Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)
1973-11-04 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó
1973 XI. 4. A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK FO ESZKÖZE lA tanulmány első részét a Vasárnapi Oj Szó előbbi számában közöltük.) A ,,politikai pluralizmus“ mechanizmusának helyreállítására való törekvés nálunk elsősorban abban nyilvánult meg, hogy a kommunista párt „mellett“ megpróbáltak létrehozni másik munkáspártot, például a szociáldemokrata pártot. Ez a munkásosztály mesterséges megosztását jelentette volna, és ellentmondásban lett volna azzal az objektív ténnyel, hogy a munkásosztály olyan szervezett társadalmi osztály, amelynek egységes forradalmi, tudományos ideológiája van, a marxizmus—leninizmus. Az antikommunista tervekre világos választ adott az 1971-es választás. A választáson impozáns győzelmet aratott a part és a Nemzeti Front politikája, amely kifejezi a munkásosztőly és minden dolgozó alapvető osztály-, nemzeti és internacionalista érdekeinek egységét. Ez a győzelem azt bizonyította, hogy a lakosság egyetért a CSKP új vezetőségének irányvonalával. Ez a győzelem a konszolidációban elért eredmények stabilizálásának fontos tényezője lett a pártban és a társadalomban. A képviseleti szervek helyzetét és szerepét illetően a CSKP Központi Bizottságának 1973. februári ülése újból hangsúlyozta: „a párt céltudatosan törekszik arra, hogy valamennyi államhatalmi szerv és apparátusa a munkásosztályt és az összes dolgozót szolgálja. Következetesen gondoskodik arról, hogy ezeknek a szerveknek az osztályösszetétele, az apparátus szakmai és eszmei-politikai felkészültsége kellő szinten legyen, s megfeleljen a szocialista állam funkcióinak és rendeltetésének“. Ez az elv a gyakorlatban maradéktalanul érvényesül. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság legfelsőbb államhatalmi szervének — a Szövetségi Gyűlésnek — 350 képviselője közül 141 munkás és szövetkezeti paraszt, a többiek értelmiségiek és más társadalmi rétegekből valók. Következetesen figyelembe vették az egyes nemzetek és nemzetiségek jogait Is: a cseh nemzetiségű képviselők mellett megválasztottak 123 szlovák nemzetiségű képviselőt, valamint 24 magyar, ukrán, lengyel és német nemzetiségű képviselőt. Hasonló a helyzet köztársaságaink legfelsőbb hatalmi szerveiben is: a Cseh Nemzeti Tanács 200 képviselője közül 94 munkás és szövetkezeti paraszt, 58 értelmiségi, és 48 képviselő egyéb társadalmi rétegekből való. A Szlovák Nemzeti Tanácsban a 150 képviselő közül 66 munkás és szövetkezeti paraszt, 84 képviselő pedig más társadalmi rétegekből való. A képviseleti szervek összetétele tükrözi a politikai pártoknak a társadalomban elfoglalt helyzetét: a Csehszlovák Kommunista Párton, mint a Csehszlovák Szocialista Köztársaság vezető politikai szervezetén kívül helyet kapott bennük a többi párt is — a Csehszlovák Szocialista Párt, a Csehszlovák Néppárt, a Szlovák Megújulás Pártja és a Szlovák Szabadságpárt. A Szövetségi Gyűlésbe megválasztottak 61 párton kívüli képviselőt is, a két köztársaság nemzeti tanácsaiba pedig 78 pártonkívülit. A szocialista demokrácia fejlesztésében fontos szerepet töltenek be a nemzeti bizottságok. Ezek az államhatalom és az államigazgatás szervei a helységekben, a kerületekben és a körzetekben, összesen több mint 204 000 választott tagjuk van, és 42 százalékuk pártonkívüli. Szociális összetételük az összes szinten teljesen összhangban van az alkotmánnyal, amely kimondja, hogy „a CSSZSZK-ban minden hatalom a dolgozó népé'. A nemzeti bizottságok tagjainak 41 százaléka munkás, 19,3 százaléka szövetkezeti, illetve kisparaszt, 23,9 százaléka értelmiségi, 15 százaléka pedig egyéb néprétegeket képvisel. A nemzeti bizottsági tagoknak körülbelül egyhar- mada 35 évesnél fiatalabb. A bizottságok munkájában aktívan részt vesznek a nők is: a tagoknak csaknem 24 százaléka nő. Közülük minden ötödik nő egy-egy nemzeti bizottság vezetőségének tagja, 1342 nő pedig nemzeti bizottsági elnökként vagy titkárként működik sikeresen. Ezek a számok is bizonyítják a szocialista állam e fontos szerveinek demokratizmusát. De munkájukban sokkal több állampolgár vesz részt. A nemzeti bizottságoknak 35 000 állandó bizottságuk van, amelyekben mintegy 240 000 tag tevékenykedik. Munkájukat segíti csaknem 100 000 taggal 9546 társadalmi bizottság, amelyek a lakóbizottságok tízezreire támaszkodnak. A nemzeti bizottságok munkájukban a Nemzeti Frontnak a XIV. pártkongresszus határozatain alapuló választási programjait követik. Ezek a programok felölelik az egyes körzetek fejlesztését és előirányozzák a városi és a falusi lakosok fő szükségleteinek és érdekeinek a kielégítését. Kidolgozásukban részt vettek a dolgozók, a Nemzeti Front szervezetei, állami és gazdasági szervek. A választási gyűléseken az állampolgárok nemcsak a jelöltjükről vitatkoztak, hanem kifejtették véleményüket a választási programról is. Ezzel voltaképpen előre meghatározták az új képviseleti szervek munkájának tartalmát, mert mindegyik helyi választási program e szervek terveinek a tengelye lett a megbízatás ötéves időszakára. A nemzeti bizottságok minden szinten kötelesek rendszeresen tájékoztatni a közvéleményt a tervek teljesítéséről; az állampolgárok így gyakorolhatják ellenőrzési jogukat. A helyi választási programok megvalósítása sikeresen folyik. Ebben napról napra részt vesznek a pártszervezetek, a Nemzeti Front szervezetei és a nemzeti bizottságok. A nemzeti bizottságok a kérdések széles körével foglalkoznak. Területükön ők végzik az államigazgatást, biztosítják a közoktatási, kulturális, egészség- ügyi, társadalombiztosítási feladatok megoldását, gondoskodnak a szolgáltatás, a közlekedés, az építőipar, a kereskedelem, a környezetvédelem stb. fejlesztéséről. Az irányításukkal működő szervezetek térítéses és ingyenes szolgáltatásokat nyújtanak a lakosságnak. A nemzeti bizottságok tevékenységének gazdasági jelentőségét igazolja az a tény, hogy ők használják lel a köztársasági költségvetésekben biztosított összegeknek mintegy a felét. Területükön több más szerv és szervezet munkáját is ellenőrzik. Gyakorlatilag nincs olyan terület, amelyre ne terjedne ki tevékenységük. A társadalmi fogyasztás fejlesztésének növekvő jelentősége, a szocialista ember nevelésével és képzésével szemben támasztott követelmények arra köteleznek bennünket, hogy állandóan javítsuk a helyi szervek munkáját, hogy a társadalom minden tagja igyekezzen mind jobban ellátni feladatait, s hogy megszilárdítsuk a nemzeti bizottságokat mint az államigazgatás fontos láncszemeit. A párt és az egész társadalom következetesen munkálkodik azon, hogy emelje a képviseleti szervek munkájának színvonalát. Ez a munka kiterjed a szóban forgó szervek feladataira, a szervezeti és strukturális kérdésekre, a munka módszereire és formáira, valamint a személyzeti és az anyagi kérdésekre. ■3 A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban a cseh és a szlovák nép barátságára épülő államrend fejlesztésében fontos lépés volt a föderatív berendezkedés elveinek bevezetése. Az a tény, hogy a munkásosztály vezető szerepet játszott a nemzeti demokratikus forradalomban, és 1948 februárjában kivívta a végleges győzelmet, lehetővé tette a nemzeti kérdés következetes marxista—Ieninista megoldását Csehszlovákiában. A szocializmus építése során a kommunista párt különösen nagy gondot fordított Szlovákia gazdasági és kulturális fejlődésének meggyorsítására, a kapitalizmustól örökölt elmaradásának megszüntetésére. A szocialista építés 25 éve alatt nagyszerű eredmények születtek. Szlovákia ipari termelése 1948 és 1972 között 14-szeresére nőtt, és az ipari termelésben a gépgyáriás aránya most 26 százalék az 1948. évi 12 százalékkal szemben. Kétszeresére nőtt a gabonafélék terméshozama. A középiskolai tanulók száma több mint négyszeresére, a főiskolai hallgatók száma csaknem ötszörösére növekedett. Szlovákia történelmileg nézve rövid idő alatt ipari ország lett, amelynek fejlett mezőgazdasága, magas színvonalú közoktatása és kultúrája van. De a nemzeti viszonyok ál lám jogi rendezése mindinkább elmaradt a gazdasági és a társadalmi fejlődés színvonala mögött. Véget kellett vetni annak, hogy lebecsülték a nemzeti kérdés megoldásának ezt az oldalát, meg kellett szüntetni a szubjektivizmus megnyilvánulásait ezen a téren. A CSKP kezdeményezésére köztársaságunk a csehek és a szlovákok, e két szláv nép föderatív államává alakult át. A föderatív államberendezkedésre való áttérés a lenini elvekkel összhangban, a szovjet föderáció példája nyomán történt, amely — mint a sokévi történelmi tapasztalatok megmutatták — soknemzetiségű államban a nemzeti viszonyok következetesen demokratikus rendezésének hatékony áll am jogi formája. A CSSZSZK föderatív berendezkedése 1969. január 1-én lépett hatályba. A Csehszlovák Föderáció két nemzeti köztársaság — a Cseh Szocialista Köztársaság és a Szlovák Szocialista Köztársaság — önkéntes szövetsége. Biztosítja a két nemzet önrendelkezését, a saját állami léthez való jogukat, szerves összhangban a nemzetközi osztályszolidaritás elvével. Ez különösen fontos a szlovák nemzet szempontjából, amely a csehszlovák burzsoá állam keretében nagyon megsínylette a gazdasági elmaradást és az egyenlőtlen helyzetet. A cseh és a szlovák nép egyenjogúságát ma biztosítja mind a nemzeti köztársaságoknak a föderációban elfoglalt egyenlő helyzete, mind pedig az, hogy a két nemzet egyformán részt vesz a szövetségi állam szerveiben, a döntések előkészítésében és elfogadásában. Ezt előmozdítja a kétkamarás rendszer: a Szövetségi Gyűlés népi kamarából és a nemzetiségek kamarájából áll. Vannak más alkotmányjogi biztosítékok is. Az egyenjogúság politikai garanciái a lenini elveknek megfelelően kiegészülnek olyan gazdasági garanciákkal, amelyek csak a szocializmus viszonyai közt lehetségesek. Ezért a szövetségi szervekre hárul az a feladat, hogy gondoskodjanak a köztársaságok közti szociális gazdasági különbségek megszüntetéséről, különösen pedig arról, hogy biztosítsák a nemzeti jövedelem termelésének és felhasználásának egyforma feltételeit és lehetőségeit. A CSSZSZK föderatív berendezkedése szervesen ösz- szefíigg a szocializmus alapelveivel és fő értékeivel. Ezek közt első helyen említendő az összes dolgozókkal szövetséges munkásosztály politikai hatalma: a CSKP vezető szerepe a föderációra és alkotórészeire egyaránt érvényes egységes szocialista politikai rendszerben; a társadalmi tulajdonra támaszkodó szocialista tervgazdaság. A csehszlovák föderáció egyes sajátosságai, amelyek a két nemzet államszövetségének sajátosságából fakadnak, egyáltalán nem érintik e föderáció szocialista lényegét. A csehszlovák föderáció ugyanolyan típusú, mint a szovjet föderáció. A csehszlovák föderáció szocialista természete, miként a több mint négyesztendős tapasztalatok megmutatták, nemzeteink összeforrasztásának fontos tényezője. De mivel a föderatív berendezkedést abban az Időszakban vezettük be, amikor az 1968—1969-es válsághelyzet következményeit küzdöttük le s mivel a válság utáni első években „csiszolni“ kellett ezt a berendezkedést a politikai és a gazdasági konszolidáció feladataival összhangban, elsősorban azt a feladatot oldottuk meg, hogy megszilárdítsuk a szocialista állam összes funkcióit, erősítsük szerveinek tekintélyét és működőképességét. A föderatív berendezkedés gyakorlati tapasztalatainak elemzése alapján a CSKP intézkedéseket tett, hogy tökéletesítsük ezt a berendezkedést, s növeljük a szövetségi és a köztársasági szervek tevékenységének hatékonyságát. Az említett intézkedések fő célja — különösen a tervezésben, a költségvetésben, valamint a szövetségi és a köztársasági szervek hatáskörének pontosabb meghatározásában — az volt, hogy erősítsük a szövetségi szervek vezető szerepét a népgazdaság irányításában, mind annak egészében, mind a döntő termelési ágakban. Ezeknek az intézkedéseknek a kidolgozásában a demokratikus centralizmus lenini elvéből indultunk ki, s figyelembe vettük a szovjet föderáció sikeres tapasztalatait. Ma következetesen felhasználjuk a szövetségi állami szervek, elsősorban a szövetségi kormány irányító, integráló és koordináló funkcióját. A kötelezettségeknek a föderáció és a köztársaságok közti ésszerű megosztása biztosítja a CSKP általános irányításával dolgozó összes állami szervek harmonikus munkáját. A föderáció és a nemzeti köztársaságok szerveinek gyakorlati munkájában mindig megvalósul a szoros kapcsolat és koordináció. Az utóbbi évek során a társadalmunk életének minden területén elért eredmények igazolják, hogy szükség van a föderáció integráló funkciójára, főként a népgazdaságban. Ez az integráló funkció igazolódott abban a vonatkozásban, hogy segítségével hatékonyabban tudjuk felhasználni a gazdaság tervirányításának összes eszközeit mindegyik köztársaságban és az egész föderációban. A Csehszlovák Kommunista Párt a szocialista föderációt olyan eszköznek tekinti, amellyel biztosítható a nemzeti köztársaságok integrációja, népeink érdekeinek egyesítése és népeink közeledése a fejlett szocialista társadalom építése folyamán. Az eddigi tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy a CSSZSZK viszonyai között a föderatív államjogi berendezkedés lehetővé teszi a sarkalatos közös érdekek érvényesítésében a nemzeti érdekek optimális egyeztetését az egységes internacionalista állásponttal. Tapasztalataink igazolják, hogy egyetemes érvényűek a nemzeti kérdés megoldásának marxista— Ieninista elvei, hogy nemzetközi jelentőségűek a szocialista föderációnak azok az alapelvei, amelyeket a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében testet öltöttek. Tapasztalataink szerint ennek a kérdésnek a következetes megoldása a társadalom progresszív fejlődésének fontos eszköze. A szocialista állami szerveknek és intézményeknek, valamint a köztük levő kapcsolatoknak bonyolult a mechanizmusa. Ha tehát az állam tevékenységét akarjuk vizsgálni, komplex módon kell szemügyre vennünk az államjogi jelenségeket. A CSKP XIV. kongresszusán levont következtetéseknek megfelelően előtérbe helyezzük azt a módszert, hogy fokozatosan, de állandóan tökéletesítjük a szocialista állam szervezetét, fejlesztjük demokratizmusát a szocialista építés eredményeivel összhangban. A szocialista állam igen dinamikus szervezet, és ha csak részleges változtatásokat hajtunk is végre egyes intézményeinek struktúrájában, ezek nem lehetnek elszigeteltek, befolyással vannak más intézményekre és azok struktúrájára. A szocialista állam tökéletesítésével összefüggő problémák komplex vizsgálata elkerülhetetlenül tartalmazza azt a mozzanatot, hogy előre lássuk a tervezett változtatások kívánatos és nemkívánatos következményeit. A marxista—Ieninista állam- és jogtudománynak éppen ebben a vonatkozásban tág tere van a társadalom szempontjából rendkívül fontos tudományos alkotómunkára. A párt- és állami szervek, valamint természetesen a tudományos intézetek munkájának prognosztikai jellege a társadalmi életnek ezen a területén ugyanolyan fontos, mint a népgazdaságban. Figyelmünket állandóan összpontosítanunk kell államunk fejlesztésének problémáira, hogy államunk a szocialista építés mai követelményeinek színvonalán álljon, és felkészüljön — insti- tucionális és funkcionális szempontból — a következő időszak feladatainak teljesítésére. A szocialista államiság további fejlődésének meghatározó tényezője az ország kommunista pártjának mint az egyetlen olyan társadalmi erőnek a vezető szerepe, amely a tudományos szocializmus alapján képes megfogalmazni a szocialista társadalom és állam fejlesztésének célratörő programját, s megszervezni a dolgozókat e program végrehajtására.- 2fe: ĽUBOMÍR STROUGAL, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke:
