Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)

1973-11-28 / 283. szám, szerda

Jozef Lenárt elvtárs a szocialista munkaverseny cél jairól és feladatairól

A dolgozók munkakezdeményezése - a párt politikájának a támogatása

Már csak néhány hét választ el minket az 1973-as év, az 5. ötéves terv harmadik sikeres esztendejének végétől. A dolgozók által elért eredményekben és sikerekben pótolhatatlan helye van kezdeményezésüknek, ami annak megnyilvánulása, hogy azonosítják magukat és egyetértenek a párt politikájával, meggyőződtek terveik reális voltáról, s minden igyekezetük oda irányult, hogy a gyakorlatban sikeresen megvalósítsák a tervezett jeladatokat.

Á dolgozók kezdeményezése különböző formákban nyilvánul meg. Ezek egyike a „Százezres megtakarítások“ mozgalom. Nem egészen egy esztendő alatt, amióta elindult, sikeresen terjed és kezdi meghozni az első pozitív eredményeket. A mozgalom minőségi fejlődésének és terjesztésének érdekében a Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsa és a bratislavai Pravda napilap szerkesztősége összehívta a százezresek mozgalmának konferenciáját, amely hétfőn kezdődött meg Martinban.

1973.

XI. 28.

Jozef Lenárt elvtárs, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára ebből az alkalomból interjút adott Bohuš Trávničeknek, a Pravda főszerkesztőjének.

6 Milyen eredményeket érünk el a népgazdasági terv teljesítésében az idén, és milyen szerepet játszik ebben a dolgozók munkakezdeményezésének kibontakozása?

Akárcsak a jelenlegi ötéves terv elmúlt két esztendejében, az idén is kedvező eredményeket értünk el a népgazdasági terv teljesítésében. Folytatódik a dinamikus fejlődés az iparban, a mezőgazdaságban és a népgazdaság többi ágazatában. Különösen pozitív eredményeket értünk el a mezőgazdaságban. Bizonyos lemaradás után lelkesítő a szlovákiai gépipar fejlődése is. Itt a fejlődés üteme jelentősebb, mint az ötéves terv elmúlt esztendeiben. A termelés hatékonyságának növelése terén is kedvezőbbek az eredmények, amit az a tény is bizonyít, hogy fordulat állt be a költségek csökkentésében. Ez a pozitív fejlődés visszatükröződik a termelés rentabilitásának növekedésében és a nemzeti jövedelem alakulásában. Növekedtek a lakosság jövedelmei, megjavult a piaci ellátás, tovább szilárdult a lakosság szociális és létbiztonsága.

A jó eredmények forrása mindenekelőtt a CSKP helyes politikája, e politikának aktív és öntudatos támogatása a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség részéről.

A párt politikája támogatásának megnyilvánulása az emberek egyre növekvő munkakezdeményezése, öntudatos részvételük a problémák megoldásában, politikai aktivitásuk, közéleti elkötelezettségük.

Az üzemekben, a földműves- szövetkezetekben, a tervező- és a szerkesztőirodákban, az építkezéseken egyre jobban kibontakozik a szocialista versenymozgalom, mely új formákkal bővül, a munkakezdeményezés új tettei születnek.

Ez az önkéntes munkakezdeményezés, a dolgozók öntudatának a megnyilvánulása a szocializmus lényegéből fakad, és természetes, törvényszerű és nélkülözhetetlen alkotóeleme a szocialista termelési módnak és a szocialista életstílusnak. A szocialista verseny azon tévedések és hibák ellenére, amelyek szervezésénél és kibontakozásánál előfordultak és előfordulnak, annyira befolyásolta dolgozóink tudatát, hogy benne ismeri fel ezt a mély értelmet. Nemcsak a gazdasági növekedés jelentős forrását látják benne, hanem az emberek közötti szocialista viszony megszilárdításának és elmélyítésének módját és útját is.

A kommunista párt, a versenymozgalomnak e feladataiból kiindulva, nagyra értékelte és értékeli az önkéntes munkakezdeményezést, figyelmesen észrevesz és támogat minden új ötletet, amely a dolgozók soraiból kerül ki és hasznára van a társadalomnak.

Emlékezünk még rá, hogy a válság éveiben antiszocialista és jobboldali erők rágalmazták és alábecsülték a szocialista versenyt. Azt mondták, hogy túlhaladott. Kijelentették, hogy az országépítés „romantikus korszakához“ tartozik és nem illik a korszerű irányításhoz, a tudományos-műszaki forradalom korszakához. Ez a demagógia kísérte a gazdasági mechanizmus ösztönösségéről szóló revizionista koncepciókat, megfelelt az úgynevezett „elitet" támogató szándékaiknak, amelyek a dolgozóknak ezen

elit valamiféle „statisztáinak" szerepét szánták.

A Husák elvtárs vezette pártunk érdeme, hogy a CSKP KB 1969. évi áprilisi plénuma után a pártban és a társadalomban a lenini irányvonalhoz való visszatérésért folytatott küzdelemben ismét hangsúlyozta a munkakezdeményezés és a szocialista verseny nagy jelentőségét. Hála a párt, a szakszervezet, az ifjúsági szervezet és az irányításban részt vevő dolgozók nagy politikai és szervező munkájának, hála annak, hogy a versenymozgalmat sikerült egészséges alapokra helyezni, nagy és hatékony erővé lett a CSKP XIV. kongresszusán kitűzött célok megvalósításában.

® Melyek azok a fő irányvonalak, amelyek ma meghatározzák a munkakezdeményezés és a szocialista verseny fejlődését?

Már említettem, hogy a mostani időszakban tanúi vagyunk a szocialista versenymozgalom fejlődésének, mely mozgalom valóban tömeges méreteket ölt. A feladatok következetes fejlődéséért indult versengés egyre inkább saját ügyévé lesz nemcsak a munkásosztály és a parasztság, hanem az értelmiség többségének is mind az anyagi termelés szférájában, mind pedig a többi területen. A munkaverseny egyre jobban kibontakozik az üzemeken belül a kollektívák és az egyének között, de az üzemek, a szervezetek, a községek, a járások között is. A versengés jelentős vonása jelenleg, hogy formáinak sokféleségében keresi a népgazdaság hatékonyabb fejlődése feltételeinek és szükségleteinek, valamint az emberek közötti elvtársi kapcsolatok megszilárdításának legjobban megfelelő kifejezési formáit. Ezeket a nemes célokat követik a szocialista brigádok ezrei, a „Mindenki szocialista módon" mozgalom, az ifjúsági kollektívák, a község- és városfejlesztési és -szépítési akciók stb.

Pártunk megbecsül és értékel minden becsületes munkát. Annál inkább megbecsüljük és kiemeljük mindazokat, akik igyekeznek egyre jobban gazdaságosabban dolgozni, egyre nagyobb mértékben járulnak hozzá a közös ügy sikeréhez.

Szeretném ezzel kapcsolatban hangsúlyozni, hogy különösen nagyra értékeljük azokat a versenyeket, amelyek arra irányulnak, hogy megteremtsék a feltételeket a munkások, a technikusok, a kutatók részvételére azoknak a feladatoknak és problémáknak a megoldásában, amelyek meghatározó jellegűek, mindenekelőtt a munkafolyamatok intenzívebbé tétele, a termékek minőségének és a hatékonyságnak növelése szempontjából.

Mint olyanoknak, akik a szívükön viselik a szocialista gazdálkodás sorsát, célunk az, hogy a gyárakban, az építkezéseken, a földművesszövetkezetekben és minden más munkahelyeken hatékonyabban használjuk fel az állóeszközöket, a nyersanyagokat és az alapanyagokat, az energiát, hogy mindenütt racionálisabban dolgozzunk, s ezzel a lehető legnagyobb hatékonyságot érjük el a népgazdaságban. Ezt az elsődleges fontosságú feladatot csak úgy teljesíthetjük, ha mozgósító és konkrét célokat állítunk magunk elé. Vagyis olyan célokat, amelyeknél az értékmérő: egyrészt a jó eredmények a szocialista országokban, másrészt a virágzó konkurrencia eredményei a tőkésállamokban. Megközelíteni

és elérni ilyen legprogresszí- vebb eredményeket az állóeszközök, a nyers- és az alap anyagok, valamint az energia felhasználása terén — ez kellene, hogy konkrét és sürgető program legyen minden vállalat és üzem számára.

És éppen ezek a feladatok azok, amelyeknek a munkakezdeményezés, a szocialista verseny és az újítómozgalom középpontjában kellene állniuk, Mivel ezek a feladatok a haladó gyakorlati ismeretekből, a tudomány és a technika vívmányaiból kiinduló komplex megoldásokat követelnek meg, egyre inkább és bátrabban kell támogatnunk a szocialista munkaversenynek azokat a formáit, amelyek az értéknövelés egyre nagyobb mértékéért folyó küzdelemben mozgósítják és összefogják a munkások, a kutatók és a tervező-szerkesztő dolgozók, a technikusok és a közgazdászok erőit és képességeit.

Szeretném ezzel összefüggésben elismeréssel megemlíteni az első lépéseket, amelyeket üzemi kollektíváink, szocialista brigádjaink, komplex racionalizálási brigádjaink tesznek meg, s amelyek oly ígéretesen fejlődnek a százezresek mozgalmában.

Itt van például a bratislavai Állami Építőipari Vállalat ifjúsági munkás- és technikus-kollektívája, amely -N. Jolamov vezetésével haladó módszereket alkalmaz a nehéz földmunka- gépek javításánál, amivel jelentékenyen csökkenti az állási időket. Hogy milyen eredményeket hozhat a gyakorlati és tudományos dolgozók erőinek összefogása, mutatja a Szlovákiai Kőolajipar Vállalat M. Hédiik és V. Mareček mérnöki kollektívája tagjainak példája is, akik a bratislavai Műszaki Főiskola kőolajvegyészeti és -technológiai tanszékének tanáraival és hallgatóival együtt megoldották — hazai nyersanyagból — a paraxilén gyártásának a kérdését, s ezzel függetlenné váltunk a külföldi behozataltól. A „Százezres megtakarítások" mozgalom köréből ugyanígy felsorolhatnánk azonban további értékes és követésre méltó példák sorát. Ügy véljük, hogy éppen ez a mozgalom játszhatna ebben az irányban bizonyos úttörő szerepet.

A párt igen megbecsüli a hazai műszaki értelmiség alkotó kezdeményezését, ami a technikusoknak, a tervező és szerkesztő mérnököknek, a tudományos munkatársaknak és kutatóknak a szocialista versenymozgalomban való egyre szélesebb körű részvételében nyilvánul meg. Fokozódik a kutatóintézetek, a tervező- és szerkesztőirodák felelőssége a termelés hatékony fejlesztésének biztosításáért. Itt, a tervek elkészítésekor dől el, milyen korszerű és fejlett lesz a termelés, milyen haladó a technológia. milyen minőségűek és mennyire használhatóak lesznek a termékek. Ezért fontos ilyen munkahelyek fejlesztése és megerősítése, tevékenységük minőségének a növelése. Megteremtjük a feltételeket ahhoz, hogy például a hatodik ötéves tervidőszakban a gépiparban növekedjék a munkahelyek és a dolgozók száma, hogy meg tudjuk oldani az iparág dinamikus fejlesztésével kapcsolatos igényes feladatokat. Emellett természetesen döntő jelentőségű, hogy bátrabban és őtütőbb erővel nyilvánuljon meg dolgozóink — köztük a fiatal szakképzett dolgozók — műszaki képzettsége, rátermettsége, ötletessége, szívóssága, hogy egyre magasabbra emeljük az igényesség mércéjét, hogy ne elégedjünk meg a középszerűséggel, az átlagossággal.

Nyilván helyes, ha összehasonlítjuk a mai Kysucát, Árvát, Kélet-Szlovákiát, de egész Szlovákiát is azzal, hogy milyen volt a kapitalizmus idején, ha büszkék vagyunk arra, hogy mit értünk el csehszlovák szocialista hazánkban: Nos, összehasonlítani a jelent a múlttal, ami a termékek minőségét, a munka termelékenységét, a gazdaságosságot illeti, s beérve csak ezzel, helytelen lenne és kihatásaiban fékezően hatna. Fékezően hatna például, ha megelégednénk bizonyos termékek standard minőségével, és nem törekednénk elérni a világszínvonalat.

S ennek elérésére képesek vagyunk. Hiszen vannak olyan termékeink, amelyeket bátran összehasonlíthatunk a külföld világszínvonalon mozgó termékeivel. Ezek közé tartozik például a shinai Vihorlat vállalat nagynyomású fémöntő sajtója, amelyet K Tuma tervező-szerkesztő csoportja fejlesztett ki, vagy a Breznói Hídgyár M. B. 50/100-ns mintájú toronydaruja, ezt a Fuška mérnök vezette tervező szerkesztő kollektíva fejleszlelte ki. A Sta'rá Turá-i Chirana orvosi műszergyár Slá- ma elvtárs vezette kollektívája tervezte meg és fejlesztette ki a Chirolog 1 típusú tüdőtámogató és légzéselősegítő eredeti automatikus műszert. S ha így megy a dolog Sninéban, Brez- nóban, Stará Túrában és másutt, megvannak a kilátásaink, hogy más vállalatok és üzemek is hasonló eredményeket érjenek el.

A „Százezres megtakarítások" mozgalomban részt vevők tettei is rendkívül értékes és ösztönző példát szolgáltatnak arra, hogyan lehet haladni az igényesség, a termékek minőségének növelése, az újítás, a racionalizálás és a nagyfokú gazdaságosság útján. Az a tény, hogy Maršalek mérnök hazafias felhívása aránylag rövid időn belül ilyen kedvező visszhangra talált meggyőzően bizonyítja e mozgalom életerejét, amely öntudatos válasz gazdaságunk és az egész társadalom fejlődésének jelenlegi szükségletéire. Meggyőződésünk, hogy ez a példa most egyre jobban és jobban ösztönözni, de ugyanígy kötelezni is fogja a többieket, hogy kövessék azokat, akik már eddig is részt vettek a mozgalomban.

Célunk az, hogy a százezresek mozgalma fokozatosan tömegessé váljék, hogy egyes technikusok ragyogó példái és kezdeményező munkáinak eredményei felszítsák a technikusok szélesebb körének alkotó energiáit a műhelyekben, a tervező- irodákban és mindenütt a termelés előkészítésében. Éspedig azért, mert nemcsak az egyes kiváló dolgozók által elért nagy megtakarítások, de a technikusok és az újítók széles körének munkája nyomán elért kisebb megtakarítások is értékes hozzájárulást jelentenek a párt gazdaságpolitikájának, a magas fokú hatékonyság elérésére irányuló stratégiai irányvonalának megvalósításához. Arra kell törekednünk, hogy ez a mozgalom szorosan összekapcsolódjék a komplex szocialista racionalizálási program kialakításával és megvalósításával, az újítók és a feltalálók tömeges mozgalmával valamennyi vállalatban és üzemben.

® Melyek a pártszervezetek, a

szakszervezetek, a gazdasági vezetés kulcsfontosságú

feladatai a szocialista versenymozgalom fejlesztésében?

A munkakezdeményezés, a szocialista versenymozgalom további sikeres fejlődése s ennek egyre termékenyebb, nagyobb eredményei a társadalom, a kollektívák és az egyének számára megkövetelik, hogy a párt- és a szakszervezetek a gazdasági vezetéssel együtt támogassák és befolyásolják e mozgalom széles körű kibontakoztatását.

Az emberek munkakezdeményezésének ösztönzése és támogatása, a szélesebb körű alkalmazásához szükséges feltételek megteremtése, a politikai előrelátás, bölcsesség és felelősség ügye mindazok részéről, akik a dolgozók kollektíváit irányítják és felelősek értük. Ez egyik legfőbb feladata a pártnak,. a szakszervezetnek és más társadalmi szervezeteknek.

Mindenütt ápolnunk kell a figyelmes és tapintatos viszonyt a versenymozgalomhoz, s ennek érdekében határozottan fel kell lépni mind a lekicsinylő alábecsülés, mind a felesleges ügyintézés egyes megnyilvánulásai ellen, amelyek károsak a versengésre nézve, elfojtják a dolgozók százezreinek ezt az élő önkéntes mozgalmát.

A szocialista verseny nemes értelme nemcsak egyéni sikerek elérése vagy konkurrencia- harcban mások legyőzése. Értelme volt és marad általános felemelkedést és haladást elérni. Ezért az elvtársi együttműködés, a megértés, a jó emberi kapcsolatok a szocialista verseny alapvető vonásai közé tartoznak. A szocialista verseny átalakító ereje tehát abban is megmutatkozik, hogy forradalmi tömeges gyakorlati iskolája emberek ezreinek és tízezreinek, akik keretei között megszabadulnak az individualizmustól, megszilárdítják az összetartozás és a kollektivizmus kölcsönös érzését, elmélyítik viszonyukat a szocialista társadalmi tulajdonhoz és a felelősségtudatot a szocialista haza felvirágoztatásáért. A szocialista verseny segít formálni az emberek gondolkodását és öntudatos cselekvését. És éppen e befolyásának tudatában kell intenzív ideológiai munkával hozzájárulni fejlesztéséhez, a dolgozók kezdeményezése egyre szélesebb körű kibontakoztatásához.

A forradalmi gyakorlat, a sokéves tapasztalatok igazolják, hogy a szocialista verseny teljesíti küldetését a termelésben és az emberi kapcsolatok meg- nemesítésében mindenütt ott, ahol a bevált lenini elvek szellemében bontakozik ki, amelyek magukban foglalják az eredmények közzétételét és értékelését, összehasonlítását, s végül a legsikeresebb tapasztalatok cseréjét és terjesztését, a legjobb kollektívák és egyének részéről az átlagosak és az ellmaradők számára nyújtott elvtársi segítséget.

Mindezeket az elveket egységesen és összességükben kell alkalmazni, mert ez a siker feltétele.

Ez jelenti egyebek között, hogy minden üzemben, vállalatban, tervezőirodában, de az egész termelési folyamatban is tökéletesítenünk kell a hasonló feötételek között más üzemekben, vállalatokban a köztársaságban, a szocialista közösség országaiban és az egész világon elért haladó tapasztalatokról szóló informőció rendszerét. Éppen a terjesztett információk világának ebben a valós, kérlelhetetlen „tükrében“ kell értékelnünk, és összehasonlítanunk saját eredményeinket. Ezek fényében kell megítélnünk a termelékenység, a rentabilitás, a termékek minősége, technikai funkciója általuk elért színvonalát. Amikor tehát az összehasonlításról beszélünk, ismét hangsúlyoznunk kell, hogy nem a tegnap, sem pedig a ma, hanem a csúcs- eredmények elérésére itthon, a Szovjetunióban, a szocialista közösség országaiban és a világ más részein a csúcseredmények elérésére való törekvés kell hogy szamunkra mértékadó legyen, milyen célokat kell kitűzni, milyen irányban kell fejleszteni a munkaversenyt. Éppen ezeknek a követelményeknek kell előremozdítaniuk minket, ösztönözniük, hogy magas színvonalat érjünk el mindenütt, ahol ehhez megvannak a feltételeink. És ahol nincsenek meg, ott ki kell tudnunk használnunk másoknak az előnyeit — a szocialista és a vi(Folytatás a 6. oldalon]