Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)
1973-11-22 / 278. szám, csütörtök
A CSKP XIV. kongresszusa és azfrányítás tökéletesítése (Hl.) A szociaSista gazdasági integráció útján BESZÉLGETÉS DOC. MICHAL SABOLČÍK CSc. MINISZTERREL, A SZÖVETSÉGI ÁR HIVATAL VEZETŐJÉVEL KÉRDÉS: Az utóbb» alkalom* mai a terv és az árak kölcsönös viszonyáról beszélgettünk s azt is megemlítettük, hogy az integrációs folyamatok meggyorsítják a szerkezeti változások dinamikáját, növelik a tervezés igényességét. Hogyan függnek össze ezek a kérdések a csehszlovák gazdaság belső fejlődésével? FELELET: A CSKP XIV. kongresszusa e kérdéssel kapcsolatban többek között feladatul adta: „Fokozottab mértékben kell érvényesíteni a nemzetközi csere hatékonyságának szempontjait, javítani kell a feltételeket a nemzetközi szocialista gazdasági integráció gyors fejlesztéséhez“. Erre azért van szükség, mert a csehszlovák szakágazati szerkezet csak a KGST-tagállamok szocialista gazdasági integrációjának komplex programja keretében fejlődhet tovább. A KGST-tagállamok sokoldalú, kölcsönösen előnyös együttműködése a további gazdasági növekedés döntő forrásává válhat. A csehszlovák gazdaság hatékonyabb bekapcsolódása a szocialista gazdasági integrációba még csak most kezdődik, amihez még meg kell teremteni a szükséges módszerbeli feltételeket a tervezésben, a tudományos és technikai fejlesztésben, a külkereskedelemben, a szakosításban és a ko- ’ operációban, pénzügyi téren, az árak, valamint a szociálisgazdasági intézkedések területén, jogi vonatkozásban stb. KÉRDÉS: E távlati feltételek megteremtését bizonyára olyan tényezők is befolyásolják, amelyek gyakran az egyes országok konkrét gazdasági intézkedéseinek a függvényei. FELELET: Annak ellenére, hogy az egyes országok problémáinak megoldásában eltérés mutatkozik, az az egy bizonyos, hogy az egyes államok belső gazdasági problémáinak megoldása a szocialista gazdasági integráció komplex programjának sikeres realizálásától függA szocialista államok nemzetközi integrációjának gazdasági szükségszerűsége részben a termelőerők dinamikus fejlődésének követelményéből, részben a Szovjetunió által vezetett szocialista tábor országai gazdasági és politikai ereje növelésének internacionalista követelményéből adódik. Ebből a szempontból a Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak elsődleges érdeke mind az egész szocialista közösség, mind az egyes KGST- tagállamok sikeres fejlődése. Néha olyan nézetekkel is találkozunk, hogy a Szovjetuniónak, mint gazdasági nagyhatalomnak, nem fűződik érdeke a termelési szakosításhoz és kooperációhoz. Az ilyen nézetek alaptalanok, hamisak és megtévesztők. A szocialista államok gazdasága a belső források kimerülése után csak a szoros együttműködésben, célszerű termelési szakosításban és kooperációban fejlődhet tovább, csak ez az út vezethet az olcsóbb termeléshez, a népgazdaság hatékonyságának növeléséhez és végső fokon a szocialista társadalom jólétének növeléséhez. E gondolatokat és célkitűzéseket a párt- és a kormány- szervek dokumentumai is tartalmazzák. Realizálásukhoz még meg kell teremteni a feltételeket mind az egyes országokon belül, mind a KGST-tagállamok közötti kapcsolatokban, még az irányítási dolgozók gondolkodásában is. Amikor a terv előkészítésének kérdéseivel kapcsolatban ezekről a dolgokról beszélünk, éppen az irányítás egyes fokozatain tevékenykedő dolgozók széles látókörére gondolunk. Ezt talán úgy is megfogalmazhatnánk, hogy a népgazdasági hozzáállás ideológiai-politikai szempontjairól van szó a jelen gazdasági feladatainak megoldása céljából. E tekintetben nem kis feladatok várnak az árak területén működő dolgozókra is. Az integrációs folyamatok elősegítése szempontjából növelni kell az optimális termelési szerkezet kialakítására irányuló ösztönzést, támogatni kell a szakosított és kooperációban történő termelés hatékonyságát és fejlesztését. KÉRDÉS: A szerkezeti változásokkal összefüggésben térjünk most át a beruházási politikára, amely szintén jelentős tényezője a népgazdaság fejlődésének. A miniszter elvtárs hogyan értékeli ezt a kérdést? FELELET: . A népgazdaság hatékonyságát jelentős mértékben befolyásolják a beruházási tervek, a célkitűzések sikeres vagy sikertelen realizálása. A népgazdaság tervszerű irányításának nagyon széles szakaszáról van szó, mely fölött még nem lettünk úrrá a kívánt mértékben. Bár ehhez a kérdéshez még visszatérünk, mégis szeretném megjegyezni, hogy a beruházások területén néhány pozitív lépés mellett egész sor komoly fogyatékosság fordul elő. A legtöbb gondot a hiányos műszaki tervezés okozza, a beruházási feladatok aláértékelve kerülnek a tervbe, s így az építkezések ára a realizálás folyamán gyakran jelentős mértékben megnövekszik. A legnagyobb hiba ott van, hogy ez a növekedés nincs arányban a beruházás tervezett hasznosságával, nincs biztosítva a befektetés megtérülése. Az is gyakori jelenség, hogy az új kapacitások termelési költségei magasabbak a tervekben előirányzott költségeknél. Ez a körülmény azután nyomást gyakorol az új termék árának növelésére, vagyis az előirányzottnál magasabb termelési költségek bekalkulálására. Ezért teljesen logikus, hogy hatásos központi intézkedések nélkül nem javíthatók a termelés komplex racionalizálásának eredményei, nem növelhető a termelés hatékonysága és az árrendszer racionalizálásában sem tudunk megfelelő rendet teremteni. KÉRDÉS: A miniszter elvtárs válaszaiból kitűnik, hogy milyen széles területet érintenek a megoldásra váró problémák. Az olvasóinkat érdeklő kérdések között fontos helyet foglalnak el az árak és a tervezés közötti kapcsolatok. Szeretném, ha a miniszter elvtárs ezt a kérdést részletesebben is megmagyarázná. FELELET: Ezt a kérdést az előbbiekben már érintettük, ezért most az értékbeli tervezésről, a terv és az árak viszonyáról mondok el néhány gondolatot. A terv és az árak viszonya a gazdasági elmélet és gyakorlat egyik legidőszerűbb problémája. Ez abból adódik, hogy az árak reális jellege, a társadalmilag szükséges költségek kifejezésének relatív képessége bizonyos mértékben feltételezi az értékbeli tervezés minőségét. A tervezés dologi tartalma és minősége viszont optimalizálhatja a termelés társadalmilag szükséges költségeit, vagyis az árképzés bázisát. Az értékbeli tervezés, mint a népgazdasági terv természetes része így lehetővé teszi a tervek arányainak kifejezését és összehasonlítását, az érték- viszonyok tervezésének és hatásának összekapcsolását az árak értékmérő funkciójával. A terv és az ár kapcsolatában az ár legfontosabb funkciója a társadalmilag szükséges költségek kifejezése. Az árak segítségével tervezzük és ellenőrizzük a társadalmilag szükséges költségeket, a népgazdasági arányosságokat, az árak alapján hasonlítjuk össze a költségeket és az eredményeket, az árak szolgálnak az egész népgazdaság és az egyes vállalatok hatékonyságának kifejezésére, a termelés és a fel- használás előnyeinek felmérésére. Az árak közvetítik a termelő vállalatok és a népgazdasági ágazatok közötti kapcsolatokat. Az árak színvonala és viszonyai konkrét mutatóul szolgálnak mind a termelő vállalatok, mind az egyéni fogyasztók számára. KÉRDÉS: Ahhoz, hogy az ár teljesíthesse ezeket a követelményeket, racionális árrendszerre és árképzésre van szükség. Ezzel kapcsolatban ismét előtérbe kerül a kalkulációk következetes érvényesítésének kérdése a vállalaton belüli irányításban, a pénzügyi és nyilvántartási fegyelem megerősítésében. FELELET: Valóban így van. A termelés hatékonyságának a mértékét, a különböző termékek felhasználásának gazdasági szempontjait úgy állapíthatjuk meg, ha az élőállított termékek egyedi költségeit a társadalmilag szükséges költségekhez hasonlítjuk. Ez természetesen csak helyesen megállapított árak segítségével történhet. Itt a nagykereskedelmi árakat használjuk, amelyek a szocialista szervezetek közötti forgalomban érvényesülnek. A CSKP XIV. kongresszusa szintén nagy jelentőséget tulajdonított ennek a kérdésnek, amikor az ötödik ötéves tervre vonatkozó irányelvben megállapította, hogy az árpolitika alapvető feladata „olyan árrendszert kialakítani, amely jobban kifejezi a társadalmilag szükséges munka mennyiségét“. A pártszervek ennek a fontos feladatnak nem tulajdonítottak csupán elméleti jelentőséget. Elsősorban a nagykereskedelmi árak állapotának elemzéséből indultak ki. Ez az elemzés kimutatta, hogy néhány eddig foganatosított intézkedés ellenére az árrendszer még mindig magában hordozza a megelőző évek káros következményeit, amelyekre az 1967. I. 1-én végrehajtott nagykereskedelmi árrendezés után került sor, egészen 1970-ig, amikor életbe léptettük az ármoratóriumot. KÉRDÉS: A nagykereskedelmi árak racionalizálása tehát a CSKP XIV. kongresszusa határozatának fontos részét képezi. Ez az önelszámolás szférájában megköveteli a nyers anyag-, energia- és anyagfel használás normáinak tökéletesítését, a termelési programok felülvizsgálását a termékek műszaki színvonalának és minőségének szempontjából, a termelési költségkalkulációk tervezésének elmélyítését stb. FELELET: Ehhez válóban nem fér semmi kétség. A kormány és a pártvezetés nagy jelentőséget tulajdonít az említett intézkedések sikeres reá lizálásának. Ez a nagykereskedelmi árak átépítésében érdekelt szervek és szervezetek dolgozóit maximális erőkifejtésre kötelezi. Az árak átépítésével kapcsolatban tengernyi számadatot mozgatunk meg, melyek feldolgozása nem lesz egyszerű. Maximális figyelmet követel az a tény, hogy az egyes ágazatokban végrehajtandó árrendezés egymásra kapcsolódik. Ezek a problémák szigorúan megkövetelik, hogy az árrendezés feladatait tervszerűen, pontos időrendi sorrendben hajtsuk végre. A munkák első szakaszának befejezése után kijelenthetem, hogy sikeresen haladunk előre. Ám ne gondolja senki, hogy nincsenek problémáink, hogy nem merülnek fel ellentétek a társadalmi és a csoportérdekek között. Ha ez nem így lenne, az azt jelentené, hogy igénytelen mércét alkalmaztunk, s az elért eredmények nem lennének arányban célkitűzéseinkkel. Az árak racionalizálásának azonban további szempontjai is vannak. Elsősorban nem foghatjuk fel úgy, mint időről időre, mondjuk ötéves ciklusokban megismétlődő egyszeri intézkedést. Az árrendszer komplex racionalizálása távlati, alapjában véve állandó feladat, melyhez a nagykereskedelmi árak tervezett rendezése adja meg á szükséges kiindulási feltételeket. JOZEF LÜC, a Pravda szerkesztője KILENC KILOMÉTER VASÚT Maié Straciny jelentéktelen, mindössze 228 lelket számláló falucska a Veľký Krtíš-i (nagykürtösi) járásban, állomása azonban nem akármilyen: a vonatok a Magyar Népköztársaságon keresztül érkeznek ide. Jaroslav Pauer állomásfőnökkel a korszerű állomásépület- bem beszélget tünk. — A 9 kilométer hosszúságú vasútvonal építését a közelben lévő Dolina Bánya termelése tette szükségessé, hiszen a kitermelt szénmennyiség közúton történő elszállítása, az akkori útviszonyokat figyelembe véve, szinte lehetetlen és költséges lett volna. Minél hamarább vasútra volt szükség. Ezért a vasútvonal tervezői a lehető legegyszerűbb megoldást választották: kilenc kilométer hosszúságú szakasz megépítésével rákapcsolták a vonalat a határ mentén húzódó magyarországi vasútvonalra, s a szerelvények azon jutnak el LuCenec- re (Losoncra). A vasútépítés szerény költségvetéséből megfelelő állomás- épületre sem jutott. Hosszú ideig csak „ideiglenes“ fabarakk töltötte be az állomás funkcióját, minden egészség- ügyi és szociális feltételt nélkülözve. Csak 1970-ben épült fel közel 3 milliós költséggel a jelenlegi, minden igényt kielégítő állomásépület. Ugyanakkor az állomás vágányainak számát is négyről hatra növelték. Az építkezési költségeket teljes egészében a Dolina Bánya fedezte» — A sínpárok számának növelése a forgalom növekedésére enged következtetni. Mekkora forgalmat bonyolítanak le most naponta? — Már abból kifolyólag is, Ádáin Bálint forgailmisita Jaroslav Patter állomásfőnök hogy az egyetlen vasútállomás vagyunk a járásban, — bár Bu- šincén (Bussán) és Maié Zliev- cen (Kiszellőn) is van megálló, de állomásfőnökség nélkül, — jelentős terhelésnek vagyunk kitéve. Naponta mintegy 120, szénnel megrakott vagont indítunk útnak, s természetesen ugyanannyi üres vagon is érkezik. S bár a vagonokat a bánya területén töltik meg, a kocsik rendezését itt az állomáson, két tolató mozdonyuk segítségével végzik. Az állomásra körülbelül 40 egyéb vagon is érkezik naponta. Itt van a Stavivá építőanyaglerakat is, ahová különféle építőanyagokkal megrakott vagonok érkeznek. De a járás ipari és mezőgazdasági üzemei számára is gyakran érkezik cement, műtrágya, építőanyag, gépek, stb. Az állomás nagyságához mérten jelentős forgalmat bonyolítunk le, hiszen a járásba érkező, vagy az innen elszállításra kerülő különféle szállítmányok, pl. a cukorrépa rajtunk keresztül érkeznek, illetve indulnak útnak. A személyszállítást motoros vonatok bonyolítják le, amelyeken főleg a bánya munkásai utaznak munkahely aki e, illetve haza, Lučenec és Fiľakovo (Fülek) környékére. A menetrend is a műszakok váltakozásához igazodik. — Hány dolgozóra hárul az állomás munkájának nehéz feladata? — Mindössze 29 alkalmazottunk van, de meg kell jegyezni, hogy mindannyian igen jól végzik munkájukat. Négy csoportban a „Szocialista munkabrigád“ címért is versenyeznek. Ennek egyik feltétele a baleset- mentes munka, ami igen lényeges, hiszen nálunk, vasutasoknál a baleset gyakran végződik tragikusan. Dolgozóink számos brigádórát dolgoztak le az állomásépület építésénél, és most is szép eredményeket érnek el a társadalmi munkában. A munkahely rendezésében, szépítésében közel 400 brigádórát teljesítettek. A társadalmi munkát főleg szabad szombatokon végzik, szükség esetén a vagonok kirakásában is segítenek. Ennek köszönhető, hogy a rakodási tervet az első félévben 106,36 százalékra teljesítettük. Ennek következtében a vagonok állási idejét is alaposan lerövidítettük. A kiváló eredmények elérésében igen sokat segített az üzemi pártszervezet Kalmár Ján elnökkel az élen, és az FSZM Borecky Jaroslav vezette üzemi bizottsága. Elért eredményeinket a felettes szervek is értékelték: a versenyben elnyertük a zvoleni üzemirányító osztály és a Vasutasok Szakszervezeti Szövetsége zvoleni osztályának vörös vándorzászlaját. Különösen nagy érdeme van ebben Adám Bálint forgalmistának, üzemünk fiatal dolgozójának, aki nem csak a saját munkáját végzi kifogástalanul, hanem a következő műszakról is lelkiismeretesen gondoskodik. — Az eddigiekből az tűnik ki, hogy az állomás dolgozói kiválóan végzik feladatukat. Vannak-e olyan tényezők, amelyek fékezik a munka eredményes elvégzését? — Bár állomásunk újnak mondható, mégis akadnak problémák. Ezek nagyrészben abból adódnak, hogy nem rendelkezünk megfelelő technikával. A hiányosságok főleg a szállítmányok ki- és berakásánál mutatkoznak. Igen hasznos lenne, ha az illetékesek mérlegelnék ezeket a hiányokat és megteremtenék a zökkenőmentes kirakodás feltételeit. — A vonatok külföldön át érkeznek ide. Nem okoz ez többletmunkát, esetleg valamilyen bonyodalmat az állomás dolgozóinak? — Ezen a téren limesem ele gondjaink. Magyarországi kollégáink mindent elkövetnek a sikeres együttműködés érdekében. Állomásunk és a MÁV érintett állomásai között igen jó kapcsolat alakult ki. Az eredményes együttműködést az az oklevél is bizonyítja, amelyet a MÁV balassagyarmati állomásfőnöksége és a vasutasok Szakszervezete Balassagyarmati Szakszervezeti Bizottsága adományozott a Maié Straciny-i állomás dolgozóinak. BOJTOS JÁNOS
