Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)
1973-11-23 / 279. szám, péntek
A CSKP XIV. kongresszusa és az irányítás tökéletesítése (IV.) Az ár a gazdaságfejlesztés fontos eszköze BESZÉLGETÉS DOC. MICHAL SABOLČÍK CSc. MINISZTERREL, . A SZÖVETSÉGI ÁRHIVATAL VEZETŐJÉVEL 1973. XI. 23. KÉRDÉS: Előző alkalommal «zzal foglalkoztunk, hogy milyen jelentősége van az árrendszer racionalizálásának a tervszerű irányítási rendszerben. Az árnak azonban több funkciója is van. Hogyan lehetne ezeket gyakorlati szempontból jellemezni? FELELET; Az árak funkciói az érdekelt szakemberek körében közismertek, de sokat kell még tennünk annak érdekében, hogy ezek a funkciók a gyakorlatban is teljes mértékben érvényesüljenek. Már az előbbiekben is említést tettünk az ár alapvető • értékmérő funkciójáról, amely kifejezi a termék előállításának összes közvetlen és közvetett költségeit. Az ár további, nem kevésbé fontos funkcióját általában ösztönző funkciónak nevezzük. Ennek fő feladata az, liogy elősegítse a társadalmi és a vállalati érdekek közötti összhang megteremtését, a termelőket a leghatékonyabb termelési programok, optimális tervjavaslatok elfogadására ösztönözze, gyorsítsa a műszaki fejlődést, s a termelést a társadalmi szükségletek kielégítésére irányítsa. E funkció érvényesítése abban nyilvánul meg, hogy egyes termékek, termékcsoportok árait központi intézkedésekkel eltérítik a társadalmilag szükséges költségeknek megfelelő ártól, hogy a források és a szükségletek mind a tervezés, mind a realizálás folyamatában egyensúlyba kerüljenek. Az értékmérő funkció széles körű érvényesítése további fontos politikai feladat, amelyre a CSKP XIV. kongresz- szusa is kitért — „Az árrendszer következetes szabályozásával kapcsolatban az árakat a gazdaságosság növelésére, a műszaki fejlesztés ösztönzésére, a termékek minőségének javítására, választékának bővítésére kell felhasználni, a nép- gazdasági terv célkitűzéseivel összhangban11. Az ár értékmérő funkciója szintén gyakorlati jelentőségű. Főleg az árszint megállapításánál, a nagykereskedelmi árak átépítésénél és a lényegesebb árrendezéseknél érvényesül. KÉRDÉS: Az ésszerű és célszerű árösztönzés területe szinte végtelen, s a jövőben a nép gazdaság számos területén hatékonyan érvényesíthetjük. Ezt a tényt Koszigin elvtárs így fogalmazta meg az SZKP XXJV. kongresszusán elhangzott beszámolójában: „Az ár a szocialista ország kezében a gazdaság irányításának erős eszköze, ezért ügyesen és hatékonyan kell felhasználnunk“. Ám arra is gondolni kell, hogy az ár ösztönző hatása önmagában még nem feltételezi a termelők és fogyasztók megkívánt gazdaságos viselkedését. FELELET: Valóban így van. Az árösztönzés csak a terv és a többi gazdasági szabályozó komplex rendszerében fejtheti ki hatását a termékek műszaki fejlesztésére, a minőség javítására és a további társadalmi érdekek érvényesítésére a termelés és a fogyasztás területén. A jelenleg érvényesített árösztönzés egyik példájaként megemlíthetjük a műszakilag fejlett termékeknek nyújtott kedvezményeket a műszakilag elavult termékekkel szemben. A műszaki fejlettséget igazoló bizonylat alapján az adott termék ára kiegészíthető annak az évi hozamtöbbletnek egy részével, amely az új termék átvevőjénél keletkezik. Jelenlegi előírásaink szerint ez a kedvezmény maximálisan a termék alapértékének 15. százalékáig növelhető, más esetekben ezt a határt maximálisan 10 százalékban állapították meg. Az árösztönzésnek ez a módszere a tudományos-technikai haladást segíti elő. Koszigin elvtárs ezt így fogalmazta meg az SZKP XXIV. kongresz- szusán: „Az új technika árának megállapításánál figyelembe kell venni azt a gazdasági hatást, airíely a felhasználónál jelentkezik és olyan árat kell kialakítani, amely a termelő és a felhasználó számára egyaránt kedvező“. A műszakilag fejlett termékeknek nyújtott kedvezmények mellett az elavult termékek termelésből való kiiktatásának is figyelmet kell szentelni. A műszakilag elavult termékek kedvezőtlen árképzésénél ezt a szempontot úgy érvényesítik, hogy az ilyen termékek gyártásának jövedelmezősége alacsonyabb legyen az átlagosnál. Az ilyen serkentő vagy korlátozó árképzés azonban hatását veszítheti, ha a nyert, vagy az elvont eszközök az újratermelés tervezésének mechanizmusában szél forgácsolódnak, vagy teljesen a nyereségelvonás hatáskörébe kerülnek. Az árösztönzés hatása emellett további feltételektől, például a termékek minősítését, osztályokba való sorolását végző szervek és szervezetek döntéseitől is függ. Ezek a körülmények általában jelentősén korlátozzák az árösztönzés egyébként részletesen kidolgozott módszereinek hatékonyságát. jelentős szerepe van még az árösztönzésnek a divatos és a luxustermékek választékának bővítésénél, a gazdaságos anyagfelhasználásra irányuló érdekeltségnél, a mezőgazda- sági termékek felvásárlásánál, stb. Mindent egybevetve megállapíthatjuk, hogy a szocialista gazdaságban határozott összefüggés van a tervezett anyag- és értékviszonyok között. A gazdasági arányosságok a tervezés folyamatában alakulnak ki, ezeket árakban fejezzük ki és az áru- és pénzkategóriák, valamint az anyagi érdekeltség szocialista elvének érvényesítésével szabályozzuk a szervezés minden fokán. KÉRDÉS: A népgazdaság tervszerű irányítási rendszerének fejlesztésére irányuló munkákban arra kell törekednünk, hogy az értékkategóriák az egyes területeken reális alapokat szolgáltassanak a gazdasági hatékonyság értékeléséhez, lehetővé tegyék a gazdasági kalkulációkat, a megoldás változatainak összehasonlítását, a termelőket progresszív tervfeladatok vállalására ösztönözzék és ezzel lehetővé tegyék a tervezett anyagi és pénzügyi folyamatuk összhangjához szükséges feltételek kialakítását. FELELET: Az értékkategóriáknak a terv realizálása során gazdasági nyomást kell gyakorolniuk a tervfeladatok teljesítésére és túlszárnyalására, valamint a termelőerők intenzív kihasználására. Emellett további feladatokat látnak el a P^nz vásárlóerejének szilárdításában és az életszínvonal növelésében. Az értékkategóriák kihasználásának további feladatai a jelenlegi helyzetben az alapvető árpolitikai kérdések tisztázása után többek között az anyagi érdekeltség hatékonyságának fokozására irányulnak. KÉRDÉS: Ezzel összefüggésben egy további alapvetően fontos kérdés merül fel, éspedig az, hogy milyen eszközzel lehet biztosítani az ár állandó objektív hatását? FELELET: Ez az árpolitika egyik alapvető kérdése, s ha már beszélgetésünk folyamán ilyen széles területet érintettünk, erről is érdemes megemlékezni. Az árszabályozás alapvető módszere a többi szocialista ország gyakorlatához hasonlóan az árak fejlődésének tervezése, amely része a népgazdasági tervezés egész komplexumának. Az árszabályozás kérdései ma , nagyon időszerűek, s éppen most fejeztük be az ezzel kapcsolatos munkákat. Folyamatos átmenetet akarunk kialakítani az ármoratóriumból az őllami árszabályozásba. Ez eléggé bonyolult és érzékeny feladat és nagy körültekintést igényel. A szocialista társadalom irányítási rendszerének igényes ségét jelentősen fokozza annak a lenini alapelvnek az érvényesítése, amely a központi döntések és az irányítás gazdasági elveinek optimális egybekapcsolására vonatkozik. Ez egy olyan szempont, melynek elhanyagolása korábban az egészségtelen adminisztráláshoz, az 19(38—I9(i9-es években viszont a terv szerepének álábecsülé- séhez vezetett, amikor a vál lalati, és a csoportérdekek a társadalmi érdekek fölé kere kedtek. Emellett számos továb bi szempontot is figyelembe kell venni, amelyek szorosan összefüggnek a tervszerű irányítás tökéletesítésének folya matával, az irányítás eddigi történelmi fejlődésének szempontjaival, a fejlődés adott sza kaszára háruló feladatokkal, stb. Az árszabályozás módszerei további tényezőktől is függnek. Különösen azt kell szem előtt tartani, hogy az árak természetes alapra, az un. társadalmitag szükséges költségekre épülnek, s a szocialista terv gazdaságban a társadalmilag szükséges költségeket a terme lés és a forgalom tervezett költségeivel kell kifejezni. Egyelőre ebben kell látni az árképzés alapját. Egyik további jelentős kér dés az, hogy a jövőben miként fogjuk biztosítani az ossz hangot a gazdaság és az árak fejlődése között, hogyan érjük el, hogy az árak továbbra is aktív hatást gyakoroljanak a hatékonyságra. Ez a tervezett árszabályozás legfőbb kérdése. Jelenleg az a legfőbb köve-, telmóny, hogy az árak összhangban legyenek a népgazdaság kedvezően alakuló fejlődésével. Az árszabályozás említett szempontjai döntő fontosságúak annak megértéséhez, hogy milyen szerepet töltenek be az árak a tervszerű irányítási rendszerben, ahol elősegí tik a társadalom dologi problémáinak ós a népgazdaság feladatainak megoldását. A hangsúly azon van, hogy előse gítik, mert az alapvető megoldást a népgazdasági tervek rendszerének kihasználásában és az irányítás további terű létéin kell keresni és nemcsak az árak mozgásában! KÉRDÉS: Milyen gondolatokat tartana még szükségesnek megemlíteni a miniszter elvtárs az árszabályozás kérdéseivel kapcsolatban? FELELET: Az árfejlesztés gyakorlati módszere az árrendszer tervszerű fejlesztése (az árak változásainak tervezése) és az új termékek tervszerű árképzése. Az árak Ismert funkcióival összhangban a tervszerű árfejlesztésnek két fő feladata van: Q biztosítania kell az anyagi és az értékfolyamatok kölcsönös összhangját, hogy az árak minden időszakban elláthassák a munkaráfordítás mérésében betöltött szerepüket, lehetővé tegyék a hatékonyság mérését mind a központban, mind a vállalati szférában: 0 olyan árakat kell képeznie, amelyek gazdaságilag ösztönzik a termelőket és fokozzák érdekeltségüket a társadalmi szükségletek kielégítésében. Mindkét alapvető feladat abból a követelményből indul ki, hogy az árak párhuzamosan, aktívan és eléggé rugalmasan reagáljanak a népgazdaság adott állapotára, elősegítsék annak további pozitív fejlődését, s hogy színvonalukkal és kölcsönös arányaikkal a társadalom érdekeivel összhangban hassanak. Ahhoz, hogy az árak valóban eleget tehessenek e fontos funkciójuknak, vissza kell tükrözniök az újratermelési folyamat minden változását. Azzal kapcsolatban, hogy az árak színvonalát hogyan lehet összhangba állítani a társadalom szükségleteivel és érdekeivel, még mindig különböző nézetekkel találkozhatunk. JOZEF LÜC. a Pravda szerkesztője nemzetiségi iskola - irodalmi nevelés Mózsi Ferenc könyve Napjainkban az egész világon egyre többet foglalkoznak az ifjú nemzedék nevelésének a problémáival. A tudományos- technikai forradalom a nagyobb műveltség igényét is magával hozza. Éppen ezért az ifjúság nevelésének az ügye ma már egész szocialista társadalmunk feladatává nemesedett. „Egy nemzetiségi csoport körében az érdeklődés az ifjúság nevelésének kérdései iránt még joko zottabb" — írja Mózsi Ferenc a Nemzetiségi iskola — irodalmi nevelés című most megjelent könyvében. Fontos, hogy az új nemzedék ismerje és becsülje „az emberiség és benne nemzete, nemzetisége minden téren létrehozott alkotásait." Ez a gondolat vezette a szerzőt a teljesség igénye nélkül hogy tudományos igényli dolgozatában ismertesse a csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák néhány kér dóéét. A tanulmány rámutat, hogy szocialista társadalmunkban az egész ország területén nemzetiségre való tekintet nélkül —' egyenlő tanulmányi feltételek teremtődnek. Az egyre növekvő információbázis azon ban azt a kérdést is felveti, amelyet Szuhomlinszkij . így fogalmazott meg: ,,Az oktató si folyamat végső célját feltét lenül összhangba kell hozni a komm uniz mus alapél vei vei: mindenki képességei szerint . . A szerző hangsúlyozza, hogy,a nemzetiségi iskoláknak a múltat áthagyományozó küldetésével egyidejűleg a jövőre előkészítő szerepét is" ki kell emelniük. Ennek kapcsán Mózsi Ferenc Kővágó Lászlót idézi, aki a nemzetiségi iskolák szerepét így határozta meg: ,.A nemzetiségi iskolákat nem tekinthetjük öncélú; csupán tradíciót ápoló intézményeknek, hanem ugyanúgy az életre felkészítés eszközei... A tantervnek nem annyira ■ azt kell tükröznie, hogy honnan jövünk, mint inkább azt, hogy hova megyünk". ,,A szlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák fejlődése a burzsoá köztársaságban" cím alatt a szerző megállapítja, hogy a Csehszlovák Köztársaság a monarchia iskolaügyét örökölte, s az iskolák kapui is csak elvben álltak nyitva minden tanuló számára. Amikor az uralkodó osztály valamilyen iskolatípust létesített, azonnal számításba vette, hogy melyik társadalmi réteg gyermekei fogják látogatni. A csehszlovákiai magyarság nemzeti és osztályéinyomása nak legkézenfekvőbb bizonyítéka éppen az iskolaügy volt. A csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű is kólák fejlődése csak 1948 februárja, a munkások—parasztok végleges hatalomra jutása után indulhatott meg. Az akkori magyar tanítási nyelvű iskolák helyzetét Mózsi Ferenc adatokkal szemlélteti. Megállapítja, hogy a hatvanas években az alapiskolák oktató-nevelő tevékenységét a minőségi, a középiskolákét pedig a mennyiségi fejlődés jellemezte. A jelenlegi időszakban — a tények igazolják — a csehszlovákiai magyar iskolaügy erősödik, a tanítók képesítése megfelel a szlovákiai átlagnak, a tankönyvekkel való és a segédeszközökkel való ellátás sem marad le a szlovák iskolákétól. ,„Mindez bizonyítja — a még meglevő fogyatékosságok és minden gond ellené re —, hogy Csehszlovákia Komunista Pártjának az elmúlt kél évtizedben helyes és eredményes volt a nemzetiségi politikája." A szerző a szlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolákat a csehszlovák iskolaügy szerves részének tekinti. Vizsgálja az anyanyelvű tanítás-tanulás kérdéseit, definiálja a nemzetiségi Iskola fogalmát és felvázolja alaptípusait a tanítási nyelv szempontjából, s az egyes qlap típusú iskolákkal szembén támasztott társadalmi igényeket. Kimutatja az általános és a sajátos vonásokat a nemzetiségi iskola tartalmában. A szlovák nyelv oktatásával kapcsolatban elmondja: „A csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolákban sajátos probléma, amelyet az idegen nyelv iu,másának módszertani alapelvei szerint kell megtervezni. A szlovák nyelv kommunikatív funkciója értelmében azonban ezeket az alapelveket adaptálni kell. Az alkotó adaptálás során nyilván jó hatásfokkal lehet (kell) felhasználni a szlovák iskolák nyelvoktatásának (főleg tárgyi ) és a magyarországi orosz nyelv tanításának [főleg módszertani ] eredményeit". A könyv behatóan foglalkozik az irodalom tanításának cél- és feladatrendszerével, szól a sematikus . irodalomoktatás vitájáról is. Nagyon értékes a mű azon része, amely Arany János: Szondi két apród ja című művének tanítási problémáit elemzi. Ebben az irodalmat oktatók figyelmét az irodalmi mű nyújtotta nevelőhalás kihasználására irányítja. A szerző alapos elemzés tárgyává teszi a nemzeti irodalom, valamint a szomszéd népek irodalmának és a világirodalomnak a kapcsolatát. A népek a múltban és a jelenbe^ seni éltek elszigetelten, sorsuk;, életük, történelmük a világ más népeinek a sorsával szoros ösz- szefüggésben alakult. Ezért is hangsúlyozza: „A szomszédos népek haladó erőinek kezdetektől mindvégig közös harcát, közös érdekeit šiem, előtt kell tartani minden iskolában a legalsóbb osztályoktól a legfelsőbbig." Mózsi Ferenc kitér .i csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák irodalomoktalösá- nak tantervi követélményeire és a tananyagelosztásra is. Rámutat, hogy a szlovák és a magyar irodalom együttes, szembesítő vizsgálatánál fontos, hogy elsősorban a szlovák irodalomoktatást hozzuk összhangba az anyanyelvi iroda* lomoktatással. Az egyes szemelvényekben érvényesülnie kell a művészi, az eszme-politikai és a kapcsolattörténeti szempontoknak. Emellett szükséges az is, hogy a pozitív kapcsolatokat összekössük a szülőföld hagyományainak a tanításával, mert így élőbbé tehetjük az irodalomoktatást. E2 lehetővé teszi a népeink közötti barátság elmélyítését és a kölcsönös megismerést. Ezen a téren a nemzetiségi iskolák irodalom- és történelemoktatói» ra nemes és felemelő többlet* munka vár. A nemzetiségi isko,a társa* dalmi érdeklődésünk középpontjába került. Ennek ösztönző erőként kell munkálkodnia, mert szükség van: „a két nyelvet tökéletesen beszélő, mind a két kultúrát ismerő, szerető és igénylő emberekre, akik nemcsak vállalják, hanem teljesítik is történelmi küldetésüket: a magyar és a szlovák nép kölcsönös közeledését elősegítő hidat alkotnak, s ezzel jelentősen hozzájárulhatnak a szocializmus politikai, ökonómiai és katonai hi(i>'"'órióiá- hoz." * A nemzetiségi iskola — irodalmi nevelés című kötetet haszonnal forgathatják mindazok, akik a nemzetiségi iskolák kérdéseivel hivatásszerűen foglalkoznak, de számot tarthat e mű azok érdeklődésére is, akik képet akarnak kapni a nemzetiségi iskolák sajátos kérdéseiről. A Szlovákiai Pedagógiai Könyvkiadó állal megjelentetett művet rövidesen újabb hasonló jellegű kötetek követik. SZITÁSI FERENC Helytállással iinneneM (ČSTK) — Tervüknek több mint 113 százalékos teljesítésével üdvözlik a csehszlovák— szovjet barátság hónapját a szovjet gépkocsik haniskai átrakóállomásának építői. Az átrakóállomás építésének 1974- ben esedékes befejezése után naponta mintegy 500 Volga, Zsiguli és Moszkvics gépkocsit fognak itt átadni. Az állomást a košicei Kohászati Építőipari Vállalat építi a Kelet-szlovákiai Vasmű közelében mint generálkivitelező 98 millió korona beruházási költséggel. Az idei évre kitűzött 23 milliós ko’étből eddig 20 millió koronát használtak fel.
