a pszichikai és a szociális folyamatok lassabban mennek végbe, mint a gazdasági folyamatok, s e tekintetben minimálisan 10 éves késéssel kell számolni. A szociális folyamatok tervezése tehát sokkal bonyolultabb, mint a gazdasági feladatok tervezése. Számos vonatkozását ki sem lehet fejezni

mennyiségi tervekkel, s a fejlődés irányzatainak előrejelzése is eléggé bizonytalan.

Saját tapasztalataink arra figyelmeztetnek, hogy gazdasági szervezeteink egyoldalúan csak az ember gazdasági szerepét hangsúlyozzák, s nem tulajdonítanak kellő jelentőséget a szociális gondoskodás rendszerének. Az ilyen szervezetekben azután sok probléma merül fel, amelyek az emberekkel kapcsolatos munkában, a munka- erő-vándorlásban és a mulasztásokban jutnak kifejezésre.-Bár e munkának még csak a kezdetén járunk, a szociális tervezés már túljutott az elméleti előkészítés szakaszán. Néhány vállalatban, pl. a Kellet-szlovákiai Gépgyárban, a Trineci Vasműben, a Tesla Pardubice vál1973.

XII. 23.

A ČSTK FELVÉTELEI