Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)

1973-12-23 / 305. szám, vasarnap

Bérezési formák a tökéletesített bérrendszerben A bérrendszer a termelés és a munka irányítási rendszeré­nek jelentős része, amely fel­tételeket teremt a személyi anyagi érdekeltség célszerű érvényesítéséhez. A próbaidőszakban szerzett tapasztalatok értékelése után további ipari, építőipari, mező­gazdasági, erdő- és vízgazdasá- gi vállalatok láttak hozzá a bérrendszer ésszerűsítéséhez. Ezt a rendkívül fontos, nagy horderejű politikai és gazdasá­gi feladatot az teszi szükséges­sé, hogy a népgazdaság és a szocialista társadalom fejlődé­se folyamán a bérrendszernek és a személyi anyagi érdekelt­ségnek is állandóan tökélete­sednie kell. A szervezési, ter­melési és munkafeltételek ál­landóan változnak, és ez meg­követeli a bérrendszerek dina­mikus fejlődését. Emellett le­hetővé kell tenni az átmenetet olyan bérezési formákra, ame­lyek megfelelnek a munkaszer­vezés magasabb fokának és a szellemi munka növekvő há­nyadának. A bérrendszer jelen­legi tökéletesítése folyamán Rgy olyan ösztönző rendszert kell kialakítani, amely jobban megfelel a gazdaság jelenlegi és távlati követelményeinek. A bér funkciói A bérrendszer fejlesztéséhez és hatékonyságának növelésé­hez először meg kell határoz­ni az egész bér, valamint egyes összetevőinek funkcióit, azok optimális hatásának irányait és feltételeit. A bérnek ki kell fe jeznie, hogy az egyes dolgozók milyen mértékben járultak hoz­zá a társadalmi javak létreho zásához, különbséget kell ten­nie a társadalmi munkameg­osztásban végzett egyes mun­kák igényessége és nehézsége között. Emellett az adott mun­ka elvégzéséhez szükséges szakképzettségben és a szemé­lyi adottságokban megnyilvá­nuló különbségeket is ki kell fejeznie, aktív hatást kell gya­korolnia a munkaerő szakkép­zettségének és a munka haté­konyságának növelésére, és így ki kell alakítania a mun­katermelékenység rendszeres növekedésének nélkülözhetet­len feltételeit. Az anyagi érdekeltség érvé nyesítéséhez a bérrendszeren belül részben az alapbérek (ta­rifabérek) rendszerét, részben a bérformák rendszerét hasz­náljuk ki. A bérformákkal — az időbérrel, a darabbérrel, a vegyes bérrel, a részesedési bérrel, a prémiumokkal, a ju­talmakkal és a gazdasági ered ményekben való részesedéssel a kereseteket a munka ered­ményessége alapján különböz­tetjük meg. A bérrendszerek ésszerűsítéséné! mindkét össze­tevő tökéletesítése számításba jön, mert azonos jelentőségűek és együtt alkotják az egész bérrendszert. A mimkafeladatok teljesítése érdekében előre gondoskodni kell a dologi és szervezési fel­tételekről, éspedig úgy, hogy a dolgozók minden munkasza­kaszon folyamatos és produktív munkát végezhessenek. A ve­zető dolgozóknak az irányítás minden fokán meg kell hatá­rozniuk az egyes dolgozók munkafeladatait, amelyek telje­sítéséért azok felelősséggel tartoznak és amelyek bérezé­sük alapját képezik. A dolgo­zók személyi anyagi érdekelt­ségét e feladatok teljesítésében célszerűen megválasztott bére­zési formákkal kell biztosítani Az irányító szervek vezető dolgozóinak tudatosítaniuk kell, hogy amíg a tarifabérek területén a központi szervek által kiadott bérpolitikai alap­elvek és előírások érvényesíté­séről van szó, addig a bérfor­mák területén elsősorban a szervezetek alkotó tevékenysé­ge jön számításba, éspedig úgy, hogy a megválasztott bérfor­mák a dolgozókat az egyes munkahelyeken a döntő felada­tok teljesítésére ösztönözzék. Javítani kell a bérformák érvényesítési feltételeit A bérformák érvényesítésé­nek jelenlegi helyzetében na­gyon sok probléma és fogyaté­kosság tapasztalható. Hiányo­sak például a munka eredmé­nyessége és a munkabér nagy­sága közötti összefüggések, s így a bérformák nem tölthetik be ösztönző szerepüket. Ez fő­leg abban nyilvánul meg, hogy a különböző prémiumok és ju­talmak csupán a kereset növe­lésére szolgálnak és nincsenek szoros kapcsolatban a munka eredményeivel. Az egyes bérformák alkalma­zásánál a vezető dolgozók, közöttük a mesterek nem élnek jogaikkal és hatáskörükkel. Az elvégzett felmérésekből arra következtethetünk, hogy a ve­zető dolgozók nem fordítanak elég gondot a bérpolitika szo­cialista alapelveinek érvényesí­tésére, esetleg nem ismerik eléggé az érvényben levő bér­politikái alapelveket és előírá­sokat. Számos szervezetben túlságo­san mereven érvényesítik a bérformákat, éveken keresztül ugyanazokat a prémiummutató­kat és priémiumrendszert ve­szik alapul, nem értékelik azo­kat át megfelelő műszaki-gaz- dasági elemzésekkel A bér változó részének — a prémiumoknak és a jutalmak­nak — a vállalat átgondolt cél­kitűzéseinek megfelelő denivel- llzációs törekvéseket kellene kifejeznie, ezzel szemben gyakran inkább a legjobb, a • közepes és az átlagon aluli dolgozók bérszintjének kie­gyenlítését segíti elő. Felül kell vizsgálni a bérformák hatékonyságát A bérrendszerek ésszerűsíté­sével kapcsolatos felmérések rá­mutattak, hogy az új bértarifa- rendszer bevezetése mellett az eddig alkalmazott bérformákat is felül kell vizsgálni. A szer­vezetekben már a vállalaton be­lüli irányítás tökéletesítése so­rán is növelni kell a bérfor­mák hatékonyságát. Azokban a vállalatokban, amelyek en­gedélyért folyamodnak az új munka- és bérfeltételek beve­zetéséhez, egyúttal azt is ki kell mulatni, hogy pontosított műszaki-szervezési normák alapján hatékony bérformákat alkalmaznak. A megoldás sürgősségére va­ló tekintettel a munka- és szo­ciális ügyi minisztériumok az 1. fél évben új, egységes alap­elveket adtak ki a bérformák érvényesítésére. A bérformák hatékonyságának növelése együtt jár a bérrendszer töké­letesítésének állandó és rend­szeres folyamatával, melynek a társadalmi és gazdasági fejlő­dés feltételei, valamint a mun­ka műszaki-gazdasági és szer­vezési feltételei szerint kell alakulnia. Ing. ERVÍN KRULÍČEK Nyitott könyv egy sírhanton KAREL ČAPEK HALÁLÁNAK 35. ÉVFORDULÓJÁN „...Tudom, most szörnyű messze az út nemzettől nemze tiq s az ember sok mindent §ondol; igaz, sokakra harag szik s azt mondogatja, hogy soha nem fogja elfelejteni, ami történt..." — A LIDOVÉ NO VINY 1938. évi karácsonyi szá­mában közölte Karéi Čapek „Pozdravy“ (Üdvözletek“ ) című tárcáját. Aki e vidámnak nem mondható ünnep másnapjának csendes, havas délutánján ol vasta e sorokat, hogyan is sejt hette volna, hogy az író szíve éppen azokban az órákban dob bantotta az utolsókat. Az olva­só, elrévedt: „ ... mindinkább egyedül vagyunk. Már a leg szívesebben sohasem húznád ki lábadat a házadból; inkább be csukni a kisajtót, bezárni az ablaktáblákat s most utánunk az özönvíz. Nekem már senki hez semmi közöm..." Harmincöt esztendő múltán Is elszorult szívvel gondolunk egy emberre, akinek műve oly közel áll hozzánk s aki már nincs. Ott voltak szüleim könyv­tárában Karéi Čapek színda­rabjai, regényei cseh eredeti­ben meg magyarul, azt hiszem, minden, ami halálig megjelent: az R. U. R. — Utópisztikus kol­lektív dráma Kolos Ernő és Polák József fordításában, s A zsivány c. komédia, amelyet Sziklay Ferenc fordított; s a Hordubal, Egy mindennapi élet, Mi vagy ők, Meteor, valamint A fehér kór című könyvek Don­ner Pál tolmácsolásában, s né­mely könyve csehül még ma is megvan: Matka První parta, Povídky s jedné kapsy — po- vídky s druhé kapsy, Válka s mloky stb. Košicére gondolok most, Ka­rel Čapek halálának karácsonyi évfordulóján, a Prágától oly messze fekvő kelet-szlovákiai városra, ahol nemcsak először nyomtatták, hanem először mu­tatták is be a cseh írót magya­rul. Petr Bezruč, Josef Hora, S. K. Neumann, Jaroslav Sei­fert és Jirí Wolker mellett Ja­roslav Hašek és Karel Čapek írásaival ismerkedik a magyar olvasó a KASSAI MUNKÁS és műfordító-szerkesztői, elsősor­ban Mácza János révén. 1921. december 14-én mulatta be a košicei magyar színház az R. U. R. című drámát. Karéi Čapek a prágai Vyše­hrad temetőjében fekszik nem­zete nagyjai közt; ott a sírjá­nál, amelyen nyitott könyv jel­zi nevét, valamint születésének és halálának évét, jutott eszem­be Anton Straka, akit 1945 ele­jén puszítottak el, s akinek sír­ja sincs sehol. Mennyire fel­mérhetetlen Straka szerepe Ča­pek művének népszerűsítésé­ben, tolmácsolásában is! ... Ott kezdődőit valamikor 1919-ben a SLOVENSKÝ VÝCHOD kassai szerkesztőségében, ahol meg született az első Straka-szelle- mfi vezércikk, mely megértést és együttműködést hirdetett a a csehek, szlovákok és a nem zetiségi kisebbségek közt. Nem állom meg, hogy fel ne lapoz­zak további régi folyóiratokat, lám, itt az ÁLLÁSPONT 2—3. száma, amely 1932 karácsonya táján jelent meg, közölve töb­bek közt Čapek „Olaszországi levél“ c. írását Straka fordítá­sában. Budapesten élt ekkor Anton Straka — a csehszlovák kö­vetség sajtóattaséja volt éve­kig. Nem egyszerűen követségi hivatalnok; diplomatánál is több: itt fekszik asztalomon a SZÍNHÁZI ÉLET 12. száma 1935- ből s két fényképet is közöl az R. U. R. című Čapek-darab- ról, amelyet Straka rendezett a csehszlovák kolónia műked­velőinek és a Szlovák Nemze ti Színház művészeinek fellép­tével ... Ez idő tájt azonban már Nádas Józseffel együtt Ka­rel Čapek egyik legkedvesebb könyvének fordításán dolgozik, s 1936-ban meg Is jelent a Dá- šenka — Egy kis foxi élete ma­gyarul. Strakát akkortájt haza­hívták, de nem szakadtak meg irodalmi kapcsolatai, a közve­títő és tolmács szerepét a leg­nehezebb időben is betöltötte. Pedig a haza fölött tornyosuló fellegek Straka és Čapek nap­ját ugyanúgy elsötétítették. Čapek megérte az ország fel- darabolását, még tudatosította, hogy a csonka hazát már Cseh­szlovákiának hívják és a köz- társasági elnök az Angliába emigrált Beneš helyett Emil Hácha lett, de a teljes össze­omlásnak már nem volt tanú­ja. 1939. március 19-én a né­metek hiába keresték: a halott írónak alkotása állt szemben velük. Karéi Čapek 1890-ben szüle- tett s 48 éves volt, amikor meg­halt. Mennyi mindent írhatott volna még, ha életben marad! Fennmaradt a világ íróihoz in­tézett felhívásának szövege, a Pen Club 1937. évi kongresszu­sán s irodalmi munkásságának sok remeke, amelyek más nyel­vekre tolmácsolva az egyete­mes haladó kultúrát gazdagít­ják fi francia írók a Csehszlo­vák Köztársaság ellen irányuló legnagyobb támadások idején Nobel-díjra ajánlották. A tra­giku« korszak, a gyászos év ne­vét é-' művét e kitüntetés nél­kül eoftelte a halhatatlanok kö­zé. SZÁNTÓ GYÖRGY Vál asz olvasóinknak CSALÁDJOG! ÜGYEKBEN R. M.: A családról szóló ér­vényes törvényünk (1963/94) 51. §-a értelmében a házasság megszűnte után (akár halál, holttá nyilvánítás, vagy válás esetében) háromszáz napon be­lül született gyermek apjának az anya volt férjét kell tekin­teni. Az ön esetében az emlí­tett törvényes rendelkezés sze­rint a valósággal ellentétben volt férjét kellett az anya­könyvben a gyermek apjaként feltüntetni. Volt férjének az említett törvény 57. §-ra alap­ján attól az időponttól számí­tott fél éven belül, hogy a gyermek születéséről tudomást szerzett, joga van Ön és a gyermek ellen a járásbíróságon beadott keresetben kérni annak megállapítását, hogy nem ő a gyermek apja. (Apaság megta­gadása Iránti kereset.) Az em­lített törvény 59. §-ának 2. be­kezdése értelmében a gyermek születésétől számított 6 hóna­pon belül a gyermek apja és gyermeke ellen (aki részére ebben a perben való képvise­letre a bíróság a jnb gyermek- védelmi osztályát nevezi ki majd ideiglenes gondnoknak), önnek, mint anyának is joga van a járásbíróságon beadott keresetben kérni, hogy a bíró­ság ítéletében állapítsa meg, hogy nem volt férje a gyér mek apja. A bíróság akkor hoz­hat ilyen döntést, ha a lefoly­tatott bizonyítás alapján meg­állapítja, hogy volt férje nem lehet a gyermek apja. Ha az ilyen ítélet jogerőre emelkedik, lehetséges, hogy leendő férje, a gyermek igazi apja (akinek válópere még folyamatban van), az ön beleegyezésével a bíróságon vagy az anyakönyv­vezető előtt a családról szóló törvény 52. §-a értelmében el­ismerje a gyermek apaságát. Ekkor egyezhetnek meg a gyer­mek vezetéknevét illetően is. Az említett fél év eltelte után már csak a legfelsőbb ügyész adhatna be apaság-megtagadá sa iránti keresetet. A legfel­sőbb ügyész minden körül­mény, de főként a kiskorú gyermek érdekeinek figyelem­bevétele alapján dönt a kere­setről. Zs. Z.: Levele alapján nem kételkedünk abban, hogy Önök, mint nagyszülők, bizonyára sze­retik kisunokáikat. Nem lehet kétséges, hogy leányuk, mint a gyermek anyja, és második fér­je szintén szerették és szere­tik a gyermeket. Az ügyben nyilvánvalóan hosszú bizonyí­tások és több tárgyalás alap­ján döntött a bíróság úgy, hogy az első házasságból ^származó fiút az apa gondozására és ne velésére bízta. Bizonyára kivé­teles döntésről lehet szó, mert a bíróság csak ritkán engedé lyezi a testvérek elszakítását. Nagyon valószínű, hogy a bíró­ság döntésekor az apa visel­kedése az előző kifogásolható viselkedésével szemben előnyé­re megváltozott. Lehetséges, hogy éppen a fiú miatt és ér­dekében változott meg. Ezzel szemben fontos tudni, hogy minden, a gyermek elhelyezé­sével és eltartásával, valamint a szülőknek a gyermekekkel való érintkezésével összefüggő bírósági döntés s a körülmé­nyek lényeges megváltozása alapján valamelyik érdekelt fél vagy a jnb gyermekvédelmi osztálya, vagy akár a bíróság saját kezdeményezése alapján megváltoztatható. Ha megtud­nák, hogy a gyermek apja nem teljesíti szülői és nevelői köte­lezettségeit a gondozására bí­zott gyermekkel szemben, Önök is figyelmeztethetik a jnb gyermekvédelmi osztályát, hogy adjon be Indítványt a gyermek elhelyezésének meg­változtatására. Meg kell jegyez­ni, hogy a törvény addig, míg a szülők el tudják látni neve­lési kötelezettségüket, a szü­lőkre bízza a gyermek neve­lését. MUNKAJOGI ÜGYEKBEN H. F. ŠD MG: A levélben fog­laltak alapján olyan jutalom­ról van szó, amelyre nincs jog­igény s amelyről a vállalat igazgatója a dolgozók érdemel szerint saját mérlegelése alap­ján dönt. Nehéz eldönteni, hogy a beosztásváltozás vagy más szempontok játszottak az Ön esetében szerepet. Az építő szándékú bírálatért nem sza­badna senkinek sem sérelmet szenvednie. Ha munkaviszonyát nem tud­ná megegyezéssel az abban megállapított időpontban meg­szüntetni. valószínű, hogy csak a rendes 1 havi felmondással, plusz 6 havi meghosszabbítás­sal, azaz héthavi írásban adott felmondással tudná megszün­tetni. A felmondási idő a kéz besítést követő naptári hónap első napjától számítódik. M. Rajtárová, Pribeta (Per- liete): Ha férje üzemi baleset következtében halt meg, és ezt nem kizárólagosan saját gon datlanságával idézte elő, ezt az üzemi balesetet az efsz lenne köteles kártalanítani. Az özvegynek egyszeri 3000, min­den árvajáradékra jogosult gyermeknek egyszeri 5000 ko­rona kártalanításra van igénye. Igénye van még a temetkezési költségek (sírkőért legfeljebb 5000 Kčs) megtérítésére és igé­nyelheti saját maga és esetleg kiskorú gyermeke részére az elesett tartás megtérítését (azon összeg közötti különbö- zetet, amellyel férje életében az ön eltartásához hozzájárult és ami özvegyi járadék formájá­ban megtérül önnsk). Mivel az egyes részigényeket egy éven belül kell azok esedékességé­től érvényesíteni, ajánljuk, hogy forduljon ügyvédhez. Az ügyvéd tájékoztatja a biztosító­val szembeni igényeiről is. A biztosítótól a térítés külön il­leti meg. BETEGBIZTOSÍTÁSI ÉS NYUGDÍJÜGYEKBEN B. I., Komárno (Komárom): A Csehszlovákia és Magyaror­szág között érvényes szociál­politikai egyezmény értelmében részesült Ön Magyarországon elsősegélyben és intézeti keze­lésben. Az ilyen esetekben a betegállományról visszamenő­leg a beteg hazatérte után a magyarországi kórház igazolá­sa alapján az itteni illetékes orvosi véleményező bizottság dönt. Az ön ügyében is az lenne a szabályos, hogy a rokkantság elismerésének dátumáig folyó­sítsák a táppénzt azzal, hogy azt a rokkantság kezdetének napjával be kell szüntetni. A félreértések megoldásánál segítségre lel 3t Komáromban az Okresná správa nemocen­ského poistenia hivatal (eset­leg a Slovenská správa nemo­cenského poistenia, Bratislava). x Zs. E.: A cukorbeteg-hozzá­járulást az eltartott családtag­nak rendszerint nem engedé­lyezik, ha az eltartó keresete meghaladja a havi 1300 koro­nát, plusz 600 korona minden eltartott személyre. Az elutasí­tó végzés ellen annak kézbesí­tésétől számított 15 napon be­lül lehet fellebbezni. Az Ön esetében valószínűleg azt is fi­gyelembe veszik, hogy milyen okból nincs munkaviszonyban. K. M., Prescľany (Peresz­lényi: Mivel édesanyja két gyermeket nevelt fel, a róluk hároméves korukig való gon­doskodással összesen 5 és fél év pótidőt szerzett. Ha ezen pótidőn kívül az 55. éve betöl­téséig legalább 20 (19 és fél) évig tartó szövetkezeti munka- tevékenységet tud igazolni (olyan mértékben, hogy ezt teljes nyugdíjévnek Ismerhetik el), 55. életéve betöltésével igénye keletkezett szövetkezeti öregségi nyugdíjra Továbbá feltétel, hogy a nyugdíjigény keletkezésekor még munkate­vékenységet fejtett ki, illetve nem hagyta azt abba két évnél nem régebben ezen időponttól számítva. Ha az említett módon nem lenne meg édesanyának a tör­vény által megkívánt 25 be­számítható éve, az 1964/103 sz. törvény 3. bök. értelmében ak­kor keletkezik öregségi nyug­díjra igénye, ha 1948. szeptem­ber 30-a után legalább 20 éven át volt biztosítva, vagy mint egyénileg gazdálkodó földmű­ves, vagy mint szövetkezeti tag és a szövetkezeti nyugdíjbizto­sítás ideje alatt tölti be a 60. évét. A nők esetében ebbe a 20 évbe be kell számítani a gyermekekről, azok 3 éves ko­ráig való gondoskodás Idejét. Dr. F. J.

Next

/
Thumbnails
Contents