Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)
1973-11-04 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó
A párt mezőgazdasági politikájának célja a szocialista termelési viszonyok további szilárdítása, azok teljes kihasználása a termelőerők fejlesztéséhez, abból a célból, hogy a mezőgazdaság tökéletesebben kielégíthesse a lakosság növekvő szükségleteit. A fő feladat az, hogy az alapvető élelmiszerfogyasztás növekedési többletét saját termelésből fedezzük. Ehhez a mezőgazdasági termelést az 1970-es évhez viszonyítva körülbelül 14 százalékkal, a mezőgazdasági termékek állami felvásárlását 18—19 százalékkal kell növelni. E feladatok teljesítése ér dekében tovább kell növelni a termelés intenzitását, széles körben kell alkalmazni az ipari termelési módszereket, bővíteni kell a szolgáltatásokat, érvényesíteni kell a tudományos és műszaki haladás eredményeit, ki kell használni a mezőgazdasági dolgozók kezdeményezését és tapasztalatait. (A CSKP XIV. KONGRESSZUSÁNAK HATÁROZATÁBÓL) A napokban emlékeztünk meg az első egységes földmüvesszövetkezet alapításának 25 éves évfordulójáról, s novemberbein lesz negyed évszázada annak, hogy a CSKP Központi Bizottsága határozatot fogadott el a mezőgazdasági szövetkezeteknek, közöttük a termelőszövetkezetek nek nyújtandó segítségről. Ezek a jubileumi évfordulók alkalmat adnak arra, hogy a következő hónapokban és hetekben gyakrabban is felidézzük ennek a két és fél évtizednek az eseményeit, megemlékezzünk az első szövetkezetek úttörőiről, az alapító tagok, kommunisták és pártonkívüliek kitartó politikai és szervező munkájáról, az első társadalmi és gazdasági sikerekről, az utóbbi évek kiemelkedő eredményeiről, hogy mindebből erőt merítve és a tapasztalatokat hasznosítva felkészülhessünk az egységes földművesszövetkezetek további fejlődésével járó feladatokra. A csehszlovák mezőgazdaság szocialista átépíté se azonban netm választható el a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól, amely először a Szovjetunióban tette lehetővé Lenin szövetkezeti tervének valóra váltását, a munkások és a haladás útjára lépett kolhozparasztok gyümölcsöző szövetségének létrehozását. Lenin szövetkezeti terve a megvalósulás útján A mezőgazdasági termelők szövetkezeti mozgalma a szocialista államokban körültekintően kidolgozott marxista—leninista elméletre épül. Már Marx is rámutatott a mezőgazdasági termelőszövetkezetek jelentőségére a szocialista termelési viszonyok kialakításában. A falu szocialista átépítésének és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szerepének részletes megfogalmazása azonban főleg V. I. Lenin nevéhez fűződik. Lenin a szövetkezetekkel kapcsolatban megállapította, hogy amíg azok a kapitalista világban lényegében csupán közös kapitalista vállalatok, feladatuk és jelentőségük a proletariátus államában alapvetően megváltozik. További fejtegetései során arra is utalt, hogy a mezőgazdasági tér melőszövetkezetek a szocialista forradalom egyes szakaszainak megfelelően minőségi változásokon mennek át, és így fejlődésük során állandó összhang alakul ki a dolgozó parasztság egyéni és csoportérdekei, valamint a társadalom érdekei között. Lenin a mezőgazdaság szocialista átépítésével kapcsolatban hangsúlyozta a gazdasági és politikai feltételek céltudatos fejlesztésének szükségességét, az önkéntesség elvének következetes megtartását, az alacsonyabb szintű értékesítési, beszerzési és hitelszövetkezetekről a magasabb szintű termelőszövetkezetekre való áttérés folyamatosságát. Az utóbbiakkal kapcsolatban tudományos előrelátásával kiemelte aziokat a tényezőket, amelyek döntő mértékben hatnak a szövetkezeti parasztság termelési és életfeltételeinek alakulására. E tényezők között a mezőgazdasági termelés gépesítésének és a népművelési munkának tulajdonította a legnagyobb jelentőséget. Ismételtein is utalt arra, hogy e kettőnek párhuzamosan kell haladnia egymás mellett, mert a mezőgazda- sági termelés anyagi feltételeinek javítására irányuló állami gondoskodás csak úgy járhat eredménnyel, ha ezekkel az eszközökkel hozzáértő, politikailag és szakmailag egyaránt fejlett, öntudatos szövetkezeti földművesek fognak gazdái kodni. Az iNOSZF visszhangja A Nagy Októberi Szocialista Forradalom az egész világon élénk visszhangra talált. A munkásosztály és a szegényparasztság forradalmi megmozdulásai az új Csehszlovák Köztársaság kormányát már 1919-ben egy radikálisnak ígérkező földreform-törvény elfogadására kényszelrí- tették. Azonban amilyen mértékben erősödött az országban a kizsákmányoló rétegek hatalma, olyan arányban változott a földreform koncepciója a megvalósítás folyamán. A nagybirtokosoktól kisajátított 1 407 360 ha földterület 40 százalékát visz- szaadták eredeti tulajdonosaiknak, 28,4 százaléká hói új nagybirtokokat létesítettek, s a kistermelőknek — átlagosan 1,5 hektárt — csupán 20,6 százalékot juttattak. A többi állami tulajdonban maradt. A CSKP abban az időben még nem létezett, ezért nem is nyújthatott segítséget a parasztság nak a földért folyó jogos harcához. A CSKP II. kongresszusa azonban már 1924-ben elfogadta „Az agrárkérdés irányelveidről szóló határozatot, s ettől kezdve a kommunista párt állandóan nagy figyellmet szentelt a munkásság és a dolgozó parasztság szövetségének. A CSKP főleg az V. kongresszus után kelt a könyörtelenül kizsákmányolt parasztság védelmére, amikor Klement Gottwald került a párt élére. A fokozódó kizsákmányolás éveiben a kommunista párt vezető szerepet játszott a végrehajtások elleni harcban s a tömegek forradalmi aktivitásának növelésében. Üj feltételek — új célkitűzések A második világháború utáni években a dolgo- iók hatalmáért folyó harcban tovább erősödött a munkásosztály és a parasztság szövetsége. A munkásosztály februári győzelmei, s a szocialista társadalom felépítésének programja ezt a szövetséget új, forradalmi tartalommal töltötte meg. Az új feltételek között nyilvánvalóvá vált a falu szocialista átépítésének elkerülhetetlensége, s ezt a Szovjetunió tapasztalatai, valamint az első hazai egységes földművesszövetkezet példája alapján egyre többen megértették. Az egységes földmű- vesszövetkezetelkről szóló törvény elfogadása után a CSKP IX. kongresszusa 1949 májusában célul tűzte a mezőgazdaság szocialista átépítés«-, nek programját, melynek teljesítése az egész társadalom közös ügyévé vált. Az egységes földművesszövetkezetek alapítása gyors ütemben haladt előre. Az állami gazdaságokkal együtt a szocialista szektor 1950-ben a földterület 17 százalékán, 1955-ben 39 százalékán, 1960-ban már 81 százalékán gazdálkodott. Az 1949-től 1970-ig terjedő időszakban az állam 110 milliárd koronát fektetett a mezőgazdaságba. Az ereldmény nem is maradt el, hiszen a mező- gazdasági termelés értéke az említett időszakban 71 százalékkal, az árutermelés értéke pedig 137 százalékkal növekedett. Az egy dolgozóra e: ő munkatermelékenység értéke 11957 koronáról 63 055 koronára nőtt. A gépesítés, a nagyüzemi termelési módszerek bevezetése 1970-ig 1 100 000 dolgozót szabadított fel a mezőgazdasági terme- lésből, akik az iparban, az építőiparban és a néo- gazdaság többi ágazatában érvényesülhettek. A korszerű agrotechnika, a kemizálás és a nagy hozamú fajták elterjedésével jelentősen megnövekedtek a termesztett növények hektárhozamai, a jobb takarmányellátás és a színvonalas zootech- nikai munka az állattenyésztés állandóan növekvő eredményeiben jutott kifejezésre. A termelőerők gyors fejlődése azonban már fokozatosan kinövi a 20—25 éve létesített, s azóta már egész községivé bővült kereteket. Szövetkezeteink ezt lépten-nyomon tapasztalják és kefcdeményezően fejlesztik egymás között a magasabb szintű, gazdaságosabb és hatékonyabb termeléshez vezető integrációs és kooperációs kao- csolatokat. Mint huszonöt évvel ezelőtt, most is azok teszik meg az első lépéseket, akik a legjobban érzik az új termelési feltételek kialakításának szükségességét. Az egységes földművesszövetkezetek fejlődésének negyed évszázados fejlődésének útját felidézve tehát nem elgy korszakot zárunk le, hanem Lenin szövetkezeti tervének szellemében a haladás folytonosságát hangoztatíuk- MAKRAI MIKLÓS Felejthetetlen ünnaoséq volt Sok kitüntetésben részesült mór Furinda Rudolf, a Munkaérdemrenddel kitüntetett Túrói (Tőrei) Efsz első elnöke, amelyekhez ing. Ján Janovic, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere az évforduló alkalmából újabb díszoklevelet nyújtott át. me is megtelt könnyel, amikor huszonöt évvel ezelőtt, egy ködös novemberi délutánon befejezték a búza vetését, a tábla szélén állva így szólt a többiekhez: Emberek! Ezt már magunknak vetettük! Az SZLKP Központi Bizottságának üdvözletét Ján Janovic miniszter adta át, majd sorban felszólaltak a járási és a központi szervek, valamint a csehországi baráti szövetkezet képviselői. S mint az ilyenkor lenni szokott, a kitüntetésekből és az elismerésekből is bőven jutott a szövetkezeti mozgalom tőrei úttörőinek. A hivatalos ünnepséget kultúrműsor követte. De lehet-e egyszerűen csak kultúrműsornak nevezni azt a megliin, családias légkört, amely a színpadot és a nézőteret egyaránt betöltötte? Amikor jelcsendültek az ismerős dallamok, magyar nóták, szlovák dalok és népdalok František Kristóf Veselý, neves bratislavai művészek és a Szlovák Népművészeti Együttes szólistáinak tolmácsolásában? A műsor után a vendégek és a község lakosai egy Garam menti üres te lekre vonultak, s elhelyezték ott az új kultúrház alapkövét. Az őszi nap verőfényes sugarai beragyogták a tőrei tájat. A füzesek sárguló leveleiket hullatták, de a zöldülő vetések már előbújtak az esőáztatta, kövér, fekete talajból. Távolabb aranysárga repülőgépek szórták a műtrágyát a kukorica alól felszabadult földekre. Az asszonyok közben megterítettek a „lakodalmi“ ebédhez. Az ország első egységes földművesszövetkezete ezüstlakodalmát ünnepelte. J—oif Október tizenkilencedikén ünneplőbe öltözött Turá jTőrej apraja-nagy- ja. Nem kisebb oka volt e nagy készülődésnek, mint az, hogy 25 évvel ezelőtt itt alapították meg az ország első egységes földművesszövetkezetét, s a jubileumi ünnepségre ritka vendégeket vártak. Szerény és dolgos emberek lakják ezt a községet, melyből a Kálnából Želiezovce (Zselíz) jelé vezető országúiról csak néhány takaros ház látható, a többi jóval beljebb, a szántóföldek közé ékelődve, a Garam kanyargós partjánál húzódik meg. Idegen csak akkor téved a faluba, ha látogatóba jön, vagy valamilyen hi vatalos intéznivalója akad. Ezen a napon azonban sokan ellá fogatták a faluba, hogy jókívánságaikat fejezzék ki a szövetkezet tagjainak, elsősorban az idősebb, alapító tagoknak, akik éppen 25 éve határozták el, hogy azokon a földeken, amelyeken évtizedeken át mások számára verejtékeztek, új, emberhez méltó életet kezdenek. A kis kultúrterem színültig megtelt, sokan kívülről hallgatták nagy figyelemmel az ünnepi beszédeket. Szimondel László, a közös jelenlegi elnöke beszámolójában felidézte az első küzdelmes napokat, heteket és hónapokat, és felsorolta a két és fél évtizedes fáradozás eredményeit. Az első vetést még adósságra, kölcsönzött felszereléssel, hitelből vásárol! vetőmaggal végezték, s ma annyi milliót ér a közös vagyona, ahány éves maga a szövetkezet. Az emlékezés könnyeket csal az emberek szemébe, mint ahogy Bálint István szeékim sfr I > / ^ I , negyed evszazada
