Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)

1973-12-16 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó

V áMg fcpi <*ť* šf* **m äMttfrMMw i»*> k»*** f»««ížwi* !íc6c)»vi iitnimť * iw«- KAROLINA BARTOŠOV CHŔÁMlj Č£CIUA CRJ!*£ROVÁ. JULIANA HÄK£LO\I BARTl&öttE) KOVÄC. OR. F.1JGEN LLN3YEL «ČLENA LENSYELDVÁ JUDITA L v! NO VELŐVÉ ic^cr DLÁH TEflEZlA OLAHOVA : : tri «*»:* Wítfft«*:. (Wí «tów, í*» )>»«•«&*! ÍGY KELLETT VOLNA K a t i; meg a Pista IFJÚ HŐSÖK NYOMÁBAN Krupina fölött, a Babina felé vezető országút mentén, szemben az erdészlakkal, a „Na hó®' tinci“ elnevezésű helyen áll egy síremlék. Ké­ső ősz volt, amikor felkerestük. A táj őszi pompája teljében gyönyörködtette széniünké*, szívünket. Zöld fenyők susogtak. A bokrok sárgás leveleit szél zizegtette. Dércsípte vörös levelek szállongtak az avar fölött, ha néha- néha erősebben fújt a szél. Ahogy mondani szokás: festő ecsetjére kívánkozott a táj szép­sége. Gyönyörű volt. A szívünk mégis összefacsarodoü, fájdal­masan sajdült, amikor közelebb léptünk a sír­emlékhez . Egy kislány, egy nyolcéves kislány nevét ke­restük a síremlékre felírt nevek között. Annak a kislánynak a nevét, akit 1944 decemberében megöltek a gárdisták. Olvastuk, olvastuk sor­jában a neveket, s rátaláltunk... Ügy gon­doljuk, hogy rátaláltunk. Már két éve foglalkozunk azzal, hogy össze- gyűjtsük annak a partizán-felderítő csoport­nak a tevékenységére vonatkozó adatokat, melynek parancsnoka Nyikoláj Mironov őrnagy volt. Ez a csoport annak idején a szlovák— magyar határ mentén tevékenykedett, sok ma­gyar harcosa, segítőtársa volt. Az adatgyűjtés során rábukkantunk egy érdekes eseményre, mely kapcsolatban van azzal, hogy egy kis­lány nevét kerestük a síremléken. A csoport több tagja, Capla Ignác elvtárs, Moravcsik Pál elvtárs, a csoport összekötője, hírszerzője, Ján Grnáč is emlékszenek arra, hogy Csábrád-Varbók községben dr. Lengvel Jenő orvos gyakran adott gyógyszereket, s ér­tékes, a német csapatok mozgására vonatko­zó értesüléseket, híreket a partizánoknak. Egy napon azonban három teherautón 35 gárdista érkezett a faluba, valaki beárulta az orvost. A gárdisták családjával, és más, tíz személlyel együtt elhurcolták. Nagy partizánvadászatoi is rendeztek, de egyetlen egy partizánt sem fogtak el. Csak az összegyűjtött, általuk gya núsnak vélt személyeket vitték magukkal. Erre emlékeznek a volt partizánok A történész, Schmidt Jozef, aki már bizonyos adatokat összegyűjtött, az elhurcolt személyek további sorsára vonatkozólag feljegyezte, hogy 1944. december 2 án vitték el dr. Lengyel Jenő orvos családját, s másokkal együtt — pon­tosan 13 személyt említ — 1944. december 18- án, Krupina fölött, a Babina felé vezető út mentén, szemben az erdészlakkal, a „Na hos­tinci“ elnevezésű helyen kivégezték. Autóbu­szon vitték őket a színhelyre, őrséget állítottak fel körös-körül, majd egyenként a kiásott tank­csapda széléhez vezették a foglyokat, s ott géppisztollyal Ipiötiék őket. Az egyik gárdista Az idén is, mint minden tan­évben már hagyományosan,- szovjet katonákat fogadtak vendégül a levicei (lévai) ma­gyar tannyelvű iskola pionír­jai. A találkozó alkalmával verses-táncos műsort adtak elő a pionírm ’»niotby Erzsébet A bátkai pionírok a szomszé­dos Bakti községbe látogattak, felkeresték a házat, melyben ifjúsága éveit töltötte fán Ušiak partizánparancsnok, aki a felszabadítási harcok során hősi halált halt. A házon levő emléktábla mellé koszorút he­lyeztek. Ferencz Tamás Ajándékot hozott a beregszá­szi 8. iskola pionírjaitól a Kráľ. Chlmec-i (királyhelmeci | iskola igazgatója, Molnár Zol­tán elvtárs. Egy maguk készí­tette Lenin-portrét küldtek a szovjet pajtások. A királyhel­meci pionírok az értékes és kedves ajándékot ünnepélyes keretek között vették át. nócs Ildikó Urosz nyelven lülyt a beszél­getés a szovjet katonák és a Dun. Streda-i (dunaszerdahe­lyi) Lenin utcai iskola pionír­jai között, amikor a csapat vezetősége csehszlovák—szov­jet barátsági gyűlést rende­zett. Csiba Ildikó, kilencedi­kes pionírlány orosz nyelvű szavalata különösen tetszett a vendégeknek. Varga Jolán JÉGORSZÁGBAN Andris, amikor megkapta a vadonatúj korcsolyát, egyébre sem tudott gondolni, csak a jégre. Az is- kólában csak izgett-mozgott a padban, otthon pe­dig megszidták, amiért korcsolyázás miatt nem készítette el a leckéjét. Nem törődött ő ilyesmi• vei. Mindig csak a jégre gondolt. Még este is, ami­kor lefeküdt. Milyen is lehet egy jégország? ... Ott biztosan folyt on-folyt on csak korcsolyáznak a gyerekek... Jó is lenne jégországban királynak lenni... Es egyszer csak jégországban találta magát. Min­den jégből volt: a hegyek, a bokrok, a fák, a há* zak. Csak úgy siklott a korcsolyán. A gyönyörű- szép jégpalota elé ért. Bement, egyenesen a trón- terembe, felült a trónra, és örömében összecsap­ta a tenyerét. Erre száz kis tündér siklott elő, picike korcsolyákon. Keringtek, táncoltak. Meg­jelent egy hófehér szakállas apóka, tetőtől talpig fehérbe öltözve, meghajolt előtte. — Mit óhajtasz fenség? Andris egyből kimondta: — Itt szeretnék maradni örökre, hisz itt nem kell tanulni, csak korcsolyázni ... t Az apóka figyelmeztette, hogy gondolja meg tői, hisz nem mindig csak az a jó, ami tetszik, ami szórakoztat, de mivel Andris erősködött, mondta a magáét, hát újra meghajolt. — Jó, ám legyen! Eltűnt a fehér szakállas, Andris meg naphosszat boldogan korcsolyázott a tündérekkel. A reggelije fagylalt volt, az ebédje nanuktorta, a vacsorája je­ges kávé. Csakhogy... a sok fagylalttól megfáj- dúlt a torka. Berekedt, belázasodott. Lefektették a jégkerevetre. Ott majdnem megfagyott. Pitye- regni kezdett. Arra gondolt, hogy otthon a testvé­rei jó meleg kakaót reggeliznek, foszlós bélű ka­láccsal, a kályhában duruzsol a tűz, s a jó meleg szobában beszélget a család... Ment is mindjárt a jégpalota kapuja felé. De az befagyott... Sírni kezdett. Mérgesen összecsapta a kezét. Erre meg­jelent a fehér szakállas vénember. — Mit óhajtasz fenség? Könnyes szemmel, környörgó hangon kérlelte: — Engedj ki ebből a szörnyű jégországból... Engedj ki! Gúnyosan válaszolt az öreg. — Kedvedre korcsolyázhatsz pedig... Tava­szig ... mert a kapuk befagytak, majd csak a nap meleg sugarai olvasztják ki... Addig nincs ke­gyelem! Andris a befagyott kapuhoz rohant. Sírt, dö- römölt. Amíg meg nem hallotta édesanyja hang­ját. — Talán rosszat álmodtál fiacskám? Persze, persze, mindjárt felébredt. Boldogan édesanyja nyakába ugrott, összecsókolta, de arról egy szót sem szólt, hogy álmában jégországban járt, s milyen is ott az élet... Edzés után, a röpgyűlésen mindannyian leülhetnek, ha erre engedélyt ad az edző. A múltkor azonban Kati, Pista mind­ketten vétettek az illemszabályok ellen. Kati elfelejtette, hogy keresztbe tett lábbal szabad ugyan ülni, de nem úgy. hogy az egyik lábfejet a másik láb térdére támasztjuk Pista pedig arról feledkezett el, hogy székünket nem illő magunk után húzni, hanem fel kell emelni és úgy áthe­lyezni. Nézzétek meg most a képet! Már tudják, ismerik ezeket a szabályokat. A december 2-án megjelent rejtvény helyes megfejtői közül könyvjutalomban részesülnek: Csontos Ilona, Háj (Áj), Vankó István, Prša (Perse), Bodnár István, Mafovce (Mátyóc), ifj. Süttő András, Zirany (Nyitrazsére), ifj. Ko­vács László, Rim. Seč (Rimaszécs). Képes rejtvénysorozatunk Illik — nem illik? PARRAGHY JOHANNA: ÚJ FELADVÁNYUNK Társasjáték gyakran kerül asztalra a pionírházban. Pista például nagyon szeret sakkozni. Miska nagyszerű játékos­társ, még tanulni is lehet tőle. A többiek számára is ér­dekes, ha ők ketten mérkőznek. Feszülten figyelik a játsz­ma alakulását. Kati persze segít Pistának. Szívesen, s gyak­ran beleszól... Feladat: írjátok meg, hogy ki vétett az illemszabályok el­len, Kati, vagy Pista? Miért? A helyes válaszok beküldői közül öten könyvjutalomban részesülnek. mm a síró, nyolcéves Lengyel Agneska fejecskéjét puskatussal verte szét. Az ő nevét kerestük a síremléken ... Úgy gondoljuk, hogy rátaláltunk. Nem va­gyunk még egészen bizonyosak ... mert a sír­emlék tanúsága szerint a kivégzés 1944. decem­ber 14-én történt, s nem december 18-án ... mert a felirat szerint Lengyel Judit a kislány neve... Egyezik azonban a helyszín, a kivég­zett személyek száma is, bár a felirat csak tíz nevet sorol fel, a további háromra vonatkozó­lag megemlíti: ismeretlen személyazonosságú- ak. Akár Agneska, akár Judit volt a kislány neve, ő is egyike azoknak az ifjú hősöknek, akiknek nyomát keresik a jubileumi pionírév feladata­ként azok a nyomkereső pionírok, akik meg akarják őrizni az ifjú hősük emlékét. Jó volna, ha annak a területnek a pionírjai, ahol annak idején Nyikoláj Mironov őrnagy csoportja tevékenykedett — a nagykürtösi és ipolysági körzetről van szó —• az eddig meg­talált nyom alapján tovább kutatnának. Jó volna, ha pontosan megállapítanák a kislány nevét, összegyűjtenék az életére vonatkozó ada­tokat, emlékeket. Végül: a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója alkalmával valamelyik pionírraj, vagy őrs felvenné a kislány nevét, meglátogatná a síremléket, megkoszorúzná... H. A. A felvételt TÖTHPÁL GYULA készítette

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents