Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)
1973-12-15 / 298. szám, szombat
Beszámold 3 Mw prciraminfattatäaalt teüesiteserdf és smi követte» feladatait! A Szövetségi Gyűlés csütörtöki ülésén előterjesztette L Štrougal, a CSSZSZK miniszterelnöke [ju 1973. XII. 15. (L. Štrougal elvtárs beszámolójának első részét lapunk tegnapi számában közöltük.) Megvalósulása a szocializmus erői, a szocialista világrendszer és elsősorban a Szovjetunió erői által meghatározott és befolyásolt folyamatként — olyan erőktől befolyásolva, amelyek a világ fejlődési törvényszerűségeinek marxi-lenini felismeréseire támaszkodnak, s ezeket a gyakorlatban céltudatosan érvényesítik is. Ez a közös igyekezet gyümölcsöző. Természetesen, még távolról sem értünk a célba. Ez még csak az emberiség békés jövője megbízható szavatolásához vezető út kezdeti szakasza. Ennek ellenére az ezen a térem elért eredmények azt bizonyítják, hogy utunk helyes és reális. Emellett számítunk azzal — és számítanunk is kell —, hogy a szélsőségesen reakciós militarista körök és mindazok, akik „a hidegháborút“ óhajtják, nem mondanak le könnyűszerrel célkitűzéseikről, minden alkalmat igyekeznek majd megragadni ahhoz, hogy a világ pozitív fejlődését vagy megállítsák, vagy legalábbis lelassítsák. Erről tanúskodik Salvador Allende demokratikus, legálisan megválasztott kormányának erőszakos megdöntése Chilében, továbbá az izraeli militaristák agresz- szív politikája is. A helyzetet bonyolulttá teszi ezenkívül a Kínai Népköztársaság vezetőségének állásfoglalása, amely támogatja az agresszív katonai tömböket és tudatosan akadályokat gördít a békés egymás mellett élés elvhű politikájának az útjába. Másrészt azonban a Közel-Keleten nemrégiben lezajlott drámai események további bizonyítékát adták annak — amint azt Brezsnyev elvtárs hangsúlyozta —, mennyire hasznos az általános béke számára az a munka, amelyet az utóbbi években a nemzetközi kapcsolatok normalizálása, a nemzetközi feszültség enyhítése terén kifejtettek, különösen a különböző társadalmi rendszerű legnagyobb államok kapcsolataiban. Az események fejlődése bizonyítja az idei év júniusában aláírt szovjet—amerikai egyezmények hasznos voltát és hatékonyságát. Az egyezmények érvényesítése — az Egyesült Államok jól ismert katonai intézkedései ellenére, melyeknek elhamarkodottságát az amerikai sajtó szerint a közelmúltban az USA államtitkára is beismerte — lényegesen hozzájárult a katonai hadműveletek befejezéséhez és az alapvető nemzetközi határozatok elfogadásához, amelyek kitűzték az izraeli ag- resszoroknak a megszállt arab területekről való kivonulását. Megerősödött a feszültség enyhülésére irányuló általános fejlődés ereje és aránylag magas fokú stabilitása. A helyzet drámai fejlődése nem akadályozta meg az európai biztonságról és együttműködésről tartott genfi értekezlet tanácskozásának normális lezajlását, sem a fontos, a közép-európai fegyveres erők és fegyverkezés csökkentéséről tartott bécsi tanácskozások sikeres megkezdését. Saját tapasztalataink is azt bizonyítják, hogy nem csökkentek a feltételek a szocialista közösség országai és a tőkés világ államai kapcsolatainak fokozatos javulását illetően. Jól tudjuk, hogy a feszültség enyhülésének folyamata semmit sem változtat a világ osztályszempontból való felosztásán, hogy nem számolja fel és nem is akadályozza meg a szociális konfliktusokat, hogy semmit sem változtat még azon a tényen sem, hogy a nemzetközi kapcsolatok alapvető tartalma az ellentétes társadalmi rendszerek között fennálló osztályharc. Megakadályozhatjuk és meg is kell akadályoznunk azonban azt, hogy az atomháború tüzében az emberek milliói, munkájuk eredményei pusztuljanak el. Ez a békés egymás mellett élés politikájának, a nemzetközi feszültség enyhülése politikájának az értelme. És éppen az a tény, hogy a közelmúltban is megállta a helyét a teherpróbákban, egy újabb bizonyítéka, hogy ez a folyamat objektív feltételekre támaszkodik, hogy megfelel a nemzetek és az államok igazi létérdekeinek. Ezzel kapcsolatban szeretnék néhány megjegyzést fűzni ahhoz a szerephez, amelyet a jelenlegi pozitív nemzetközi fejlődésben u gazdasági tényezők játszanak. A kommunista és munkáspártok vezető képviselőinek ez év júniusa végén tartott krími találkozóján hangsúlyozták azt a rendkívül jelentős szerepet, amelyet a nemzetközi kapcsolatok jelenlegi fejlődésében a szocialista és a tőkésországok gazdasági együttműködése játszik. A világ erőviszonyainak a fejlődése a tőkésországok több vezetőjét fokozatosan arra a megállapításra vezette, hogy képtelenség továbbra is „a hidegháború“ pozícióit fejleszteni, s hogy szükségszerű norma- lizálni a békés kapcsolatokat a szocialista államokkal. Ez az ésszerű felismerés természetesen fontos, ám a tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy a tö- késországok számára jelentősebb és főleg tartósabb az anyagi érdek. Természetesen naivitás lenne, ha azt várnánk a nemzetközi tőke képviselőitől, hogy valamiféle rokonszenvet tanúsítanak majd a szocializmus fejlődése iránt. A burzsoázia a szocialista országokkal való békés kapcsolatokat egyszerűen csak akkor tartja jóknak és hasznosaknak, ha egyrészt nincs meg a reális lehetőség arra, hogy ellenük más eszközöket alkalmazzon, másrészt, ha ezek a kapcsolatok anyagi haszonnal járnak. Az elmúlt években szerzett tapasztalatok a tőkés világ gazdasági személyiségeit nem egy fájó tanulságra ébresztették. Említsük meg csupán a nyersanyagok ós a tüzelőanyagok komoly és egyre érzékelhetőbb problémáit. Ma már megváltozott az a helyzet, amikor a gyarmati uralom öröksége lehetővé tette a vezető tőkés hatalmaknak, hogy az úgynevezett harmadik világ országaiban létesítsenek olcsó nyersanyagtartalékokat, -forrásokat. A kőolajembargó komoly jelenség, komoly következményekkel járhat, ha a fejlődő országok tudatosítják gazdaságuk erejét. A tőkésországok kénytelenek és egyre inkább kénytelenek lesznek normális, megfontolt gazdasági tanácskozásokat folytatni, és saját érdekük viszi majd őket arra, hogy nagyobb érdeklődést tanúsítsanak a szocialista országokkal való együttműködés iránt, amelyek a jövőben egyre szükségesebb partnereikké válnak majd. Ezenfelül számos tőkésország már meggyőződött arról, hogy a szocialista államokkal való stabil, korrekt és távlati gazdasági együttműködés részükre Is előnyös. A szocialista országok készek fejleszteni ezeket a kapcsolatokat, amelyek kölcsönösen hasznosak lesznek, amelyek számunkra is hasznot hoznak, ugyanakkor elősegítik a kapitalista országok már említett érdekeltségét is. Ebben rejlik a szocialista államoknak a széles körű gazdasági együttműködésre és annak fejlesztésére irányuló igyekezete, ennek az igyekezetnek politikai háttere. Abból a meggyőződésből indulunk ki, hogy éppen ez az igyekezet lehetne a békés egymás mellett élés fontos anyagi bázisa. Amikor a Szovjetunió, Csehszlovákia ós más szocialista országok hangsúlyozzák a kapitalista országokkal való „kiterjedt és távlati“ gazdasági kapcsolatokat, akkor ennek politikai értelme világos: ezek a béke kiterjedt, hosszú lejáratú és szilárd kapcsolatai. E kérdést érdekesen szemléltetik Hammernak, az ismert amerikai iparmágnásnak szavai: „Számunka, vállalkozók számára az ilyen távlati és széles körű ' egyezmény aláírása egyenlő a békés egymás mellett élésről szóló egyezménnyel. És ahhoz, hogy országaink javát szolgálva megvalósuljon, országaink között tartós békének kell létrejönnie.“ Csehszlovákiának és más szocialista országoknak tehát érdeke a tőkésállamokkal való gazdasági együttműködés különböző formáinak a fejlesztése. Ezért nem csupán a normális kereskedelmi kapcsolatokat támogatjuk, hanem a kooperációs kapcsolatok, a szabadalmak cseréjének a fejlesztését is. A tőkésországok részéről néha úgy teszik fel a kérdést, mintha a gazdasági együttműködés fejlesztése csak a szocialista országok egyoldalú érdeke lenne, mintha az ilyen együttműködés nélkül nem tudnánk biztosítani gazdaságunk további fejlődését. Talán elegendő lesz felhozni egy kis történelmi, a saját tapasztalatainkból szerzett párhuzamot. Külkereskedelmünk még 1948- ban túlnyomórészt tőkésországokra összpontosult. Amikor azonban meghirdették ellenünk az embargó politikáját, a gazdasági blokádot, ez nem volt számunkra könnyű. Kiderült azonban, hogy a szocialista gazdaság, népünk ereje és tehetsége, a Szovjetunió segítsége és a nemzetközi szolidaritás sokkal erősebb volt a kapitalista embargó hatásánál. Az akkori bonyolult körülményekben sem voltak képesek megakadályozni népgazdaságunk sokoldalú fejlődését. Talán nem szükséges külön hangsúlyoznunk, milyen naivak voltak az elképzelések, miszerint gazdaságunk valamiképpen — létbiztonságát illetően — ma a Nyugattal való kapcsolatoktól függne, amikor többszörösen erősebb, egészségesebb, ezerféle kapcsolata van a KGST országainak testvéri együttműködésével. Ugyanakkor továbbra is számítanunk kell arra, hogy a tőkésországok az együttműködésben a reális gazdasági érdekeken kívül különböző politikai érdekeket követnek. Erről nyíltan szóltak a tőkés világ egyes személyiségei. Az európai biztonságról és együttműködésről szóló értekezleten is végeredményben néhány személyiség kevésbé érdeklődött az iránt, miként lehetne igazán kiküszöbölni a kereskedelem fejlesztésében fennálló akadályokat, hanem inkább az iránt érdeklődött, miként lehetne elkerülni külkereskedelmi monopóliumunkat, szocialista intézményeinket. Tudatában vagyunk az efféle törekvéseknek, s következetesen kiharcoljuk a más országok belügyeibe való be nem avatkozás elvének érvényesítését, rendszerük, törvényeik tiszteletben tartását. Nyíltan fel kell tennünk a kérdést, miként kell folytatnunk a tőkésországokkal való gazdasági együttműködést, hogy a lehető legjobban körülhatároljuk az esedékes „kockázatokat“ ebben az együttműködésben. Itt három alapvető szabályt kell következetesen érvényesíteni: Először is a szocialista közösség országaival, főleg a Szovjetunióval való szilárd, egyre szorosabb internacionális egységre és együttműködésre kell támaszkodnunk. Ez minden feltétel alapja, ez egy kategorikus bázis, ez a tőkésországokkal való gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolat ki- szélesítésének a feltétele. Míg 1968-ban a jobboldal a tőkésországokal való kapcsolatok javítására törekedett, ám ugyanakkor gyengítette kötelékeit a szocialista országokkal, megbontotta azokat, támadta ezeket a» orjK/á^okat, addig a kapitalista országokkal való kapcsolatok kiszélesítése érdekében tett minden lépés a szocializmus érdekeit veszélyeztet* te. Mi azonban éppen az ellenkező eljárást választottuk. Amikor tehát a kapitalista országokkal el akarjuk mélyíteni gazdasági kapcsolatainkat — és mi ezen az úton akarunk haladni —, akkor itt elsősorban feltétel, hogy megszilárdítsuk és meggyorsítsuk a nemzetközi szocialista integráció egész folyamatát. Ha közösen járunk el, ha erre az integrációra támaszkodunk, akkor a gazdasági együttműködés a tőkésországokkal a béke eszközévé válik — és számunkra a szocializmus építése tényleges meggyorsításának az eszközévé is. A második szabály sokoldalúan megszilárdítani és megerősíteni a párt vezető szerepét. Míg a jobboldal a tőkésországok iránti nyíltabb kapcsolatra törekedett, ugyanakkor megbontotta a párt vezető szerepét, bomlasztotta a pártot belülről, addig természetesen a Nyugattal való nagyobb együttműködés felé minden kis lépés belső szocialista frontunkat veszélyeztette. Ha azonban a további politikát ebben az irányban a vezető szerep következetes megszilárdítására támaszkodva folytatjuk , — akkor feltétlenül biztosítani tudjuk a szocializmus érdekeit. És végezetül a harmadik szabály a lehető legnagyobb gonddal tisztelni az együttműködés tartalmát és formáját is. Ha pozitív eredményeket akarunk elérni, akkor természetesen rugalmasan kell eljárnunk, ne vonakodjunk a hatékonyabb formáktól. Ugyanakkor azonban minden területen nagyon pontosan ismernünk kell a határt, amely mögött az együttműködés már nem kölcsönösen előnyös ügy lenne, hanem idegen behatások eszközévé válhatna. Ha mind a három szabályt következetesen megtartjuk, ha mindig egybekapcsoljuk azt — ahogy arra bennünket V. I. Lenin tanított —, a szükséges elvhűséget és rugalmasságot, akkor a tőkésországokkal való gazdasági együttműködés egyaránt hasznos lesz számunkra, a szocializmus építése számára, Európa békéjének és a világbékének további megszilárdítása számára is. Elvtársak, képviselők/ Az elmúlt évben lényegesen megerősödött köztársaságunk nemzetközi helyzete, emelkedett tekintélye és súlya világ- viszonylatban is. Ezt elsősorban népünk igyekezetének köszönhetjük, amely sikerrel valósítja meg a Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIV. kongresszusán kitűzött programot. Egyben annak köszönhető, hogy a szocialista közösség országainak szilárd internacionális egységére, minden nemzetközi jelenségre gyakorolt egyre növekvő hatására támaszkodunk. És végezetül ez azért történik így, mert fejlődik a csehszlovák külpolitika akcióképessége, kezdeményező képessége. A CSKP vezetésével ez irányban növekedett a kormány, s ugyancsak a Szövetségi Gyűlés aktivitása. A kormány ilyen igyekezettel törekszik majd a szocialista országokkal való koordinációra. Külpolitikánk legfőbb, kulcsjelentőségű szerepe szüntelenül szilárdítani a szocialista közösséq országainak egységét, elsősorban elmélyíteni az együttműködést a Szovjetunióval. Az európai szocialista államokkal való szoros, internacionális együttműködés fejlesztése eddig nem tapasztalt színvonalat ért el. A kommunista és munkáspártok vezető képviselőinek ez évi krími találkozója rendkívül fontos határozatokat fogadott el külpolitikai, gazdasági és ideológiai téren. Döntő súlyt helyezünk most arra, hogy együttműködésünk a szocialista államokkal alkotó, konkrét jellegű legyen, hogy az élet közös problémáit reálisan oldjuk meg a szocializmus fejlesztésére és a nemzetközi fejlődésre való tekintettel egyaránt. Ezzel kapcsolatban szeretnék emlékeztetni a pozitív eredményekre, amelyeket ebben az évben a csehszlovák—jugoszláv kapcsolatok terén elértünk. Gustáv Husák igen sikeres jugoszláviai látogatása lezárja a kölcsönös kapcsolatoknak egy szakaszát, s megnyitja a kétoldalú hasznos együttműködés teljesebb szakaszát. És itt felmerült sok lehetőség, sok javaslat, amelyeknek konkrét megtárgyalása folyamatban, s néhány megkötés előtti stádiumában van. Ebben a szellemben készülünk fogadni a legközelebbi napokban Dzsemal Bijedics elvtársat, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnökét. Lényeges előrehaladást értünk el az elmúlt évben az Európán kívüli államokkal való szoros együttműködés továbbfejlesztésében is. Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP KB főtitkárának a Mongol Népköztársaságban és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban tett látogatása, a Pham Van Dong miniszterelnök elvtárs vezette VDK párt- és kormány- küldöttség csehszlovákiai látogatása jelentős ösztönzője lett az elvtársi együttműködés további sokoldalú elmélyítésének. Külpolitikánk fontos feladata türelmesen és fáradhatatlanul fejleszteni a feszültség enyhülésének folyamatát az európai kontinensen, minden lehető módon arra törekedni, hogy a feszültség és a válság egykori földrésze a békés egymás mellett élés kontinensévé változzék. Kezdettől fogva aktívan támogatjuk az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívását. A konferencia értelmét mindenekelőtt az összes európai államok — s ezekkel együtt az Egyesült Államok és Kanada — közötti kapcsolatok olyan elveinek érvényesítésében és le- szögezésében látjuk, amelyek tiszteletben tartanák földrészünk társadalmi rendszereinek eltérőségét és belső sokféleségét, az egyes országok sajátosságait, s ugyanakkor megteremtenék a béke, a biztonság és a kölcsönösen előnyös együttműködés szilárd és megbízható alapjait. Az ilyen elveknek a legmagasabb szinten való elfogadása nagy jelentőségű lenne Európa jelenére és jövőjére. Bizonyos nyugati körök kísérletei ellenére, hogy kialakítsák a konferencia körül a kétségek és a spekuláció légkörét, ós azon törekvések ellenére, amelyeknek célja más célokra felhasználni kiindulási alapjait, a genfi tárgyalások munkajellegüknél fogva visszatükrözik a tényt, hogy ez az értekezlet objektíve elkerülhetetlen, szükséges és hasznos valamennyi részt vevő ország számára. Hozzáállásunk a lehető legnagyobb mértékben konstruktív, barátainkkal együtt az eredmények nagyfokú hatékonysága és azon problémák pozitív megoldása követelményének érvényesítéséért harcolunk, amely esetekben az európai országok érdekei azonosak vagy legalább is párhuzamosak. A kölcsönösen előnyös együttműködés kérdéseiben hajlandók vagyunk megfelelő rugalmassággal eljárni, keresni ennek új, hatékonyabb formáit. Figyelembe vesszük emellett más országok társadalmii berendezkedésének és jogrendszerének eltérő voltát és következetesen tartjuk magunkat a más országok belügyeibe való be nem avatkozás elvéhez. De ugyanezt elvárjuk és megköveteljük nyugati partnereinktől is. Ez a megegyezéshez vezető út. A közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről nemrég Bécsben kezdődött (Folytatás a 6. oldalon)
