Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)

1973-11-23 / 279. szám, péntek

A CSKP XIV. kongresszusa és az irányítás tökéletesítése (IV.) Az ár a gazdaságfejlesztés fontos eszköze BESZÉLGETÉS DOC. MICHAL SABOLČÍK CSc. MINISZTERREL, . A SZÖVETSÉGI ÁRHIVATAL VEZETŐJÉVEL 1973. XI. 23. KÉRDÉS: Előző alkalommal «zzal foglalkoztunk, hogy mi­lyen jelentősége van az árrend­szer racionalizálásának a terv­szerű irányítási rendszerben. Az árnak azonban több funk­ciója is van. Hogyan lehetne ezeket gyakorlati szempont­ból jellemezni? FELELET; Az árak funkciói az érdekelt szakemberek kö­rében közismertek, de sokat kell még tennünk annak érde­kében, hogy ezek a funkciók a gyakorlatban is teljes mérték­ben érvényesüljenek. Már az előbbiekben is emlí­tést tettünk az ár alapvető • értékmérő funkciójáról, amely kifejezi a termék előállításának összes közvetlen és közvetett költségeit. Az ár további, nem kevésbé fontos funkcióját általában ösz­tönző funkciónak nevezzük. En­nek fő feladata az, liogy elő­segítse a társadalmi és a vál­lalati érdekek közötti összhang megteremtését, a termelőket a leghatékonyabb termelési prog­ramok, optimális tervjavasla­tok elfogadására ösztönözze, gyorsítsa a műszaki fejlődést, s a termelést a társadalmi szükségletek kielégítésére irá­nyítsa. E funkció érvényesítése abban nyilvánul meg, hogy egyes termékek, termékcso­portok árait központi intézke­désekkel eltérítik a társadal­milag szükséges költségeknek megfelelő ártól, hogy a forrá­sok és a szükségletek mind a tervezés, mind a realizálás fo­lyamatában egyensúlyba kerül­jenek. Az értékmérő funkció széles körű érvényesítése to­vábbi fontos politikai feladat, amelyre a CSKP XIV. kongresz- szusa is kitért — „Az árrend­szer következetes szabályozá­sával kapcsolatban az árakat a gazdaságosság növelésére, a műszaki fejlesztés ösztönzésé­re, a termékek minőségének ja­vítására, választékának bővíté­sére kell felhasználni, a nép- gazdasági terv célkitűzéseivel összhangban11. Az ár értékmérő funkciója szintén gyakorlati jelentőségű. Főleg az árszint megállapításá­nál, a nagykereskedelmi árak átépítésénél és a lényegesebb árrendezéseknél érvényesül. KÉRDÉS: Az ésszerű és cél­szerű árösztönzés területe szin­te végtelen, s a jövőben a nép gazdaság számos területén ha­tékonyan érvényesíthetjük. Ezt a tényt Koszigin elvtárs így fo­galmazta meg az SZKP XXJV. kongresszusán elhangzott be­számolójában: „Az ár a szocia­lista ország kezében a gazda­ság irányításának erős eszkö­ze, ezért ügyesen és hatéko­nyan kell felhasználnunk“. Ám arra is gondolni kell, hogy az ár ösztönző hatása önmagában még nem feltételezi a termelők és fogyasztók megkívánt gaz­daságos viselkedését. FELELET: Valóban így van. Az árösztönzés csak a terv és a többi gazdasági szabályozó komplex rendszerében fejtheti ki hatását a termékek műszaki fejlesztésére, a minőség javítá­sára és a további társadalmi érdekek érvényesítésére a ter­melés és a fogyasztás területén. A jelenleg érvényesített ár­ösztönzés egyik példájaként megemlíthetjük a műszakilag fejlett termékeknek nyújtott kedvezményeket a műszakilag elavult termékekkel szemben. A műszaki fejlettséget igazoló bizonylat alapján az adott ter­mék ára kiegészíthető annak az évi hozamtöbbletnek egy ré­szével, amely az új termék át­vevőjénél keletkezik. Jelenlegi előírásaink szerint ez a ked­vezmény maximálisan a termék alapértékének 15. százalékáig növelhető, más esetekben ezt a határt maximálisan 10 száza­lékban állapították meg. Az árösztönzésnek ez a mód­szere a tudományos-technikai haladást segíti elő. Koszigin elvtárs ezt így fogalmazta meg az SZKP XXIV. kongresz- szusán: „Az új technika árá­nak megállapításánál figye­lembe kell venni azt a gazda­sági hatást, airíely a felhaszná­lónál jelentkezik és olyan árat kell kialakítani, amely a ter­melő és a felhasználó számára egyaránt kedvező“. A műszakilag fejlett termé­keknek nyújtott kedvezmények mellett az elavult termékek termelésből való kiiktatásának is figyelmet kell szentelni. A műszakilag elavult termékek kedvezőtlen árképzésénél ezt a szempontot úgy érvényesítik, hogy az ilyen termékek gyár­tásának jövedelmezősége ala­csonyabb legyen az átlagosnál. Az ilyen serkentő vagy kor­látozó árképzés azonban ha­tását veszítheti, ha a nyert, vagy az elvont eszközök az új­ratermelés tervezésének me­chanizmusában szél forgácsolód­nak, vagy teljesen a nyereség­elvonás hatáskörébe kerülnek. Az árösztönzés hatása emellett további feltételektől, például a termékek minősítését, osz­tályokba való sorolását végző szervek és szervezetek dönté­seitől is függ. Ezek a körül­mények általában jelentősén korlátozzák az árösztönzés egyébként részletesen kidolgo­zott módszereinek hatékonysá­gát. jelentős szerepe van még az árösztönzésnek a divatos és a luxustermékek választékának bővítésénél, a gazdaságos anyagfelhasználásra irányuló érdekeltségnél, a mezőgazda- sági termékek felvásárlásánál, stb. Mindent egybevetve megálla­píthatjuk, hogy a szocialista gazdaságban határozott össze­függés van a tervezett anyag- és értékviszonyok között. A gazdasági arányosságok a ter­vezés folyamatában alakulnak ki, ezeket árakban fejezzük ki és az áru- és pénzkategóriák, valamint az anyagi érdekeltség szocialista elvének érvényesíté­sével szabályozzuk a szerve­zés minden fokán. KÉRDÉS: A népgazdaság tervszerű irányítási rendszeré­nek fejlesztésére irányuló mun­kákban arra kell törekednünk, hogy az értékkategóriák az egyes területeken reális alapo­kat szolgáltassanak a gazdasá­gi hatékonyság értékeléséhez, lehetővé tegyék a gazdasági kalkulációkat, a megoldás vál­tozatainak összehasonlítását, a termelőket progresszív tervfel­adatok vállalására ösztönözzék és ezzel lehetővé tegyék a ter­vezett anyagi és pénzügyi fo­lyamatuk összhangjához szük­séges feltételek kialakítását. FELELET: Az értékkategó­riáknak a terv realizálása so­rán gazdasági nyomást kell gyakorolniuk a tervfeladatok teljesítésére és túlszárnyalásá­ra, valamint a termelőerők in­tenzív kihasználására. Emellett további feladatokat látnak el a P^nz vásárlóerejének szilár­dításában és az életszínvonal növelésében. Az értékkategóriák kihaszná­lásának további feladatai a je­lenlegi helyzetben az alapvető árpolitikai kérdések tisztázása után többek között az anyagi érdekeltség hatékonyságának fokozására irányulnak. KÉRDÉS: Ezzel összefüggés­ben egy további alapvetően fontos kérdés merül fel, éspe­dig az, hogy milyen eszközzel lehet biztosítani az ár állandó objektív hatását? FELELET: Ez az árpolitika egyik alapvető kérdése, s ha már beszélgetésünk folyamán ilyen széles területet érintet­tünk, erről is érdemes megem­lékezni. Az árszabályozás alapvető módszere a többi szocialista ország gyakorlatához hason­lóan az árak fejlődésének ter­vezése, amely része a népgaz­dasági tervezés egész komple­xumának. Az árszabályozás kér­dései ma , nagyon időszerűek, s éppen most fejeztük be az ezzel kapcsolatos munkákat. Folyamatos átmenetet akarunk kialakítani az ármoratóriumból az őllami árszabályozásba. Ez eléggé bonyolult és érzékeny feladat és nagy körültekintést igényel. A szocialista társadalom irá­nyítási rendszerének igényes ségét jelentősen fokozza annak a lenini alapelvnek az érvénye­sítése, amely a központi dön­tések és az irányítás gazdasá­gi elveinek optimális egybekap­csolására vonatkozik. Ez egy olyan szempont, melynek el­hanyagolása korábban az egész­ségtelen adminisztráláshoz, az 19(38—I9(i9-es években viszont a terv szerepének álábecsülé- séhez vezetett, amikor a vál lalati, és a csoportérdekek a társadalmi érdekek fölé kere kedtek. Emellett számos továb bi szempontot is figyelembe kell venni, amelyek szorosan összefüggnek a tervszerű irá­nyítás tökéletesítésének folya matával, az irányítás eddigi történelmi fejlődésének szem­pontjaival, a fejlődés adott sza kaszára háruló feladatokkal, stb. Az árszabályozás módszerei további tényezőktől is függnek. Különösen azt kell szem előtt tartani, hogy az árak termé­szetes alapra, az un. társadal­mitag szükséges költségekre épülnek, s a szocialista terv gazdaságban a társadalmilag szükséges költségeket a terme lés és a forgalom tervezett költségeivel kell kifejezni. Egyelőre ebben kell látni az árképzés alapját. Egyik további jelentős kér dés az, hogy a jövőben mi­ként fogjuk biztosítani az ossz hangot a gazdaság és az árak fejlődése között, hogyan érjük el, hogy az árak továbbra is aktív hatást gyakoroljanak a hatékonyságra. Ez a tervezett árszabályozás legfőbb kérdése. Jelenleg az a legfőbb köve-, telmóny, hogy az árak össz­hangban legyenek a népgazda­ság kedvezően alakuló fejlődé­sével. Az árszabályozás említett szempontjai döntő fontossá­gúak annak megértéséhez, hogy milyen szerepet töltenek be az árak a tervszerű irányí­tási rendszerben, ahol elősegí tik a társadalom dologi prob­lémáinak ós a népgazdaság feladatainak megoldását. A hangsúly azon van, hogy előse gítik, mert az alapvető megol­dást a népgazdasági tervek rendszerének kihasználásában és az irányítás további terű létéin kell keresni és nemcsak az árak mozgásában! KÉRDÉS: Milyen gondolato­kat tartana még szükségesnek megemlíteni a miniszter elv­társ az árszabályozás kérdé­seivel kapcsolatban? FELELET: Az árfejlesztés gyakorlati módszere az árrend­szer tervszerű fejlesztése (az árak változásainak tervezése) és az új termékek tervszerű árképzése. Az árak Ismert funkciói­val összhangban a tervszerű árfejlesztésnek két fő feladata van: Q biztosítania kell az anya­gi és az értékfolyamatok köl­csönös összhangját, hogy az árak minden időszakban ellát­hassák a munkaráfordítás mé­résében betöltött szerepüket, lehetővé tegyék a hatékonyság mérését mind a központban, mind a vállalati szférában: 0 olyan árakat kell képez­nie, amelyek gazdaságilag ösz­tönzik a termelőket és fokoz­zák érdekeltségüket a társadal­mi szükségletek kielégítésében. Mindkét alapvető feladat ab­ból a követelményből indul ki, hogy az árak párhuzamosan, aktívan és eléggé rugalmasan reagáljanak a népgazdaság adott állapotára, elősegítsék annak további pozitív fejlődé­sét, s hogy színvonalukkal és kölcsönös arányaikkal a tár­sadalom érdekeivel összhang­ban hassanak. Ahhoz, hogy az árak valóban eleget tehesse­nek e fontos funkciójuknak, vissza kell tükrözniök az újra­termelési folyamat minden vál­tozását. Azzal kapcsolatban, hogy az árak színvonalát ho­gyan lehet összhangba állíta­ni a társadalom szükségletei­vel és érdekeivel, még mindig különböző nézetekkel találkoz­hatunk. JOZEF LÜC. a Pravda szerkesztője nemzetiségi iskola - irodalmi nevelés Mózsi Ferenc könyve Napjainkban az egész vilá­gon egyre többet foglalkoznak az ifjú nemzedék nevelésének a problémáival. A tudományos- technikai forradalom a nagyobb műveltség igényét is magával hozza. Éppen ezért az ifjúság nevelésének az ügye ma már egész szocialista társadalmunk feladatává nemesedett. „Egy nemzetiségi csoport körében az érdeklődés az ifjúság nevelé­sének kérdései iránt még joko zottabb" — írja Mózsi Ferenc a Nemzetiségi iskola — iro­dalmi nevelés című most meg­jelent könyvében. Fontos, hogy az új nemzedék ismerje és be­csülje „az emberiség és benne nemzete, nemzetisége minden téren létrehozott alkotásait." Ez a gondolat vezette a szer­zőt a teljesség igénye nél­kül hogy tudományos igé­nyli dolgozatában ismertesse a csehszlovákiai magyar taní­tási nyelvű iskolák néhány kér dóéét. A tanulmány rámutat, hogy szocialista társadalmunkban az egész ország területén nem­zetiségre való tekintet nélkül —' egyenlő tanulmányi felté­telek teremtődnek. Az egyre növekvő információbázis azon ban azt a kérdést is felveti, amelyet Szuhomlinszkij . így fogalmazott meg: ,,Az oktató si folyamat végső célját feltét lenül összhangba kell hozni a komm uniz mus alapél vei vei: mindenki képességei szerint . . A szerző hangsúlyozza, hogy,a nemzetiségi iskoláknak a múl­tat áthagyományozó küldetésé­vel egyidejűleg a jövőre előké­szítő szerepét is" ki kell emel­niük. Ennek kapcsán Mózsi Fe­renc Kővágó Lászlót idézi, aki a nemzetiségi iskolák szere­pét így határozta meg: ,.A nem­zetiségi iskolákat nem tekint­hetjük öncélú; csupán tradíciót ápoló intézményeknek, hanem ugyanúgy az életre felkészítés eszközei... A tantervnek nem annyira ■ azt kell tükröznie, hogy honnan jövünk, mint in­kább azt, hogy hova me­gyünk". ,,A szlovákiai magyar tanítá­si nyelvű iskolák fejlődése a burzsoá köztársaságban" cím alatt a szerző megállapítja, hogy a Csehszlovák Köztársa­ság a monarchia iskolaügyét örökölte, s az iskolák kapui is csak elvben álltak nyitva min­den tanuló számára. Amikor az uralkodó osztály valamilyen iskolatípust létesített, azonnal számításba vette, hogy melyik társadalmi réteg gyermekei fogják látogatni. A csehszlo­vákiai magyarság nemzeti és osztályéinyomása nak legkézen­fekvőbb bizonyítéka éppen az iskolaügy volt. A csehszlová­kiai magyar tanítási nyelvű is kólák fejlődése csak 1948 feb­ruárja, a munkások—parasz­tok végleges hatalomra jutá­sa után indulhatott meg. Az akkori magyar tanítási nyelvű iskolák helyzetét Mózsi Ferenc adatokkal szemlélteti. Megál­lapítja, hogy a hatvanas évek­ben az alapiskolák oktató-ne­velő tevékenységét a minősé­gi, a középiskolákét pedig a mennyiségi fejlődés jellemezte. A jelenlegi időszakban — a tények igazolják — a csehszlo­vákiai magyar iskolaügy erő­södik, a tanítók képesítése megfelel a szlovákiai átlag­nak, a tankönyvekkel való és a segédeszközökkel való ellá­tás sem marad le a szlovák is­kolákétól. ,„Mindez bizonyítja — a még meglevő fogyatékos­ságok és minden gond ellené re —, hogy Csehszlovákia Komunista Pártjának az elmúlt kél évtizedben helyes és ered­ményes volt a nemzetiségi po­litikája." A szerző a szlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolákat a csehszlovák iskolaügy szerves részének tekinti. Vizsgálja az anyanyelvű tanítás-tanulás kér­déseit, definiálja a nemzetiségi Iskola fogalmát és felvázolja alaptípusait a tanítási nyelv szempontjából, s az egyes qlap típusú iskolákkal szembén tá­masztott társadalmi igényeket. Kimutatja az általános és a sa­játos vonásokat a nemzetiségi iskola tartalmában. A szlovák nyelv oktatásával kapcsolatban elmondja: „A csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák­ban sajátos probléma, amelyet az idegen nyelv iu,másának módszertani alapelvei szerint kell megtervezni. A szlovák nyelv kommunikatív funkciója értelmében azonban ezeket az alapelveket adaptálni kell. Az alkotó adaptálás során nyilván jó hatásfokkal lehet (kell) fel­használni a szlovák iskolák nyelvoktatásának (főleg tár­gyi ) és a magyarországi orosz nyelv tanításának [főleg mód­szertani ] eredményeit". A könyv behatóan foglalko­zik az irodalom tanításának cél- és feladatrendszerével, szól a sematikus . irodalomoktatás vitájáról is. Nagyon értékes a mű azon része, amely Arany János: Szondi két apród ja cí­mű művének tanítási problé­máit elemzi. Ebben az irodal­mat oktatók figyelmét az iro­dalmi mű nyújtotta nevelőha­lás kihasználására irányítja. A szerző alapos elemzés tárgyá­vá teszi a nemzeti irodalom, valamint a szomszéd népek irodalmának és a világiroda­lomnak a kapcsolatát. A népek a múltban és a jelenbe^ seni éltek elszigetelten, sorsuk;, éle­tük, történelmük a világ más népeinek a sorsával szoros ösz- szefüggésben alakult. Ezért is hangsúlyozza: „A szomszédos népek haladó erőinek kezde­tektől mindvégig közös harcát, közös érdekeit šiem, előtt kell tartani minden iskolában a leg­alsóbb osztályoktól a legfelsőb­big." Mózsi Ferenc kitér .i cseh­szlovákiai magyar tanítási nyel­vű iskolák irodalomoktalösá- nak tantervi követélményeire és a tananyagelosztásra is. Rámutat, hogy a szlovák és a magyar irodalom együttes, szembesítő vizsgálatánál fontos, hogy elsősorban a szlovák iro­dalomoktatást hozzuk össz­hangba az anyanyelvi iroda* lomoktatással. Az egyes sze­melvényekben érvényesülnie kell a művészi, az eszme-poli­tikai és a kapcsolattörténeti szempontoknak. Emellett szük­séges az is, hogy a pozitív kapcsolatokat összekössük a szülőföld hagyományainak a tanításával, mert így élőbbé te­hetjük az irodalomoktatást. E2 lehetővé teszi a népeink közöt­ti barátság elmélyítését és a kölcsönös megismerést. Ezen a téren a nemzetiségi iskolák irodalom- és történelemoktatói» ra nemes és felemelő többlet* munka vár. A nemzetiségi isko,a társa* dalmi érdeklődésünk középpont­jába került. Ennek ösztönző erőként kell munkálkodnia, mert szükség van: „a két nyelvet tö­kéletesen beszélő, mind a két kultúrát ismerő, szerető és igénylő emberekre, akik nem­csak vállalják, hanem teljesí­tik is történelmi küldetésüket: a magyar és a szlovák nép kölcsönös közeledését elősegí­tő hidat alkotnak, s ezzel je­lentősen hozzájárulhatnak a szocializmus politikai, ökonó­miai és katonai hi(i>'"'órióiá- hoz." * A nemzetiségi iskola — iro­dalmi nevelés című kötetet ha­szonnal forgathatják mindazok, akik a nemzetiségi iskolák kér­déseivel hivatásszerűen foglal­koznak, de számot tarthat e mű azok érdeklődésére is, akik képet akarnak kapni a nemzetiségi iskolák sajátos kérdéseiről. A Szlovákiai Peda­gógiai Könyvkiadó állal megje­lentetett művet rövidesen újabb hasonló jellegű kötetek köve­tik. SZITÁSI FERENC Helytállással iinneneM (ČSTK) — Tervüknek több mint 113 százalékos teljesítésé­vel üdvözlik a csehszlovák— szovjet barátság hónapját a szovjet gépkocsik haniskai át­rakóállomásának építői. Az át­rakóállomás építésének 1974- ben esedékes befejezése után naponta mintegy 500 Volga, Zsiguli és Moszkvics gépkocsit fognak itt átadni. Az állomást a košicei Kohászati Építőipari Vállalat építi a Kelet-szlová­kiai Vasmű közelében mint ge­nerálkivitelező 98 millió koro­na beruházási költséggel. Az idei évre kitűzött 23 milliós ko’étből eddig 20 millió koro­nát használtak fel.

Next

/
Thumbnails
Contents