Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)

1973-11-21 / 277. szám, szerda

Emlékpark Kragujevacban H áromszázötvenkéthektár- nyi terület Kragujevac ősi szerb város közvetlen kö­zelében. Fákkal, bokrokkal bo­rított lankás dombhátak, tipi­kus nagyvárosi parknak való kies hely — a gondozott uta­kon haladó járókelő azonban nem a táj szépségében gyö­nyörködik itt, hanem a nem is olyan régi múltra emlékezik, amikor a világimperializmus leggonoszabb sátánfajzata, a fasizmus vérözönben pusztított. Ezt a földet, tömegsírok borít­ják — ártatlanul megölt fia­talok és felnőttek nyugvóhe- hellyei —, amelyek örök me- mentóként éberségre intik az emberiséget, s mert Kragujeva- cot, Lidicét, Oradourt, a fasisz­ta haláltáborokat a koreai, a vietnami, a chilei dúlások kö­vették . .. A háromszázötvenkéthektár- nyi területet ma Spomenpark- nak — magyarul Emlékpark­nak hívják. A városból kiveze­tő út mellett megbúvó szerény irodaházában Dragoljub-Ljube Jovanovič igazgató szívesen fo­gadta váratlan látogatóit, s amikor megtudta, hogy egyi­kük csehszlovákiai újságíró, első dolga volt, hogy a ke­zembe nyomja a park tervraj­zát és emlékműveit ábrázoló brosúrát és megmutassa rajta az 1918-ban — az osztrák­magyar szoldateszka által, — Kragujevacban kivégzett negy­vennégy szlovák katona, a Nagy Októberi Szocialista For­radalom eszméinek hatására fellázadt trenčíni ezred hősei­nek emlékművét. A nagy for­radalmi múltú Kragujevac sa­ját mártírjainak ezrei mellett kegyelettel őrzi a szlovák for­radalmárok emlékét — sírjuk felett ragyogó hófehér az em­lékmű, a hősök porladó csont­jai felett gondozott ágyasokban virágok nyílnak és friss koszo­rúk piros szalagjait lobogtatja az őszi szél. Kragujevac és Trenčín baráti kapcsolatokat ápol. Dragoljub-Ljube Jovanovič igazgató tizelnhat éves volt a tragikus események idején. Nem szemtanúja, hanem köz­vetlen részvevője volí viszont az 1941 őszén lezajlott véres drámának. A város melletti egyik községben ő is ott volt a gyilkosok által halálra szán­tak között — a sortűz után ti­zenkét sebbel borítva feküdt a holtak között —, csodával ha­táros módon azonban életben maradt és felgyógyult. Utána a partizánok közé állt és három évvel később fegyverrel a ke­zében ő is részt vett Kraguje­vac felszabadításában. K ragujevac tulajdonképpen a szerbiai forradalmi munkásmozgalom bölcsője, az itteni katonai üzemet 1853-ban alapították, s csakhamar a legnagyobb balkáni fegyver­gyárrá fejlődött. A munkások nagyfokú tömörülésének ered­ményeképpen itt kezdődött a szerbiai osztálytudatos munkás- mozgalom, a Párizsi Kommün eszméinek hatására 1876-ban kialakult az úgynevezett Vö­rös Zászló mozgalom, melynek emlékét ma is ápolják. A munkásmozgalom hajtóerejét a hadi üzem munkássága jellen- tette. A gyár munkásainak szá­ma 1939-ben, a második világ­háború kitörése előtt tizenkét­ezer volt, ami az akkori vi­szonyok között igen jelentős­nek számított. A német hadsereg 1941. ápri­lis 11-én foglalta el Kragujeva- cot. A rablóháborúban sok fegy­verre volt szükségük, a fegy­vergyári munkásokat tehát azonnal a munka felvételére szólították fel. A tizenkétezer közül alig hatszázan jelentkez­tek munkára. A kommunista párt helyi és körzeti vezető­ségei azonban uzsn a vélemé­nyen volt, hogy a munkások térjenek vissza a gyárba az­zal a feladattal, hogy a lehe­tő legtöbb fegyvert csempész­szék ki az ellenállók számára. Ezt a feladatot a kragujevaci munkások teljesítették. Amikor 1941. június 4-én elhangzott a JKP központi vezetőségének felhívása a fegyveres felkelés megindítására, a kragujevaci munkások ezt felkészülten fo­gadták és haladéktalanul meg­kezdték a harc előkészületeit. A körzeti pártvefcetőség a vá­ros peremén, egy vízi malom­ban tartott ülésén határozatot hozott a kragujevaci és a šu- madtjei partizánegység meg­alakításáról, a következő nap pedig kinevezte az egységek parancsnokait is. A partizánegy­ségek kisebb csoportokban nyomban megkezdték a fegyve­res tevékenységet. A némettik nagyszabású par­tizánellenes akciói miatt a kör­zeti pártvezetőség utasítást adott, hogy Kragujevacból von­ják ki a partizánalakulatokat. Ez meg is történt, s ezzel egyidejűleg a hadiüzemben felgyújtották a nyeregkészítő részleget, ahol nagy mennyisé­gű bőr volt felhalmozva, és lángba borították a szénarak­tárt is. A német tábori csend­őrség laktanyája ellen az ifjú­kommunisták vakmerő akciót hajtottak végre. A fiatal kragu- jeváci elvtársak egy csoportja megközelítette a laktanyát, amely nelk falán a németek szovjetunióbeli előnyomulásá­nak helyzetét ábrázoló hatal­mas térkép volt. A bátor fia­talok benzinnel leöntötték a térképet és felgyújtották. A z erősödő partizánmoz­galmat a melgszállók ke­gyetlen terorrrai akarták el­fojtani. Hitler egyenes paran­csot adott Keitelnek, hogy minden eszközt felhasználva számolja fel a kragujeva­ci partizánmozgalmat. Böh­me tábornok, Hitler szerbiai személyes megbízottja teljha­talmat kapott a parancs vég­rehajtására. Belgrádba rendel­te a német katonai vezetőket. Parancsából idézzük a követ­kezőket: ,,Azt a feladatot kap­ják, hogy átfésüljék Szerbiát, azt a Szerbiát, ahol 1914-ben a szerb férfiak és nők alattomos­sága miatt patakokban ömlött a német vér. A német katoná­kat bosszuljátok most meg. Szerbia egész népe előtt elret­tentő példát kell statuálni, amely az egész népet térdre kényszeríti...“ Az elrettentő példára Kra- gujevacot jelölték ki. 1941. ok­tóber 19-én a városhoz közel fekvő három faluban egyet­len nap alatt 427 embert vé­geztek ki, nagyrészt a fegyver­gyár munkásait. Az összefogot- tak között volt tájékoztatónk, az Emlékpark mostani igazga­tója is, aki, amint már említet­tük, csodával határos módon életben maradt. Még azon az éjszakán Kragujevacot is kö­rülzárták a megszállók, más­nap pedig megkezdték a férfi- lakosság összefogását. A mos­tani Emlékpark területén há­rom hatalmas ágyúhangárban zsúfolták össze a több mint hétezer embert. 1941. október 21-én kezdték meg az ártatlan emberek legyilkolását a ke­gyetlen hóhérok. Nagy csopor­tokban vezették ki áldozatai­kat, egy-egy csoportban száz­hatszáz ember volt. Az első csoportba került a helyi párt­vezetőség titkára is. Reményte­len helyzetüket látva elkiál­totta magát: „Elvtársak, a ha­lálba visznek bennünket... meneküljetekl“ Az állig fegy­verzett gyilkosok között szinte semmi remény nem volt a menekülésre. Néhány ember­nek mégis sikerült a lehetet­len ... kisebb-nagyobb sebek­kel liuszonhatan élték túl a vé­rengzést. A véráztatta földet hétezernél több mártír holt­teste borította. A meggyilkoltak között ti­zenöt 8—15 éves gyermek is volt, cipőtisztító kisgyerekek, akik nem voltak hajlandók a német katonatisztek csizmáját kitisztítani. Megölték a helyi gimnázium háromszáz diákját és tizennyolc tanárát is. Az emberi hősiesség és helytállás fényes példáit őrizte meg ró­luk a történelem. Lazica Pan- teličnek, a gimnázium igazga­tójának a németekkel kollabo­ráló szerb katonaság egyik tisztje felajánlotta, hogy haza­mehet. Az igazgat^ azonban csak akkor fogadta volna el a szabadulást, ha diákjait is el­engedik. Megölelte őket és ve­lük együtt ment a halálba. A kollaboráns katonatiszt Miloj Pavlovičnak, a tanítóképző igazgatójának is felajánlotta a szabadulást. Az igazgató, egyébként történelemtanár, a helyszínen éles vitát folytatott az árulóval, melyet ezekkel a szavakkal fejezett be: „Ha az életem tőled függ, akkor in­kább nem kell!“ A meggyilkolt diákok sír­ján hófehér emlékmű magasodik, a „szárnyszegette­ket“ szimbolizálja. Emlékükre minden év őszén megrendezik a „nagy történelemórát“, ame­lyen sok tízezren vesznek részt Jugoszlávia minden részéből. König, a 724. ezred őrnagya, aki személyesen részt vett a kivég­zésekben, a felsőbb parancs­nokságnak küldött és jelenleg Kragujevacban őrzött jelenté­sében elismeri a hétezer és néhányszáz ember kivégzését mint fizetséget azért a 34 ha­lott és 8 sebesült német ka­tonáért, akik a jelentés sze­rint október 12-től 17-ig a Kragujevacban és környékén vívott harcokban estek el, il­letve sebesültek meg. A jelen­tésben szó esik arról is, hogy október 24-én tábori * misét tartottak a vérengzésben részt­vevő katonák lelki feloldozásá- ra. Kari Neumann, a nyugatné­met televízió riportere itt jár­takor az eredeti dokumentu­mokat látva kijelentette, hogy ezek a harmadik birodalom hadserege elleni legsúlyosabb bizonyítékok, mert kiviláglik belőlük, hogy a kragujevaci öldöklést nem SS-alakulatok, hanem a Wehrmacht egységei, a reguláris hadsereg tagjai végezték. Október 21 Kragujevac leg­gyászosabb és egyben legfé­nyesebb emléknapja. 1941-ben a megszállók féktelen terror­ral, vérben gázolva próbálták elfojtani a nép jogos szabad­ságvágyát. 1944. október 21-én a felszabadító szovjet hadse­reg és a partizánegységek csa­pásai alatt a fasiszta katona­ság véres fejjel menekült Kra­gujevacból. A z Emlékpark sírhelyein, a mártírok nyugvóhe­lyén emlékművek emelkednek. A rendezést folyamatosan vég­zik azzal a céllal, hogy eb­ben a munkában a város több nemzedéke vegyen részt. Eddig hat síremlék készült el. Folya­matban van a park legmonu- mentálisabb létesítményének, az Emlékmúzeumnak az építé­se, melyen a terv szerint a szimbólumok dominálnak majd. A harminchárom különböző nagyságú oszlop az áldozatok 33 sírhelyét és a kivégzettek különböző életkorát jelképezi. Az építmény külsejét és belse­jét vörös téglából képezik ki, a megvilágítást felülről kapja. Az építmény körül három mé­ter magas földtöltést emelnek, így a szemlélőben olyan érzést kelt, mintha közvetlenül a földből emelkedne a magas­ba. Dragoljub-Ljube Jovanovič igazgató magyarázata szerint ez a harcra kész embert, a földbe került emberekből sar­jadó új életet jelképezi. GÁL LÁSZLÓ A Kubai Köztár saságban a nép hatalom évei óta íz oktatásügy uigy fejlődésen ment át. A for­radalmi kor­mány nagy gon iot fordít kü­lönösen a me­zőgazdasági és n műszaki főis­kolák továbbfej­lesztésére. Ké­pünkön: A ha­vannai egyetem újságíró-tan­székének hall­gatói. (Felvétel: ČSTK — CAFJ Ojabb kulturális létesítménnyel gazdagodott Košice. A i mik II. lakótelepen hamarosan átadják rendeltetésének a város legmoder­nebb filmszínházát. (Felvétel: Sztropkay A.) Vetés nélkül nincs arafas Most amikor szerte az or­szágban, üzemekben, intézmé­nyekben beszél a párt a nép­pel, többnyire arról esik szó, ki mit tett a szocializmus épí­tése érdekében az ifjú nemze­dék szocialista nevelése terén, és ki mit szándékozik tenni a jövőben. Ilyen szellemben folyt a szó a bratislavai Népművelési In­tézet nyilvános pártgyűlésén is, ahol az SZLKP képviseletében dr. Pavol Paška, a kultúra és közvéleménykutató intézet igaz­gatója tartott beszámolót. A külpolitikai helyzet és az ötö­dik ötéves terv teljesítésének ismertetésén kívül, arról a párt- határozatról beszélt, amely megszabja a kultúra, a népmű­velés irányát, valamint a világ­nézeti nevelés és az ifjú nem­zedék neveléséből ránk háruló feladatokat. A Népművelési Intézet dol­gozói viszont elmondották, mit végeztek jól, és milyen fogya­tékosságokat észleltek munká­jukban. Jó példaként hozták fel, hogy az öntevékeny művé­szet fejlesztésére az ifjú nem­zedék nevelése érdekében év­ről évre megrendezik Trnaván a gyermekszínjátszó együttesek országos versenyét. Már a ver­senyre való felkészülés kere­tében igyekeznek a gyermekek­kel megkedveltetni a szocialis­ta művészet új értékeit, nevel­ni a jövő színjátszó együtte­seit, egyúttal zsenge korban fejleszteni a közönség egészsé­ges kritikai érzékét. Országos versenyt hirdettek az iskolás gyermekek és az úttörő cso­portok között, ki gyűjt össze és ki tár fel több mindeddig még ismeretlen népdalokat, szokásokat, népművészeti érté­keket. Ezenkívül ki gyűjt ösz- sze és jegyez fel több emléket és megemlékezést a Szlovák Nemzeti Felkelésről. Kritikai felszólalás is elhang­zott az ifjúság köreiben elbur­jánzott nyugati, illetve kultu- rálatlan társastánc művelésé­ről. Ennek okát kutatva rámu­tattak arra is, hogy kevés a társastánc- és Illemtanár, an­nak ellenére, hogy a Népmű­velési Intézet állandóan képez szakembereket. A Népművelé­si Intézet dolgozóinak vélemé­nye szerint a járási művelődési otthonok nem értékelik eléggé az ezirányú munkát, és így a szakemberek elkallódnak. Az elmúlt évben például 12 vég­zett tánctanító közül csak ket­tő dolgozik a szakmájában. A népművelésre a hatodik öt­éves tervben még nagyobb fel­adatok várnak. Ezt tudatosít­ják a Népművelési Intézel dol­gozói is. Egyre több szakem­bert képezni, egyre több se­gédanyagot adni a népművelők számára, ez az elsődleges fel­adat. Az elmúlt két év alatt a nép­művelés szakaszán dolgozók többsége kicsérélődött. Ez fo­kozott erőkifejtést kíván a to­vábbképzés terén. Az elmúlt két évben a járások kulturális ügyeivel foglalkozó szakfel­ügyelők szakképzése folyt. Az 1972—73-as évben munkájuk mellett a népművelési intézmé­nyek igazgatói látogatják a há­roméves továbbképző tanfolya­mot. A felszólalók az illetéke­sek figyelmébe ajánlották, hogy a kultúra és népművelés terén nagy a munkaerő-vándorlás. Például a tavaly szaktanfolya­mot végzett járási kultúrfel- ügyelők 25 százaléka elhagyta a kultúra és a népművelés te­rületét. Ezenkívül a népműve­lők 10 százaléka magasabb bé­rért más ágazatban helyezke­dett el. Az intézet nemzetiségi osz­tálya érvényesítve a proletár nemzetköziség elvét, az állam- polgári és világnézeti nevelés terén rendszeresen iskoláztat­ja az ifjúsági klubok vezetőit, és számukra módszertani se­gédanyagot ad ki. A magyar nemzetiségű ifjúság kulturális neveléséhez hozzájárulnak a komáromi fókai-napok és az azt előkészítő járási rendezvé­nyek. Az ukrán fiatalok kul­turális fejlődéséhez pedig az A. Duhnovics ifjúsági próza­mondó és szavalóverseny meg­valósítása. A Népművelési In­tézet nyilvános pártgyűlésén elhangzott vitafelszólalások megmutatták, hogy az intézet viszonylag kis számú szakdol­gozói kezdeményezésüket, tu­dásukat és rátermettségüket, a párt és a szocialista állam művelődési politikájának szol­gálatába állítják. Elsősorban azért, mert tudják, hogy hol­nap csak azt arathatjuk, amit ma elvetünk. L. E. ERFPFNYESEK A NYILVÁNOS PÁRTGYÍMSEK A kelet-szlovákiai kerület­ben ez ideig a nyilvános párt- gyűlések kétharmadát tartot­ták meg. A gyűléseken alka­lom nyílott arra, hogy a sze­les néptömegekkel ismertessék a választási programban kitű­zött feladatok teljesítését, az egyes üzemek és gazdaságok termelési eredményeit, s ezen­kívül meghallgassák a dolgo­zók véleményét, észrevételeit. A michalovcei járási mező- gazdasági termelési igazgatósá­gon megtartott nyilvános párt- gyűlésen a jelenlevők nagyra értékelték a CSKP jelenlegi po­litikáját, a párt alapszerveze­teinek munkáját. Rámutattak arra, hogy míg 1971-ben járá­sukban 35 alacsony színvonalú, gyenge gazdasági eredménye­ket felmutató efsz működött, átszervezéssel és a párt veze­tő szerepének érvényesítésével elérték, hogy ma már csak 5 ilyen gazdaságuk van. A jövőt illetően feladatuknak tartják, hogy 1975-ig ezeket az efsz- eket is megerősítsék. Holčikovoén (vranovi járás) magas színvonalú, tartalmas nyilvános pártgyűlést tartot­tak. A felszólalók közül többen megemlítették a mezőgazdasági utak építésének a szükségessé­gét. Ily módon elkerülhetővé válnék a közutak beszennyező- dése. A választási program tel­jesítésének ismertetésén kívül külön elemezték az egyes kép­viselők munkáját, ami aktív vitát váltott ki a jelenlevők körében. Nižný Lanecon (Alsólánc, Ko- šice-vidéki járás) szintén nagy érdeklődés előzte meg a nyil­vános pártgyűlést, melyet az NOSZF 56. évfordulójának a megünneplésével kötöttek egy­be. A választási programban kitűzött feladatokat ebben a községben is maradéktalanul teljesítik. Csupán az új iskola építési engedélyével vannak problémáik, s ezek hovatovább egyre égetőbbé válnak, mivel a régi iskola nem felel meg a kor követelményeinek. A kelet-szlovákiai kerületben eddig 2000 nyilvános pártgyű­lést tartottak. Ebből 1346-ot az üzemekben, 543-at a községek­ben és 111-et a városokban. A részvevők száma több mint 200 ezer volt. -szák 1973. XI. 21, 4

Next

/
Thumbnails
Contents