Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)
1973-12-22 / 304. szám, szombat
Max Švabinský százéves palettája A festő prágai emlékkiállításának (1873 - 1962) margójára 1973. XII. 22. Az a száz esztendő, amely Max Švabinský születésétől máig ellmúlt, a festő legjobb kritikusának és és méltatőjának bizonyult, mivel tévedhetetlenül jelölte meg Kromeŕíž szülöttének helyét és jelentőségét a cseh festészet folyamatos fejlődésében. Két évvel Josef Mánes halála után született és amikor a nemzeti öntudatra ébredt Kroméŕížben élő kis Švabinský Miksa betöltötte tizel.lik életévét, nyílt meg Prágában a cseh Nemzeti Színház. A kor a társadalom minden megnyilvánulására érzékenyen reagáló kamasz ekkor szerette meg a Nemzeti Színház díszítőinek, Fr. Zeneseknek, Mikulás Alešnak és J. V. Mysl- beknek a művészetét. Ekkor ejtette meg őt Josef Ménesnek, a XIX. század legnagyobb cseh fertőjének a festészete, akit aztán egész éleiében követendő példaképnek tekint. És amint azt későbben tapasztalhatjuk, Max Šváblnský mindvégig hű maradt ezekhez az ideáljaihoz. Itt kell keresnünk a fő okát annak is, hogy a híres kroméŕíži szülött művészete-festészete és grafikája — mindig a múlt hagyományait igyekezett az új időkbe átmenteni. Még akkor is, amikor a szimbolizmussal és a szecesszionizmussal kacérkodva, néhányszor nelkibuz- dult, hogy letérjen a hagyományok ösvényéről és új köntösbe öltöztesse a múlt tradícióit. Josef Mánes, Mikulás Aleš és J. V. Myslbek irányították ecsetjét és vigyázták lépteit, amelyek minden labirintusból végül is a múltat és a jövőt ösz- szekötő hídra vezették festőnket! Ezernyolcszázkilencvenegy- ben érkezett Prágába, az itteni Művészeti Akadémiára. Max Švabinský rendkívüli tehetsége az Akadémián rohamosan fejlődött és festőnk rövidesen a századforduló legnevesebb művészei közé tartozik. Antonín Sláviček, Ján Preisler, Ján Kotéra, Miloš Jiránek, Stanislav Sucharda és Max Švabinský több más kollégájukkal megalapítják a csefli képzőművészek egyesületét, az S. V. U. Mánefe-t, amelyben mindvégig jelentős szerepet játszanak. És jóllehet sok-sok társuk a modern képzőművészet viharos tengerére Irányítja vitorláit, M. Švabinský ekkor is kitart a hagyományok mellett. A festői kifejezés átszellemü- lését szorgalmazó irányzatok, amelyek a szimbolizmus zászlaja alatt az egész világon érvényesültek, bizonyos mértékben hatottak azokra a cseh figuralistákra is, akik a realista formának és a költői elképzelésnek a szintéziséből egy jelképeb, allegorikus és monumentális festészetet igyekeztek kialakítani. Max Švabinský állott ennek az úgynevezett reformmozgalomnak az élén, amely a realizmus és az idealizmus frigyét próbálkozott megvalósítani. Ezek a törekvések azonban igen bonyolultak, sőt azt is mondhatnék, hogy zavarosak voltak. Ez nem is meglepő. Hiszen az angol preraffaellisták, a francia Puvis de Chavannes, valamint a német szecesszlonis- ták hatásait kellett felloldani egy közös palettán, és az valóban Max Švabinský érdeme, hogy ebből a zavaros áramlatból Csehországban az allegori- zálő monumentális szimbólum festészete jött létre, hogy ebből a nem mindig pontosan megemésztett törekvés-labirintusból egy olyan-amilyen egységes irányzat alakult ki. Ennek a szintézisnek nagyszerű eredménye a tárlaton is látható SZEGÉNYES TÁJ című vászna (1900), amely a csehÜnarckép, litográfia (196Ü) morva fennsík hősies szegénységét énelkli meg, s amely néhány más vásznától eltérően konkrétségével és közvetlenségével erősen hat a nézőre. Noha monumentális művei, hogy csupán a Szent Vitus dóm üvegablakait, a Felszabadulás- emlékmű mozaikjait vagy az Aratás című pannóját (1927) említsem, nagy hírnevet szerzett Max Švabinskýnek, a festőnek, művészi ténykedésének igazi értékét grafikája képviseli. Grafikai lapjai, rajzai, színes litográfiái, metszetei, akvarel- letl kombinált rézkarcai, mez- zotintái, már réges-régen a cseh grafikusok fejedelmévé léptették elő. Ezzel magyarázható, hogy speciális grafikus iskoláját olyan művészek látogatták mint Vojtéch Sedláček, nemzeti művész, Jan Rambou- sek, Emmanuel Frinta, Jan Bauch, Cyril Bouda, Vladimír Sychra, vagy Vojtéch Tittel- bach, Miloslav Holý és Karel Müller, az ódon Prága örök szerelmese. Az itt felhalmozott képanyag alapján, akarva-akaratlanul kénytelenek vagyunk elfogadni Dr. Kotalíknak, a prágai Nemzeti Galéria igazgatójának és kiváló művészettörténészének a felmérését, amely a százesztendős ünnepelt munkásságát négy részre, illetve szakaszra osztja fel. Az első 1891-től 1902-ig tartott és ennek az időszaknak a legjelentősebb alkotásait határozottan a művész grafikai művében lelhetjük fel. Az „A paraszt Jirsa“ valóban realista rel- mekmű, amelyből azonban nem hiányoznak a pszichológiai mélységek sem. A „Mari néni" és a „Pavlína anyó", ez a két női portré a realizmusnak és a szimbolizmusnak a harmonikus frigyéről vall. A „Lelkek egyedülése" című vászna, valamint a „Vágyat“, a Boldog- ság-ot“ és a „Gyönyör-t" egybefoglaló hármaskép (triptich) viszont szimbolista, a szecesszionizmussal kacérkodó alkotás, amely irodalmiságával közönyt vált ki a nézőkből. Érdekes, hogy ebben az időszakban próbálkozik meg M. Švabinský az az impresszionista festészettel, és amint azt a „Kert fényárban“, meg a „Virágzó körtefa“ bizonyítja, félsikerrel. Igaz azonban az is, hogy festőnk sohasem töretkedett arra, hogy impresszionista festővé váljék, mivel Moneték elejétől kezdve közönyösek voltak számúra. Max Švabinský második alkotó korszakának az 1903—1919 közti időszakot jelölik meg. A tovább folytatódó portrésorozat mellett ezen időszak jelentős alkotásának kell tekintenünk a Nagy csalási port- ré-1“, ezt az akvarellel kombinált tollrajzot, ametlynek méltó pandanja a „Kis családi portré“ című vízfestménye. Ezekben a munkáiban az alkotó lerázta magáról a szimbolizmus, a szecesszió és az idealista filozófia összes ballasztját és két nagyszerű realista kéjppel lepte meg híveit, de még inkább ellenzőit. Ezzel szemben a „Kék paradicsommadárról“ meg kell mondanunk, hogy a polgári dekadencia megnyilvánulása, amelyből a kiutat az érzékien ható „Sárga napernyő“ című képe mutatja meg. Az úgynevezett harmadik alkotókorszakát (1919—1938) az tllső Csehszlovák Köztársaság létének ével töltik ki. Ekkor a festő ecsetjét a felszabadult nép, helyesebben mondva az új állam szolgálatába állította. A hivatalos portrékon kívül (T. G. Masaryk, Dr. E. Beneš és mások ...) megesti híres pannóját, az „Aratás t“ (1927), amely akárcsak a „Béke földjén“ című vászna, az első köztársaság társadalmi rendjét erősen idealizálja. Max Švabinský utolsó, illetve negyedik alkotókorszakaként az 1939—1962 közti éveket tartják. Szerintem ez a korszak két alkorszakra osztható fel. Az első (1939—1944), a visszahúzódás éveit jelentette, míg a másodikat (1945—1962), a termékenység korszakának minősíthetjük. Portrék, diplomák, illusztrációk, bélyegsorozatok és más társadalmi megrendelések elkészítésével hálálta meg a művész az új, a győztes társadalom kitüntetéseit. Hiszen M. Švabinskýnek az új társadalom nemcsak a nemzeti művész rangos címét adományozta. Festőnk elnyerte a Kl. Gottwald államdíjat, megkapta a Munkaérdemren<Jet, valamint a csehszlovák Békedíjat is. Ebben az időszakban egészíti ki, már eddig is híres portrésorozatát (A. Dvofák, B. Smetana, Jan Neruda, Jul. Zeyer, So. Čech, M. Maeterlinck és Paul Valéry, valamint A. firásek, F. X. Šalda, T. G. Masaryk, Dr. E. Beneš és mások...) Kl. Gottwald, S. K. Neumann, Jul. Fučík. Jiŕí Wolker, Vít. Nezval arcképeivel. Ugyanakkor megörökíti AI. Schweitzer, Al. Einstein, Th. Mann és Sz. Prokof- jev képiriását is. Max Švabinský kiváló festő és még kiválóbb grafikus volt, akinek helyét a cseh művészet folyamatos történetében senki nem vonhatja kétségbe. Emberségében és alázatosságában azonban még nagyobb volt. Ideáljának, Josef Ménesnek nagyszerű portréját megalkotva, művét így szignálta: „Max Švabinský, a művészet alázatos napszámosa, cseh festő és grafikus.“ És egy nagy művész még nagyobb alázatossága mindig a halhatatlanság csalhatatlan jelének mutatkozik. BARSI IMRE A továbblépés érdekében Érvényesül a párt vezető szerepe $ Értéíkes társadalmi munka $ Törődnek a fiatalokkal A Výčapy-Opatovce-i (vicsápapáti) pártalapszervezet a nitrai járás falvaiban működő ama pártalapszervezetek közé tartozik, amelyek többek között nagyon hatékonyan szorgalmazzák a hnb választási programjának és az egységes földművesszövetkezet gazdasági tervének a teljesítését is. A falu fejlesztése, a dolgozók életkörnyezetének a szebbé tétele, a termelés fokozása és a kultúrált munkakörülmények megteremtése társadalom-, gazdaság- és kultúrpolitikai szempontból egyaránt fontos feladat, éppen ezért a pártalapszervezet a célkitűzések megvalósítása érdekében szorosan együttműke- ^ dik a hnb elnökségével, a szövetkezet vezetőségével és a tömegszervezetekkel. Amint arról Eduard Vizi elvtárs, a pártalapszervezet elnöke beszámolt, a hnb-vel való jó összehangoltság néhány jelentős akció sikeres megvalósítását eredményezte. „Z“-akcióban építettek például egy 196 személy befogadására alkalmas filmszínházat, amely a kivitelezést tekintve a legigényesebb emberek ízlését is kielégíti. A mintegy 1300 000 koronába került épületben — melyet a lakosságnak a társadalmi munkába való nagyarányú bekapcsolódása következtében rövid idő alatt, ez év májusában adtak át rendeltetésének — a felnőtteknek hetenként négyszer, a gyermekeknek egyszer vetítenek filmet. A filmszínházon kívül 1970-ben. a „Z“-akció keretében egy uj kultúrház építését is megkezdték. Jelenleg már csak a belső tatarozás hiányzik, s azután — persze megfelelően berendezve — átadhatják majd rendeltetésének. Erre egyébként jövőre kerül sor. A kultúrház kb. 3 360 000 koronába fog kerülni, s ebből mintegy 1 millió korona érték a társadalmi munkának lesz az eredménye. A falu lakosai évenként átlagosan 5000 brigádórát dolgoznak le. Az idén pl. 5204 brigádóra ledolgozását vállalták, s ebből október végéig már 5160-at ledolgoztak. A pártalapszervezet ezen a téren példát mutat a tömegszervezetek- nek. Tagjai ugyanis az említett hónap végéig összesen 300, tehát a legtöbb brigádórát dolgozták le, s ezzel az élen állnak. A további akciók közül először egy vízlevezető csatorna építését említjük meg, amely mintegy 330 Ú00 koronába fog kerülni. A falu Opatovce nevű részében az idén 520 000 korona költséggel új utat építettek, de ezen esőzéskor tócsák keletkeznek, s így a kivitelezőknek, a Nitrai Magasépítő Vállalat dolgozóinak itt még néhány javítást kell eszközölniük. Az év végéig a faluban zöldségárusító kioszkot építenek, és mintegy 97 000 korona költséggel megkezdik a helyi hangszóró-hálózat javítását is. Ezzel a hnb a választási program idei tervét teljesíti. Az egységes földművesszövetkezettel kapcsolatban — egyébként a Munkaérdemrend tulajdonosa és jövőre ünnepli fennállásának _ 25. évfordulóját — a pártalapszervezet vezetősége a gyűléseken rendszeresen foglalkozik a gazdasági feladatok és a terv teljesítésével, s ahol arra szükség van, útmutatást nyújt a szövetkezet vezetőségének. A termelés egyes ágazataiban jelentős szerepet töltenek be a pártcsoportok, melyek igyekeznek megoldani a felmerülő problémákat. A pártirányítás, valamint a párttagoknak a termelésben való részvétele és példamutatása visszatükröződik a gazdaÁ Roíňov pod Radhoštém-i Tesla n. v. évről évre átlag 27 százalékkal növeli termelési volumenjét. A termelési szint 1975-ben eléri az 1970 évinek a háromszorosát, a félvezetők gyártásában pedig az ötszörösét. Ez a rohamos fejlődés jelentős mértékben köszönhető elsősorban a komplex szocialista racionalizációnak. Az üzemben 12 komplex racio- nalizációs brigád működik, amelyek tevékenységük fél esztendeje alatt az anyagon és az energián már több millió korona értéket takarítottak meg. Felvételünkön egy ilyen brigád tagjai — Z. Hambálek, J. Krčmár és P. Studýnka. (Foto: Švorčík — ČSTKJ sági eredményekben. A szövetkezet a növénytermesztés tervét az idén a kedvezőtlen időjárás ellenére is teljesíti. A vezetőség nagy gondot fordított az állatállomány takarmánnyal való ellátására. Ebből eredően az állattenyésztés háromnegyed évi tervét 105 százalékra teljesítették, de teljesítik a tejtermelési tervet is, sőt — a hosťovcei szövetkezet felhívására — kötelezettséget vállaltak, hogy 16 000 literrel több tejet adnak a közellátás céljaira. A pártalapszervezet veztősé- ge a szövetkezet vezetőségével együttműködve igyekszik kulturált munkakörülményeket teremteni a dolgozóknak és lehetőséget biztosítani a szórakozásra, a művelődésre. Az idén például a szövetkezetben új irodaépületet adtak át rendeltetésének, melyben szociális helyiségek (öltözők, zuhanyozók) szolgálják a dolgozók kényelmét. Ezenkívül az állattenyésztésben dolgozóknak to- ’vábbi szociális helyiségek állnak rendelkezésükre. A szabad idő hasznos eltöltésére tervezett 15 000 koronás kulturális alapot — megfelelő irányítással és a lehetőségekhez mérten — az idén ésszerűen használták, illetve használják fel. Az említett összeget színházlátogatásokra, termatikus kirándulásokra, üdülésre, iskolázásokra és a sport- szervezet támogatására fordítják. A párttagoknak a társadalmi szervezetek aktivizálása terén — és áltálában is — a legtöbb gondot az ifjúsági szervezet okozza. A párt júliusi plé- numának, illetve a járási párt- bizottság ideológiai plénumának a határozatait lebontották a helyi viszonyokra — az iskolában a nem kötelező vallástanra jelentkezés terén máris csökkenés tapasztalható — azonban a falu fiataljai egyelőre csak a hnb tanácstermében tudnak összejönni, s ezért tevékenységük nem tud kibontakozni. A művelődésiház elkészültével természetesen létrejönnek a feltételek a jó munkához. A hnb választási programjának és a szövetkezet tervének a teljesítésével a pártalapszervezet foglalkozott a november 16-án . megtartott nyilvános pártgyűlésen is. A tanácskozást követően a felszólalók több dolgot hiányoltak. Néhányat megemlítünk közülük. A már épülő létesítményeken kívül többek között egy gyermekorvosi rendelőt igényeltek, továbbá váróterem és járdák építését. Vizi elvtárs véleménye szerint ezek megvalósítására a következő években sor kerülhet, sőt 3 500 000 korona költséggel már most januárban megkezdik egy üzemi konyha építését. Új vásárlóközpont és új iskola építésére viszont csak a jövőben kerülhet sor. A pártalapszervezet részéről történő gazdaságpolitikai irányítás, amely természetesen együtt jár a társadalom- és kultúrpolitikai irányítással, a későbbi években nagymértékben függ majd az utánpótlástól, a fiatal párttagoktól. Ezen a téren az alapszervezetben van mit tenni. Amint azt Pavol Fodor elvtárs, a járási pártbizottság dolgozója is hangsúlyozta, az alapszervezetből hiányzanak a nők. Amikor a vezetőség kidolgozta a tagsági alap megjavításának a távlati tervét, természetesen számolt ezzel is. A fiatal tagjelöltek fejlődésével kezdettől fogva törődnek. Konkrét feladatokkal bízzák meg őket a SZISZ-ben, sőt bevonják őket a polgári ügyek testületeinek a tevékenységébe is. A pártalapszervezet tehát a továbblépés érdekében rendszeres munkát végez, de igyekszik biztosítani a megfelelő utánpótlást is. TÖZSÉR LAJOS i
