Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)

1973-11-23 / 279. szám, péntek

„A GYEREKSZOBA NEM FÉNYŰZÉS” Válasz az Üj Szóban megjelent írásra Előre is le szeretnék szögez­ni egy tényt: nagy olvasótábor­nak örvendenek az Oj Szó kü­lönböző tanácsadási rovatai — legyen itt szó motoros problé­mákról vagy orvosi tanácsadás­ról. Az utóbbi téma rovata na­gyon sokszor tartalmazza dr. Szántó György írásait, aki szín­vonalas, tapasztalatdús taná­csokkal szolgál olvasótáborá­nak. Mivel majdnem minden cik­két elolvasom, a november 2-án megjelent „A gyerekszoba nem fényűzés” c. írását is nagy ér­deklődéssel néztem át. Két­gyermekes családanya vagyok, ez a dolog nagyon érdekelt. Dr. Szántó helyesen szólt a gyerekszoba szükségessége mel­lett, ötletes volt a helyiség megválasztásával kapcsolatos javaslata. De következett egy rész — milyen legyen a gye­rekszoba —, s elállt a lélegze­tem. Idézek a cikkből: „A gye­rekszoba fala és mennyezete világos legyen. A legmegfele- löbO6 a fehér szín. Egy méter magasságig a fal lakkozható, lemosható legyen. Padlóburko­latnak válasszunk jó minőségű egyszerű világos linóleumot ... Az ablak elé ne akasszunk füg­gönyt, mert nemcsak felesle­ges porfogó.. .* Köszönet a ma működő bel­sőépítészeknek, hogy az előbb idézett szín- és anyagkombiná­ció már a hatvanas években el­tűnt a legeldugottabb poliklini- kai rendelőkből is. Nem volt itt talán — vegyük a legalapve­tőbbet — tévedés a színössze­állításban? A gyermek színek­ben és álmokban gazdag lelki­világát mi felnőttek laposítsuk el egy fehér fallal és egy le­festett védőréteggel — minek monotonságát a függöny sem oldhatja fel némileg? Itt aztán igazán nem hozhatja fel ment­ségül senki azt sem, hogy: az Ízlések különbözők. Itt a pszi­chológus — aki a színek ter­mészetét (az emberre nézve j annyira ismeri — elsőként mondaná ki határozottan a helytelen kombinálás fogalmát. A további elégedetlenkedő szófűzés helyett azonban néz­zük, milyen is legyen egy mai modern gyermekszoba? Mit is diktálnak a világ és hazánk belsőépítészeinek rajzasztalai — a pszichológusok javaslatait fi­gyelembe véve: Kívánatosak a meleg, tiszta színek. Ha a padló ragasztott izoláló szőnyege — története­sen gumolit — pl. piros vagy erősebb színű, a minta nélküli falak színváltó tónusa ne le­gyen határozott. Ha a padló világos — vagy ún. meghatá­rozatlan színű —, a falak fes­tése lehet bátrabb kombináció jú. Kisebb gyermekeknél na­gyon előnyösek a kocka formá­jú, kétoldalt nyitott, variálha­tó bútordarabok. Olcsón elké szíthetők. Alkalmasak játék közben ülésre, „kapaszkodó­ként“, egyik nyitott felüket a padló felé fordítva a gyakori műanyag játékok raktározóhe­lyeként használhatók. Ezek a váltakozó színű dobo­zok, amelyekből négy öt szük­séges a „gyerekbirodalomban“, hogy a szobát hangulatossá, la kályossá varázsolják. Idősebb gyerekeknél ezeket a dobozo­kat hasonló szerkezetű, variál­ható szekrénysorral lehet he­lyettesíteni. Néhány éves gyermek eseté­ben nélkülözhetetlen a könnyű nappali, s a stílusos mintázatú függöny. Mivel sokan élnek „emeleten“, ez egyúttal eltereli a figyelmet az ablaktól, a ki­esés, az üvegsérülés lehetősé­gétől ... így lehetne — a fent emlí­tettek jegyében — hosszú ideig folytatni a korszerű, egészsé­ges környezetű gyermekszobá­ról való elmélkedést, de nem szükséges, mert az erről szóló hasonló vélekedést megtalál­hatjuk sok színes képeslapban, láthatjuk a tv-ben, beszélnek róla a rádióban. Folytathat­nánk, de ezúttal nem ez volt a lényeges. VIGLAS IRÉN INN EN-ONNAN ■ A lengyel Országgyűlés Oktatási és Nevelési Bizottsá­ga 35 millió zlotyval emelte a gyermekotthonok felszerelésére fordítandó összeget. A bizott­ság a gyermekotthonban folyó nevelésre nézve is javaslatokat, illetve intézkedéseket dolgo­zott ki. Ezek közül különösen érdekes az az intézkedés, amely előírja: az intézet gondozásába került gyermeket az első nap­tól kezdve egész neveltetése folyamán ugyanaz a nevelő gondozza. ■ A Szovjetunióban 55ÜU szakmunkásképző iskola műkö­dik jelenleg. Ezekben töbii mint 2,5 millió tanuló tanulja a mintegy 1100-féle szakmát. A szovjet szakmunkásképző is­kolák a 9. ötéves tervben (1971—1975) a munkásosztály szakképzett tartalékának 3U százalékát adják. 81 A Német Demokratikus Köztársaságban 88 zeneiskola működik. A tanulók létszáma ezekben az iskolákban megha­ladja a 35 ezret (s ebből 5(5 százalék munkás- és paraszt­származású). Egy — az elmúlt évben kelt — zeneiskolákra vonatkozó rendelet előírja, hogy 1975 ig mindenütt meg kell teremteni a feltételeket a zenei oktatásra. ■ Dániában — angol és amerikai mintára — 1963 óta szerveznek úgynevezett integ­rációs iskolaközpontokat. Ide azok a gyerekek kerülnek, akik valamilyen oknál fogva a he­lyi iskolában nem nevelhetők. A központok 50—70 km-es kör­zetből fogadnak gyerekeket. Je­lenleg 13 integrációs iskola- központ működik Dániában. B A leningrádi üzemek transzparensein látható 50-es szám, az újságok vastagbetűs címei, mind a város nagy ju­bileumának közeledtét jelzik. Ötven évvel ezelőtt Petrograd (Pétervár) munkásainak kéré­sére a várost Leninről nevez­ték el. 1924. január 26-án a szovjetek országos kongresszu­sa jóváhagyta ezt a kívánsá­got. lieningrád üzemeinek kép­viselői javasolták, hogy „leni­ni műszakkal“ ünnepeljék meg az évfordulót. Az ünnepi mű­szak november 20 án kezdő­dött, és ötven napon keresztül tart. ORSZÁGJÁRÓ BETÖRŐT ÍTiÉLTEK EL A chilei katonai rezsim a san­tiagói Nációnál Stadionban több mint kétezer személyt tart fogva, akiket katonai bí­róság elé állítanak. A jelenle­gi „demokrácia" igazi arcát, amelyet a katonai juntu hozott létre, legjobban az AP hírügy­nökség egyik felvétele bizo­nyítja: az egyik letartóztatott­nak megengedték, hogy a fiát egy órára láthassa. Chilében je­lenleg a legszebb emberi érzé­sek csak a koncentrációs tá~ bor magas drótsövényén ke­resztül nyilvánulhatnak meg. Felvétel: ČSTK — AP) Erősödő szálak Néhány évvel ezelőtt igazi elvtársi kapcsolatok alakultak ki az SZLKP Rimavská Sobo- ta-i (Rimaszombat) és az SZKP Kirejevszki Járási Bizottsága nak dolgozói között. Azóta rendszeressé és tartalmilag egyre gazdagabbá váltak azok a kölcsönös baráti látogatások, amelyek keretében jó alkalom nyílott a közös célú pártmun­kában szerzett tapasztalatok cseréjére, a sikerek és az eset­leges problémák részletes meg­vitatására. A rimaszombati elvtársak közül a legutóbb fán Gibala, a járási pártbizottság vezető­titkára, Bozó fenő, a mezőgaz­dasági osztály vezetője, Ada- mek Milan, a JB elnökségi tag­ja és Michal Megefa elvtárs, a járási nemzeti bizottság elnöke járt a Szovjetunióban. Júliusi látogatásukat ezen a héten vi­szonozzák a szovjet elvtársak. A kirejevszki járási pártbizott­ság képviseletében ezúttal Mi­hail Alekszejevics Titov ideo­lógiai titkár, Szemjon Ivano- vics Berlev, a prirubszkai bá­nya igazgatója és Viktor Pét- rovics Savosin, a kirejevszki szovhoz gépesítője tölt hat na­pot a rimaszombati járásban. Itt-tartózkodásuk során megvi­tatják a kölcsönös baráti kap­csolatok további fejlesztésének lehetőségeit, megtekintik a Gömöri Múzeumot, több helyen találkoznak az ipari üzemek, az egységes földművesszövetkeze­tek és a helyi nemzeti bizott­ságok dolgozóival. A kedves vendégeket ma Vladimír Piro- Sík elvtárs, a Banská Bystricai Kerületi Pártbizottság vezető titkára fogadja. -ly­Még tizennyolcadik életévét sem töltötte be Vojtech Milan- ko, bejelentett lakóhely nélküli megrögzött munkakerülő, ami­kor első ízben került a vádlot­tak padjára. Egy betöréses lo­pással háromezer koronát meg­haladó kárt okozott a szocia­lista társadalmi tulajdonban. A fiatal bűnözőt annak idején egyévi és hathónapi szabad­ságvesztéssel sújtotta a LevoCai Járásbíróság. A börtönből 1961. január másodikán szabadult. Alig nyolc hónap múltán azon­ban ismét bíróság elé állítot­ták. Élősködésért és visszaeső­ként elkövetett sorozatos betö­résekért a Bratislava-vidéki Já­rásbíróság hatévi szigorított börtönre ítélte. Büntetése letöl­tése után azonban semmit sem változtatott korábbi életmódján, így mielőtt a Banská Bystrica-i Kerületi Ügyészség az elmúlt télen elrendelte újabb őrizetbe­vételét, még háromszor kellelt ítéletet hirdetni felette. A vád változatlanul társadalmi, illet­ve magántulajdon elleni bűn- cselekmények elkövetése, köz- veszélyes munkakerülés, egy esetben pedig hatósági közeg megtámadása volt. A 32 éves fiatalember eddig összesen tizenkét és fél évet töltött börtönben. Legutóbb 52 napig volt szabadlábon. Számá­ra azonban ennyi idő is elég­nek bizonyult ahhoz, hogy bűn­cselekményei számát újabbak­kal növelje. Szabadulása után öt nappal már a Dolný Hričovi (žilinai járás) vendéglőben tör­tént betörés miatt kellett ria- dóztatni a rendőrséget. Vojtech Milanko késő esti látogatását követően mintegy ezer korona kárt állapítottak meg a nyomo- zók. Három nappal később az Ivánkái vadászétteremben járt. Persze-onnan sem távozott üres kézzel. Következő betörése színhelyéül a kútyi vendéglőt választotta. Az üzletvezető iro­dájában sikerült feltörnie a páncélszekrényt, amelyben 11 ezer ötszáz korona készpénzt talált. Az újabb sikeren felbuz­dulva még huszonnégy gondo­san előkészített, Illetve alkalmi betörést hajtott végre a későb­bi hetek folyamán. Többek kö­zött az ő személyében fogták el a krempíanyi, a klenovecl és a helpai textilüzlet és több falusi vendéglő kifosztóját is. Letartóztatása előtt a Trnavai Járásbíróságon töltött egy éj­szakát. Pénz és egyéb érték után kutatva 11 irodaajtót tört fel, a páncélszekrénynél azon­ban csődöt mondott a tudomá­nya. Onnan Ludrovára (Lipt: Mikuláši járás) utazott, ahol a hnb épületéből egy hivatalos bélyegzőt, három katonaigazol­ványt és némi aprópénzt tulaj­donított el. Vojtech Milanko ellen azon­ban az ország más részeiből is tucatjával érkeztek a terhelő bejelentések. Szlovákia-szerte több mint 100 ezer korona ér­tékű készpénzt és árucikket zsákmányolt. A nyolc napig tartó főtár­gyaláson 76 tanút hallgatott ki a Banská Bystrica-i Kerületi Bíróság büntető tanácsa, amely a vádlottat tizenöt évi szigo­rított szabadságvesztsére ítélte és az általa okozott anyagi kár teljes megtérítésére kötelezte. Az ítélet még nem jogerős. -ly­VIZRE VIZ Kíváncsian hallgatom a nyilvános gyűlés fő beszá­molóját. Azaz hallgatnám, ha nem idegesítene a szom­szédom, aki két üvegpoha­rat ütöget egymáshoz. Ta­lán nem is tudja, hogy poharakat tart a kezében. Csupán szórakozásból, rossz szokásból babrál valamivel. A poharak egymáshoz való koccintása alig hallható, ám annál idegesítőbb. Szó­vá is tenném, de attól fé­lek, hogy megsértődne. Pe­dig tennem kell valamit, mert egyre jobban iddgesít. Teszek is: amikor egy pil­lanatra leteszi a poharakat, az egyikbe öntök magam­nak ásványvizet, s meg­iszom. Nem vagyok ugyan szomjas, de a vízivás még így is „kellemesebb“, mint a poharak csörgésének hall­gatása. Ismét zavartalanul hall­gatom a beszámolót, de nem soká: újfent megüti va­lami a fülemet. Szomszé­dom vizesüvegek fedőkupak­jaival játszik. Egymásba il- lesztgeti őket, szabálytalan ritmust kopogtat velük. Há­rom pléhdarab van a kezé­ben, s egyre ellviselhetetle­nebbül kopog-csattog velük. Eszében sincs abbahagyni. Ha nem lenne idősebb, mint én, rendre utasítanám. Ta­lán még a fülét is meg­húznám, de nem tehetem. Pedig tennem kell vala­mit! De mit?! Semmi sem jut eszembe. Érzem, idegro­ham vagy infarktus kerül­get. Mélyen lélegzem, hogy elkerüljem. Észrevétlenül beJdugom a fülem, s félre­nézek, hogy ne is lássam. Ez sem segít. Ekkor újabb mentőötle­tem támad, udvariasan ezekkel a szavakkal fordu­lok szomszédomhoz: — Nem adná nekem eze­ket az üvegkupolákat. A fiam gyűjti őket, kézimun­kákat készít belőlük. Készségesen átnyújtja a pléhdarabokat, s nem is sej­ti, hogy cselhez folyamod­tam. Felszabadultan sóhaj­tok fel, hogy végre figyel­hetem a gyűlés beszámoló­ját. Azazhogy figyelhetném, ha közben véget nem ért volna. Nincs hát más válasz­tásom, minthogy zsebre dug­jam a pléhdarabokat s me|g- igyak még egy pohár ás­ványvizet. FÜLÖP IMRE Kredmql Preilíhčnyek azt mutatják, hogy a öadcai Tatra Üzem második szakasza építésében teljesíteni fogják az idén a iervf eladat okát, és minden jeltétel me:, </< ahhoz, hogy sikeresen foghassanak hozzá az 1974. évi munkálatokhoz is. Az új üzemrészlegben 470 dolgozó jut munkalehetőséghez. Felvételünkön balról a öadcai Tatra Üzem első részlege, jobbról a második részlege látható. ' Felvétel: Š. Petráš — ČSTK 1973. XI. 23. 6

Next

/
Thumbnails
Contents