Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)
1973-12-02 / 48. szám, Vasárnapi Új Szó
Bf * ■ Tűri 1T n f m Tí mgiiTi írni^niBTi^ä yMmMailM ft íl 11P * P ľľ Wil^rf^ilUiiUnl IP 11B Antonín Moskalyk rendezés közben CSEH VENDÉGBEN DEZŐ BUDAPESTEN Gyöngyössy Katalin az egyik főszerepben MARINA NYEJOLOV/A néhány évvel ezelőtt fejezte be a leningrádi Színművészeti Főiskolát. Először a televízióhoz került, később filmszerepeket is vállalt. A színésznő emlékezetes alakítást nyújtott áz I. Averbah rendezte Monológ című filmben. A szovjet filmkritikusok rendkívül eredeti egyéniségnek tartják a színésznőt.------■ u i mi w íl ^ j . v A vadon szava című híres Jack Lpn^dön-re- gényből készült a Zanna bianca című film forgatókönyve. A filmet Lúcio Fülei olasz rendező meglepetésnek szánja a gyermeknézők számára, akikkel a filmkészítők az utóbbi időben mostohán bánnak. A film egyik szerepét VIR- NA LISI játssza. □ Illatos út, a semmibe cím- meJ tragikomédiát rendez Magyar József, a MAFILM-stúdió alkotója. A film főszereplői egy építőipari szövetkezet vezetői, akik egy manipuláción alakuló sikkasztást követtek el közösen, a körülmények alakulása azonban szakadékba sodorja őket. Az ő esetükben is beigazolódik a mondás, hogy a lejtőn nem lehet megállni. A készülő film szerepeit Sinkovits Imre, Kállai Ferenc és Bárdy György játssza. □ Egyszerre két filmet forgat Mariéne Jobert, a „legszep- íősebb" francia színésznő. Az Ö dingos ő chateaux című filmben Pierre Clementi, a Le portrait d’un sédüeteurben Marcello Mastroianni a partnere. □ Idegen arcok — ezzel a címmel forgatja első nagyjáték- iilmjét Szörény Rezső, a Hunnia Filmstúdió produkciójában. Operatőr: Jankura Péter. □ Rómában forgatták Az éjszakai portás című filmet, amelynek központjában náci bűnösök és azok állnak, akik segítségével a volt nácik megpróbálták eltussolni tetteiket. A női főszerepet Charlotte Rampling játssza, aki az Addio, fra- tello erudele című drámában tűnt fel. □ Az Efji Briest című híres T. Fontane-regényt megfilmesítették: címszerepét, a tragikus sorsú fiatalasszonyt, Hanna Schygulla alakítja. A filmet Rainer W. Fassbinder, a müncheni Action Theater megalapítója rendezte. Az új utakat kereső Fassbinder csaknem minden produkciójában, így a most elkészült Wildwechsel című filmben is fontos szerepet kapott Hanna Schygulla. Q A Magas szőke férfi, egy fekete cipőben című Yves Ro- bert-film főszerepeit Mireille Darc és Bernard Blier játssza. A habkönnyű történetben nemcsak kémeknek és ellenkémeknek van szerepe, hanem egy titokzatos férifúnak is, aki az egyik lábán fekete, a másik lábán barna cipőt visel... Mireille Darc és Bemard Blier legutóbb A hölgy nem iszik, nem dohányzik, nem flörtöl... csak fecseg című filmben játszott együtt. 1973. XII. 2. □ A neve Kamilla címmel Petr Schulhoff cseh rendező bűnügyi filmet forgat.' Az alkotás autentikus eseményeket, az 1968-ban, Prágában történt bélyeglopást és körülményeit rekonstruálja. A rendező a szenzációs esetet bemutatva, etikai kérdéseket is feszeget. □ Az NDK-ban nagy sikert aratott J. Offenbach Hoffmann meséinek filmváltozata. A DEFA- stúdió alkotói a sikeren felbuzdulva vászonra viszik Offenbach Orfeusz az alvilágban című daljátékát is. A klasszikus mű filmváltozatát Horst Bonnet rendezi. A szerepeket a berlini Állami Operaház tagjai éneklik. hogy a színház, a mozi vagy a koncertterem hangulata helyett ott, a szobájában teremtsek számára egy mágikus tetet... Különben megnyomja a gombot, és akkor már nincs kihez szólni. Ennek a „varázslat“- nak a megteremtéséhez hitelességre van szükség, olyan fiktív hitelességre, amelyet a néző valódinak fogad el, és akkor már ott marad a képernyő előtt. — Hogyan teremti meg ezt? — A környezet, a hangulat és a játék egységével. És ezért van szükségem színházi mennyiségű próbára. Ugyanakkor a hitelesség csak eszköz, önmagában nem elegendő a művészethez. A hangosfilm felszabadította a színházat, a televízió felszabadította a filmet bizonyos fajta szórakoztató és informáló funkció alól. Mindegyik kialakíthatta azóta sajátos művészeti nyelvét. Most a televízión a sor. — S a televíziót mi szabadítja fel? — A kazetta! A képhanglemez. Amellyet megvesz a néző az üzletben és otthon felteszi kis képmagnójára. Vagy a kedvére való tévéműsort rögzíti, hogy máskor újra megnézhesse. Akkor majd csak azt nézi, amihez kedve van. És hogy mihez lesz kedve? ízlésének formálása ma még a kezünkben van. T. A. Antonín Moskalyk cseh rendező a Magyar Televízió meghívására vendégrendezóként Budapesten, televízióra alkalmazta firí Hubáé Hosszú őszi nap című játékát. A Film, Színház, Muzsika ebből az alkalomból beszélgetést közölt a rendezővel; az interjút az alábbiakban közreadjuk. A ntonín Moskalyk ezekben a napokban retndezi harmadszor Jiŕí HubaC Hosszú őszi nap című tévéjátékát. Először otthon, Prágában rendezte meg 1971-ben; még abban az esztendőben, a nemzetközi televíziós fesztiválon elnyerte vele a nagydíjat. Második alkalommal Brüsszelben vitte képernyőre a darabot. Amikor meghívták Budapestre, öt hét próbát kért az ötnapos felvétel előtt a mintegy nyolcvanperces tévéjátékhoz. Három hetet kapott. A színészek maguk toldották volna meg a próbák idejét; szívesein dolgoztak Moskalykkal. — Mi a hasonlóság és mi a különbség a három rendezés között? — A darab a „hosszú őszi nap“-ról szól, az öregedésről, amit senki elkerülni nem tud. Ez véleményem szerint nem társadalmi, hanem biológiai, filozófiai folyamat. Az a társadalmi töltésű, ami ehhez kapcsolódik. Az öregedés általános emberi tartalmához minden országban sajátos, mondhatnám nemzeti „forma“, nemzeti problematika társul.: Prágában és Budapesten — és például Hollandiában is — lakáshiány van. Belgiumban nincs. így ott nem probléma, hogy mi legyen az öregekkel együttlakó fiatalokkal. Nyugaton a dolgozónak hatvanéves korában nyugdíjba keQl mennie, akár tetszik neki, akár nem. Nálunk is, és Magyarországon is dolgozhat tovább, tehát hasznosságának érzetét meg lehet hosszabbítani. E két dologból is kitűnik, mást kellett itt, és mást kellett ott hangsúlyoznom. A darab természetesen csehszlovák emberekről íródott, az ő vérmérsékletüket, mentalitásukat tükrözi. Nagy öröm számomra, hogy a magyar színészek ezt a jellegzetességet is jól megérezték. — Ön már-már színházi méretű próbaidőt igényelt. Miért tartja szükségesnek ezt az alapos felkészülést.? — Mert nekem azon a kis képelr nyőn kell megteremtenem azt a va- rázsos teret, ami a színház- vagy hangversenylátogatót, a mozinézőt az előcsarnoktól kezdve fogadja, körülveszi; mindazzal a előzménnyel együtt, amit a jegyváltás, a felkészülés, a felöltözés, az odaérkezés jelent. A televízió viszont házhoz jön; olyan otthonba, amelyet a néző saját képére formált, ahol jól érzi magát, mert nem kell „viselkednie“, ahol azt teszi, amit akar, azt mondja, amit gondol. Ezért a néző elvárja, hogy amit a képernyőn lát, saját míndehi- napi tapasztalataival megegyezzék; bizalmas, kedves barátként legyen jelen, ne oktasson, ne hencegjen, ne prédikáljon, ne torkollja le, és főleg ne beszéljen mellé. El kell érnem, hogy hagyja abba foglalatosságait, leüljön a képernyő elé, és engedje,
