Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)
1973-11-25 / 47. szám, Vasárnapi Új Szó
9lő repedések, valamint hézagok az ablakráma és a fal között, s az épületek külső egyhangúsága nyomasztóan hatott. Mindez ma már a múlté. \ jelenleg alkalmazott T—06B, T—08B §s a ZTB tökéletesített rendszerek mel- ett a magasépítő vállalatok bratislavai kutatóintézetében kifejlesztették a BA NKS (NKS = nový konštrukčný systém, magyarul: új szerkesztési rendszer) házgyári rendszert is, amely az említett fogyatékosságok kiküszöbölésére, a befejező munkák iparosítására, a munkatermelékenység további növelésére, a lakások sokoldalú korszerűsítésére, valamint az urbanisztikai szempontok jobb kielégítésére irányul Az ötödik ötére tm feladat» Az, hogy az ötödik ötéves tervben foglalt igényes lakásépítési programot teljesíteni tudjuk, elsősorban a házgyári technológia sikeres alkalmazásának köszönhető. Mielőtt rátérnénk az ötödik ötéves tervben foglalt építőipari feladatokra, hasonlítsuk össze az eddigi ötéves tervek eredményeit a lakásépítésben. A kétéves tervidőszakban összesen 88 997, az első ötéves tervidőszakban 196 114, a másodikban 314 031, a harmadikban 408 561, a negyedikben 434 703 lakás épült fel. Az ötödik ötéves terv ösz- szesen 535 000 lakás felépítésével számol, melynek 65 százaléka a CSSZK- ban, 35 százaléka az SZSZK-ban épül fel. Az ötödik ötéves tervidőszakban tehát több mint százezer lakással nö-, vekszik a felépített lakások száma az előző ötéves tervhez viszonyítva, ami bizony alaposan próbára teszi az építőipari vállalatok dolgozóit, hiszen a tervezett lakásoknak körülbelül 70 százalékát ők készítik. Az ötödik ötéves terv irányelvei szerint az építőipari vállalatok telie- sítményét 1970 hez viszonyítva 37,1 százalékkal fáz SZSZK-ban 42,8. a CSSZK-ban 34,3 százalékkal)%&elI növelni. A népgazdaság szükségleteinek megfelelően az ipari beruházásuk elsősorban a fűtőanyag- és az energetikai alap, valamint az építőanyag- gyártás fejlesztésére irányulnak. Emellett külön gondot kell fordítani a két főváros, Prága és Bratislava, valamint az észak-csehországi kerület Fejlesztésére. Építőipari vállalataink sikeresen birkóznak meg olyan rendkívüli feladatok teljesítésével, amilyen például a távolsági gázvezeték vagy a prágai metro építése. Mindez a fő fejlesztési programokhoz tartozó ipari vállalatok, elsősorban a vegyipari komplexumok építésével együtt a kapacitások további koncentrálását, a népgazdasági érdekek következetes szem előtt tartását, a megkezdett építkezések fontossági sorrendben történő gyors befejezését követeli. Múlt, jelen és HhnS Bízhatunk abban, hogy építőink az ötödik ötéves terv megnövekedett feladataival Is sikeresen megbirkóznak, hiszen már eddig is olyan alkotások dicsérik munkájukat, mint például a Szlovák Nemzeti Felkelés Hídja Bra- tislavában vagy a prágai nuslei völgyet áthidaló Klement Gottwald viadukt, továbbá olyan hatalmas ipari kombinátok, mint például a Keletszlovákiai Vasmű, a Zdiar nad Hronom-i Szlovák Nemzeti Felkelés Üzeme, a Duslo Šaľa, a Vágón és a Moldva folyón felépített gátrendszer, az új kórházakról, iskolákról, szállodákról, raktárakról és magtárakról nem Is beszélve. És nemcsak új épületek, építmények kerültek ki kezeik alól. A régiek is — amelyeknek a sors (a várostervezők) keze megkegyelmezett — megfiatalodva, új köntösben igazi reneszánszukat élik. Bratislavában a vár, a Szlovák Nemzeti Színház és egyéb középületek restaurálása után most a várhegy alatti hídfő környéke került sorra. Az itt felújított régi épületek úgy kötik majd össze a múlt évszázadokat a jelennel, mint ahogy az új híd köti össze a Duna két partját. A jelen mellett azonban nemcsak a múlt, hanem a jövő képe is kirajzolódik. Folyamatban van már az autópályák építése, melyek első szlovákiai szakaszát a napokban adták át a forgalomnak. Az atomerőművek építése mellett hidroenergetikai lehetőségeink jobb kihasználására is gondolunk. Gyors ütemben épül Liptovská Marán Szlovákia eddigi legnagyobb vízi erőműve. Jövőre már egy újabb víztároló és erőmű építéséhez kezdünk a Fekete Vágón, mely után az építők figyelme már a Duna felé irányul. Államosított építőiparunk munka közben izmosodik, hogy a fejődésnek megfelelően egyre igényesebb feladatokat vállalhasson. MAKRAI MIKLÚS p akran kerül szóba napjainkban UU az építők munkája. Oj alkotá- T saikat elismeréssel csodáljuk meg, az ipari üzemek, s a járulékos beruházások késedelmes befejezéséről viszont bírálóan beszélünk. Valahogy ágy vagyunk ezzel, mint a szülő a serdülő gyermekkel, akit egyaránt részesít dicséretben és megrovásban, hogy a társadalom minél hasznosabb tagjává nevelje. Államosított építőiparunk az eltelt 25 év alatt alaposan kinőtte már a gyermekcipőt, de felnőtté válásának folyamata végtelen. Növekedésének nincs határa, mint ahogy az építési feladatoknak sincs határa, hiszen minden új létesítmény továbbiak építését teszi szükségessé. Ha például elkészül egy új ipari üzem, a munkások számára lakásokat is kell építeni, az új lakónegyedekben viszont üzletekre, iskolákra, különböző szociális, kulturális és egészségügyi intézményekre van szükség. Mindez újabb igényeket támaszt az anyag- és az energiaellátásban, ezeket az ágazatokat tehát szintén fejleszteni kell, ami viszont a berendezéseket gyártó ipari üzemek növekvő teljesítményét fel létei ezi. A gazdaságosabb termelés érdekében egyre jobban terjed a szakosítás, a koncentrálás és a nemzetközi munkamegosztás folyamata, s a rohamosan növekvő áruszállításokat szintén csak új utak, hidak, vasutak, pályaudvarok, kikötők építésével tudjuk biztosítani. Emellett a lakosság életszínvonala is állandóan növekszik, s a jelentkező igények kielégítéséhez a szolgáltatások területét is bővíteni kell. Mindez állandóan terebélyesedő ľu lyamatként egyre több feladatot hárít az építőkre, akik korszerű technikával, új szerkezeti anyagokkal, hatékonyabb technológiai eljárásokkal igyekeznek eleget tenni a határt nem ismerő követelményeknek. Az építők munkája 25 év alatt nagyon sokat változott. A lakónegyedek építésénél az óriásdaruk könnyedén lendítik magasba a több tonnás előregyártóit falakat, s a kőművesek gyakorlott mozdulatokkal irányítják azokat végleges helyükre. Máshol, főleg a városok belterületén vasbe ton- és acélszerkezeteket építenek, a külső falakat könnyű fémlapokkal és üvegablakokkal borítják, a belső térségek kialakításánál korszerű műanyagokat használnak. Téglára, vakolókanálra alig van itt szükség, mégis minden elkészül, ahogy azt a tervezők elgondolták és megrajzol ták 8j utakon Építőiparunk jelenlegi teljesí t menyéi tehát csak a fejlődés szemszögéből értékelhetjük, amely leginkább a mezőgazdaságban elért forradalmi változásokhoz hasonlítható. Mivel az 1945-ben végrehajtott államosítás csak a nehézipart, a pénzintézeteket és a döntő fontosságú ipari vállalatokat érintette, az építőiparban továbbra is megmaradt a háború előtti évekre jellemző felaprózottság. A nagyobb építkezéseken harminc-negyven építkezési vállalkozó vett részt, akik természetesen csak a hagyományos módszerekkel és anyagokkal tudtak dolgozni, arról nean is beszélve, hogy inkább a nagyobb bevétellel kecsegtető magánépítkezéseket részesítették előnyben, s így az állami ipari beruházásokat az 1947-es évben csak 50 százalékra sikerült teljesí teni. A munkásosztály februári győzelme után világossá vált, hogy a szocialista építés programjához az építőiparban is meg kell teremteni a szükséges feltételeket. így került sor 1948 április 17-én a 121/48-as számú törvény elfogadására, melynek értelmében körülbelül 1200 olyan építkezési vállalatot államosítottak, ahol a dolgozók létszáma elérte az 50 személyt. Az erők összpontosítása mindjárt az első években olyan intézkedéseket tett lehetővé, amelyek lényegesen növelték az ágazat teljesítményét. A tipizált épületalkatrészek bevezetése, az előre gyártott betonelemek s az újabb építőanyagok alkalmazása, valamint a téli munkákról való szervezett gondoskodás már az ötvenes évek elején nagy lendületet adott az építőiparnak. A szalagszerű építés és több hasznos újítás (pl. a Tencer-féle falazókeret) bevezetése főleg az új lakónegyedek építését segítette elő. Az igazi forradalmi újítást azonban a komplett házgyári elemek jelentették. E technológia legnagyobb előnye az, hogy a munkák jelentős része az ún. házgyárakban ipari módszerekkel végezhető, ahol nagy teljesítményű gépek alkalmazása, a sorozatgyártás és a falak komplex kidolgozása magas fokú munkatermelékenységet eredményez. Az építkezés helyén már csak a szerelési munkákat és a befejezéssel járó „utolsó simításokat“ végzik. Korszerű vasútállomásaink küzé nemsokára a várva várt košicei is felzárkózik. Államosított .«Sä» tff» Építőiparunk A házgyári technológiához természetesen a szükséges gépeket és berendezéseket is biztosítani kellett. A szlovákiai építőipar például a legfontosabb gépekből, az emelődarukból 1948-ban csupán 22 darabbal rendelkezett, 1970-ben viszont már 1677 daru szolgálta az építők munkáját. Szlovákia egyetlen építőelem gyártó vállalata 1948-ban összesen 22 000 köbméter épületelemet készíteti, ma az SZSZK Építésügyi Minisztériumához tartozó vállalatok évente 1 890 700 köbméter épületelemet gyártanak. Az új technológia bevezetése lényegesen megnövelte a munka termelékenységét. Egy lakás megépítése hagyományos módszerrel átlagosan 23 napot, házgyári technológiával mindössze 8,5 napot vesz igénybe. Optimális feltételek mellett ennél sokkal jobb eredmény is elérhető. 1972-ben például a Bratislavai Magasépítő Vállalat 4,8 nap alatt készített el egy lakásegységet. Bratislava első „panelháza“ húsz évvel ezelőtt épült fel, azóta ez az építkezési módszer szinte kizárólagossá vált, jelenleg az építőipari vállalatok által épített lakásoknak mintegy 95 százaléka készül házgyári elemekből. Mint minden új dolognak, természetesen a házgyári technológiának is voltak átmeneti gyermekbetegségei. Elégtelen volt a falak hő- és hangszigetelése, gyakran fordultak A kép közepén látható családi házat nem is olyan régen Bratislava Karlová Ves-i határán építették. Ma már új lakótömbök közé szorult, melyekben családok százai jutottak kényelmes otthonhoz. (A ČSTK felvételei)
