Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)
1973-11-28 / 283. szám, szerda
Teherántól - napjainkig V. M. Berezskov első ízben jár Szlovákiában. A „Teherán 1943“ című tv-film bemutatójára érkezett, amelyet a hasonló című Berezskov-memoár alapján forgattak. V. M. Berezskov Sztálin és a szovjet küldöttség tolmácsaként részt vett a teheráni konferencián, amelynek 30. évfordulójára a napokban emlékezik meg az emberiség. V. M. Berezskov 194U—41 között a Szovjetunió berlini nagykövetségének tanácsosa volt és pályafutása során több érdekes és magas szintű tanácskozáson vett részt. A második világháború befejezése óta újságírással foglalkozik, a „SZSA“ című szovjet folyóirat főszerkesztője. Rengeteget utazik, megjárta Indokínát, huzamusabb időt töltött Kínában, elkísérte Leonyid Iljics Brezsnyevet az Egyesült Államokban tett hivatalos útjára is. Több nemzetközi politikai tárgyú műve, riportkönyve látott napvilágot. A „Teherán 1943“ című művét a teheráni konferencia 30. évfordulója alkalmából a Pravda Kiadóvállalat is megjelentette. Az alkalmat kihasználva felkértük Berezskov elvtársat, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre. Pillantás a jövőbe Bemutatjuk o nitroi Állandó Országos Mezőgazdasági Kiállítás Gazdaságát # A gazdaság mai eredményein keresztül már a jövőbe láthatunk Aszfalt és betonútok a gazdaság belső területén $ Tapasztalataikat nem rejtik véko alá ® A talajviszonyok nem a legkedvezőbbek Néhány éven belül 15—20 ezer hektárra bővül a kiállítási gazdaság területe Mindent a legkorszerűbb szinten oldanak meg • Berezskov elvtárs a „nagy hármas“ teheráni konferenciája idején milyen vélemény alakult ki a háború utáni fejlődés irányairól? Amennyiben a konferenciára háborús időben került sor, mindenekelőtt a háború gyors és győzelmes befejezése került előtérbe. Ugyanakkor tény, hogy a konferencián két különböző társadalmi rendszer képviselői ültek tárgyalóasztalhoz. Természetesen kinek-kinek megvolt a maga elképzelése arról, mit hoz számára a győzelem. Legfontosabb a tartós béke megteremtése és egy olyan szervezet létrehozása volt, amelynek őrködnie kell a béke ügye felett. Churchill és az angol uralkodó körök számára a győzelem nyilvánvalóan a brit birodalom megszilárdításával jelentett egyet, míg az Egyesült Államok, amely éppen kitört az elszigetelődés politikai keretei közül egészen egyértelműen arra törekedett, hogy a háború befejezése után egyfajta „világuralmat“ biztosítson magának. Ez a magyarázata annak miért érvényesült az az irányelv, amely a Szovjetunió és Németország katonai konfrontációjába csak annak utolsó szakaszában tartotta tanácsosnak a beavatkozást. Miután „nem jött ki a lépés“ a nyugati hatalmak halogató taktikába kezdtek a második (nyugati) front megnyitása körül. Ez a taktika azt célozta, hogy a szovjet hadsereg ne teljesíthesse a felszabadító szerepét. Mint ismeretes, a szovjet vezetés a többi európai állam területéről is tervbe vette a fasiszta betolakodók kiűzését. Churchill nyilván ezért helyezte előtérbe a nyugati szövetségesek partra szállását a Balkán-félszigeten. Ezeknek a haderőknek tulajdonképpen el kellett volna torlaszolniuk a szovjet hadsereg útját nyugat felé. És ebben a tekintetben rendkívül fontos szerepet töl- több be a teheráni konferencia, amelyen elhatározták a második, nyugat-európai, front megnyitását. Ma is elevenen él az emlékezetemben a szovjet küldöttségnek az a számtalan kísérlete, hogy megtudakolja vajon a nyugati hatalmak mikor óhajtják megnyitni a szóban forgó frontot. Nos, e kísérletek nem vezettek eredményre. A helyzet olyannyira kiéleződött, hogy Sztálin egy esetben felállt az asztal mellől és kijelentette: „Nincs itt mit keresnünk, van elég munkánk a fronton.“ Ekkor úgy tűnt, hogy ezzel véget ért a teheráni konferencia és a szövetségesek között viszályra kerül sor. • Ön tagja volt a szovjet küldöttségnek a Dumbarton Oaks-i konferencián is... Igen, rendkívül érdekes konferencia volt ez. Ekkor 1944- ben már világos volt, hogy győznek a szövetségeseik, viszont nem lehetett tudni, mikor fejeződik be a háború, hiszen Franciaország és több más ország is még a megszállók igáját nyögte. És ekkor Dumbarton Oaks-ban diplomaták különböző csoportjai azon törték a fejüket, miként rakják le egy világszervezet alapjait. Ellentétes Valentyin Berezskov a teheráni konferencia eseményeire emlékezik, a pillanatnyi helyzetet elemzi, felvillantja a távlatokat. (A szerző felvétele) érdekek is megnyilvánultak. Végeredményben azonban itt, ezen a konferencián dolgozták ki az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának körvonalait. Ma, amikor az Egyesült Nemzetek Szervezete mögött több mint negyedszázados eredményes tevékenység áll, látom mennyire fontosak voltak a Dumbarton Oaks-i viták és milyen sokat jelentett a szovjet küldöttség elvszerű magatartása. • Ügy gondolja, hogy az Egyesüli Nemzetek Szervezete teljesíti küldetését és hozzájárul a világ megváltoztatásához? Tagadhatatlan, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete történetében több olyan kísérletre került sor, amikor bizonyos politikai csoportosulások vissza akarták élni e legmagasabb nemzetközi fórum tekintélyével és hitelével. Tán elegendő, ha csupán Korea és Kongó példáját említjük meg. Viszont tény, hogy az ENSZ talaján számos jelentős megállapodás nemzetközi konvenció született és az is tény, hogy éppen a világszervezet közgyűlésein érezhető leginkább a haladó nemzetközi közvélemény ereje a külpolitikai kérdések megoldásával ösz- szefüggésben. Az ENSZ lehetővé teszi, hogy éppen a világ közvéleménye előtt leplezzük le az agressziót, a háborús előkészületeket, valamint azokat az akciókat, amelyek végképp nem szolgálják a béke ügyét. Mindez természetesen rendkívül megnehezíti az imperialista erők helyzetét. Ezzel egyidejűleg a világ- szervezet számos más kérdés- csoportra is összpontosítja a figyelmét, így a harmadik világnak nyújtott segítségre, az egészségügyre, a szociális és gazdasági segélynyújtás problematikájára stb. • Az ENSZ közgyűlésén éppen a napokban kezdődött meg a vita arról a szovjet javaslatról, amely a Biztonsági Tanács, állandó tagjai katonai költség- vetésének a tíz százalékos csökkentését irányozza elő. Mint ismeretes az így megtakarított összegei a fejlődő országok megsegítésére fordítanák. Gondolja, hogy elfogadják ezt a javaslatot? Valószínűleg nehézségek lesznek. Viszont ez a gondolat felkeltette a figyelmet és nem csupán a fejlődő országokban, hanem világszerte. Ügy gondolom, a javaslatot végül is elfogadják, ugyanakkor lehetséges, hogy ellenzői ismét időhúzásra rendezkednek be. Mindenesetre a kérdés megközelítése a fontos. Tudja, nekem úgy tűnik, hogy egy új korszakba lépünk. A kapitalista világ eddig csupán az erő politikájára támaszkodott. Arra, hogy az erővel való fenyegetés vagy a gazdasági nyomás lehetővé teszi számára céljai elérését. A Szovjetunió, a szocialista közösség országai, a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom, valamint a népi-nemzeti felszabadító mozgalom sikerei láttán a realitás talaján álló burzsoá politikusok is tudatosították, hogy az erő politikája nem vezethet sikerhez, sőt adott esetben nukleáris katasztrófát eredményezhet. Ez a tény ösztönzi ezeket a politikusokat arra a gondolatra, hogy a kapitalista világnak a békés egymás mellett élés „játékszabályaihoz“ kell igazodnia. • Európa napról napra, szinte a szemünk láttára változik. Milyen különbségeket lát a ma Európája és a háború előtti Európa közölt? Mind a mai napig többen felvetik a kérdést: hiszen a háború időszakában létezett szövetség az európai országok között a közös ellenség ellen, sőt számos terv született, amely a háború utáni gazdasági, tudományos-műszaki és egyéb együttműködést célozta. Miért nem került minderre sor? Röviden úgy válaszolhatunk erre, hogy az Egyesült Államokban a háborút követő években olyan irányzat érvényesült, amely az amerikai világhatalom megteremtésére törekedett. Tény, hogy a háborút követő első esztendőkben egyedül az Egyesült Államok rendelkezett nukleáris fegyverrel. Ugyanakkor a háború nem érintette közvetlenül Amerikát, amelynek ipari potenciálja valóban hatalmas volt. Kétségtelen, hogy az Egyesült Államokkal szemben függő viszonyba került az összes kapitalista ország. Az amerikai világhatalom megteremtésének egyedüli akadálya a Szovjetunió és a szocialista közösség volt. így azután Washington a szovjetelle- nesség vonalára épített Európában, amely végeredményben a NATO megalapításához vezetett. Az európai országokra a hidegháború hosszú évei vártak. Most azonban láthatjuk, hogy a szocialista országok igazságos harca meghozta sikerét az európai biztonság és együttműködés terén is. • Berezskov elvtárs annak idején mint Amerika-szakértő, a külügyi népbiztosságon dolgozott. Mennyiben módosultak a tengerentúli álláspontok és vélemények a Szovjetunióval szemben? Ebben a vonatkozásban nagy szerepet töltött be az ellenséges propaganda. A hidegháború éveiben kampány indult, amely lépten nyomon hangoztatta, mennyire elmaradott ország a Szovjetunió. Nos, az amerikai közvéleményt így azután több sokk is érte. Az első szovjet műhold fellövése is ezek közé tartozott például. Az amerikai propaganda többek között „titokzatos“ embereknek tüntette fel a szovjet vezetőket. Nos, Brezsnyev elvtárs látogatása az Egyesült Államokban személyének varázsa, természetes humora, igyekezete, hogy az emberek mind szélesebb körével ta- lálkozhassék, ismét megmutatta a szovjet politikus igazi arcát. Ügy gondolom, hogy a magas szintű tárgyalások rendkívül jelentősek a kapcsolatok megjavítása szempontjából és hozzá- rulunk ahhoz, hogy az Egyesült Államokban is jobban megértsék a szovjet törekvéseket. DUŠAN KERNÝ A párt és a kormány legmagasabb szervei 1960-ban hoztak határozatot arról, hogy Nitrán meg kell szervezni az Állandó Országos Mezőgazdasági Kiállítás Gazdaságát. A kiállítási gazdaságnak a következő fő feladatokat szánták: • gondoskodjon belterjes, nagy termelékenységű és korszerű szervezett növénytermesztésről, és az állattenyésztés mintaszerű üzemeltetéséről; • terjessze és általánosítsa a gazdálkodás progresszív nagyüzemi formáit; • gondoskodjon a gyakorlati mezőgazdasági dolgozók szemléltető oktatásáról és továbbképzéséről. Ezekhez a röviden megfogalmazott fő feladatokhoz még az is szigorúan hozzá tartozik, hogy minden téren az iparosított mezőgazdasági termelés legyen a mérce, hogy az intézettel szorosan együttműködő főiskolai és középiskolai hallgatók és természetesen a gazdaság sok ezer látogatója, ne csak azt lássa, tapasztalja, ami már a mában is megvan, hanem arról is képet kapjon, hogy milyen lesz a jövő mezőgazdasága, s hogy az ifjú szakemberek már a jelenben megláthassák a kitárulkozó jövőt, felkészüljenek, mégpedig alaposan, a rájuk váró feladatokra. A nitrai Állandó Országos Mezőgazdasági Kiállítás Gazdasága 1962-ben kezdte meg működését. Eredményekben gazdag tizenegy év áll tehát mögötte. Ésszerűnek mutatkozik az is, hogy éppen itt, az öreg Zobor alján vert tanyát a fiatal tudományos központ. A választásnál az is sokat nyomott a latban, hogy itt székel a Mező- gazdasági Főiskola, valamint több tudományos és kísérleti intézet. A nem mindennapi gazdaság mezőgazdasági földterülete jelenleg 3002 hektár. Ebből 2729 hektár a szántóföld, 101 hektár a szőlő, 77 hektár a kertek és az ültetvények, 95 hektár pedig a rét és legelő. Már a neve is elárulja, hogy ez a kiállítási gazdaság még a mintagazdaságok között is különleges helyet foglal el. Itt minden olyan fejlett, magas szintű, amilyennek a holnap mezőgazdaságát képzeljük. Azért hangsúlyoztam azt is, hogy a gazdaság jelenlegi földterülete 3002 hektár, mert a jövőben már nem ennyi lesz. Miután minden szakaszon a rendes kerékvágásba lendültek, 15—20 ezer hektárosra akarják bővíteni a gazdaságot. A sok ezer hektárra való kibővítés nem lesz zökkenésmentes, de az is bizonyos, hogy a elenlegi szakembergárda alaposan felkészül a nagy feladatra. Persze sok mindent nem lehet egyik napról a másikra megoldani. A jelenlegihez hasonló korszerű gazdasági épületek megépítése is sok időbe került, s bizonyára az új parcellákat sem övezi majd azonnal aszfaltozott út. Eddig 280 hektáron valósították meg a trágyaleves öntözést, és 960 hektáros földterületet láttak el öntözőberendezéssel. Lássuk tehát, hogy ez a jól felszerelt gazdaság mit produkál a népgazdaságnak. A kezdeti évben, 1962-ben hektáronként még csak 26,5 mázsa volt itt a gabona hektárhozama, 1972-ben már 43,6 mázsa. Sokkal nagyobb a különbség a cukorrépánál és az évelő takarmányoknál. 1962-ben még csak 51 mázsa cukorrépa termett hektáronként, 1972-ben már 432,6 mázsa. Az évelők a 27,4 mázsával szemben tavaly 100,7 mázsás hozammal fizettek. A szőlőtermés is megkétszereződött. A növénytermesztéssel párhuzamosan az állattenyésztés is sokat fejlődött mind darabszámra, mind a hasznosság szempontjából. 1962-ben 100 hektárra számítva 50,2 szarvas- marhát, ebből 17,3 tehenet, 118 sertést és 6,7 juhot tartottak, jelenleg sertésből 152 az egy hektárra eső állomány, a többi pedig megkétszereződött. Tegyük hozzá azt is, hogy közben az állomány minősége is javult. A tejhozam például csaknem 1000 literrel növekedett, s tavaly már elérte a 3040 literes átlagot. Még többet mond, ha ezen a szakaszon a távlati terveket nézzük. Bár 1980-ra — a gazdaság nagyarányú kibővítésére való tekintettel —, az egy tehénre eső évi tejhozamot „csak“ 4000 literre tervezték, de 1990-re már 5000 liter tej a tervük. Ehhez igazodik a fajták megválasztása és természetesen a takarmányozás is. 1972-ben a szántóföld 51,9 százalékán termesztettek gabonaféléket és 37,4 %-án szántóföldi takarmányokat. 1980-ig ez a következőképpen módosul: szemeseket a szántóterület 63 százalékán fognak termelni szántóföldi takarmányokat pedig csak a terület 26 százalékán/ Ehhez hozzátartozik még az is, hogy nem csupán a szántóföldi takarmányokat fogják öntözni, hanem a réteket és legelőket is. Tanulságosak a termelési eredményekben mutatkozó különbségek a gazdaság egyes részlegei között. Például a Mikov Dvor-i részlegen tavaly 600 tehenet tartottak, egy- egy tehéntől 3498 liter tejet fejtek. Ez az istálló nem tartozik a legkorszerűbbek közé, s annak ellenére, hogy a gazdaságban a legjobb fejési eredményt érték el, az egy dolgozóra eső munkatermelékenység csak 180 ezer korona volt, míg a korszerű Veľké Janikovce-i farmon a munkatermelékenység egy-egy dolgozóra 270 ezer koronát tett ki. Hangsúlyozni kell még azt is, hogy az Állandó Országos Mezőgazdasági Kiállítás Gazdaságának nem az az egyedüli föladata, hogy az adott termelési feltételek mellett rekordhozamokat érjenek el. A kiállítási gazdaságnak már a neve is tartalmazza, hogy a gazdaság legfontosabb feladatai közé tartozik a korszerű termelési technológia népszerűsítése. A jövő évben a kettős jubileum — a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság 25. és a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának tiszteletére minden eddiginél többet szeretnének nyújtani a látogatóknak. SZOMBATH AMBRUS (Könözsi felvétele) 1973 XI. 28. 4
