Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)
1973-11-04 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó
Kulturális H f R E K 1973. XI. 4. Alább — saját címünkkel — Jász Dezsőnek a Gaspard de Colig- ny, a hadvezér című, a napokban — a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia kiadásában — megjelent tanulmányából közlünk részletet. Coligny (Kolonyi, 1519—1572) a francia hugenottáknak a (16. század második felétől a franciaországi reformátusok elnevezése) volt az egyik vezetője. A hugenották a reformációért küzdöttek. Hadse regük kiegészítése a „népf ölfegyver zés elvén alapult“. A hugenották ebben a tekintetben — a husziták nyomdokain jártak. Coligny fiatalon kitűnt katonai tehetségével, 1552-től admirális. Mint a hugenották feje az abszolút királyi hatalom meggyengítésére törekedett. Jász Dezső tanulmánya — a mához szólóan — eddig ismeretlen tényekre és összefüggésekre mutat rá. E gyik háború sem hasonlít a másikra: mindegyiket a maga sajátosságai alapján kell vizsgálnunk. Ami különösképp a harmadik hugenotta háborút illeti, helyénvalónak látszik mindenekelőtt Gaspard de Coligny katonai nézeteit szemügyre venni. Világos, hogy a siker az ő számára ugyanolyan fontos volt, mint IX. Károly tábornokai számára. Tisztában volt az Admirális Űr azzal is, hogy a hadvezérnek azon kell lennie, hogy minél többet ártson az ellenségnek. Csakhogy ő másképp akart célhoz jutni, mint a királyi hadsereg tábornokai. Miben tükröződik konkrétan ez a tény? Lényegileg, abban, hogy Gaspard, de Coligny a lehetőségekhez mérten igyekezett elkerülni a vérontást. Ezért csak egészen kedvező feltételek esetén bocsátkozott csatába. Ha a siker — az ellenség erőfölénye miatt — kétségesnek látszott, inkább kerülte az összecsapást. A visszavonulástól sem idegenkedett, amikor az a veszély fenyegette, hogy az események kedvezőtlen fordulatot vesznek. Ennek szemléltető példája a mon- contouri .csata. igazságos elosztása“. Mint a protestánsok általában, a hugenották is nagy jelentőséget tulajdonítottak a szekularizációnak: az egyházi javak világi célokra való kisajátításának. De ezt a célt, akár a politikai egyenjogúságot, anélkül akarták elérni, hogy a királyi hatalom alapjait kétségbe vonták volna. Bármikor készek voltak arra, hogy kardjukat visszadugják hüvelyébe, ha az udvar elfogadja közeledési kísérleteiket. Ez a magatartás nemcsak a nemességre volt jellemző: kész volt az egyezkedésre a városi polgárság is. Politikai szempontból a harmadik hugenotta háború korlátozott célú védelmi háború volt. A katonai megoldás, amelyhez Gaspard de Coligny folyamodott, nyilvánvaló okozati összefüggésben állt ezzel a ténnyel (...) Francois de Vieilleville — IX. Károly tábornagya — azt állítja, hogy a hugenotta hadsereg, „szedett-vedett katonákból állott, akik nem értettek a fegyver- forgatáshoz“. Ha ez valóban így lett volna, a hugenottáknak aligha sikerül két éven át sakkban tartaniuk a királyi hadsereget. Mi a valóság? telét, de a külföldi zsoldosok számaránya a hadseregen belül mindvégig kisebb volt, mint a franciáké. IX. Károly gondolni se igen mert arra, hogy fegyvert adjon saját alattvalói kezébe. A hugenották nem féltek erre az útra lépni: a hugenotta hadsereg kiegészítése a népfölfegyvérkézés elvén alapult. A katonai önsegély gondolatával már 1562-ben találkozunk. Szervezeti alapját a Saint-Foy-i zsinat rakta le. A feladat, amelyet a hugenotláknak meg kellett oldaniuk, kettős volt. Egyrészt pénzügyi fedezetet kellett teremteniük a hadseregszervezéshez, másrészt „katonákat kellett toborozniuk“. Miképpen oldották meg a hugenották a problémát? Az 1559-es párizsi zsinat határozatai szerint a francia protestáns egyház alapját az egyházközösségek alkotják. Ezeket az egyházi alapszervezelek — az eklézsiák — döntő szerepet játszottak a hadseregszervezésben is. Elvileg minden (jelentősebb) egyházközség köteles volt egy-egy századot felállítani. Egy század 100—150 embernek felelt meg. Ami a kerületi egyháztanácsokat (a col- loque-okai) illeti, szerepük katonai téren — megfelelt a kerületi hadikiegészítő parancsnokság feladatának. Az ő dolguk volt az ezredszervezés. Ellentétben a királyi hadsereggel a hugenotta hadsereg kiegészítése — szervezetileg — az egyházi szervezetre támaszkodott. Elvben minden protestáns férfi katonaköteles volt. Az, hogy hány katonát hívtak be háború esetén egy-egy községben, a lakosság számarányától függött. Amennyiben hinni lehet Claude Hatonnak, minden „katonai szolgálatra Jász Dezső: Az Admirális Űr óvatos hadviselése — „a csatától való idegenkedése“ — nem a vállalkozó szellem hiányára, hanem arra az elvre vezethető vissza, hogy számára elsősorban a háború stratégiai irányítása volt fontos: a hadműveleti kérdéseket ezért a mindenkori hadászati követelményeknek rendelte alá. Abból indult ki, hogy egy-egy csata úgysem alkalmas arra, hogy az összhelyzetet döntően befolyásolja. Ellentétben IX. Károly tábornokaival, akik hajlottak arra, hogy mindent egy lapra tegyenek fel, Gaspard de Coligny nem vetette meg a részeredményeket sem, ezért egyrészt sokszor megelégedett azzal, hogy keresztülhúzza az ellenség szándékait: zavart keltsen soraiban, anélkül, hogy ő maga sokat kockáztatna, másrészt minden alkalmat megragadott, hogy a maga javára kamatoztassa az ellenség határozatlanságát. (Szemléltető példa erre a La Rochte-1 Abelle i csata). Persze hiba volna Gaspard de Coligny magatartását kizárólag katonai meggondolásokra visszavezetni. A hadvezetés intenzitása — a háború során kifejtett erőfeszítés — nem kizárólag katonai kérdés, inkább a háború politikai céljai tói függ. A katolikusok szerint a hugenották a fennálló társadalmi rend megdöntésére törekedtek Van-e valami alapja ennek az állításnak? Tulajdonképpen mit is akartak elérni a hugenották? Valóban az „állam vesztére törtek“ (mint V. Pius állítja Charles de Burbon bíbornokhoz intézett 1569. január 17-1 levelében)? Céljuk — kifelé — a vallásszabadság biztosítása volt. Ez a követelés azonban egyértelmű volt számukra a teljes politikai egyenjogúsággal. Franz Mehring szerint mindenütt, ahol a kálvinisták megjelentek a történelem porondján, a városi polgárság érdekei állottak előtérben. A tétel helyességét a hugenották akcióprogramja is bizonyítja, amely korántsem szorítkozott egyházi és vallási kérdésekre. Ezzel kézzelfogható bizonyítékok vannak, például az a tény, hogy a hugenották nyíltan felléptek „a rendek jogainak semmibevevése és a pénzügyek önkényes intézése“ ellen. Szerepelnek programjukban olyan követelések is, mint „a hivatalok (az állami tisztségek) és az egyházi javadalmak Megfelelő katonai szervezet nélkül nem lehet hadat viselni. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a kérdést, a következő eredményre jutunk. A hugenotta hadsereg egyrészt területi egységekből, másrészt menetalakula tokból állott. Ezek a menetalakulatok alkották a működő hadsereget. Ami a területi alakulatokat illeti, feladatuk egy-egy város vagy országrész védelme volt. Ide tartozik még, hogy a hugenotta hadsereg átmeneti jellegű — rög tönzött — hadsereg volt. A hugenották csak a Saint-Germain en-Laye-i békekötés után kerültek abba a helyzetbe, hogy állandó katonai intézményeket létesítsenek, a békeszerződésben részükre biztosított „szabad városok“ különleges státusa folytán. Persze nem csupán ez volt az egyetlen különbség a hugenotta hadsereg és a királyi hadsereg között. A XVI. század katonai szervezete a zsoldosrendszeren alapult. Mint minden hivatásos hadsereg, a francia királyság hadserege is soknemzetiségű zsoldoshadsereg volt, amelynek soraiban — németek, svájciak, olaszok, spanyolok és vallonok mellett — szép számmal voltak görögök, horvátok és albánok is. A külföldi zsoldosoknak a hadseregen belüli szám- arányáa 50—75 százalék között váltakozott. így például a moncontouri csatában 21700 lovas vett részt a katolikusok oldalán, de ezek közül 11 200 külföldi zsoldos volt. 1569. augusztusának első napjaiban, amikor a királyi hadsereg Loche környékén táborozott, a 10 000 lövész és lándzsás közül csak 2000 volt francia. Nincs hiány példákban annak bizonyítására, hogy Michel de l’Hópital- nak, IX. Károly kancellárjának igaza van, amikor megállapítja: a királyi hadsereg — nemzetiségi összetételét tekintve — „toldozott-f üldözött hadsereg“ volt. Mi volt ezt illetően a helyzet a hu- genottáknál? A harmadik hugenotta háború első szakaszában, vagyis a jarnaci csatáig, a hadsereg kizárólag franciákból állott. Ez volt a helyzet a háború második szakaszában is, amely a La Roche-1 Abel- le-i csatáig terjed. A német segélycsapatok beavatkozása megváltoztatta ugyan a hadsereg nemzetiségi összetéalkalmas férfinak“ be kellett vonulnia, föltéve, hogy anyagi helyzete megengedte, hogy saját költségén gondoskodjék a fel szereléséről. Michel de Castelnau szerint a hugenották „minden fegyverforgatásra alkalmas férfit besoroztak“. Ez az eljárás akkoriban rendhagyó eset volt. Lehet-e ebből arra következtetni, hogy a hugenották a Niccoló Machiavelli állal 1506-ban Toszkánában kidolgozott irányelvekhez igazodtak? Erre nincs közvetlen bizonyítékunk, bár az elv, amelyen a hugenotta hadseregszervezés alapult, azonos a toszká- niai megoldással. Ismeretes, hogy Niccoló Machiavelli tervezete csak a 18—30 éves férfiak besorozására szorítkozott. A hugenották másodlagos kérdésnek tartották a bevonulási’ korhatárt, ezért — elvben — 200 000 katonát tudtak behívni. Gyakorlatilag azonban a hadra kelt sereg összlétszáma nemigen haladta meg a 28 ezret. Vajon mire vezethető vissza ez a kettőség, ami oly jellemző a kor katonai szervezetére? Miért kedvelte annyira a királyi udvar a külföldi zsoldosokat? Francesco Giustiniano, Velence párizsi követe, ezt a következőképp indokolja: a nemesség úgy véli, hogy az „alacsony származású embereknek“ a hadseregbe való bevonása összeegyeztethetetlen a nemesi előjogokkal. A nemesurak — ugyanakkor — attól is rettegnek, hogy „a parasztok megtagadnák az engedelmességet, ha felfegyvereznék őket“. A jelentés, amelyet Michele Su- riano 1562-ben intézett a Signoriá-hoz, megerősíti ezt a véleményt. Michele Su- riano szerint a nemesség „attól tart, hogy a plebejusok felkelnek a gazdagok ellen“, ezért nem meri felfegyverezni őket. Feltételezhető, hogy az új tanok elterjedése növelte az udvar bizalmatlanságát a franciákból álló katonai alakulatokkal szemben. Mi volt Gaspard de Coligny álláspontja e kérdésben? Az Admirális Or — kezdetben — a külföldi zsoldosok toborzása ellen foglalt állást, és csak akkor állt el eredeti felfogásától, amikor tudomására jutott, hogy az udvar nemcsak Németországban, hanem Olaszországban és Spanyol - országban is fogad föl zsoldosokat. □ A prágai Odeon Könyvkiadó a jövő évben megjelenteti Jókai Mór Egy magyar nábob című regényét. □ A Szovjetunió közgazdasági szakemberei adatokkal bizonyítják, hogy az oktatásra, képzésre, nevelésre fordított összeg gazdasági haszna mintegy tízszeres. Ennek a megállapításnak egyik érdekes bizonyítéka az a felmérés, amely kimutatja: újítással, ésszerűsítéssel a 9—10 osztályt végzett szakmunkásoknak 40, a 8 osztályt végzetteknek 16, az 5—7 osztályt végzetteknek pedig csupán 1,5 százaléka foglalkozik. A társadalmi tevékenységben is jóval aktívabbak a magasabb képzettségű dolgozók. □ Magyarország első úttörőmoziját Nyíregyházán nyitották meg. A gép kezelését kivéve az üzemeltetéssel kapcsolatos tennivalókat általános iskolások látják el. □ Kínai műkincskiállítás nyílt a londoni Királyi Akadémián. Olyan — húszmillió font értékű — történelmi tárgyakat mutatnak be, amelyeket az utóbbi 25 évben találtak Kínában. □ 14 ezer lopott műremeket derített fel tavaly az olasz rendőrség. A most kiadott jelentésből az is kiderül, hogy ez 14-szer több, mint amennyit 1967-ben sikerült visszaszerezni a tolvajoktól. □ Knock out a címe Pierre Van* derberghe belga zeneszerző legújabb zenekari szvitjének. A brüsz- szeli bemutatón a szerző stílusosan bokszkesztyűvel vezényelt. □ Perre Mélese közzétette az első monográfiát Arthur Adamov- ról, aki Ionesco és Beckett mellett az abszurd dráma úttörője volt — és klasszikussá vált — századunk ötvenes és hatvanas éveiben. □ Moszkvában megjelent Dosztojevszkij eddig kiadatlan kéziratainak (immár a) harmadik kötete. □ Érdekes színházi kísérletről ad hírt a londoni The Guardian. A londoni Richmond Színház színpadán egyszemélyes darabban lép fel Roy Dotrice. A függöny szétnyílik, a közönség egy öregembert lát, aki elmeséli élete történetét. A monodráma az 1625 és 1697 között élt és a maga idejében alig ismert szerző, John Aubrey önéletrajzi írásából készült, amelyet újabban fedeztek fel. A darab címe: Rövid élet. A kritika hosz- szú életet jósol a monodrámának. □ Ritka esemény színhelye volt a korzikai Ajaccio: a Napóleon- emlékműtől nem messze utcát neveztek el a város másik híres szülöttjéről, Tinó Rossi dalénekesről, a 78-as fordulatszámú (vagyis a régi, ma már nem gyártott) hanglemezek Napóleonjáról. Tinó Rossi a harmincas évek elején tűnt fel, népszerűsége legyűrt minden divatot. Ma is évente félmillió Tinó Rossi-lemez talál gazdára. □ A világ 1974-ben ünnepli Puskin születésének 175. évfordulóját, amelyet az UNESCO nemzetközi Puskin-emlékévvé nyilvánított. □ Tizenhét Picasso-festmény és rajz talált gazdára, összesen 2 578 000 dollár értékben a New ľork-i Sotheby-park Bernet-galé- riában. Az árverés slágere az Egy fiatalember virágcsokorral című festmény, 720 ezer dollárért kelt el.
