Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)
1973-11-21 / 277. szám, szerda
A CSKP XIV. kongresszusa és az irányítás tökéletesítése CIO A népgazdasági tervezés és az árak BESZÉLGETÉS DOC. MICHAL SABOLČÍK Csc. MINISZTERREL, A SZÖVETSÉGI ÁRHIVATAL VEZETŐJÉVEL 1973. XI. 21. A szocialista gazdaság irányítása komplex intézkedések folyamatos realizálásából áll, melyek célja a gazdaság fejlesztéséhez szükséges optimális feltételek megteremtése és a társadalom rendelkezésére álló források teljes és racionális kihasználása. E célok elérésének legfőbb eszköze az egységes, komplex állami terv, amely a szocialista gazdaság egyik legnagyobb vívmánya. Az állami terv lehetővé teszi a tudományos és műszaki ismeretek komplex kihasználását, a feladatok megoldására szolgáló lehetőségek és eszközök összpontosítását, az optimális gazdasági program megvalósítását és ezzel a társadalom igényeinek teljes kielégítését. KÉRDÉS: Túlzás nélkül állíthatjuk tehát SaliolCík elvtárs, hogy ez a vívmány a szocialista gazdaság irányításának düntö feltétele, amely semmivel sem pótolható. FELELET: így igaz. Éppen ezért nehezen érthető, hogy néhány évvel ezelőtt olyan „közgazdászok“ is akadtak nálunk, akik a komplex tervezés előnyeit, a szocialista társadalom fejlesztésének koordináló erejét azzal akarták felszámolni, hogy a tervnek csupán ún. tájékoztató jelentőséget tulajdonítottak. Az, hogy a párt és az egész társadalom újból a hatékonyság és a gazdaság Irányítási rendszerének a kérdéseire, főleg a tervezési rendszerre irányítja a figyelmet nem véletlen, sőt, törvényszerű. Ennek egyik okát abban kell látni, hogy a csehszlovák népgazdaság nincs még összhangban az ország gazdasági lehetőségeivel. Ezekkel a kérdésekkel már a CSKP XII. és XIII. kongresszusa is foglalkozott, s megállapíthatjuk, hogy eddig nem sikerült ezeket teljes mértékben megoldani. A CSKP XIV. kongresszusa ezért a népgazdaság központi tervezésével kapcsolatban feladatul adta: Elméletileg mélyebben el kell sajátítanunk és gyakorlatilag következetesen kell alkalmaznunk a megoldás különféle változatai általános elemzésének, értékelésének és optimalizálásának hatékony módszereit. Szervezeti, mód szerbeli és műszaki szempontból meg kell javítanunk a tervezést. A terv összeállítása és ellenőrzése során végzett munka célszerű megosztása alapján következetesen fokoznunk kell a terv gazdasági hatékonyságát és emelnünk tekintélyét valamennyi szervezetben. Tökéletesítenünk kell a terv belső szerkezetét, és az irányítás valamennyi fokán meg^ kell szilárdítanunk a tervezési fegyelmet. Feltételeket kell teremtenünk igényes tervek elfogadására és teljesítésük biztosítására a vállalatokban és üzemekben. Rendszeresen feltételeket kell teremtenünk a modern számítástechnika és matematikai tervezési módszerek alkalmazására. Ezzel együtt a megbízható adatokat nyújtó tájékoztatásokat, mutatókat és normatívákat tökéletesítenünk és javítanunk kell. Az utóbbi két évben, s mondhatnánk, hogy" a CSKP 1969. évi áprilisi plénuma óta a terv szerepe a népgazdaságban valóban megszilárdult. Ez a pozitív fejlődés főleg abban nyilvánul meg, hogy a jelenlegi rendszer megteremti a szükséges feltételeket a népgazdasági feladatok teljesítéséhez. A tervezési rendszerben elért állapotot azonban továbbra is tökéletesíteni és fejleszteni kell az irányítás valamennyi fokán. KÉRDÉS: A népgazdasági tervezés a szocialista gazdaság irányításának alapvető formája. Milyen a terv viszonya az árakhoz? FELELET: A tervezés és az árak viszonyának kérdéskomplexumából főleg két problémára szeretnék rámutatni: a terv előkészítési időszakának jelentőségére és feladatára, valamint az érték alapján történő tervezésre, vagyis a terv és az árak tulajdonképpeni viszonyára. E probléma bonyolultságára való tekintettel azonban nem adhatok teljes mértékben kimerítő választ. A terv előkészítési időszakában az árak a termelés és a fogyasztás gazdasági viszonyait fejezik ki. Az ár már eblien az időben különleges eszközként, döntési szempontként szolgálhat. A helyesen megállapított árak (határértékek) objektiven felhasználhatók a termelés kívánt hatékonyságának kimutatásához, az önköltségek csökkentésére és a termelőeszközök jobb kihasználására vonatkozó feladatok meghatározásához, valamint a beruházási döntésekhez. Fontos szerepet töltenek be az árak a forgalom gazdasági hatékonyságának meghatározásánál is. Az árrendszer és az árak minősége így jelentős mértékben kihat az irányítás hatékonyságára, a gazdasági feladatok és eredmények helyes értékelésére, az anyagi érdekeltség rendszerének érvényesülésére, a műszaki fejlesztés hatékony irányzatainak előtérbe helyezésére és általában az önelszámolási rendszer hatékonyságára. KÉRDÉS: Talán helyes lenne az árak és a terv viszonyára bizonyos dialektikus összefüggésben, kölcsönös feltételezett- ségben is rámutatni .. . FELELET: Igen. Itt egy fordított viszony is fennáll, éspedig az, hogy a terv előkészítésének színvonala jelentős mértékben lefolyásolja a leendő árak szintjét. Ezt a viszonyt a tervezés minden fokán egyre jobban tudatosítanunk kell, s a jövendő árnak, vagyis a termelési kalkulációnak első helyet kell biztosítani a döntési folyamatokban. Ugyanis éppen a terv előkészítési szakaszában döntünk az újratermelési folyamat hatékonyságáról, arányosságairól és optimalitásáról, az árak szilárdságáról és esetleges csökkentéséről. Az árak fejlődésének vissza kell tükröznie a termelés és a fogyasztás értékszerkezetének minden változását. A jó terv előkészítéséhez azonban további dologi és módszerbeli feltételeket is biztosítani kell, éspedig az irányítás egész komplexumában, a központi szervektől kezdve egészen az önelszámolási egységekig. Ebből a szempontból pontosan és konkrétan meg kell határozni a központ és az önelszámolási szféra feladatait az irányítási rendszerben. Az önelszámolási szféra számára külön megállapíthatók a gazdasági szabályozók, a kollektívák és egyének anyagi érdekeltségének eszközei, amelyek szintén hozzájárulhatnak a terv optimális változatának elfogadásához. KÉRDÉS: Általában igen nehéz megállapítani, hogy ki vállalkozott optimális terv teljesítésére és ki fogadott el „la za“ tervet. Mi a feltétele an nak, hogy a vállalatok a terv műszakilag és gazdaságilag legelőnyösebb változatához ragaszkodjanak? FELELET: Ez bizony nem könnyű feladat, megoldásához egész sor intézkedés szükséges. Már régebben is kerestük az alkalmas ösztönzőket a legoptimálisabb tervjavaslat elfogadásához. Igyekeztünk áthidalni a társadalmi és a vállalati érdekek közötti szakadékot. Ezeket a kérdéseket most intenzíven vizsgáljuk. Ez elsősorban a tervezés tudományosságánál elmélyítését, az optimális változat elfogadására irányuló ösztönzést, a beruházások hatékonyságának növelését, módszerbeli, szervezési és dologi feltételek megteremtését fogja eredményezni a termelés és fogyasztás kívánt szerkezeti változásainak, a termelési szakosítás és kooperáció követelményeinek megfelelően. Az önelszámolási szférában meg kell teremteni a feltételeket az anyagfelhasználási és teljesítménynormák javításához, javítani kell a készletek nor- mázását is, tökéletesíteni kell a termelés műszaki és gazdasági értékelésében a hatékony- sági mutatók rendszerét, növelni kell a vállalaton belüli önelszámolás hatékonyságát. KÉRDÉS: A terv előkészítési időszakában a feladatok elosztásának bizonyára további területeken is van jelentősége? FELELET:: Az említett kérdé sekkel a munka társadalmi hasznossága is szorosan összefügg, mert a munka csak úgy válhat hatékonnyá, ha a létrehozott érték gazdaságilag fel is használható. Ezt a feladatot egybe kell kötni a fogyasztói kereslet kutatásával, a piackutatással, stb. A termelési fogyasztás és a személyi fogyasztás szükségleteinek hiányos ismerete zavarokat okozhat az áruellátásban és a megrendelő-kivitelezői kapcsolatokban, megbontja a népgazdaság arányosságait, tovább mélyíti a beruházások fogyatékossága it. Természetesen nem arra gondolunk, hogy a tervnek a megrendelő kivitelezői kapcsolatok minden részletére ki kell térnie. Itt éppen az olyan megrendelő-kivitelezői kapcsolatok nak van nagy jelentőségük, amelyeknek a racionális árakból és a szükséges anyagok ágazatok közötti elosztásából kell kiindulniok. A jelenlegi és a további szükségletek szempontjából a népgazdaság arányos fejlesztésére kell a legnagyobb gondot fordítani. Az aránytalanság a hatékonyság egyik legnagyobb ellensége. Az építőiparban például a cement hiánya meghosszabbítja az építési időt, akadályozza a munkaidő kihasználását, késlelteti a kapacitások üzembe helyezését stb. Az időbeli és a dologi összhang hiánya ma is jelentős károkat okoz a népgazdaságnak. KÉRDÉS: Ezek természetesen nemcsak a mi problémáink, hasonló kérdésekkel feglalkoznak a Szovjetunióban és a többi szocialista országban is. A. N. Kosz>gin elvtárs az SZKP XXIV. kongresszusán szintén hangsúlyozta a prognózisok és az ágazatok közötti tervezés szükségességét. Milyen tanulságot vonhatunk le ezekből a nemzetközi tapasztalatokból? FELELET: A gazdasági szerkezet az új szükségletekkel, az új tudományos-technikai eredményekkel párhuzamosan fejlődik és korszerűsödik. Ez a folyamat egyaránt jellemző a kapitalista és a szocialista államokra. A szocialista gazdaságnak azonban ebben a folyamatban ki kell használnia a szocialista termelési módból származó előnyöket, amelyek elsősorban a tervezésben jutnak kifejezésre. A szocialista tervezés legnagyobb jelentősége az, hogy ez a folyamat tekintet nélkül a csoport- és szakágazati érdekekre az egész társadalom javát szolgálhatja. KÉRDÉS: A népgazdaság arányainak biztosítása a széles körű nemzetközi együttműködés feltételei között bizonyára inég bonyolultabbá válik? FELELET: A tapasztalatok valóban ezt igazolják, de ez érthető is, hiszen itt a résztvevő államok népgazdasági tervei között szintén létre kell hozni a szükséges arányosságokat. Az integrációs folyamatok a szerkezeti változások dinamikáját is meggyorsítják. A termelőerők fejlődése törvényszerűen túlnőtte az országhatárokat, s ebben a folyamatban a gazdasági és a földrajzi feltételeknek, a nyersanyagforrásoknak megfelelően változik az egyes államok és egész államcsoportok gazdasági szerkezete. Ez szükségszerűen megnehezíti az arányosságok biztosítását és az irányítás optimalizálását. [OZEF LÜC, a Pravda szerkesztője 197'.). okiofoi .0m\ bocsátották fel az „Interkozmos 10* műholdat a szocialista országoknak a világűrkutatás és a világűrnek békés célokra való kihasználása terén folytatott együttműködése programjának keretében. A műhold tudományos műszereit szovjet, NDK beli és csehszlovák szakemberek készítették. A felvételen: az Interkozmos 1(1 műhold. (Felvétel: CSTK — TASZSZ) ÓRÁK ALATT ÉVEKRŐL Nyilvános pártgyülés a Magyar Területi Színházban — Ötvenketten vagyunk, az igazoltan hiányzókat leszámítva teljes a létszám — szólt be az igazgatói irodába a Magyar Területi Színház pártalapszer- vezetének a titkárnője. — Akkor kezdhetjük — állt fel Fazekas Imre a szervezet elnöke. Az órámra pillantottam: négy óra múlt hat perccel. Megkezdődött a MA'iESZ nyilvános pártgyűlése. Szabó Imre, az SZLKP komáromi járási pártbizottságának ideológiai titkára időszerű nemzetközi s belpolitikai kérdésekről tartott egyéni hangú, érdekes és értékes előadást. Utána dr. Krivosik István, a színház igazgatója emelkedett szólásra. A színház több mint két évtizedes múltjáról és jelenéről beszélt. Szólt a sikerekről, nem hallgatta el a problémákat sem. Kiemelte a színház műsor politikáját, amely minden túlzás nélkül országos viszonylatban is figyelemre méltó. A színháznak még soha nem volt ennyi tagja. mint eb- bert az évadban, s ez is bizonyltja a MATESZ töretlen fejlő dését, egyre szélesedő lehetőségét és nem utolsósorban perspektíváját, mondta többek között az igazgató. Ezt követően Fazekas Imre rövid beszámolót tartott a pártalapszervezet tevékenységéről, majd félig tréfásan így szólt: Mi itt az asztalnál már aránylag sokat beszéltünk, most rajtatok a sor. Tessék, ostromoljátok meg a mellettem ülőket kérdéseitekkel. Alig fejezte be mondanivalóját, máris karok emelkedtek a magasba. A színház gazdasági vezetője a színház anyagi lehetőségeiről i>eszélt. Megemlítette azt is, hogy habár a gépkocsiállomány aránylag jó, viszont a díszleteket szállító jármüvek kiöregedtek. Üjak kellenének, de még a minisztérium illetékesei is hasztalanul próbálkoznak a beszerzésükkel. Mivel más társulatoknál is hasonló a helyzet, a következő évben talán behozatallal sikerül majd megoldani ezt a problémát. E felszólalás után valóban csakhem szabályos ostromlás kezdődött, mert — minden túlzás nélkül — záporoztak a kérdések Szabó Imre, Varga Béla, a CSEMADOK KB titkára és dr. Krivosik István felé. A színház több tagja a közel-keleti eseményekről érdeklődött, mások a csehszlovák—nyugatnémet kap csőlátókról kértek tájékoztatót. Szó volt továbbá a chilei eseményekről, a nemzetközi mun kásmozgalom időszerű kérdéseiről. Többen elismerőleg nyilatkoztak a szovjet békepolitikáról és a sikeres diplomáciai erőfeszítésekről. Legtöbbet mégis a színház munkájáról beszéltek. Valóban igényes munkát végzünk a szocialista ember formálásában mi is eredményesen dolgozunk, mondta egyik válaszában az igazgató, de ez nem elég. Nekünk is a szocialista életstílusnak megfelelően kell élnünk, s dolgoznunk. A színház egyik fiatal tagja a színészek művészi munkájának erkölcsi és anyagi megbecsüléséről beszélt. Jó lenne, javasolta, ha illetékes szerveink és intézményeink nívódíjakat alapítanának s így is ösztönöznék a színészeket, a rendezőket, valamint a díszlettervezőket még színvonalasabb munkára. Megszívlelendő és — véleményem szerint — könnyen megvalósítható javaslat. Amikor a kérdések lassacskán elfogytak, akkor tört fel a legégetőbb probléma: az épület, a megfelelő helyiségek kérdése. A társulat tagjainak türél- metlenségét, időről időre jelentkező elégedettségét és néha bizony elkeseredését a fiatal rendező fogalmazta meg. Valóban jólesik a sok dicséret, amelyet különböző szervek és intézmények illetékeseitől kapnak, de valahogy önmagában kevés. A szavakon kívül azonban tennj is kellene már valamit, hogy egyetlen hivatásos magyar színházunk végre ne albérletben játszón otthonában, s ne elavult, öreg épületben próbáljon. Ketten is válaszoltak felszólalására. Szabó Imre, a járási párt- és állami szervek erőfeszítéseiről beszélt, amely eddig még nem járt kellő eredménynyel. Ez azonban nem keserít el bennünket, s még tovább fokozzuk erőfeszítéseinket, mondta. Krivosik István már konkrét tervekről is beszámolt, melyeknek megvalósulása egyúttal e nagy horderejű probléma megszűnését is jelenthetné. A vita végén újra Szabó Imre kért szót és megígérte, hogy minden itt elhangzott észrevételt, javaslatot, bírálatot megfelelő helyen megtárgyalnak. — Ha legközelebb találkozunk — mondta — nem szeretnék itt szemlesütve ülni. Ezért mindent megteszünk azért, hogy bátran mindenki szemébe nézhessünk és elmondhassuk, hogy a felvetett javaslatok közül mii valósítottunk meg, s mi az, ami majd a jövőben vár megoldásra. Újra az órámra pillantottam. Nyolc óra múlt kilenc perccel. Négy óráig tartott a gyűlés, s ez az aránylag hosszú idő szinte néhány percnek tűnt. A válasz egyszerű: őszintén, felelősségteljesen beszéltek itt országos és helyi jellegű eredményekről, gondokról. A Magyar Területi Színház tagjai újra bebizonyították, hogy a „legnagyobb színházban“, az életben is otthonosan mozognak. Nem élnek légüres térben, tisztában vannak társadalmi küldetésükkel, részt vállalnak az időszerű feladatok megoldásából. Ezért a gyűlés végén jóleső érzéssel állapíthattuk meg: — érdemes volt eljönni, mert az eltelt négy óra alatt évek, évtizedek sikereiről, terveiről és problémáiról hallottunk SZILVÁSSY JÖZSEE
