Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)
1973-11-25 / 47. szám, Vasárnapi Új Szó
Fenti képünkön: a napajedlái Fatra üzem dolgozói olyan racionalizációs intézkedéseket foganatosítottak — a XIV. pártkongresszus határozatai ér leimében —, amelyek közel 15 millió Kčs megtakarítást tesznek lehetővé, főbb oldali képünkön: a Považská Bystrica-i Gépgyár dolgozói magasan túlteljesítik termelési feladataikat. Ennek arányában a külföldi megrendelők igényeit is idő előtt kielégítik. Emellett külön említést érdemel az a tény, hogy az edmúlt 10 hónap alatt — a komplex szocialista racionalizáció keretében — több mint 30 millió koronát takarítottak meg. (A CSTK felvételei) Bratislava, 1973. november 25. • VI. évfolyqffr, 47. szám • Ara 1 korona SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA'' Szép anyanyelvűnkben már szinte létjogosultságot nyert a rekord szó. Egyre gyakrabban használjuk, hogy egyértelműen kifejezhessük amit gondolunk, azt hogy a munka frontján, o termelésben, az országépítő serénykedésben egymást követik a kiemelkedő eredmények, vagy ha jobban tetszik: csúcseredmények. Vegyük példának a mezőgazdaságot. Különösen a gabonatermesztés terén egymást érik a rekordok. Ha nem tévedek, két esztendővel ezelőtt írtunk arról, hogy gabonafélékből olyan hektárhoza- mokdt értünk el, amilyenre nálunk még nem volt példa. Az idei esztendő, az idei aratás azonban tovább emelte azt a bizonyos mércét. Ma már - ahogyan mondani szokták - nyilvános titok, hogy újabb rekord született, ha ugyan a rekordok, a csúcseredmények születnek. Az idén minden eddiginél - különösen ami a búzatermesztést illeti - jobb eredményt értünk el. A betakarított gabona mennyisége országos viszonylatban jóval 9 millió tonno fölé emelkedett. Ilyesmire viszont még nem volt példa. Érdemes tehát, hogy ennél a kérdésnél elidőzzünk. Míg két évvel ezelőtt, amikor szintén rekordtermésről beszéltünk, ritkaságszámba ment a gabonafélékből az ötvenmázsás átlagtermés. A két kezünkön megszámolhattuk az ilyen mezőgazdasági üzemeket. Az esetleges félreértések elkerülése végett nyomatékosan szeretnénk hangsúlyozni, hogy nem csupán a búzáról, hanem a gabonafélék átlagáról beszélünk. Az idén az országban már 130 olyan mezőgazdasági üzem volt, amely gabonafélékből ötven mázsán felüli átlagot ért el. Ehhez még azt kell hozzátennünk, hogy ezek mo már nem csúcseredmények Nemrégiben került kezembe egy újsághír, amely eldicsekedte, hogy a kroméííži járásban már nem egy olyan mezőgazdasági üzem van, amelyben kisebb-nagyobb területen hetven, hetvenkét mázsás hektáronkénti átlagot értek el a nagy hozamú búzafajtákból. Példáért azonban nem szükséges a szomszédba mennünk. Ha nem akad kezembe az említett cikkecske, első helyen a nyugat-szlovákiai kerületből hoztam volna a példákat. Hogy miért innen? Közismert, hogy az említett kerület - ami a gabonatermesztést illeti - országos viszonylatban is sokat nyom a latban. A cikk elején említett 130 olyan mezőgazdasági üzemből, amelyben a gabonafélék átlagos hektárhozama meghaladta az 50 mázsát, ötvenhat a nyugatszlovákiai kerületben van, ebből az ötvenhatból tizenhat van a dunaszerdahelyi járásban és a tizenegy üzem közül, amelyben 60 mázsán felüli volt az átlag - öt gazdaság - szintén itt található. Hogy egy kis összehasonlítást tegyek: a harmadik ötéves terv idején a kerület 5,5 millió tonna gabonát termelt. A következő ötéves tervben 7,4 millió tonnát. A különbség tehát igen lényeges. És most jön az, amire Igazán érdemes odafigyelni. Az ötödik ötéves terv első három esztendejében 5,9 millió tonna gabona termett. Ogy gondolom, ezek a számok magukért beszélnek. Hogy még jobbon megközelítsük a lényeget, próbálkozzunk az összehasonlításnak egy másik formájával. Vegyük alapul az utolsó három esztendőben elért hektárhozamokat. Hetvenegyben - ekkor beszéltünk első ízben rekordtermésről - harminckilenc mázsa volt gabonafélékből az átlagos hektárhozam, hetvenkettőben az átlog harmincnégy mázsa körül mozgott; az idén viszont elérte a negyvenegy mázsát. A kerület 11 járása közül hétben az átlag magasan negyven mázsa fölött volt: Ha viszont vizsgálatunkat a búzára irányítjuk - és ezt meg kell tennünk, mivel a nagyszerű átlageredmények szorosan összefüggnek a búzatermesztésben elért óriási sikerekkel - az előbbi felsorolás így alakul: a kerület tizenegy járása közül az átlagos hektárhozam tízben haladta túl a negyven mázsát és egyben - a dunaszerdahelyiben - az ötven mázsát Ha tovább követjük ezt a gondolatot, érdekes következtetésre jutunk. Megszoktuk már, hogy a sikerekért járó elismerést osztatlanul a mezőgazdaság dolgozóinak ítéljük oda. Az igazság kedvéért azonban - és ez egyáltalán nem csorbítja a mezőgazdaságban dolgozók érdemeit, - szükséges kimondanunk, hogy a mezőgazdaságban elért átütő sikerekben része van a parasztság hű szövetségesének, a munkásosztálynak, a vegyipar, a gépipar dolgozóinak, és végül, de nem utolsósorban a Szovletunió- val és a többi szocialista állammal folytatott kölcsönös együttműködésnek, munkamegosztásnak is. Eddig a gabonatermesztésben elért óriási sikerekről beszéltünk. Maradjunk továbbra is ennél. Megállapítottuk, hogy az elért eredmények a búzatermesztésben elért átütő sikerekkel függnek össze. Tehát a búza az, amely döntő fordulatot hozott a gabonatermesztésünkben. De melyik búza? A válasz nagyon is egyértelmű: a szovjet búza. A nagy hozamú búzafajtákkal kapcsolatban az egyik maqas szintű értekezleten az előadó így fogalmazott: jött és győzött! Osztatlan sikert aratott, forradalmi előretörést hozott magával. A fejlődésnek, a gyors ütemű előretörésnek úgyszólván szabad utat és szinte beláthatatlan jövőt nyitott. SZARKA ISTVÁN
