Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)
1973-12-21 / 303. szám, péntek
A Karácsonyi Egyezmény történelmi jelentősége jozef Lenért elvtárs beszéde a Szlovák Nemzeti Tanács plenáris ülésén űr szó 1973. XII. 21. Tisztelt elvtársak! Az elmúlt napokban (ették közzé a CSKP Központi Bizottságának, a köztársaság kormányának, a Központi Szakszervezeti Tanácsnak és a SZISZ Központi Bizottságának dokumentumát, amely népünk közeledő nagy jubileumainak — a Szlovák Nemzeti Felkelés és a prágai felkelés 30. évfordulójának, hazánknak a szovjet hadsereg általi felszabadítása 30. évfordulójának nagy jelentőségét emeli ki. A CSKP Központi Bizottsága és a kormány, a Szakszervezetek Központi Tanácsával és a SZISZ Központi Bizottságával együtt ebben a dokumentumban kifejezi meggyőződését, hogy munkásosztályunk, a szövetkezeti parasztság és a dolgozó értelmiség, tehát valamennyien, új munkasikerekkel köszöntjük ezeket a forradalmi össznépi ünnepeket. Meggyőződésünk, hogy az ilyen ünneplés lesz a legméltóbb, mivel megfelel népünk nemes hagyományainak és annak, amit Lenin követelt meg, hogy a forradalmi évfordulókat a sürgős feladatokra való összpontosítással, munkával, a szocializmus megerősítésével ünnepeljük. Az évfordulók alkalmából természetesen újból visszatérünk a nagy gondolatokhoz, amelyek megbonthatatlanul összekapcsolódnak történelmünk eme forradalmi határkövével. Még több erőt és tanulságot merítünk belőlük, inspirációt és irányvonalat keresünk bennük a mai időszakra. Elsősorban újból megemléke zünk arról az alapvető igazságról és tanulságról, hogy szocialista társadalmunk, nemzeteinknek új, progresszív, a történelem által megindokolt útja ösz- szefonódik felszabadítóinkkal, szövetségesünkkel, nemzeti szabadságunk és állami függetlenségünk biztosítékával — a Szovjetunióval. Megemlékezünk arról, hogy ezt az utat állandó harc tölti be, amelyet — élén kommunista pártunkkal —, a többi dolgozóval szövetkezve munkásosztályunk vezetett a nemzeti és szociális felszabadulásért, azért, hogy a dolgozó legyen az ország egyedüli uralkodója és gazdája. A nép sokéves sok áldozatot követelő harcának ki- csúcsosodását jelentette a dicső Szlovák Nemzeti Felkelés, amely a nemzeti és demokratikus forradalom kezdetét jelen tette Csehszlovákiában. Tisztelt elvtársak! A napokban emlékezünk meg egy jelentős politikai esemény évfordulójáról, amely rendkívül fontos szerepet játszott a Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítésében. Ez az illegális Szlovák Nemzeti Tanács megalakulásának 30. évfordulója, amely egységes szlovákiai nemzeti szervként alakult meg a szlovákiai fasisztaellenes ellenállási mozgalom vezetésére. Ezzel az eseménnyel függ össze az 1943. decemberi Karácsonyi Egyezmény elfogadása Engedjék meg, hogy itt, a Szlovák Nemzeti Tanácsban megemlékezzek erről az évfordulóról. A Szlovák Nemzeti Tanács méltó örököse a felkelői Szlovák Nemzeti Tanács forradalmi hagyatékának és hagyományainak. Tudatosítjuk, hogy az, ami 30 évvel ezelőtt nálunk lejátszódott a Szlovák Nemzeti Tanács megalakulásával és a nemzeti felkelés előkészítésével kapcsolatban, a kommunisták hosszú éves munkája volt s megerősítette Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájának igaz voltát és életképességét. Mibe rejlettek e politika tn- spirációs forrásai, a kommunista párt alkotó állásfoglalásának kindulópontjai? Miért tudták egyre jobban érvényesíteni a haladó forradalmi irányvonalat, miért győzött ez a vonal a nép széles rétegeiben? Elvtársak, mi tudjuk, hogy a kommunista párt a forradalmi tettek pártja. Olyan párt, amelynek küldetése a világ megváltoztatása. 'A világot szebbé és igazságosabbá akarja változtatni. Ahhoz, hogy a kommunista párt teljesíthesse történelmi küldetését és győzelemre vezesse a munkásosztályt, forradalmi elmélettel kell felfegyverkeznie, programja számára meg kell nyernie a munkásosztályt és a dolgozók többségét. Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulása óta fokozatosan megszerezte ezeket a tula jdonságokat. A CSKP V. kongresszusa határkő volt a párt fejlődésében, sorai bolseviki megedzésének óriási ösztönző ereje volt. Ez a kongresszus pártunk tevékenységében kiharcolta a forradalmi stratégia, taktika és szervezés lenini elveit. Ez a kongresszus járult hozzá ahhoz, hogy pártunk a munkásosztály igazi élcsapata, a dolgozók vezetője legyen. Éppen azért, mert pártunk magáévá tette a szovjet kommunisták tapasztalatait és alkotóan érvényesítette ezeket a gyakorlatban, sikerrel vezethette a dolgozóknak a burzsoázia elleni nagy osz- tályösszecsapásait. Ezért szilárdíthatta meg a munkások és parasz to k ősz tá 1 y szövetségét. Ezért helyezkedhetett helyes álláspontra a nemzetiségi kérdés megoldásában. Ezért alakíthatta ki a kapitalizmus ellen a kenyérért, a munkáért és a szabadságért folytatott harc egységfrontját. Ezért tehát elvtársak azt mondhatjuk, hogy éppen a leninizmus volt pártunk alkotó és hatékony politikájának inspirá- ciós forrása. A leninizmushoz való határozott csatlakozásnak, aminek határköve volt a CSKP V. kongresszusa, óriási, szinte sorsdöntő jelentősége volt nemcsak munkásmozgalmunk fejlődésében, hanem a dolgozók milliói, nemzeteink és államunk számára is.. Ez elsősorban akkor bizonyosodott be, amikor a fasizmus lé pett Európa színterére barbár, antidemokratikus, és antihumá- nus programjával. A lenini tanítással felvértezett Csehszlovákia Kommunista Pártja időben felismerte a fasizmus veszélyét, elsősorban legdurvább válfajának, a német nácizmusnak veszélyét. A kommunisták leleplezték, hogy a fasizmus térhódítása nem jelenti a burzsoá kormány egyszerű leváltását, hanem a valóságban az összes demokratikus jog és a nép valamennyi vívmányának felszámolását és a tőke legreakciósabb, legsovinisztább, legimperialistább részének az uralma. A kommunisták és a demokrácia legkövetkezetesebb védelmezői felléptek a fasizmus és a háború ellen, óriási erőfeszítéssel küzdöttek a munkásosztály akcióegységéért, az összes demokratikus és haladó erő egységes népfrontjáért. A kommunisták és az összes becsületes hazafi óriási erőfeszítése ellenére a burzsoázia árulása a köztársaság széthullásához vezetett. Az uralkodó burzsoázia inkább kapitulált, minthogy beleegyezzen az állam népi, a Szovjetunióra, valamint a Szovjetuniónak arra az akaratára támaszkodó védelmébe, hogy ■segítséget nyújtson a veszélyeztetett Csehszlovákiának. A kapituláns burzsoázia, amely már azelőtt is tanújelét adta, hogy nem tudja megoldani a nép alapvető létkérdéseit, ezekben a plllana tokban megmutatta — amint Klement Gottwald mondotta —, hogy nemzeti és állami ügyünknek nem jó irányítója, hanem gyalázatos árulója. München és a nácik, valamint hazai kiszolgálóik sötét uralma idejében pártunk volt az egyedüli politikai erő, amely nem kapitulált, hűen a nép oldalán állt, bátran magasba emelte a nemzeti és demokratikus szabadságok zászlaját. A CSKP vezetősége leszögezte: „A nemzet színe előtt kijelentjük, hogy tántoríthatatlanul a nemzeti ellenállás első soraiban akarunk állni, harcolni akarunk a szabadság és a függetlenség teljes felújításáért.“ Csehszlovákia Kommunista Pártja tudatosította, hogy a Szovjetunió volt az egyedüli nagyhatalom, amely visszauta sította a gyalázatos müncheni szerződést, és a szovjet hadsereg a mi szabadságunkért is harcolt s ezért harcát a népek nagy fasisztaellenes küzdelme részeként tervezte és fejlesztette. A népek nagy harcának fő ereje a Szovjetunió volt. Ebben az alapvető orientációban Iáiba a szabad, szociális és nemzeti szempontból igazságos köztársaság biztosítékát. A német fasizmus és hazai* talpnyalói elleni harc platformja alapján a kommunista párt egyesítette a munkásokat, parasztokat, a hazafias értelmiséget, s ez a program lett az antifasiszta erők széles frontja kialakításának alapja. A szlovák nemzet antifasiszta gondolkodása és hazafias érzelmei, a Szovjetunió iránti forró rokonszenv és elsősorban a hős szovjet hadseregnek Sztálingrádnál és Kurszknál aratott történelmi jelentőségű győzel rne, valamint a csehszlovák- szovjet szerződés aláírása arra kényszerítette a burzsoá antifasiszta körök képviselőit, hogy utat keressenek a kommunisták felé. A kommunisták voltak a fasisztaellenes ellenállás leg aktívabb, legszervezettebb és legbefolyásosabb erői. Ezeket a tényeket fejezte ki az 1943. évi Karácsonyi Egyezmény, amelyet Szlovákia Kommunista Pártjának vezetősége, a szociáldemokrata párt és az ún. polgári ellenállási csoportok képviselői kötöttek. Az SZLKP V. illegális központi vezetőségének, K. Šmidke, G. Husák és L. Novomeský elvtársnak nagy érdeme, hogy a CSKP moszkvai vezetősége irányvonalával összhangban alkotóan kihasználták az objektív feltételeket az antifasiszta harc fokozásához, helyes orientációja meghatározásához és az ellenállási erők egyesítéséhez. A széles fasisztaellenes front kialakítása gyakorlatilag a Nemzeti Front megalakulását jelentette az akkori viszonyok között. Miben rejlik a Karácsonyi Egyezmény történelmi jelentő sege, milyen szempontból je lentős a szlovák és cseh nép nemzeti felszabadító, antifasiszta harca és az állam további fejlődése szempontjából? Abban rejlik, hogy visszautasítva a burzsoázia koncepció ját, amely a kívülről jövő felszabadítás óvatos kivárására épített, kitűzte a német náclz mus és a ludák klerikális fasizmus elleni nemzeti fegyveres felkelés előkészítésének irány vonalát. Abban rejlik, hogy megalakult az ellenállás központi szerve — a Szlovák Nemzeti Tanács, a szlovák nemzet egyedüli képviselője. Abban rejlik, hogy állást foglalt az ellenállási mozgalom, valamint a köztársaság háború utáni elrendezése és külpolitikai irányzata alapvető kérdéseihez. Nemzeti és állami értelemben egyértelműen a csehszlovák államisághoz, a cseheknek és a szlovákoknak egy közös államban való, az egyenrangúság elvén alapuló, testvéri együttéléséhez jelentkezett. Szociális szempontból kifejezte annak szükségességet, hogy olyan tár- sadalmat kell kiépíteni, amelyben „a nemzeti jövedelem elosztása a lakosság között a lehető legegyenletesebb legyen és minden állampolgár élete emberhez méltó legyen.“ Külpolitikai szempontból rögzítette annak szükségszerűségét, hogy együtt kell működnünk a Szovjetunióval, mint szabad életünk és sokoldalú fejlődésünk biztosítékával és azt követelte, hogy a felszabadult köztársaság külpolitikai és katonai vonatkozásban a Szovjetunióra támaszkodjon. Az egész további fejlődés, a nép fegyveres felkelésének előkészítése és lefolyása, hazánknak a szovjet hadsereg általi felszabadítása és végül a jelen is azoknak az elveknek a helyességét és életképességét bizonyítja, amelyek a kommunisták kezdeményezésére a Karácsonyi Egyezmény alapját képezték. A széles antifasiszta front kialakítására irányuló orientációnak és elsősorban a kommunisták óriási politikai és szervező munkájának köszönhető, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés valóban a nép tömeges, nemzeti fegyveres felkelése lett. Ezért játszott a felkelés olyan fontos történelmi forradalmi szerepet. A felkeléssel kezdtek megvalósulni népünk alapvető nemzeti és szociális céljai. Büszkén emlékeztünk vissza arra, hogy a felkelési Szlovák Nemzeti Tanács a széles tömegek akaratát és gondolatait kifejezve, tüntetőleg kihirdette a Csehszlovák Köztársaságnak, mint az egyenjogú cseh és szlovák nemzet közös államának felújítását. A felszabadított területen a Szlovák Nemzeti Felkelés ragadta kezébe a hatalmat és ezzel megbukott az ún. szlovák állam fasiszta rendszere és elvetették a csebszlovakizhius koncepcióját. A felkelésben megszilárdultak a nemzeti bizottságok, mint az új. népi hatalom kifejezése és annak jelképe, hogy ebben az országban a nép fog uralkodni. A munkásság a felkelésben követelte a vállalatok államosítását, és a termelés ellenőrzésével ezt a követelményt, a jövőbeli államosítás és a szocialista termelés előhírnökeként gyakorlatilag meg is valósították. A felkelésben megszilárdult a munkásosztály egysége, amit kifejezett a kommunista párt és a szociáldemokrácia egyesülése és az egységes forradalmi szakszervezetek megalakulása. Elmélyült a munkásosztály és a parasztság, valamint a hazafias értelmiség szövetsége, a Nemzeti Front alapja. A felkelésben, amelyben közvetlenül részt vettek a szovjet partizánok és katonák, a közös harcokban a közös tapasztalatok és áldozatok örökre megpecsételték a csehszlovák—szovjet barátságot. Az 1943. decemberi csehszlovák— —szovjet szerződés megvalósult a szlovák hegyekben, a Duklánál, Ostrava és Prága felszabadításánál és szocialista hazánk építésének éveiben. Elvtársak! Megemlékezünk arról, hogy milyen döntő szerepet játszott hazánknak a szovjet hadsereg általi felszabadítása abban, hogy a nemzeti és a demokratikus forradalom folyamán megvalósíthattuk, és fejleszthettük a Szlovák Nemzeti Felkelés vívmányait. Természetesen nálunk is kemény harcot kellett folytatni azoknak a gondolatoknak az érvényesítéséért, amelyek a néplömegekel a fasizmus elleni harcra ösztönözték, és amelyek meggyőződéssé váltak, hogy új úton, a népi demokrácia és a Szovjetunióval való szövetség útján kell haladni. Ezek a gondolatok képezték a Kassai Kormányprogram alapját, amely a csehek és a szlovákok Nemzeti Frontjának programja volt. Említsük csak meg, hogy a munkásosztálynak és a dolgozó népnek milyen harcot kellett folytatnia a népi hatalom megszilárdításáért, a nemzeti bizottságokért, az államosításért, a földreformért, az iskolák demokratizálásáért, a szakszervezetek és az ifjúság egységéért. A népi erőknek ugyanilyen éles harcot kellett folytatniuk a reakció és azon kísérletek ellen, hogy gyengítsék szövel ségünket a Szovjetunióval. A fejlődés folyamán megmutatkozott, hogy a burzsoáziának az a része, amely eredetileg a Karácsonyi Egyezményhez, a Nemzeti Front kormányának közös programjához jelentkezett, egyre inkább eltért ettől a programtól és osztályprlvilé- giumai megőrzése érdekében a nemzet és a nép elárulásának útjára lépett. A burzsoázia ezen az úton, amely 1948 februárjában ellenforradalmi puccskísérlethez vezetett, leleplezte valódi arculatát, népellenes és nemzetellenes terveit. A felkelés programjának elárulásával kivált a Nemzeti Frontból és a nép elítélte ezért. Népünk a kommunista párt vezetésével, a bm’zsoázia legyőzésével végérvényesen eldöntötte a hatalom és a további szocialista fejlődés kérdését. Országunkban a szocialista építés folyamatában megoldottuk a kulcsfontosságú szociális és nemzeti problémákat. Elvtársak, ezen az összejövetelünkön bizonyára nem kell adatokat felsorolnom, amelyek a szocialista rendszer életképességét és előnyét bizonyítanák, s amelyekről harminc év előtt a Karácsonyi Eevezménv emlékezett meg. Ki szeretném azonban emelni, milyen nagy jelentősége volt & nemzetiségi kérdés lenini megoldásának, a csehek és szlovákok együttélésének a közös államban, az egyenjogúság elve alapján. Pártunk politikájának érdeme, hogy ezt az elvet nemcsak kihirdették, hanem valóra is váltották Szlovákia gazdasági, kulturális és szociális fejlődése alapján, a két nemzet és az egész köztársaság érdekében. Csehszlovák hazánk további megszilárdulása szempontjából nagy jelentősége van a szövetségi államjogi rendezésnek. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a szocialista föderáció pozitív tényezője a két nemzeti köztársaság fejlődésének, a csehszlovák állam egysége és ereje megszilárdításának. A szövetség megbízható kiindulópont lett nemzeteink és nemzetiségeink további fejlődéséhez és közeledéséhez. Elvtársak, nagy történelmi évfordulók — a dicső Szlovák Nemzeti Felkelés és Csehszlovákiának a hős Vörös Hadsereg általi felszabadítása 30. évfordulójának — küszöbén állunk. Nemcsak az a célunk, hogy megemlékezzünk történelmünk eme határköveinek jelentőségéről. Kommunist^ pártunk politikájával összhangban ma is arra törekszünk, hogy alkotóan továbbfejlesszük e nagy események tartalmát és értelmét. A CSKP XIV. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa által kitűzött program, a fejlett szocialista társadalom építésének programja kedvező feltételeket teremt ahhoz, hogy alkotó munkával továbbfejlesszük azt, ami a szovjet emberek — Csehszlovákia felszabadítóinak hősiességéből és áldozataiból született, ami nemzeteink nemzeti felszabadító harcában, népünk építőmunkájában született.
