Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)

1973-11-08 / 266. szám, csütörtök

Ünnepi nagygyűlés Bratislavában az Oktňberi Forradalom 56. éiMijän (Folytatás az 1. oldalról) leninizmus eszméi életereje megfogható és meggyőző példá­jára. Oroszország dolgozó tömegei az ellenség minden áskálódása ellenére demonstrálták a nép kormányának törhetetlen erejét, megvédték a szovjethatalmat, leküzdve a felfordulást, az éh­séget és a blokádot, a tőkés körülzárás gyűrűjébe zárva fel­építették a szocialista társa­dalmat, minden idők legször- nyüségesebb háborújában szét­zúzták a hitleri háborús masi­nériát, a szovjetellenes imperia­lista összeesküvésnek ezt a szü­leményét — és megmentették az emberiséget a fasiszta rab­szolgaságtól. Szembeszállva minden ellen­séges erővel, a felfuvalkodot- tak és a nagyképűek, az irigyek és a gyűlölködők haragjára és szomorúságára a Szovjetunió népei felemelték a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövet­ségét, fejlesztették gazdaságát, véderejéfr, tudományát, művelt­ségét, kultúráját, olyan ütem­ben és olyan terjedelemben, ami elállítja a kapitalisták lélegze­tét. Ismeretes, hogy a Szovjet­unió villamosításának lenini ter­vét, a GOELRO-t a polgári po­litikusok és propagandisták ál­modozásnak tartották, hogy az első traktorgyár építését és az iparosítás előrehaladását lené­zően megmosolyogták. Ma a tengereken túl is min­denki nemcsak az első traktor- és autógyárakat, nemcsak a Dnyeprosztrojt és az Uralmast látják, hanem Dubnát és az atomerőműveket, Bajkonurt és Novoszibirszket is, a hatalmas, korszerű, dinamikusan fejlődő ipart, a szocialista mezőgazda­ság fejlődését, a hatalmas ará­nyú lakásépítkezést, a szocialis­ta városok felvirágzását, a kul­túra és a sport terén elért si­kereket. Megcsodálják a tudó­sok milliós hadseregét és mun­kájuk eredményeit, az oktatás­ügy és a művelődés kiterebé- lyesedését, elismerik a szovjet emberek áldozatkészségét, ha- zafiságát és internacionalista gondolkodását, azt, hogy van képességük és akaratuk megva­lósítani a kommunista építés merész, igényes terveit. Ma azok is, akik a régi welsi szem­üvegen át látták „Oroszországot a ködben“, kénytelenek elis merni az „orosz csodát“. Szovjet csoda ez — mert va­lamennyi szovjetköztársaságban, Oroszországban, Ukrajnában, a balti államokban, Kazahsztán­ban, a kaukázusi köztársasá­gokban és a Távol-Keleten, min­denütt demonstrálja a szovjet népek egyenjogúsága, együtt­működése és testvérisége leni­ni nemzetiségi politikájának óriási ipari nagyhatalom. Fej- bölcsességét. A Szovjetunió ma lett tudománnyal és techniká­val, fejlett mezőgazdasági nagy­üzemi gazdálkodással és a la­kosság magas anyagi és kultu­rális színvonalával. A Szovjetunió barátainak mil­lióival együtt őszintén örülünk a nagyszerű eredményeknek, amelyeket a testvéri szovjet népek a kilencedik ötéves terv feladatainak teljesítésében, a Szovjetunió Kommunista. Pártja XXIV. kongresszusa programjá­nak megvalósításában elérnek, és szívből kívánunk nekik új sikereket a kommunista társa­dalom építésében. Tisztelt elvtársak! A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a szovjet nép győ­zelmes útja nekünk, Csehszlo­vákia népeinek annál közeleb­bi, minél mélyebben tudatosít­juk azt a történelmi tényt, hogy nemzeti és állami fejlődésün­ket már több mint fél évszá­zada befolyásolják Október esz­méi, a szovjet állam megala­kulása és léte. Voltak nálunk — éspedig nem is régen — törekvések, amelyek a wilsoni és a masa- ryki felszabadító legendák ki­alakítására és életben tartásá­ra, s különösen a fiatal nem­zedéknek ezekkel való elkáp- ráztatására irányultak. Letagadhatatlan történelmi tény azonban, hogy az orosz proletáriátus győztes forradal­ma és a Nagy Október eszmél közvetlenül meggyorsították az 'Osztrák—Magyar Monarchia Peter Colotka elvtárs beszéde széthullását, és ösztönzést ad­tak mind a cseh országrészek­ben, mind Szlovákiában a nép­tömegek mozgásának, a nem­zeti és a szociális szabadságért indított küzdelmének, a cseh­szlovák állam megalakulásának. Ugyanilyen tagadhatatlan tör­ténelmi tény, hogy az orosz bolsevikok példája volt az, amely közvetlen befolyást gya­korolt Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának megalakulására, a jobboldali opportunizmus el­len vívott harcára, forradalmi képességeire, bolsevik gottwal­di irányvonalára. Ennek ered­ményeképpen munkásmozgal­munkban nem az opportunista út, nem az uralmon levő bur­zsoázia asztaláról való morzsa­szedés megalkuvó gyakorlata győzött, hanem a lenini út, a munkásosztály által való forra­dalmi hatalomátvétel és a szo­cialista társadalom építésének az útja. Népeink sohasem felejtik el, hogy egyedül a Szovjetunió állt hűségesen oldalunkon München idején is, amikor az imperialis­ta hatalmak feldarabolták köz­társaságunkat és amikor a ka- pituláns burzsoázia, oszlályelő- jogait védve, feláldozta népünk szabadságát a hitleri megszál­lóknak. A mai és a jövő nemzedékek emlékezetében örökké megma­rad az a testvéri internaciona­lista segítség, amelyet a szov­jet emberek nyújtottak a Szlo­vák Nemzeti Felkelésnek és a harcoló Prágának, a cseh és a szlovák nép nemzeti felsza­badító küzdelmének, és hogy a szovjetek országának dicső had­serege volt az, amely népeinket felszabadította a hitleri iga alól, megmentette őket a rabszolga­ságtól és a kipusztítástól, s megnyitotta nekünk a szabad fejlődés felé vezető utat. A testvéri Szovjetunióval való szövetség és barátság akadá­lyozta meg, hogy a hazai és a külföldi reakció 1948 februárjá­ban és 1968 augusztusában el­lenforradalmi fordulatot érjen el, vérbe fojtsa forradalmunkat, megvalósítsa a tőkések és a nagybirtokosok terrorját. A chi­lei tragikus események, ame­lyeket oly fájdalmasan élünk át, szemléletesen bizonyítják, mire képes a burzsoázia, ami­kor arról van szó, hogy gátat vessen a tömegek forradalmi mozgásának, megmentse osz­tályuralmát. A közeljövőben lesz harminc éve, hogy aláírtuk a történelmi csehszlovák—szov jet barátsági, szövetségi és háború utáni együttműködési szerződést. Ez a három évtized teljes mérték­ben igazolja Klement Gottwald szavainak mély igazságát, aki akkor ezt mondotta: „Nemzeti és állami hajónk biztonságos kikötőre talált.“ A testvéri Szovjetunióval va­ló együttműködés nemzeti és állami szabadságunknak, füg­getlenségünknek és a Csehszlo­vák Köztársaság békés szocia­lista fejlődésének az alapja. Amikor jogos büszkeséggel tekintünk a hazánkban leját­szódott szocialista változások eredményeire, amikor az új gyá­rakra, a virágzó szövetkezetek­re, városainkra és falvainkra Jekintünk, amikor értékeljük anyagi és kulturális színvona­lunk szüntelen emelkedését, tu­datosítjuk, hogy népünk áldoza­tos munkáján kívül ezt csak a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal való szoros együttműködés jóvoltából lehe­tett elérni. Ezen az igazságon, az emberek millióinak ezen a felismerésén semmit sem vál­toztat azoknak a demagógok­nak uszító hangja és törekvése, akik különösen a válságos idő­szakban kétségbe vonták a csehszlovák—szovjet együttmű­ködés eredményességét, gondo­san rejtegetve az emberek elől szándékaikat, amelyek Cseh­szlovákiának a szocialista or­szágok közösségéből való kisza­kítására irányultak. Minden jó­zan gondolkodású ember előtt nyilvánvalónak kell lennie, hogy a kölcsönösen előnyös együtt­működés nélkül elképzelhetet­len lett volna szocialista gazda­ságunk dinamikus fejlődése, a tudomány, a technika, az isko­laügy és a kultúra fellendülése. A hatalmas, tervszerűen fej­lődő szovjet gazdaság, fejlett ipar és mezőgazdaság, tudomá­nyos kutatási alap, ahol meg­közelítőleg 1 millió ember dol­gozik, számunkra kedvező felté­teleket teremt népgazdaságunk­nak válságok és megrázkódta­tások nélküli állandó fejlődése számára, a XIV. kongresszus ha­tározatainak és a távlati fej­lesztési programoknak sikeres megvalósítására. Jelenleg, ami­kor a hangsúly a tudományos­műszaki forradalom vívmányai­nak a szocializmus vívmányai­val való egyesítéséről van szó, különösen sürgős és objektívan szükségszerű, hogy minden szo­cialista ország javára folyama­tosan teljesítsék a nemzetközi gazdasági, szocialista integrá­ció komplex programját. A va­lamennyi testvérország kommu­nista pártjának és kormányá­nak vezetésiével céltudatosan irányított folyamat nem jelenti csupán a szocialista közösség államai erőinek egyesítését, hanem azokat meg is hatvá­nyozza, lehetővé teszi számunk­ra, hogy jellegzetesebben és meggyőzőbben bizonyítsuk a szocializmus előnyeit és a ka­pitalizmussal való békés ver­sengésben elért új sikereket. Kedves barátaink, ilyen szem­szögből fogtunk hozzá a gaz­daság terén levő konkrét fela­datoknak, az 5. ötéves terv fe­ladatainak teljesítéséhez. Pár­tunk XIV. kongresszusa — amint azt jogosan hangsúlyozza — a további fejlődés igényes, ám megvalósítható programját fogadta el. És ma, lassan már az ötéves tervidőszak harmadik évének végén megállapíthatjuk, hogy a feladatokat, főleg gaz­dasági téren, általában sikere­sen teljesítjük. Ez annak bizo­nyítéka, hogy munkásaink, szö­vetkezeti parasztjaink és az ér­telmiség tagjainak milliói ma­gukévá tették ezt a programot, hogy konkrét munkával támo­gatják Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának politikáját. Természetesen eredményeink még jobbak lehetnek és jobbak lesznek, a munkaütemünk gyor­sabb, a termelés egyre jobb minőségű és hatékonyabb, s en­nek következtében életünk egy­re gazdagabb és teljesebb, ha nem elégszünk meg az elért eredményekkel, ha mindenki saját munkahelyén szocialista gazdaként fog sáfárkodni — pontosan és becsületesen dol­gozni, a termelésben alkalmaz­ni a tudományos műszaki hala­dást, tökéletesíteni az irányí­tást, ha nem tűri meg a rossz gazdálkodást és egyéb hibákat, ha nemesíti a dolgozók kezde­ményezését. Az ehhez vezető utat megmutatják a példás kol­lektívák, a szocialista munka­verseny résztvevői, a szocialis­ta munkabrigádok, a százezres mozgalomba bekapcsolódott mérnökök és műszaki dolgozók. Engedjék meg, hogy ezen a di­cső napon üdvözöljem a szocia­lista munka úttörőit, az áldo­zatkész munkásokat, szövetke­zeti parasztokat, az értelmiség tagjait, akik az ötéves terv min­den frontján — a gyárakban, a mezőkön, az építkezéseken, az iskolákban, a hivatalokban és az intézetekben jó munkával tesznek hitet hazafiasságuk, forradalmi magatartásuk, a szo­cializmus eszméihez, a Nagy Október elgondolásaihoz való hűségük mellett* Tisztelt elvtársak ! Ismert tény, hogy a szovjet­hatalom első okmánya a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a békedekrétum volt. Ez annak igazolása volt és maradt, hogy a szocializmus és a béke elválaszthatatlan egymástól. Az igazi humanizmus kifejezője, az egész világ munkásosztálya és dolgozó tömegei létérdekének a kifejezője volt és maradt, akik­nek az imperialista háború csak határtalan nyomort, szenvedést hozott, milliók életének a felál­dozását hozta. A békéről szóló alapokmány a különböző társa­dalmi rendszerű állarriik békés egymás mellett élése elveinek, a lenini elvnek jelképe lett, amely a szovjet és a mi külpoli­tikánk szilárd alapja, tartós tá­maszpontja. A Nagy Október óta eltelt évek alatt — amint azt a béke-világ­kongresszuson tartott beszédé­ben Brezsnyev elvtárs hangsú­lyozta — a Szovjetunió állandó­an és tántoríthatatlanul harcolt és harcol azért, hogy bolygón­kon győzelemre jusson az igaz­ságos béke, a demokratikus bé­ke, amely valamennyi nép jo­gainak és érdekeinek tisztelet­ben tartásán alapul. Hála a Szovjetunió Kommu­nista Pártja és a szqvjet kor­mány elvhű politikájának Euró­pa — a háborúktól sanyarga­tott földrész — immár három évtizede békében él. Hála e szovjet politikának, a helyi tűzfészkek, feszültségek és kon­fliktusok nem csaptak át egy világégésbe, amely megsemmi­sítő erejével magának az embe­ri civilizációnak a felszámolá­sát, megszűnését jelentette vol­na. Sikerült féken tartani a hűborúra szomjas imperialista köröket, amelyek több mint két évtizede a katasztrófa peremén balanszíroztak. Ezt a világ a Szovjetuniónak és a szocialitV» országok közösségének köszön­heti. Az emberiség ma új remé­nyekkel tekint a feszültség eny­hülésére, a hidegháború jégpán­céljának olvadására. Ugyanak­kor egy nem új, hanem érdekes jelenség tanúi vagyunk: a bur­zsoá propaganda a békeangya­lokról szóló reklámmal jön elő, s a pálmaágat azok kezébe igyekszik tenni, akik a támadó, az imperialista tömböket tervez­ték nyereségeik érdekében, fo­kozták a fegyverkezést, akik szították a koreai háborút, rab­lóhadjáratot, és évekig tartó szennyes háborút viseltek Indo­kína nemzetei ellen, megrendez­ték az összeesküvéseket Afrika, Ázsia ós Latin-Amerika haladó rendszerei ellen, akik a chilei véres ellenforradalmi fordulat és az arab nemzetek ellen in­dított izraeli agresszió hátteré­ben állnak. A békeangyal gló­riáját szeretnék azoknak a fe­jére tenni, akik a második vi­lágháború eredményeinek meg­változtatására törekedtek, akik évekig ignorálták a Német De­mokratikus Köztársaság létét, és Európában szították a berlini feszültség] gócot, uszították a szocialista világrendszer álla­maival való gazdasági, tudomá­nyos-műszaki és kulturális kap­csolatok ellen. Ilyenek a béke­angyalok, a „nyugati civilizá­ciónak“ az úgynevezett „kom­munista veszély" előli védelme­zői! A viiág közvéleményét azon­ban nem lehet félrevezetni! Hi­szen az egész negyed évszázad alatt folyó békeharc szemük előtt, az egész világ békeszere­tő, demokratikus és antumpe- rialista erőinek tevékeny r-ísz- vételével zajlott le. Támaszuk pedig a Szovjetunió volt, amely a lenini elvek szellemében fá­radhatatlanul a nagy és a kis népek biztonságára és a békére törekedett, a feszültség kiküszö­bölésére, az atomfegyverek be­tiltására, a fegyverkezési ver­seny beszüntetésére, a leszere­lésre, a katonai tömbök fel­számolására, az összes vitás kérdéseknek az erő és az erő fitogtatása nélkül való megol­dására, az államok közti jó kap­csolatokra, az államok együtt­működésére törekedett. Cáfolhatatlan tény, hogy a nemzeti kapcsolatokban a hi­degháborúról a feszültség eny­hülésére való átalakulás ennek a szovjet politikának, az SZKP XXIV. kongresszusa békeprog­ramja kitartó érvényre juttatá­sának és Brezsnyev elvtárs el­kötelezett, személyes részvéte­lének az eredménye. A Szovjet­unió és az egész szocialista kö­zösség békeoffenzívája, politi­kai, gazdasági presztízsének nö­vekedése, katonai ereje a világ haladó békemozgalmával együtt — ezek azok a tényezők, ame­lyek a Nyugaton a reálisabban gondolkozó köröket arra kész­tették, hogy vegyék figyelembe a különböző társadalmi rend­szerű államok békés egymás mellett élésének lenini elveit. A Szovjetunió és az élvonalbeli kapitalista államok között meg­kötött eddigi egyezmények, fő­leg a szovjet—amerikai kapcso­latok, az európai biztonságról, együttműködésről tartott érte­kezlet, a közép-európai fegyve­res erők és hadifelszerelés csökkentéséről szóló konferen­cia megteremtette a távlatokat a további építő fejlődés számá­ra, egy új korszak ígéretét, mil­liók reményét jelenti, akik bé­kében akarnak élni. Colotka elvtárs beszédének befejező részében az imperializ­mus lényegének leleplezésével, formáinak megvilágításával fog­lalkozott. Példaképül bemutatta a chilei fasiszta junta véreng­zését, majd szólt Allende elnök meggyilkolásáról, a Népi Egy­ség híveinek az üldözéséről. A továbbiakban kijelentette: a proletár internacionalizmus szellemében szüntelenül szilár­dítani fogjuk a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom egységét, elmélyítjük a Szovjet­unió vezette szocialista orszá­gok együttműködését. TÚLTELJESÍTIK FELAJÁNLÁSUKAT A ružomberoki Vlagyimir Iljies Lenin Gyapot)eldolgozó üzemben 153 munkáskollektívában több mint hétezer dolgozó kapcsolódott be a szocialista munkaversenybe. Közös vállalást tettek, amely szerint az 1973. évi terv] el adat ok at 10 millió koronával túltelje­sítik. Kilenc hónap alatt az árugyártási tervet 102 százalékra tel­jesítették. Képünkön a második számú fonómühely 38 tagú szo­cialista munkabrigád vezetője, Ľudmila Jagnešáková és Mária Hu- dáková, a munkabrigád tagja a BD—240 típusú vetélő nélküli fo­nógépet kezelik. (Felvétel: M. Mendrej —CSTK) új szó 1973. XI. 8.

Next

/
Thumbnails
Contents