Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)

1973-11-22 / 278. szám, csütörtök

Jeles művek, értő közönség Ősz a prágai tárlattcrmekbcn A régi mesék ismert hét szűk esztendejének egyikére hason­lított az idei prágai tavasz-nyá ri tárlatldény. Olyan — joggal feledésbe merült — festők ki­állításai, mint például Jindrich Koukalský, hogy csak egyet em­lítsek a szürkék kavalkádjából, nem vonzották és nem is vonz- hatták a nagy közönséget. Man- zu szobrait és rajzait csak nem­régiben látták, s így a megis­mételt kiállítás visszhangtalan maradt, G. B. Piranési (1720—■ 1778) pedig ódonul hatott a lá­togatókra. A közönséget, ezt az ezerfejű és ezerszemű Cézárt nem lehetett meggyőzni, és bi­zony tavasszal és a nyáron Prága tárlattermeiben nem na­gyon tolongtak a látogatók. A nyárutó azonban némi élénkséget hozott, az ősz pe­dig, amely harsogva robogott be a város ódon falai közé, nemcsak ligeteinek bokrait bo­rította lángba, hanem színt ho­zott a Belvedére termeibe, vala­mint az óvárosi Városháza ki­állítási helyiségedbe is. Nem szándékozom bővebben foglalkozni Honty Tibor fény­képeivel, amelyek lírai lágyság­gal éneklik meg a nagy fran­cia szobrászok (A. Rodin, A. Maillol, E. Bemard és A. Bo urdelle) műveinek halhatatlan­ságát. És nem óhajtok részle­tesebben szólni a Belvedereben megrendezett francia medalion kiállításról sem, mivel a bratis­lavai közönség ezt a kiállítást a tavasz folyamán megtekint­hette, noha a részletes ismételt méltatást teljesen megérdemel­né. Itt ugyanis nemcsak a me­dailón francia művelőinek, a kiváló relief istáknak és szob­rászoknak mesterségbeli tudá­sa, művészi fantáziája, és tehet­sége tárul fel. Ebiben a terem- l>en Franciaország történelme is felvonul. Hiszen az első, név­telen medailon-készítő mester a francia hadaknak az angol seregek feletti győzelméről számol be. És a történelem tankönyveit is helyettesítik az érmek, amikor a Szent Berta­lan éj vérfürdőjéről, a francia protestánsok lemészárlásáról beszélnek, vagy amikor a mé­regkeverő Medici Katalin, majd IV. Henrik, a népi király ural­kodásáról, valamint Richelieu bíboros fondorlatairól, a N"" királyról, Madagaszkár és Al­géria elfoglalásáról, a további­ak során pedig a Bastille le­rombolásáról, I. Napóleon ko­ronázásáról, majd Verdun hő­seiről és a hírhedt versaillesi béke megkötéséről vallanak. Mindez francia történelem, és az érem-anyag francia válo­gatóinak joguk volt királyaikat, elnökeiket, hadvezéreiket és bí­borosaikat saját tetszésük sze­rint felvonultatni. De a kataló­gus szerkesztőjének kellett vol­Thérése Dufresne: Dubrovnik na annyira ismerni a francia történelmet, és annak egyik legsötétebb és legvéresebb fe­jezetét, a párizsi kommün el- tiprását, a párizsi kommüná- rok tízezreinek kegyetlen lemé­szárlását, amelyhez hasonlót csupán a hitleri Németország, Szuhartó Indonéziája és je­lenleg a chilei katonai junta produkáltak, illetve produkál: És éppen ezért Mac Mahon marsallnak, a későbbi köztár­sasági elnöknek, az embertelen Thiers bősz jobbkezének és utódának az érmét nem kellett volna a katalógusban leközöl­ni Már csak azért sem, mivel a tárlaton, a francia művészek jóvoltából az európai és a francia kultúra olyan nagyjai­nak az érmeivel találkozhatunk mint J. W. Goethe, Emilé Zola, Galileo Galilei, Camille Pissar ro. És a Párizsba elszármazott magyar Beck András által ké­szített, Kodály Zoltánt és Oszip Zadkinet ábrázoló medaliono­kat is fellelhetjük. Tehát Mac Mahon- és úgy vélem F. Nietz­sche érmét is nagyon könnyen lehetett volna más, Európa-hirű művész vagy politikus érmével, plakettjével helyettesíteni. • ~-ST.r>] nzonban szólni aka­KERESETT KÖNYVEK ÉS HANGLEMEZEK A budapesti csehszlovák könyvesboltban Ami Budapesten, a csehszlo­vákiai könyveket áruló üzletben legelőször föltűnik a szemlélő­nek, a könyvek közt válogató­nak, az, hogy viszonylag kis he­lyen mennyi minden érték hal­mozódik föl s milyen ízléssel lehet folyamatos rendet tartani egy nagyforgalmú üzletben, ahol könyv, hanglemez, képes levelezőlap és számos ajándék- tárgy kapható.. Sőt, még ami átmenetileg, vagy talán csak pillanatnyilag hiányzik, az is a keresletre vall, az emberek igényére, az egymás jobb megis­merése végett. A legkelendőbb cikkek közé tartoznak a köm/vek és a hang­lemezek A legnagyouu Könyvsikerek egyike a családi házakról szóló illusztrált könyv, mely 49 Ft-os árával még a műegyetem épí­tészhallgatóinak is elfogadható árnak bizonyult. Az egész világ­ról, annak minden tájáról be­mutatja a jellegzetes családi háztípusokat. — A több szerző által írt Rodinný dom c. könyv 52 Ft-os árával ugyancsak „könyvsláger“ lett. Szép a kiál­lítása, gazdag a képanyaga, jók a fölvételei. Legnagyobb a kereslet az ii lusztrált mesekönyvekben s ezen a téren a Madách kiadvá­nyok is igen kedveltek, noha másfajta Madách könyveket csak kevesen keresnek itt, azo­kat a legtöbb vevő megszokott könyvesboltjában szerzi be. Mindazonáltal leporellóból is több kellene. Hiány mutatkozik — ez is biztató jele az egymáshoz való közeledésnek — útikönyvek­ből, elsősorban Prágáról szóló útikönyvből. Noha Szombathy Viktor Prága című könyve ala­pos és megbízható, de mert ma­gyarországi kiadvány, az üzlet nem tartja. Viszont jó az ellá­tottság képzőművészeti kiadvá­nyokból, amelyek nemcsak szép kiállításukkal, hanem remek reprodukcióikkal is megnyerik a közönség tetszését. Képesköny­veknél nem akadály a nyelvis­meret hiánya sem. Emellett ezek a művészeti kiadványok viszonylag olcsók is. Hiánycikk egyelőre a cseh— magyar társalgási könyv. Ez ismét az utazási lázzal függ össze. Prága nagyon vonzza a magyar turistákat. Budapesten nincs olyan Prágáról meghirde­tett előadás, amely a közönsé­get ne érdekelné. Ugyancsak hiánycikk jelenleg a határokmenti területekkel kapcsolatos kétnyelvű térkép is. Kitűnőek a cseh Supraphon művészlemezek s különösen kedveltek azok, amiken klasszi­kus értékű zeneműveket a vi­lág legnagyobb karmestereivel vettek föl. Gyönyörűek a hang- lemeztasakok, de kérdésünkre, hogy tasakgyűjlőkről tudnak-e, akik tehát a hanglemez tasakját, mint művészi, grafikai alkotást gyűjtik —, nemleges választ kaptunk. Pedig némelyik táska egyenesen műalkotás-számba megy, oly művészien megoldott. Azt talán mondani sem kell, hogy a cseh tánclemezek is kedveltek a budapesti fiatalok körében. Az üzletben nem lévén külön lehallgató fülke, a vá­sárlók fülhallgatón keresztül is­merkedhetnek a lemezekkel. S míg szemlélődünk az üzlet­ben, beszélünk a kedves modorú személyzettel, figyeljük a for­galmat is, s egy lemezvásárló Dvorák Új világ szimfóniáját hallgatja. Fülhallgató nélkül. A szimfónia zenéje betölti az üz­letet s mi magunk is ráúszunk a zene hullámaira. SZÍJ REZSŐ rok, az a magyar szecessziós művészet kiállítása, melyet az óvárosi „Radnice“ termeiben rendeztek meg a közelmúltban. A mi házunktáján ugyanis a magyar szecessziós művészetről mindmáig igen kevés szó hang­zott el és ahogyan azt néhány eltúlzott prágai recenzióból ki­vehettem, Alfonz Mucha hazá­jában, a párizsi Kánkán nagy­hírű népszerűsítőjének városá­ban a magyar szecesszionista művészetet, hazátlan epigon je­lenségnek vélik, jóllehet a va­lóság más, sokkal bonyolultabb! És éppen ezért, rögtön az elején le szeretném szögezni, hogy minden közép- és kelet- európai képzőművésznél kimu­tatható a modern francia mű­vészet, a rosszaobik esetben a német iskolák hatása. Ez ép­pen úgy érvényes a cseh és a szlovák képzőművészetre mint a magyarra, az osztrákra vagy a jugoszláv képzőművészetre. Ezért aztán nem meglepő, ha bizonyos nyugati hatások a je­lenlegi magyar szecesszió kiál­lításain is feltűntek, ahol olyan alkotókkal is találkozhatunk, akiket az új Magyar Képzőmű­vészeti Lexikon meg sem em­lít. Mint például Kalmár Elzái És rálelhetünk olyanokra is, mint l.esznai Anna, a költőnő, akinek meseillusztrációit, ép- penúgy mint Kozma Lajos ha­sonló tevékenységét, ha akarom sz ecessz i on i zm usn a k n ev e z h e­tem, ha pedig nem akarom, ak­kor nem. A szecesszió eredetileg az akadémizmus, a hivatalos mű­vészet ellen indult támadásra. Menetközben azonban erősen elsekélyesedett és az avant- gardista célok megvalósítása helyett a dekorativizmus sal- langos pókhálójában akadt fel. S az sem érdektelen, hogy Gau­guin volt az első a döntőfon­tosságú előd, s a Pont-Aven-i iskola jónéhány festője (többek közt Maurice Denis is) volt az új irányzat szálláscsinálója, az Art Nouveau, a Jugendstil, vagyis a szecesszió Párizsban nem nyert polgárjogot. Német­lakta területeken, Münchenben de főleg Bézsben (Jugendstil) eresztett gyökereket. Ám érdekes módon a magyar szecesszión istá kát az angol praeraffael isták befolyásolták. Hatásukkal elsősorban a gö­döllői művészcsoport tagjainál I Kőrösfői Kriesh Aladár, Nagy Sándor) valamint Polgár Már­tonnál, Divéki Józsefnél talál­kozhatunk. Kevésbé mutatható fel ez a befolyás Helbing Fe­rencnél, vagy a párizsi iskolát megjárt Gulácsy Lajosnál, aki­nek munkái inkább Toulouse- Lautrecot idézik. Vaszary János Falusi mulatság című képe vi­szont kimondott E. Munch ha­tást mutat ki. Nem kétséges azonban, hogy a tárlat legna­gyobb értékét Rippl-Rónai Jó­zsef munkái jelentik. P. Bon­nard, M. Denis és E. Vuillard magyar barátjának, Aristide Maillol munkatársának művé­szetében természetesen fellel­hetjük a rokonvonásokat, ám ennek ellenére, Rippl-Rónai Jó­zsef egy sajátosan egyéni han­gon adott kifejezést művészi elképzeléseinek és tehetségé­nek. A magyar szecessziós művé­szet most lezárult prágai kiál­lítása határozottan felélénkí­tette a Moldva-parti nyár-ősz tárlatidényt. BARSI IMRE S Z Ü L Ö K , N E V ELŐ K F R U M A HOGYAN SEGÍTSÜNK GYERMEKÜNK ISKOLAI ELŐMENETELÉN A szülők többsége, ha gyer­meke iskolai előmenetelének a javulásáról van szó, úgy véli, hogy olvasni, számolni, rajzol­ni kell tanítania a gyermeket. 1971-ben Belkin szovjet tudós, a neveléstudományok doktora arra a kérdésre keresve választ: Hogyan segíti elő gyermeke iskolai előmenetelét, 300 szülő válaszát elemezte. Ezekből a válaszokból kiderült, hogy a szülők többsége a „segítséget“ szinte csupán a tananyag elsa­játíttatásaként értelmezi, nincs tekintettel a gyermek fejlettsé­gi fokára. Ezért aztán sok a panasz: már nem segíthetek a fiamnak, mert nem ismerem a tananyagot, nem így tanultam a fizikát stb. A szülőknek csak 10 százaléka mélyedt el a prob­lémában, s így válaszolt: „Sze­rénységre, önfegyelemre neve­lem a gyermeket, gondoskodom arról, hogy a siker ne szálljon a fejébe, illetve a kudarc ne törje le..., a tanító és az osz­tálytársak tiszteletére neve­lem.“ A tapasztalat ezt mutatja: az iskolának a szülők segítségére nem az intellektuális ráhatás­ban, a tananyag „hozzátanitá- sában" van szüksége, hanem a gyermek szociális, világnézeti és akarati nevelésében. Ha a gyermek nem tud olvasni, írni vagy számolni, azt az iskolá­ban megtanulja, s ezzel az is­kola életét nem zavarja. Vi­szont, ha nem tud alkalmazkod­ni az iskola megkövetelte rend- . hez, a közösségi élethez' ez ko­moly akadálya lehet előmene­telének, sőt az egész osztály előmenetelét is hátráltatja. A szülőnek Ismernie kell gyermekét, s tudnia, hogy sze­rénységre intse-e vagy éppen önbizalma erősítésével segítse. A szülőnek igen gyakran kell — főleg a 6—10 éves gyerme­ket — önbizalma erősítésével segítenie. A kisiskolások önbi­zalma ugyanis rendkívül érzé­keny. A kicsinyek még nem sokat foglalkoznak a maguk belső világával, énjükkel. S ha a felnőttek, akik oly magasan állnak fölöttük, kijelentik, hogy a gyermek „butácska“, akkor az bénítóan hat. Különösen ak­kor, ha az efféle kijelentés gyakori, és hátrányos gyakor­lati következményekkel — meg­különböztetéssel, buktatással — is jár. Nincs szomorúbb lát­vány, mint az az elsős, aki már az első hetekben-hónapok- ban letörik. Ha ilyesmit észlel­ne a szülő, okvetlenül tárgyal­ja meg a pedagógussal és kö­zösen bátorítsák a gyermeket. A másik gyakori probléma az önállótlanság. A szülőknek min­dent el kellene követniük, hogy 6—10 éves gyermekük tegyen önállóan mindent, amit tehet. Ne szoktassák őt arra, hogy a lecke elkészítésében segítenek. Ha viszont úgy áll a helyzet, hogy a gyermek betegsége okozta lemaradás miatt valóban segítségre szorul, rendezzék ezt a szülők úgy, hogy mielőbb megálljon a. saját lábán. A gyermeknek igazi segítséget ugyanis nem a folytonos ma­gyarázással, ellenőrzéssel, együtt-tanulással, hanem a lec­ke idejének pontos előírásával és megkövetelésével, a tanulá­si körülmények rendszerességé­nek és zavartalanságának biz­tosításával adhatunk. Legyen az iskolás gyermek­nek a lakásban „tanuló sarka“. Látható helyen legyen az óra rendje, legyen önálló helye tankönyveinek, könyveinek. Szólni kell azonban arról is, hogy a szülők követeljék meg gyermeküktől a napirend pon­tos betartását. El kell monda­nunk, 800 első osztályos tanu­ló alvási idejét vizsgálva meg­állapítottuk, hogy csak 300-an aludtak kilenc óránál többet, pedig köztudott: a hatéves gyer­mek tényleges alvási ideje 12 óra. A 800 elsős közül csak 170 gyermeknek volt úgy-ahogy kialakított napirendje, viszont több mint a felével külön ta­nultak a szülők: olvastatták, számoltatták. A gyermekekkel folytatott beszélgetések azt igazolják, hogy a szülő az iskola támo­gatását egyrészt az anyagi jel- legű támogatásban (a szülői munkaközösség tagdíja), illet­ve a gyermek otthoni, az isko­lai tanításhoz való „hozzátaní- tásában“ látja. A szülő a család és az iskola együttműködésének lényegét tehát nem a gyermek nevelésé­ben, jelleme formálásában, a munkához, a tanuláshoz való pozitív viszony kialakításában látja, hanem a másodlagos, il­letve a járulékos dolgokban. Sőt a beszélgetések sokszor ar­ra engedtek következtetni, hogy a szülő mintegy immunizálni akarja a gyermekét az iskola (és a társadalom) hatásával szemben, s visszahúzza a ma­ga — sokszor koi'szerűtlen — világába. Arra törekszik, hogy elavult eszmék társaként állít­sa maga mellé, s ezzel mega­kadályozza, hogy gyermeke természetesen nőjön bele ala­kuló életünkbe. Akad még olyan szülő, aki úgy véli, hogy akkor szolgálja a gyermek bol­dogulását, ha arra készteti, hogy ne legyen őszinte. Ez sú­lyos, olykor jóvátehetetlen za­varokat teremtő konfliktusok forrása lehet, összecsapásuk pedig a gyerekben robban, ő az áldozat. Meggyőződésem, hogy minden szülő gyermeke ja­vát kívánja, de egyesek téves felfogásuk, az iskolai oktatástól eltérő világnézeti szemléletük miatt olyan kavargó viharokba sodorják a gyermeket, melyből az erkölcsileg és jellemileg megrokkanva kerül ki. Ezért óvakodjunk attól, hogy ócsárol­juk mindazt, amit az iskola olt a gyermekbe. A család csak akkor tartja szem előtt a gyermek valódi érdekét, ha segíti őt az iskola által közvetített tudományos eszmék és korszerű események befogadásában. A feladatkészí- tés, a hozzátanítás nem a csa­lád dolga. A család feladata a gyermeknek a munkához és a tanuláshoz, illetve az iskolához és a társadalomhoz való helyes viszony kialakítása, a gyermek jellemének formálása. Ez ugyan­is a gyermek előmenetelének a kulcsa. A társadalom legfőbb felada­ta — s ezt fogalmazta meg többek között a párt júliusi plenáris ülése is —, hogy az anyagi segítségen túl a peda­gógia teljes fegyvertárával áll­jon a család mellé, segítse a szülőket nevelési gondjaik meg­oldásában. Ezt kell — a nehéz­ségeket sem kendőzve — a szü­lők számára hozzáférhetővé tennie minden iskola szülői munkaközösségének. MOZSI FERENC A csomagolótechnika tö­kéletesítése terén jelentős szerepük van a korszerű csomagoló automatáknak. Nemcsak a csomagolás ra­cionalizálását segítik elő, de megőrzik a becsomagolt áru minőségét is. A Považská Bystrica-i Vág-völgyi Gép­gyár gyártja azokat a cso­magoló automatákat, ame­lyeket a Nové Mesto nad Vá* honi-i mechanizálási és au­tomatizálási kutatóintézet fejlesztett ki. A BKA—3 tí­pusú nagy teljesítményű do­bozoló automatán kívül jelen­leg itt gyártják a BTV—1 típusú csomagoló automatát is. Felvételünkön: a műszaki ellenőrző osztály dolgozói el­lenőrzik a BTV—1 típusú cso­magoló automatát. Felvétel: M. MendreJ—ČSTK 1973 XI. 22.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents