Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)

1973-11-25 / 47. szám, Vasárnapi Új Szó

1973 XI. 25. ultúránkban az utóbbi éveik­ben sok minden megválto­zott. A kommunista párt ve­zetésével sikeresen fejlődik egész társadalmunk. Ogy mint a politikában, a gazda­ságban, a tudományban, ha­sonlóképpen a kultúrában is jó eredményeket értünk el, lenuzuvo a válságos fejlődés maradvá­nyai*, kialakítottuk e nép gazdagságát gyarapító értékeket. Az elmélyülő poli­tikai és szociális biztosítékok kedvezően befolyásolják ezt a területet is, és a párt kulturális politikájával együtt er­kölcsi és politikai erőt adnak azoknak a művészeknek és dolgozóknak, akik az ideológiai harcban a szocialista kultúra elveit érvényesítik. Még távolról sem va­gyunk a célban, vagyis nem teremtettük meg a szocialista kultúrát a szó valódi értelmében, de megteremtettük ehhez az alapvető feltételeket. Az újonnan kiala­kuló alkotó front ismét keresi konstruk­tív érvényesülését a szocializmus építé­sének programjában. A kultúra konszolidálásának legjelen­tősebb eredményei közé tartozik a mű­vészi szövetségek átépítése. Sikerült ki­alakítanunk a tehetséges művészek mar­xista—leninista magvát, a szocialista mű­vészet fejlesztésével megvetni ideológiai feladatok megoldásának az alapját. A szövetségek ma az egész CSSZSZK-ban több mint 2000 művészt egyesítenek, köz tűk számos neves alkotót. Érvényesülnek a kulturális életben, törődnek az alko­tók fiatal nemzedékének nevelésével, számos szocialista akciót kezdeményez­tek, és jelentős érdemeket szereztek a szocialista országok — elsősorban a Szovjetunió — alkotóival való interna­cionalista kapcsolatok fejlesztésében. A jövőben jobban és rendszeresebben kell befolyásolniuk a dramaturgiát, a kiadói politikát. Az első sikeres kísér­letek után tovább kell fejlesztenünk a fiatal művészek nevelését, törődnünk kell azzal, hogy a művészek szoros kap­csolatban álljanak a dolgozók minden­napi életével, s folyamatosan meg kell oldanunk a szocialista realista művészi alkotásokra vonatkozó feladatokat. A vitathatatlan eredményeket példázza az az alkotó kedv, amely a közelmúlt jelentős politikai eseményeit — a Szov­jetunió megalakulása 50. évfordulóját, a februári győzelem 25. évfordulóját és a felszabadulás 28. évfordulóját kísérte. Az alkotók a párt vezetésével új mű­vekkel készülnek a Szlovák Nemzeti Fel­kelés 30. évfordulójának és a felszaba­dulás évfordulójának megünneplésére. Számos új drámai, képzőművészeti és zenei alkotás született, melyek közül több a szocialista művészet kiváló alko­tásai közé tartozik, újból fölfedezi a dolgozó embert, tovább fejleszti a fele­lősséget, a szocialista erkölcsöt és az ifjúság nevelésének problémáját. \ CSKP XIV. kongresszusa határoza­tainak teljesítésében felhasználhatjuk mindazt, amit a szocializmus építésének időszakában kialakítottunk; azokat a mű­vészi alkotásokat, amelyek tanúbizonysá­gai a nép forradalmi tevékenységének, kultúránk valóban demokratikus jelle­gét, amely abban rejlik, hogy a dolgozók számára hozzáférhetők a kulturális és művészi értékek. A pozitív mérleg természetesen nem adhat okot az önelégültségre, a megál­lásra, mivel a XIV. kongresszus határo­zatainak teljesítése még jelentős törek­vést követel meg, elsősorban a mai te­matikájú művészi alkotásokat, valamint a válságos fejlődés következményeinek kiküszöbölését illetően. A válság a kul­túrában olyan sokáig tartott, hogy mély nyomokat hagyott és következményei sok esetben még ma is tapasztalhatók. Az elért eredmények azonban teljesen vi­lágosan azt mutatják, hogy a burzsoá és emigráns ideológiai központok és a hazai jobboldal jóslatai, miszerint kul­túránk teljesen megszűnik, kudarcot val­lottak. A kultúra helyzetének értékelésekor választ kell adnunk arra a kérdésre, hogy a kultúra hogyan tart lépést a társadalom más területeivel, és hogyan felel meg a párt ideológiai munkája kö­vetelményeinek. Egyre nagyobbak a mű­vészi alkotásokkal és a kulturális ne­velőmunkával szemben támasztott igé­nyek, s ez az ideológiai osztályharc kiéleződésének, a dolgozók életszínvo­nala emelkedésének, valamint a tudomá­nyos-műszaki forradalomnak a következ­ménye. A kultúrának nem szabad lemaradnia a fejlődés mögött. Éppen ezért nem be­szélhetünk kultúránk szocialista jellegé­nek teljes felújításáról. Még sok erőt kell kifejtenünk annak érdekében, hogy ne csak az egyes művek, hanem az egész művészi tevékenység kifejezze a szocialista öntudat magas fokát. Társa­dalmunknak szüksége van arra, hogy a művészi alkotások jobban figyelembe ve­gyék a dolgozók életét, adjanak erőt, erkölcsi politikai egyensúlyt a dolgozók­nak, amely szükséges ahhoz, hogy az iskolákban, hivatalokban, üzemekben, tu­dományos munkahelyeken teljesítsék ne­héz feladataikat. Az alkotásoknak a szo­cializmus előnyeit kell szemléltetniük, s ideológiailag ugyanolyan offenzíváknak kell lenniük, mint az egész szocialista politikának. Még mindig tanúi lehetünk olyan je­lenségeknek, amelyek nem tartoznak a szocialista kultúrához. így pl. a tánc­zene címén sok esetben olyasmit ter­jesztenek a rádió hullámhosszain, ami­nek a valóságban nagyon kevés köze van a zenéhez. Filmszínházaink is sok olcsó, fogyasztói nyugati filmet mutat­nak be, melyek a burzsoá ideológiát ter­jesztik, és előfordul, hogy közvetve vagy közvetlenül a burzsoá rendszer „értékeit“ propagálják. Ez megnehezíti a szocialis­ta nevelést, elsősorban az ifjúság neve­lését. Ezen a területen a művészi alko­tások még nagyon sokkal adósak, mert kevés az olyan művészi alkotás, amely­nek célja az ifjúság gondolkodásának és érzelmeinek pozitív befolyásolása. A CSKP Központi Bizottságának júliusi ülé­se, amely a fiatal nemzedék nevelésével foglalkozott, felhívta a figyelmet erre a tényre. Egyre fontosabb feladat a bírálat fel­újítása, mivel ma a sajtó inkább csak tájékoztat a művészi alkotásokról, mint­sem hogy a marxista—leninista esztéti­ka szempontjából elemezné őket. Ugyan­ez vonatkozik a marxista—leninista művészettudományra, mivel ugyanúgy, mint a kritikában, itt is légüres tér ke­letkezett, annak következtében, hogy az elméleti szakemberek egy része hosszú éveken keresztül a nyugati nem mar­xista és revizionista koncepciók felé orientálódott. Annak ellenére, hogy égetően szük­séges a marxista — leninista bírálat és mövészettudomány fejlesztése, semmi sem helyettesítheti a művészeknek a mai valósághoz való elkötelezett, spontán, mély viszonyát. A kommunista művészek alkotó részvétele a szocialista társa­dalom építésében a legtermészetesebb megnyilvánulás. Számos ilyen művészünk van már, sokan azonban még nem tu­datosították ezt a küldetésüket. Kultúránkban az ideológiai problémák mellett egyes alapvető hiányosságokkal is találkozunk, amelyeknek pótlása fel­tételezi az ideológiai alkotó problémák megoldását. Még mindig találkozhatunk az igényesség hiányával, a beletörődés megnyilvánulásaival az irányító szférá­ban, de elsősorban a művészeti alkotá­sok közvetítésében. Annak is tanúi le­hetünk, hogy egyesek megelégszenek azzal a puszta ténnyel, hogy ma már nem keletkeznek szocialistaellenes mű­vek. A kultúrában a mai napig még olyan emberek is érvényesülnek, akik tartoz­nak társadalmunknak a válságos évek­ben foglalt helytelen polgári vagy al­kotói állásfoglalásuknak magyarázatá­val. Gyakran találkozunk azzal a magya­rázattal, hogy a művészek nem értenek a politikához, kizárólag ösztönösen cse­lekednek, de ez a magyarázat a legtöbb esetben ellentétben áll a valósággal, mi­vel jobboldali opportunista megnyilvá­nulásaikat rendszerint nagyon jól elő­készítették és átgondolták. Meg kell említenünk, hogy minden művésznek, mint azt a CSKP KB 1972 októberi plénuma hangsúlyozta, lehető­sége nyílik, hogy csatlakozzék szocialis­ta életünk áramlatához és arra töreked jék, hogy becsületes munkájával és szo­cialista elkötelezettségével elnyerje a nép elismerését. Ez azonban megkövete­li, hogy a dolgozók elismerésére törekvő művész alkotásai ne alapuljanak igazi állásfoglalásainak tagadásán, vagy lep­lezésén. A XIV. pártkongresszus határozatát a párt a széles alkotó fronttal együtt akar­ja teljesíteni, akik alkotásaikkal és pol­gári életükkel szilárdan a marxista— leninista alapokon állnak, akik meg van­nak győződve a szocialista alkotás elvei­nek helyességéről, vagy személyiségük fejlődése során fokozatosan erre a meg­győződésre jutnak, és becsületesen szembenéznek hibáikkal. Egyesek ezt már meg is tették, mivel meggyőződtek a párt politikájának előnyeiről, a jobb­oldali opportunista propaganda reakciós Jellegéről. Aki azonban ellenzékben ma­radt, vagy abban bízik, hogy idővel a békepolitika következtében alapelveink meggyengülnek, az nehezen váltja va­lóra ezeket a határozatokat és fokoza­tosan a kultúra és a politika peremére juttatja önmagát. Kultúránkban a válságos fejlődés kö­vetkezményei közé tartozik a komercio- nalizálás. A művészi alkotás egyes te­rületei még mindig a társadalom gaz­dasági szükségleteinek befolyása alatt állnak. A gazdasági szempont nem távolítható el teljesen a művészettől, de az ideoló­giai szükségletek a döntőek. Az ideoló­giai követelmények figyelembevételével is teljesíthetjük a gazdasági szemponto­kat, mivel semmi sem jogosít fel an­nak feltételezésére, hogy a néző vagy az olvasó „nem veszi meg“ a társadal­milag értékes, jó művészi alkotást, kü­lönösen akkor, ha az alkotás összekap­csolódik a megfelelő propagációval és a neveléssel. Természetesen még számos tervezési, pénzügyi és költségvetési in­tézkedést kell hozni, amint ezt a CSKP KB tavalyi októberi plénuma is hang­súlyozta. A kultúar területén tapasztalható több fogyatékosság, még hosszú időn keresz­tül különböző csökevényeket okoz az em­berek tudatában, és még sok erőt kell kifejtenünk annak érdekében, hogy tel­jes mértékben kiküszöböljük a jobboldali és a nyugati propaganda által okozott károkat. Ezért kultúránk további fejlődé­sét szorosan össze kell kapcsolni a párt egész ideológiai munkájával, a széles rétegek szocialista öntudatosításának fo­lyamatával, valamint az alkotó értelmi­ség soraiban végzett igényes neveléssel és a szocialista életmód érvényesítésé­vel. így tehát még sokat kell tennünk a kultúrában és művészetben. A kultúra gyümölcsöző fejlődésének alapvető fel­tétele, hogy ezen a területen is megszi­lárdítsuk a párt vezető szerepét. Ezért el kell mélyíteni a kommunisták és a pártszervezetek egységes eljárását, fe­lelősségüket és a pártfegyelmet a kul­túrpolitika feladatainak teljesítésében A párt történelmének — elsősorban a leg­utóbbi időszak — tapasztalatai azt mu­tatják, hogy miként a gazdaságban, is­kolaügyben, vagy tudományban, úgy a kultúrában sem oldhatók meg a felada­tok a párt vezető szerepének követke­zetes érvényesítése és az összes kom­munista egységes eljárása nélkül. Csak­is a párt egyesítheti rendszeresen a gazdaságot, a politikát, a tudományt és a kultúrát a társadalmi fejlődés egy kö­zös folyamatába, és adhat ezáltal a kul­turális és művészi értékek alkotásának mélyebb, szocialista értelmet. FRANTIŠEK STOKLASA Hírek Szovjetunióból • A ľyany-Sany hegység észia- ki részén automatikus mérőállo­másodat állítottak fel a hegyi fo­lyók felső folyása mentén. Ezek a vízállás veszélyes emelkedése­kor vagy görgeteg észlelése ese­tén a mikrohullámú adók segítsé­gével jelzést adnak a hidromet»- orológiai állomásnak, így Időben lehet figyelmeztetni a veszélyre a lakosságot. • Nagy kincset, rengeteg ezüst­pénzt talált két belorusz iskolás­fiú, Sz. Drozdov és M. Baranov a Polocktól nem messze fekvő Kaz- janka faluban. Az arab nyelvű fel­irattal ellátott 8000 darab ezüst­pénzt Bagdadban, Szamarkandban, Buharában és Mervben verték a VIII—IX. században. • Nem mindennapi „gyógymód­dal“ kísérleteznek a HmelnyickJ] megyei gyermekkórház sebészeti osztályán. Egy hatalmas kalitká­ban több mint száz különféle ma­darat tartanak. A. Priszjunda fő­orvos véleménye szerint az a tény, hogy a gyermekek gyönyörködnek a madarakban, javítja a közérzetü­ket, s ez igen előnyös a gyógy­kezelés szempontjából. ☆ • Mintegy 200 000 hektárt fog­lalnak el a fekete szakszaulból álló legelővédő sávok Üzbegisztán sivatagi és félsivatagos övezetei­ben. Az évszázadokon át terméket­len, napégette földön egész szak- szaul-erdők nőttek, amelyek fel­frissítik a sovány legelőket, meg­védik őket az eróziótól és lehető­vé teszik a talajjavítást. • Meghatározták az amuri tig­risek számát: a távol-keleti Ten­germelléken 110—120 tigris él. A negyvenes években már csak 30— 40 példány volt itt belőlük, s ezért a kipusztulóban levő álla­tot védetté nyilvánították, s vadá­szati tilalmat rendeltek el rá. • Messze földön híres Sz. Zsa- rimbetov 80 éves karakalpak mes­ter, aki dutár nevű pengetős hang­szereket készít. Háromezredik du- tárját a közelmúltban földijének, H. Berdinbetov népi énekesnek ajándékozta. A mester alkotásai népszerűek Türkméniában és Ka­zahsztánban is. Mesterségére fiait Is megtanította. Mind a négy fiú tud dutárt készíteni és jól játszik rajta. • Híres épületekről és műem­lékekről készít modelleket gyufa- szálból szabad idejében G. Tanka- jan leningrádi ezermester. Meg­szólalásig hű másolatot készített például a leningrádi televízióto­ronyról, a Sándor-oszlopról, a Kl- zsi Szabadtéri Tájmúzeum házai­ról és templomairól, a Nyári Kert vasrácsos kerítéséről, a Kazanyi Székesegyházról. Mindegyik ma­ketthez több ezer gyufaszálat használt fel. • A Krejszer nevű 3ö löveges régi vitorláshajó rézből készült kicsinyített mását nemrég állítot­ták fel Leningrádban, a Néva part­ján, az orosz tengerészek hőstet­teinek emlékére. A hajó 1722-ben épült. A tizenkétszeres kicsinyítés a leningrádi A. Gyema műve. A Krejszer modellje a Leningrád Szálló előtt áll. 9 A jáspis és a malachit — e két híres uráli ásvány — színei­nek és rajzolatainak sokféleségét tökéletesen utánzó polimer anxa- got állították elő Kijevben, a Nagy­molekulájú Vegyületek Kémiai Ku­tatóintézetében. Az összetevők arányát megváltoztatva többféle kedvező tulajdonság érhető el: nagy szilárdság, rugalmasság, hő- és fagyállóság. Az új anyagból saj­tolással, sőt hengerléssel alkatré­szek készíthetők. A szintetikus jás­pis és malachit épületek burkolá­sára, valamint különböző más mű­szaki célokra használható. Doboz­kák, bizsuk és ajándéktárgyak készíthetők belőlük. í Hfl HTí i m u 11 a 11 iTil BTľi M iT'lii

Next

/
Thumbnails
Contents