Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)
1973-11-25 / 47. szám, Vasárnapi Új Szó
A HET KEPEH»EN 1973. november 25. vákia: 7.13, nyugszik: 16.01, Közép-Szlovákla: 7.05, nyugszik: 15.53, Ke let-Szlovákla: 6.57, nyugszik: 15.45 órakor. A HOLD kel: 7.49, nyugszik: 16.06 órakor. NÉVNAPJUKON SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK KATALIN nevfi kedves olvasóinkat ■ 1853 ban született JOZEF ŠKULTÉTY nyelvész, Irodalomtörténész (+1948). ■ 1873-ban született FRANTIŠEK SKÁCELÍK író (+1944). ■ 1913-ban halt meg LUD- VlK WURZEL »»obrász (szili.: 1865). A következő tartalmából: Néphatalom, egyenjogúság, kölcsönös segítség B. Gabricsidze cikke 75 éves a szlovákiai erdészeti kutatás Kohón István cikke Még a mosolyuk is gyógyít Hajdú András riportja A kilencedik ötéves terv építkezésein Riport a Szovjetunióból Emlékek a polgáiiiáborúból Részlet Pablo Neruda A költő száz élete című önéletrajzi írásából Érek én is annyit Ordódy Katalin elbeszélése BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Mennyibe kerül? A címben szereplő két szó kétségkívül egyike a leggyakrabban feltett kérdéseknek, bár az is lehet, hogy a leggyakoribb. Az úf termékeket kínáló kirakatok előtt álldogálva az új típusú mosógép, gramorádió, magnetofón, vagy egyéb hasznos alkalmatosság megcsodálása után mindjárt az árcédulát keressük, de éppúgy keressük az árakat az üzletekben, a ruházati cikkek kartonlapjain, vagy a cipők talpán, s az önki- szolgáló élelmiszerüzletek pénztáránál is kíváncsian várjuk, Iliiként reagál a kassza kosarunk tartalmára. Az ember mint fogyasztó állandóan számít és kalkulál. Igényei vannak, s az igények kielégítése pénzbe kerül. Ha nagyok az igények, akkor sok pénzbe. Ám csak addig takaródz- hatunk, ameddig a takarónk ér, addig költekezhetünk, ameddig a fizetésünkből futja. Ez a realitás és talán azért is nevezik a vásárlóerőben kifejezeti fizetést reálbérnek. Ez a ' reálbér azonban nemcsak a fizetési szalagon növekedhet, s általában nem is ott szokott növekedni. Akkor is növekszik, ha a kirakatokban látható árcédulákon a jól ismert piros vonalakkal keresztülhúzzák a régi árakat, s helyettük új, alacsonyabb árakat tüntetnek fel. Az árak egyébként lefelé is, felfelé is változhatnak, vagy éppenséggel hosszú időn át tarthatják eredeti szintjüket. Ez attól függ, hogy hol, és miről van szó. A kapitalista államokban az árak főleg a kereslet és a kínálat alakulása miatt ugrálnak és egyes termékek, főleg az élelmiszerek árai folyamatosan haladnak felfelé. Nálunk nem tapasztalható ilven élénk kilengés az árakban, s ami az élelmiszereket illeti, éppen itt találkozunk a legszilárdabb helyzettel. A mezőgazdaság termelési költségeinek alakulása szerint itt is indokolt lenne az áringadozás, méghozzá felfelé is, lefelé is, de az már a szocialista állam feladata, hogy az alapvető élelmiszereket a termelési költségektől függetlenül szilárd árakon biztosítsa a lakosságnak. Ám ezúttal nem az árképzés kérdéseivel akarunk fuglalkoz- ni, arra kevés is lenne ez a néhány sor. Az elején azzal kezdtük, hogy az ember mint fogyasztó milyen gyakran kalkulál, milyen gyakran teszi fel a címben szereplő kérdést. De a termelő ember vajon hányszor kérdezi meg, hogy mibe kerül ennek, vagy annak a terméknek az előállítása, mennyit jelent az önköltség összegében az anyagráfordítás, mennyit a munkaráfordítás, és hogy milyen nagyok a rezsiköltségek? Pedig a fogyasztó kérdésére itt lehet megadni a pontos választ. A szocialista tervgazdálkodásban a keresletnek és a kínálatnak nem lehet nagy szerepe az árak alakulásában. Ebből már az elmúlt évek alatt kiokoskodtunk. Az ár a termelési költségek függvénye, a termelési költség pedig számos más tényezőtől, elsősorban a termelők hozzáállásától függ. Ugyanazt a terméket olcsóbban is, drágábban is elő lehet állítani. Több, vagy kevesebb anyaggal, energiával, rövidebb, vagy hosszabb idő alatt. A hatékony termelés kérdése azonban távolról sem ilyen egyszerű. Nagyon sok függ niég a szervezéstől, az anyagellátástól, a kölcsönös szállítások idejében való és jó minőségű teljesítésétől, olyan tényezőktől, amelyek függetlenek az adott műhely dolgozóinak akaratától, jóindulatától. De végső fokon ezek a tényezők is emberek kezében vannak, s ha minden vállalatnál, minden munkahelyen töhb figyelmet szentelnek a műszaki fejlesztésnek, a hatékonyságnak és a gazdaságosságnak, akkor a kirakatokban is gyakrabban fogunk találkozni jobb és olcsóbb árúkkal. (—ai) KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK A jelszavak hátterében Az athéni katonai junta összes erőfeszítése ellenére széles körű nemzetközi visszhangra talált a görög diákok legújabb megmozdulása. Az ügy annál kényesebb, mert Papadopulosz elnök éppen az elkövetkező időszakban akarta végérvényesen szalonképesre sminkelni diktatórikus rendszerét. Igaz, ugyan, hogy a junta jó előre sejtette: nehéz lesz „megszelídíteni“ a forradalmi szellemű diákságot. Markezinisz miniszterelnök tehát nem véletlenül jelölte meg az egyik legfontosabb belpolitikai feladatként a „diákokkal folytatandó békés dialógust“. Nos, ez a párbeszéd nem sikerült éppen békésre, sőt a fékevesztett terror vérfürdőjébe fulladt. Ugyanakkor elővillantotta a junta gyengeségét, amely olyannyira megrettent a fegyvertelen diáktüntetőktől, hogy a rohamrendórség mellé sürgősen kivezényelte a hadsereg páncélosait is a főváros utcáiba. A diákzendülés előzményei még november első napjaiba nyúlnak vissza. Papandreu halálának az ötödik évfordulóján, november 4-én több tízezer tüntető vonult fel az athéni temető térségében kormányellenes jelszavakkal és követelve az amerikaiak távozását az országból. Papandreu az 1967-es katonai hatalomátvételt megelőző királyi kormányok egyikének miniszterelnöke volt. Politikai koncepciójának bővebb elemzésére nem térünk ki, annyit azonban szükségesnek tartunk megjegyezni, hogy a polgári demokrácia játékszabályait védve nyíltan és élesen szállt szembe a puccsistákkal. Ennek a ténynek tulajdonítható, hogy temetése — ekkor dühöngött az országban legádázabbul a terror — sz'ntén tömegtüntetésbe torkollott. A diákzavargások tehát kisebb-nagyobb szünetekkel immár három hete folytatódnak. És nem véletlenül állapította meg a New York Times című amerikai lap, hogy „Papadopulosz elnök, hatalomra kerülése óta a legnehezebb perceket éli át.“ A pillanatnyi helyzetben ugyanis nehezen képzelhető el, miként óhajtja megszervezni a kormány az ún. „szabad és demokratikus választásokat“. Nem titok, hogy éppen washingtoni ösztönzésre szeretné Papadopulosz visszaállítani a parlamentarizmusnak legalább a látszatát. Magától érthető, hogy a „látszat-parlamentarizmushoz“ mindenekelőtt lojális „ál- ellenzékre“ van szükség. Nos, mint kiderül, a katonai kormányzat ellenzéke se nem lojális, se nem ál — hanem valóban harcos szellemű, bátor megmozdulásokat kezdeményező egységfront, amelynek egyik hangadója pillanatnyilag a haladó eszméket valló diákság. A legutóbbi athéni eseményeket követve azonban leltétlenül előtérbe került egy rendkívül fontos momentum. A tüntetők, a Papadopulosz leváltását követelő diákok jelszavai nem csupán a fekete ezredesek klikkje ellen irányultak, hanem mind erőteljesebben a NATO és a szóban forgó katonai szervezet kialakította rendszer ellen. Ez annyit jelent, hogy a görög haladó erők harcának az éle egyre inkább az atlanti politika diszkreditálását célozza. Ezen a ponton pedig a görög progresszió találkozik a világ haladó erőinek törekvéseivel. Az athéni diákmegmozdulásoknak ez a végkicsengése természetesen Washingtonban is nyugtalanságot kelt. Hiszen köztudomású, hogy éppen a közelmúltban kapott újabb léket a NATO elsüllyeszthetetlennek vélt hajója. Ügy tűnik azonban, hogy az észak-atlanti katonai tömb elleni támadások permanensé váltak. Többek között ezt is példázzák a legutóbbi görögországi események. BALOCH P. IMRE Vasil Bilak, a CS1\P KB elnökségének luyiu, u kH liikaru hétfőn fogadta — csehszlovákiai látogatása befejeztével — a Finn Kommunista Párt Központi Bizottságának tanulmányi küldöttségét ÍA <*STK felvételei Bohuslav Chüoupek, hazánk külügyminisztere japánban folytatott hivatalos tárgyalásokat. Többek között fogadta őt Kono Kenzo, a japán parlament felsőházának elnöke. fČSTK—UPI j Közel-Keleten, illetve az egyiptomi—izraeli frontvonalakon a Biztonsági Tanács határozatának értelmében folytatódott a hadifoglyok kölcsönös kicserélése. (ČSTK—UPI f A chilei junta áldozati tüze (MIKUS SÁNDOR rajza) . c 'S O JX o-X • 4> ■C Ul
