Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)
1973-12-09 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó
Ki kapja a labdarúgó „Oscar-díjai" ? BECKQIBAUEMG Jó néhány esztendő óta Európa löbdarúgóberkeiben annyira divatba jött az „Év játékosának“ a megválasztása, hogy az ankét már úgy hozzátartozik az év eseményeihez, mint mondjuk a különböző nemzetközi kupatornák. Az idei december folyamán is elhangzik majd a nagy kérdés: Ki kapja meg az 1973. évi labdarúgó „Os- car-díjat“? A közvélemény kutatás a második világháború, pontosabban a londoni olimpia után terebélyesedet! ki. Kezdetben nem volt szervezett szavazás, de a kontinens szakembereitől és a vezető újságíróktól szerzett vélemények alapján a következő futballistákat tekintették a France Fpotball ankétje előtt kontinensünk legjobbjainak AdÍM»rt teórián eisosartoan az angliai világbajnokságon nyújtott felejthetetlen teljesítményéért kapta meg az „Aranylabdát“. 1948: Nordhal (svéd) 1949: Gren (svéd) 1950: Ocwirk (osztrák) 1951: Boniperti (olasz) 1952: Wright (angol) 1953: Puskás (magyar) 1954: F. Walter (nyugatnémet) 1955: Netto íszovjet) Az ismert L Equipe című francia sportszaklap után — amelynek szerkesztői 1955-ben útjára indították a Bajnokcsapatok Európa Kupáját — egy másik francia szaklap, ,a France Football is „szót kért“. 1956-ban a lap vezető szerkesztői azt javasolták, hogy szavazások alapján minden évben válasszák meg Európa legjobb labdarúgóját. Az ötlet még abban az esztendőben megvalósult, s az angol Stanley Matthews-nak, a cselezés varázslójának ítélték oda először a három kilogramm súlyú aranyozott trófeát, az „Aranylabdát“. Az ankét mind a mai napig nem kapott hivatalos „áldást“ az UEFA- tóí (Európai Labdarúgó Szövetség). egyetlen nemzeti labdarúgó szövetségtől sem, mégis egész Európa elismeri, és nagy népszerűségnek örvend a közönség és a szakemberek körében. Immár tizennyolc esztendeje minden december végén nagy az izgalom, sok a találgatás, ki kapja meg kontinensünkön a labdarúgó „Os- car-díjat“; ez Európában a legmagasabb kitüntetés, melyet futballista egyéni művészetéért kaphat. 1956 óta általában huszonöt nemzet elismert és kevésbé elismert szakírója vesz részt az ankéton. Csehszlovákiából egy-egy szavazattal Karéi Dvorák és Jaroslav Šálek (Mladá Fronta), Magyarországról Lukács László (Népszabadság) „tippel“. Ezek a szakírók december folyamán rövid jellemzések kíséretében megküldik a francia lapnak az általuk legjobbnak tartott öt labdarúgó nevét, és az összesítések alapján hirdet eredményt a France Football. Eleinte nem volt nehéz dolguk az újságíróknak a szavazás igazságosságát illetően, mert azokban az időkben a Real Madrid uralkodott, és a többi élcsapat soraiban csak egy-két extraklasszisú játékos volt. így az „Aranylabda“ tulajdonosai szűk körből kerültek ki. Mivel manapság nincs egyeduralkodó szupercsapat kontinensünkön, és nincsenek szuverén játékosegyéniségek sem, több egyforma képességű labdarúgó közül kell kiválasztani a jelölteket, s bizony a sorrend nem mindig felel meg a valóságnak. Ugyanis egykét mérkőzés alapján nem ítélkezhet teljesen tárgyilagosan az újságíró a jelöltek játéktudásáról. A kiszemelt futballistákat több találkozón, az egész idény folyamán kellene figyelni, és a „végső elszámolásnál“ a kiegyensúlyozott és az állandó formát kellene elsősorban figyelembe venni. Ennek kellene döntenie a megközelítőleg egyforma képességű játékosok között. Dehát semmi sem tökéletes. Az „Aranylabda“ körül vannak és lesznek is viták. Bármilyen jellegűek is azonban a nézeteltérések, a szurkolók csak nagyon nehezen kapnának szebb év végi ajándékot, mint amilyent a francia sportláp szerkesztői tizennyolc esztendővel ezelőtt kigondoltak a „Ballon d’Or“, az „Aranylabda“ formájában. Az ankét első esztendeiben csak a nyugati lapok futballszakértői vettek részt, ezért a győztesek között és az élmezőnyben csak nyugat-európai labdarúgók szerepeltek. A nemzetközi kupatornák te- rebélyesedésével nőtt a kölcsönös megismerés is. 1962-ben éppen a csehszlovák Josef Masopust tört be a nagy profiklubok csillagainak sorába. Masopust a chilei világbajnokságon nyújtott kiváló játékáért, kivételes technikai és irá nyitó készségéért kapta meg az „Aranylabdát“. Ráadásul Masopust az első nem csatár, aki elnyerte. Masopust után a felejthetetlen Lev Jasin következett, ő az egyetlen kapus a „díjasok“ előkelő társaságában. A két „fehér holló“ után ismét csatárok vitték el a pálmát; ez csak természetes, hiszen a könyörtelen védekezés korszakában — nagyon helyesen — többre becsülik a kitűnő csatárteljesítményt, mint a kevésbé megerőltető védekezést, amihez nem szükséges különösebb labdarúgóművészet. Talán éppen ezért haAz „Aranylabda“. Ezt kapja minden év végén Európa legjobb futballistája. tott a meglepetés erejével a hátvéd Franz Beckenbauer első helye 1972-ben. De csak az első pillanatban meghökkentő az ankét végeredménye, ugyanis Beckenbauer nem a régi értelemben vett hátvéd, hanem modern söprögető, liberó, aki az egész pályát befutja, irányít elöl és hátul, szerel, osztogat és nem utolsósorban lövi a gólokat is. Eddig mindössze egy labdarúgónak, Alfredo di Stefanonak sikerült kétszer elnyernie a becses trófeát. S úgy tűnik, rekordja hosszú életű lesz, mert évente újabb és újabb csillagok ragyognak fel a labdarúgás egén. A győztes Josef Masopuston kívül más csehszlovák futballista nem végzett a legjobb tíz között. Talán majd most Ivó Viktor kapus. A magyar Tichy Lajos 1959-ben a hatodik, Albert Flórián 1966-ban az ötödik, Bene Ferenc a hatodik, Farkas János pedig a 7., 9. helyen szerepelt. Akárhogy is nézzük az „Aranylabda“ tulajdonosait vagy az ankét élén végzett futballistákat, egytől egyig művészei voltak a labdarúgásnak, vagy még ma is azok. Mindnyájan valami egyénivel, utánozhatatlannal gazdagították ezt a csodálatos játékot. Az „Aranylabda“ tulajdonosai: 1956: Stanley Matthews (FC Blackpool) 1957: Alfredo di Stefano (Real Madrid) 1958: Raymond Kopa (Real Madrid) 1959: Alfredo di Stefano (Real Madrid) 1960: Luis Suarez (FC Barcelona) 1961: Omar Sivori (Juventus) 1962: Josef Masopust (Dukla Praha) 1963: Lev Jasin (Dinamó Moskva) 1964: Denis Law (Manchester United) 1965: Eusebio da Silva Ferreira (Benfica) 1966: Robert Charlton (Manchester United) 1967: Albert Flórián (Ferencváros) 1968: George Best (Manchester United) 1969: Gianni Rivera (AC Milan) 1970: Gerd Müller (Bayern München ) 1971: Johann Cruyff (Ajax Amsterdam) 1972: Franz Beckenbauer (Bayern München) TOMI VINCE Josef Masopust 1962-ben lett az „Év játékosa“. ANATOLU KARPOV önmagáról és a sakkról A szovjet sakk egén új csillag ragyog. A neve Anatolij Karpov. Huszonkét éves, és a leningrádi közgazdasági egyetem hallgatója. Tizenöt éves korában sportmesteri címet kapott, négy esztendővel később nemzetközi nagymester lett. Az idei leningrádi zónaközi döntő és a moszkvai Aljehin-em- lékverseny után a világ legjobbjai közé „sakkozta be magát“. Bejutott a világbajnokjelöltek negyeddöntőjébe, és olyan hangokat is hallani, melyek szerint Karpov a világbajnokjelöltek tornájának „sötét lova“. • Mikor ült először sakktáblához? — Négy és fél éves voltam. Apám tanított meg játszani. • Az apja jó sakkozó? — Nem nagyon, de annál jobban szereti. • Mi a papa foglalkozása? — Mérnök. Mi amolyan műszaki család vagyunk. A nővérem is mérnök. • Mit gondol, a sakktudás és a műszaki tudományok összefüggnek egymással? — Ez vitatható. Régebben sok ember azt állította, hogy a sakk „édestestvére“ a matematika. Ha azonban visszatekintünk a múltba, megállapíthatjuk például, hogy Al- jehinnek, mint kisiskolásnak és diáknak is nagy gondot okozott a matematika. Mégis kiváló sakkozó lett. Vannak sakkozók, akiknek legnagyobb előnyük a vaslogika és a tökéletes számtani latolgatás. Nem véletlen, hogy a sakk játék a tudósok és a műszaki intelligencia körében a legkedveltebb. Ugyanúgy igazuk van viszont azoknak is, akik azt mondják: a sakk sport, ahol nagy szerepet játszik a küzdeni tudás és a töretlen akarat, akárcsak más sportágakban. És ugyancsak nem tévednek azok, akik azt állítják: a sakk művészet, mert itt nagy szerepet játszik az invenció, a találékonyság, a fantázia. • Hány órát foglalkozik naponta sakkozással? — Nincsenek „normáim“. A sakkozás alkotó játék, és a felkészülést nem lehet mechanikusan adagolni. Diák vagyok, és a sakkot alárendelem tanulmányaimnak. Amikor közelednek a vizsgák, félreteszem a sakktáblát, és fordítva. • Mit jelent az, ha a sakkozóról azt mondják: „nincs formában?“ — Vannak sakkozók, akik számára ez a fogalom ismeretlen, nagyon kiegyensúlyozottan játszanak. Másoknak, például Korcs- nojnak kilengései vannak. Mit jelent az, hogy „nincs formában“? Elsősorban azt, hogy van-e kedve játszani az illetőnek, vagy már unalmas számára. Ez összefügg a fizikai és pszichikai állapottal. Van úgy, hogy az ember nem tud jól koncentrálni, nem tud hatásosan és gyorsan gondolkodni, képtelen felmérni a pozícióját a sakktáblán és rövid időn belül lépésre szánni el magát. Csak ül és ül, nem jut semmi sem eszébe. • Sok ember csodálkozik és mosolyog, ha a sakkozók erőnlétéről beszélnek ... — Csak próbálják meg! öt óra hosszáig ülni egyfolytában az asztal mellett, és gondolkodni! Egy nagy nemzetközi tornán ez nap nap után ismétlődik, csaknem egy hónapig. • Milyen kiegészítő sportot űz? — Úszom és a sífutást is kedvelem. • Fischer trónfoglalása soha nem látott érdeklődést váltott ki a sakk iránt, de egyidejűleg új jelenségek is felütötték a fejüket: pénz, publicitás, szenzációkeltés ... Nem veszélyeztetik ezek a dolgok a sportágat? — A sakk népszerűségének a növekedése semmilyen veszélyt nem rejteget. Ami a szenzációt illeti... Hosszú-hosszú esztendők óta a világbajnoki korona a szovjet sakkozók „belügye“ volt. Egyik szovjet sakkozó a másik ellen! Mi ebben a feszültség?! Úgyis a Szovjetunióban marad a korona. Aztán megjelent Fischer, és egyidejűleg „közbelépett“ egy nagyon is kézzel fogható egyszerű momentum: a szurkolás lehetősége. 49 Kit tart minden idők legjobb sakkozójának? — Két játékost becsülök a legtöbbre: Ca- pablancát és Botvinnikot. • Napjainkban olyan vélemények is elhangzanak, hogy Szpasszkij veresége egy egész sakknemzedék veresége volt, és Ft- schertől csak egy új generáció, elsősorban ön veheti el a világbajnoki címet... — Tudom, sokan szurkolnak nekem, és titokban talán a jövő világbajnokát látják bennem. Ez kellemes érzés, de van hátránya is: nagy a felelősségérzetem, amolyan pszichológiai nyomás alatt állok. • Ügy gondolja, hogy a jóslatok beválhatnak az ön esélyeit illetően? — Hogyan térjek ki a válasz elől?! Van egy orosz közmondás: nincs olyan katona, aki ne szeretne tábornok lenni... (tv) Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrincz Gyula. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava, Gorkij utca 10. Telefon: 160, StZ-52, 323-01, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18, sportrovat: 505-20, gazdasági ilgyek: 506-39. Távíró: 092308. Pravda Kiadóvállalat. Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai üzeme, Bratislava, Štúrova 4. Hirdetőlroda: Vajanského nábrežie 13/A, II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési dfj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Oj Szó negyedévre 13,— korona. Terjeszti a Posta HIrlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Qstredná expedícia tlaSe, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/Vll.
