Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)
1973-11-04 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó
Réti Ervin ausztráliai r i p o r t j a felébrednek az aussiek — az ausztrálok ebben a rövidített formában bej szélnek magukról —, Whitlam már csinált valamit. Néhány hónap alatt valóban sok fontos, reális külpolitikai lépés történt és száztizennyolc belpolitikai jellegű törvényjavaslatot terjesztettek a parlament elé. A canber- rai törvényhozásban viszont lelassul az ütem, mivel a munkáspártnak csak az alsóházban van többsége, a felsőházban patt-helyzet alakult ki. Gondot okozhat az is, hogy a hat szövetségi állam közül csupán háromban van munkáspárti többség, márpedig az ausztrál alkotmány nagy, sőt néha túlzott jogokat biztosít az egyes államoknak a szövetségi intézmények rovására. A teljes igazsághoz tartozik, hogy ebben a gyors tempóban elsősorban a múlt mulasztásainak és kihagyott lehetőségeinek pótlása mutatkozik meg. Az erősen konzervatív liberális kormányzatok alatt, Ausztrália csaknem negyed századon át a hidegháború politikáját folytatta, az Egyesült Államok egyik leghívebb szövetségeseként alaposan belebonyolódott az ázsiai katonai paktumok és a vietnami háború szövevényébe. Canberra most változtatott ezen az irányzaton — természetesen közben alaposan megváltozott a világhelyzet is —, Ausztrália belső életében pedig nagyobb hangsúlyt kapnak a régóta szükséges reformok. A külföldi tőke korlátozása, az állami oktatás segítése, az egységes társadalombiztosítás bevezetése, a Nagy-Britanniához fűződő viszony állnak majd a várhatóan heves viták és csaták homlokterében. Érdemes lesz tehát odafigyelni a „világ végére“. Vita a kengurukról S vannak természetesen sajátos ausztráliai viták is, például a kengurukról, s a Whitlam-kabinet újonnan alakított környezetvédelmi minisztériumában sok fejtörést okoz egy ésszerű megoldás keresése. A kenguruellenes tábor az állattenyésztő farmerek közül kerül ki, akik marhagulyáik és juhnyájaik jövőjét féltik. Azt panaszolják, hogy a kenguruk alaposan rájárriak a nagy költséggel és fáradsággal bevezetett itatókra és számuk az elmúlt években megtízszereződött. Egyrészt ellegelik a jószág elől az amúgyis gyér takarmányt, másrészt vannak kengurufajták, amelyeknek vonulása nyomán a szarvas- marhák és birkák otthagyják a maradék füvet is, egy sajátos váladék élvezhetetlenné teszi azt számukra. A természetvédők azzal érvelnek, hogy pusztulás fenyegeti az ötödik kontinens jellegzetes állatvilágát. A kengurutörzs negyvennyolc változatából három már teljesen kihalt s a többieket is végveszély fenyegeti. A derék erszényeseket túlságosan is könnyű vadászni, a terepjáró gépkocsik reflektorcsóvájában úgy dermednek meg, mint a nyulak a mi országúíjainkon. Hivatalos adatok szerint tíz esztendő alatt egymillió hétszázötvenezer kengurut lőttek ki, s ez a nagy szám már nemcsak a biológiai egyensúly helyreállítását szolgálta, hanem üzleti vállalkozásként is bevált. Sokat idézik a jámbor, álomszuszék koala mackók példáját: ma már csupán rezervátumokban bukkanhatunk rájuk, mert természetes, teddy- bear bundájukért kiirtották őket. Az új munkáspárti kormány végül is kompromisszumos döntést hozott. A kenguru vadászatát továbbra is engedélyezte, de a zsákmány tömeges exportjára többé nincs lehetőség. Ogy tapasztaltam, hogy ez az intézkedés elégedettséget váltott ki, mivel a legtöbb ausztrál különös szen- t im ént al izmussal tekint a kengurukra. Legendák járnak egy Lassie nevű állatról, amely tizennyolc éve mindennap megjelenik ugyanannál a háznál kedvenc kekszcsemegéjét kérve. A máig sem tisztázott, rejtélyes körülmények között vízbe fűlt Holt miniszterelnöknek volt egy idomított kenguruja, amely a kormányfő vidéki otthonában az ajtónál várta a postást, nyugodtan eltűrte, hogy erszényébe tegyék a leveleket, azután a rakománnyal beugrándozott a házba. Csúcsforgalom az őserdőben Canberra egyik oldalán szinte még szűz őserdő terül el, csak az autópálya vágja ketté. Délután háromnegyedöt óra után, amikor az összes hivatalokban nem lépcsőzetesen, hanem egyszerre leteszik a tollat, bizony Griffin széles útjain is csúcsforgalom van. Pontosabban mondva a sztráda egyik oldalán, hiszen mindenki kifelé igyekszik... De hát ez is canberrai sajátosság: egy főváros, ahol őserdei torlódást is lehet látni... A usztrália városlakó ország. A kontinelns mindössze tizenhárom milliós lakosságának csaknem kétharmada öt nagyvárosban él: Sydney-ben, Melbourne-ben, Adelaide- ban. Brisbane-ben és Petrh-ben. Természetesen ahány ház, annyi szokás, amit az Ausztráliában leggyakrabban hallott vicc — európai fogalmak szerint inkább anekdotát mondanék — is példáz. A kérdés, melyik városban hogyan köszöntik az idegent? Syd- ney-ben megtudakolják, mennyi a bankbetétje; Melbourne-ben arra kíváncsiak, honnan származik; Adelai- de-ban afelől érdeklődnek, melyik templomot látogatja — míg a kedélyes féltrőpusi Brisbane ben egyszerűen karon ragadják: „Gyere pajtás, igyunk meg egy korsó sört!“ A villongás különösen a Sydney és Melbourne között kibékíthetetlen. Megint a tréfa szerint, egy sydneyi anyát megkérdeznek, hány gyermeke van? Három — hangzik a felelet —, két élő és egy melbourne-i... A célzás arra vonatkozik, hogy Melbourne- ben sokkal szigorúbbak a záróra-rendelkezések, jóformán nincs éjszakai éleit és a klubokból kitiltották a Syd ney-ben lépten-nyomon fellelhető „félkarú banditákat“, a töménytelen aprópénzt elnyelő pókermasinákat. A versengés tulajdonképpen a két sző vetségi állam között is folyik, hiszen Sydney és Melbourne egyúttal főváros, egy-egy tartományi kormány székhelye. Futball — ausztráliai szabályokkal Melbourne sportéletének elsőbbségével szokott visszavágni. Itt rendezték meg 1956 telén a nyári olimpiai játékokat: nem elírás történt, hanem a déli féltekén másként váltakoznak az évszakok. A legnépszerűbb sport az „ausztráliai szabályok szelrint játszott futball“, ami sokkal jobban hasonlít a rögbihez, mint a nálunk ismert labdarúgáshoz. Még népszerűbb a lóver seny, novemberben, a híres Melbourne-i Kupa megrendezésének idején munkaszüneti nap van a városban. Sydney úszósportjára büszke, a város fekvése következtében sok tíz- kilométer hosszúságban húzódnak a fürdőzésre, úszásra, csónakázásra, vi toriázásra és hullámlovaglásra alkalmas tengerszakaszok. Ki gondolná a vasárnaponként sok százezer strandoló láttán, hogy a század elején — napkelte és napnyugta között — még mindennemű tengeri fürdés törvényileg tiltva volt. Sydnely tulajdonképpen nem is egységes város, hanem az irodaépületeket, áruházakat, műemlékeket és mozikat magába foglaló City körül há- romszázhetvenkilenc előváros helyezkedik el. A nagy távolságok s a tömegközlekedési eszközök hiánya miatt a gépkocsi nem luxus, hanem nélkülözhetetlen tartozéka a mindennapi életnek. Ha több lakásos házat terveznek valahol, minden lakáshoz külön parkolóhelyet s minden emelethelZ legalább két vendégparkolóhelyet kell biztosítani. Az utcákat azonban kinőtte a szüntelenül hömpölygő gépkocsifolyam — javarészt amerikai licenc alapján gyártott ausztrál gépkocsik futnak —, pedig a melbourne-i főútvonalakat azért szabták olyan szélesre a múlt században, hogy egy hatökrös szekér egyből megfordulhasson. A gépkocsi- vezetők egymással szemben nemigen udvariasak, s túlságosan bíznak lóerőikben és erőfékjeikben, ami magasra növeli a baleseti statisztikákat. Viszont a zebra szent és sérthetetlen, az országutak lelgveszedel- mesebb előzői és gyorshajtói minden esetben megadják a gyalogosoknak járó előnyt. Hosszú éveken át olyan drákói módon büntették meg a zebrán szabálytalankodókat, hogy vérükké vált az elővigyázat. Opera az óceán felett A gépkocsik jelentették az utolsó akadályt Sydney új, valóban csodálatos öperaházának megnyitása előtt. A Bennelong Point félszigetének csücskén, az óceánnak bőszülő vitorlák formáját öltő épületcsoda hétéves késéssel, hússzoros költségtúllépéssel végre! elkészült. Csakhogy a parkolóhelyekről elfeledkeztek s a városi tanács végső tanácstalanságában a szomszédos botanikus kertet kívánta erre a célra felhasználni. Az építőmunkások szakszervezete azonban sztrájkot hirdetett, mert ki kellett volna vágni a város három legöregebb faóriását. A fák állva fognak majd meghalni, a kocsik a városban parkolhatnak, s különbuszok szállítják mnjd őket az opera épületéhez. Vagy megtehetik azt is, hogy szárnyashajóval kötnek ki a korszerű zenekombinát vízbe nyúló lépcsőinél. A két veszelkedö közül a harmadik szokott jókedvre derülni, így történt ez Sydney és Melbourne esetében is. Mivel mindkét város polgárai tiltakoztak az ellen, hogy a másik település legyen az ország székhelye, új fővárost építettek. Ha Canberrában összejönnek a legöregebb kormány- tisztviselők s az állomáshelyükön legrégebben szolgáló diplomaták, előbb- utóbb okvetlenül a hőskorra terelődik a szó. Nem is olyan távol a múltban nyaranta cséplőgép zúgott a hivatali épüleltek között elterülő szántókon s az egyik ázsiai ország nagykövete nyúlra vadászott rezidenciájának ablakából. Canberra különös története Az alapításról csak annyit, hogy hosszas vita után végül is a század elején kiküldtek egy kormánybizottminden egyes lakosra. Nem is értették meg, s a gazdasági visszaesés éveinelk kényszerű takarékosságában egyre „szűkítették“ az utakat. Griffin megsértődött, lemondott főépítészi hivataláról, s pályadíjának összegét arra használta fel, hogy a maga költségére kialakította sugárútjait. 1927-ben Canberra lakossága jóval a tízezer alatt mozgott, s amikor ebben az esztendőben felépült a Parlament épülete, oda költözött a törvényhozás — a képviselők, miniszterek alig várták a szüneteket, hogy menekülhessenek Canberrából. Áttelepítették a központi bankot és a pénzverdét is, igaz, a második világháború közelefcltével az aranytartalékokat az ország belsejében fekvő Broken Hillben helyezték biztonságba. Az akciót olyan tökéletesen szervezték meg, hogy a beavatottak egész szűk körén kívül semmi sem szivárgott ki: a nemesfémrudakat éveken át a bányászváros börtönében őrizték! Az utolsó tíz-tizenöt évben rohamos fejlődésnek indult a főváros, ma 140 ezer lakosa van, évszázadunk végére 350—400 ezerre emelkedik majd A déli félteke építészeti csudájának nevezett új sydneyi Operaház, amelynek kagylóhéj tetőszerkezete valóban a duzzadó vitorlák képzetét keltheti. (A szerző felvétele) Ságot, amely éveken át tartó tárgyalás után egyezségre jutott. Új fővárost építenek, amely Űj-Dél-Wales területén lesz ugyan, de közigazgatásilag önállóan, s nem lehet közelebb 100 mérföldnyire, vagyis 160 kilométernyire Sydneyhez. Gyakorlatilag valahol a félúton lesz a két versein gő metropolis között. Hátra volt még a kijelölés nehéz feladata, ami rövidesen botrányba fúlt különböző pénzügyi panamák miatt. A fővároskeresés hírére magasba emelked tek az addig elhagyatott, lakatlan vidékek telekárai, vesztegetések és spekulációs üzletek követték egymást. A választás, hosszas vita után, egy kellemes éghajlatú, hegyek karéjában fekvő, vízben viszonylag gazdag síkságra esett, ahol már a bennszülött őslakók is szívelsen táboroztak. Kiírták a tervpályázatokat és az első világháború idején elfogadták az amerikai Griffin, korát messze megelőző elképzeléseit. Akkor még nem volt parkolási gond, közlekedési dugó, de Griffin kitűnően szervezett, széles útvonalakról álmodott; nem vitai koztak környezetszennyeződésről, de az építész száz fát tervezett népessége. Kormányhivataloknak még mindig szűkében van: a betvándor- lásügyi minisztérium egy ideiglenes barakkokban dolgozik. A környezetvédelmi egy üzletház bérelt emeletén. A korszerű Canberrában is fellelhető betonba öntött anakronizmus: a parlamentet atombiztosnak mondott óvóhelyrendszer köti össze a hadügy- és külügyminisztériummal. A menedéket, amely a szakértők szerint egyáltalán nem véd a jelenlegi nukleáris fegyvereikkel szemben, a koreai háború idején építették, amikor Ausztrália konzervatív-liberális kormányai elkötelezték magukat az amerikai hidegháborús irányvonal támogatására. Az új szelek csak december óta fújnak Canberrában, amióta a Whitlam vezette munkáspárti kabinet elhatározta, hogy politikájában figyelembe veszi és érvényesíti a világban és otthon bekövetkezett változásokat. A Gougli Whitlam vezette Munkáspárt nemcsak választási jelszóként hangoztatta, hogy eljött a változás ideje, hanem sok mindenen valóban változtatott is. Gyakran hallottam a tréfásnak szánt, de komolynak gondolt megjegyzést, hogy mire reggelente
