Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)

1973-11-19 / 275. szám, hétfő

A LABDARÚGÁS VILÁGÁBÓL Sikertelen másfél év A magyar labdarúgó-válogatott november 21- én vívja idei utolsó találkozóját, amikor ellenfe­le az NDK együttese lesz. A magyar csapat jú­nius 13-án szalasztotta el a világbajnoki szerep­lés lehetőségének biztosítását, míg az NDK leg­jobb labdarúgói november 3-án első alkalommal vívták ki a világbajnoki részvétel jogát. A Népstadion közönsége tehát a VB 16-os me­zőnyének egyik csapatát láthatja, amely gyors egymásutánban Lipcsében győzött olyan nagy játékerőt képviselő csapatok ellen, mint Romá­nia és a Szovjetunió. A magyar labdarúgás ott tart, hogy valóban csak a jó emlékezőtehetséggel rendelkezők tudják, mikor aratta a nemzeti tizenegy utolsó győzelmét. Ez bizony 1972 május 17-én volt, ami­kor Belgrádban az EB elődöntőjébe jutásért Ro­mánia ellen az előző két döntetlen után volt sikeres 2:1 arányban ... Az említett időpont óta három vereség csúfítja a magyar együttes mérlegét: tavaly az EB-n az elődöntőben a szovjet csapattól l:0-ra, a har­madik helyért vívott küzedelemben Belgiumtól kapott ki 2:l-re, majd barátságos mérkőzésen az NDK-ban szenvedett szintén 2:1 arányú vere­séget. Egyébként csak döntetlenekre futotta e csapat erejéből. Lehet, hogy a játékosokból most kerül felszín­re a csakazértis, hiszen az NDK fölötti esetle­ges győzelemnek nagyobb volna a nemzetközi értéke, mint valaha. Hlovszky ismét fiatal játékosok bevetését ter­vezi, s ezt az igyekezetét csak dicsérni lehet. GELSENKIRCHEN ŠÍASTN:ÝNAK AD IGAZAT? Az osztrák labdarúgó-válogatott a csehszlovák szövetségi kapitány, Leopold Šťastný irányításá­val a várakozáson felül vívta meg a VB selejte­zőket, s várt a sokak szerint jelentéktelennek tartott Málta—Svédország záró-mérkőzésre. Šťastný, a nagy stratéga jól megfigyelte, hogy Málta ellen az ottani időjárási és pályaviszo­nyok, meg a hazaiak nagy lelkesedése következ­tében, az utóbbi időben ott járt csapatok nagyon szerény eredményt értek el. Ez a megállapítás egyformán vonatkozott az osztrák, a magyar s még előbb az angol válogatottra is. A La Valet­ta i találkozó is Sťastnjýnak adott igazat. Nem tartott sokáig, s az osztrák, meg a svéd labdarúgó szövetség megegyezett a harmadik mérkőzés időpontjában és színhelyében. A svédek szövetségi kapitánya, Ericsson nem éppen derűlátó. Kijelentete, hogy Svédország­ban már befejeződött a bajnoki idény, s ez nyo­mot hagy a játékosok, teljesítményén. Abban bízik, hngy a svéd idegenlégiósokat sikerül összehoznia, s azok segítségével talán még meg­menthető a helyzet. Šťastný soha eddig nem tapasztalt összefo­gásra hívta fel az osztrák élcsapatok edzőinek figyelmét, ugyancsak számít idegenben szereplő osztrák él-labdarúgók játékára, s bár számszerű eredményt nem jósolt, szavaiból bizakodás csen­dült ki. Az angoloktól és a nyugatnémetektől elszenve­dett súlyos vereségek után már-már Šťastný „megkövezésére“ készült az osztrák labdarúgó­közvélemény, most meg arra vár, hogy hozsan­nát készítsen elő a csehszlovák futball-stratéga számára. Érzésünk szerint megnőttek az osztrák esé­lyek. Előbb a magyar csapat szalasztotta el a nagy lehetőséget, legutóbb valószínűleg a svéd együt­tes tette ugyanezt, s a nevető harmadik végül az osztrák tizenegy lehet... s aki utoljára ne­vet. .. (za) A Csehszlovák labdarúgó bajnok, a Spartak Trnava sikeresen fe-. jezte be ez évi BEK szereplését, hiszen sikerült a legjobb nyolc közé jutnia. Ojabb ellenjelét január közepén a sorsolás után ismeri meg. Képünk a Trnaván sorra került Spartak—Zarja Vorosilov-. grád mérkőzésen készült. NAGY TEHETSÉG A Rožňaván (Rozsnyón) 1957- be>n született Szántai László je­lenleg az Építészeti Ipariskola első osztályos tanulója. A ke­rékpározást 1970 óla űzi ver­senyszerűen. Azért kedvelte meg ezt a sportol, mert így so­kat mozoghat a szabadban. Legkellemesebb emlékei közé az ez évi szlovákiai bajnokság tartozik, hiszen azon az ifjúsá­giak legjobbjának bizonyult. Eddig 60 versenyen veti részt. Formáját úgy tudja állandósí­tani, hogy kerékpáron hetente 350 kilométert tesz meg, s ^ versenyidény alatt mintegy 900Q kilométert. Szántai az említett bajnoki cU men kívül a VSŽ Praha verse-, nyének kétszeres győztese meg-- szerezte a „Tátrai fokos“ elne­vezésű verseny első helyét é$ a szlovákiai csapatbajnokságon az ezüstérmes együttes tagja volt. Tehetsége kétségtelen éq csak tőle függ, mire viszi kedi vent; sportjában. Tóth Rozália Az erőnlétedzést fokozni kell A „Miért van szükségünk az erőnlétre?“ szülte gon­dolatok ahhoz a meglepő megállapításhoz vezetnek el, hogy az évek múlásával az erőnlétedzést nem kor­látozni, hanem sokkal inkább fokozni kell. Vajon öregkorban lehet-e hatásos az erőnlétedzés? Hettinger pontos vizsgálatokat végzett az izomerővel kapcsolatban. A görbe körülbelül párhuzamosan halad a növekedési görbével. Hatvanöt éves korában a fér­fiaknál az edzhetőség kisebb, mint a tíz év körüli fiúknál. Feltételezhetjük, hogy minden fizikai tulaj­donság általában így viselkedik. Az a fontos, hogy rendszeres gyakorlás segítségével egész idős korig haladást lehet elérni. Természetesen a gyakorlatban különbségek vannak a kezdők, illetve az évek óta nem sportolók és a haladó sportolók között. Általában a következő szempontokra ügyeljünk: Q A fiatalkorban elért versenyteljesítmények nem vihetők át automatikusan az idősebb korban űzött sportágba. Élsportolók idősebb korukban csak akkor őrzik meg teljesítőképességüket, ha állandóan edzenek. ® Azok a sportolók, akiknek valamikor jó volt az erőnlétük, azt bizonyos kihagyás után gyorsabban érik el, mint a többiek. <Q) Az előrehaladás annál hosszabb munkát követel, minél idősebb a sportoló. Tapasztalatbeli számok az Egyesült Ál'amokból: ahhoz, hogy valaki tíz kilo­métert egy óra alatt lefusson, egy 30 éves kezdőnek 2—3 hónap, egy 40 éves kezdőnek 6 hónapi, egy 50 éves kezdőnek 1 évi és egy 60 éves kezdőnek 2 évi edzésre van, szüksége. 4$ Minél öregebb a sportoló, annál nehezebb pő tolni a kihagyásokat. Ötvenéves koron túl a sportoló ne szakítsa meg edzéseit. ^ Az évek múlásával mind több pihenésre van szükség. A gyakori erőteljes edzés általános kimerü léshez vezethet. $ Öröm, becsvágy, elérendő cél az idősebbeket ar­ra ösztönzi, hogy túl erőteljesen eddzenek, túl gyor­san fussanak. Az idősebbek nem tekinthetik mércé­nek a fiatalok teljesítőképességét. Gondoljunk az alapelvre: „Ha edzés után nem érzed magad jobban, mint az edzés kezdetén, akkor valamit rosszul csinál tál.“ Gondolatok az erőnlétről Az időseb kezdőknek a rendszeres edzés megszo­kása a legnehezebb. Az előrehaladás nem jelentkezik azonnal, viszont az izomláz, a gyors kifáradás stb. igen. A növekedésgörbe azt mutatja, hogy a teljesítőké pesség az évek*múlásával csökken. Ha teljesítőképes­ségünk visszafejlődik, azt öregedésünkkel magyaráz­zuk. Ezt a megállapítást a nagy tömegeket mozgató népi futóversenyek is bizonyítják. Ma már tudjuk, hogy a teljesítőképesség idős korban igen nagy. A maratoni futás (42 km) legjobb eredménye edzett, 60 éves atlétáknál körülbelül 3 óra, egy 69 éves at­léta a távot 3 óra és 52 pere alatt futotta meg. Az átlagsportolók természetesen gyengébb teljesítménye­ket tudnak csak elérni. Rendszeres edzéssel siketül az öregedés ellenére javítani teljesítményünket, mert még messze vagyunk az életkornak megfelelő maxi­mális teljesítőképességtől. A teljesítőképesség és az a lehetőség, hogy teljesítményét az öregedés ellenére fokozhatja, minden idősebb sportoló szemében nagy nyereséget jelent. Ez a tudat elvezet az életöröm és jó közérzet világába. A nők erőnléte Eddig egy szót sein szóltunk a nők erőnlétéről. Bo« csássák meg a nők, hogy csak a végén említjük meg őket. Meggyőződésünk, hogy fejtegetéseink az erőn-, létről és az idősödésről rájuk is vonatkoztathatók, fvzzal a fenntartással, hogy teljesítőképességük álla« iában 25 százalékkal kisebb a férfiakénál. De legyünk tisztában azzal, hogy különbségek is vannak: például a nők ritkábban kapnak szívinfarktust, mint a fér« fiák. Több az öreg asszony, mint az öreg férfi stb., vagy a lányok a serdülőkoruk előtt ugyanannyit spor­tolnak, mint a fiúk. A serdülőkor után a fiatal Iá« nyok többsége már nem leli örömét a sportban. Mi ennek az oka? E kérdésre eddig nem találtunk kielé­gítő választ: , Amíg semmi pontosabbat nem tudunk, az eddigi tapasztalatokból kell leszűrni a tanulságokat. Ideje,- hogy kellő felvilágosító munkával megszüntessünk olyan előítéleteket, mint például: „a spart férfiassá teszi az embert.“ A svájciak legkiválóbb atlétanője, Méta Antenen ennek éppen az ellenkezőjét bizonyít« ja. A jövőben igyekeznünk kell új, vonzó erőnlétedzé» seket kidolgozni a felnőtt nőknek is. Minden való-, színűség szerint a felnőtt nők erőnlétsportjára a jő« vőben óriási fejlődés vár. Tehát ha összefoglaljuk az eddigieket, megállapít* hatjuk, hogy a testi teljesítőképesség idős korban is igen nagy. Még az olyan ember is, aki soha nem edzett, idősebb korában edzéssel javíthatja erőnlétét. Az évek múltával a vérkeringésedzésnek kell túlsúly­ba kerülnie, mert valószínű, hogy a sejtek és a szö­vetek rendszeres vérellátása késleltetheti az öregedési folyamatokat. A jó testi erőnlét biztosítja a jó szel. lemi-lelki közérzetet. Az idős sportoló öregség és gondok helyett életörömet és boldogságot érecz. Ezért érdemes minden korban erőnlétedzést végezni. „Csinálom, mert szeretem..." — Jaj, csak a pályára ne lép­jen — kiáltják kórusban, csak úgy egymásnak a kézilabdapá­lya másik végén ülő gimnazis­ta lányok. Hát persze, hogy nem lépek! Es a jókedvű, viliáncoló diák­lányok hangosan fölsóhajtot­tak. Velük együtt én is; itt vannak azok, akiket keresek. Ezek biztosan a szenei (Senec) magyar gimnázium kézilabdázó­női. Nem azok. Tornaórára vár­nak. De hát akkor miért fél­tették a pályát, ha nem „szak­mabeliek? Nem tudom, csak sejtem: a kézilabda biztosan „menő“ sportág az iskolán, ezért nem szabad a pályához „érni“. A tornatanár jelöl érdeklő­döm. Nem tudnak semmit; ed­dig sohasem szokott késni. Eb­ben nagyon következetes. Aztán mégiscsak találkozom Szabó Lászlóval. Az iskola igaz­gatójánál volt, testnevelésről folytatott eszmecserét a „di­rektorral“. így már érthető a késés és meg is bocsátható, mert az „ügy“ érdekében tör­tént. — Talán problémák vannak az iskolai testneveléssel? — Nem, nem mondanám, csak éppen egyeztettünk néhány dol­got. Néha azonban fáj az em­bernek, hogy a kollégák között olyanok is akadnak, akik úgy tekintenek a testnevelésre, mint egy tantárgyra — amelyet ugyan elméletileg a többi tan­tárggyal egyenrangúnak tarta­nak — de a valóságban lebe­csülik, nem értékelik kellőkép­pen. Még szerencse, hogy ilyen tekintetben az iskola vezetősé­gére nem lehet panaszom. (Erről jut eszembe. Még min­dig akadnak jócskán pedagó­gusok — és a szakmájukban kitűnő pedagógusok — akik nem értik meg, hogy a testne­velés nem olyan tantárgy, amely tovább terhelné a tanú lók agyát; ellenkezőleg, a töb­bi szellemi tantárgy ellensúlyo­zását szolgálja, a szellemi erő gyors regenerációját és pszi­chikai feloldását teszi lehető vé). A gyerekek általában kedve­lik a testnevelést. Persze van­nak kivételek is. — A kevésbé mozgékony ta­nulókkal elsősorban igyekszem megszerettetni a testnevelést, megmagyarázni nekik — és a szülőknek (!) — hogy szüksé­gük van a tornára, a mozgásra. Ez a legtöbb esetben sikerül is. Szabó László kevesli a köte­lező iskolai testnevelést. Bizo­nyára nem ő az egyetlen. De hát ez ellen nem lehet tenni semmit. Illetve mégiscsak, mert számára a kötelező órák­kal nem fejeződik be a „spor­tolás". Délután, sőt esténként, amikor a többi kollégája ott­hon, családja körében tartóz­kodik, esetleg éli kispolgári életét, ő a sportolni vágyó ta­nulókkal foglalkozik, irányítja őket. Az iskola diákjai a kézilab­dát űzik versenyszerűen. Hogy miért ezt a sportot? Az ok egy­szerű: a kézilabdának hagyo­vezetése alatt — most is az if­júsági ligában szerepelnek. Igaz, nem valami fényesen, de már az is szép sikernek szá­mított, hogy bekerültek a leg­jobbak közé. A fiúk egy osztállyal lejjebb játszanak. Tavaly a bajnokság közben hozott igazságtalan ver­A Slávia Senec ifjúsági kézilabdacsapata. A kép jobb oldalán Sza­bó László edző látható. (Krajčovič Št. felv.) mánya van Szencen! Az 50 es években Csehszlovákia ifjúsági bajnokai voltak a szenei lá­nyok, és az 1957—58. eszten­dőben a női I. ligában játszott a város csapata. — A lányok (Slávia Senec néven j — Mészáros Lajos edző senyszabály következtében es­tek el az első helytől és a tp- vábbjutástól. Sokáig bántotta őket a dolog. Szabó László edző futkosott ide, telefonált oda, kereste az igazságot, de hiába. Az egyik bratislavai csa­patot „tolták“ feljebb. Pedig nyilvánvaló volt, hogy a szenet fiúk a legjobbak. Az idén újra „megcélozzák“ az ijjúsági ligát. Az őszi idény után fölényesen vezetik a diví­ziót. A csapat tehetséges, jól edzett fiatal diáksportolókból áll. Ketten közülük, Szabó László és Kotsek Béla tagjai voltak a kerületi válogatottnak is. A lányok valószínűleg kies­nek az I. ligából, a fiúk min• den bizonnyal bekerülnek. Azt mondják, van jövője a szenei kézilabdának; a fiatalok, a ma­gyar gimnárium diákjainak a jóvoltából. És persze nem sza­bad megfeledkezni az állami birtok és Slávia sportegylet tá­mogatásáról sem! Akárcsak az edzőpedagógus Szabó Lászlóról, aki a sport örökös tüzében ég­ve nem akarja, hogy a testne­velés „albérletben“ legyen a szenei magyar tanításnyelvű gimnáziumban, aki azt igyek­szik bizonygatni, hogy vidéken is vannak tehetséges gyerekek, csak fel kell őket karolni, fog­lalkozni kell velük és irányíta­ni kell őket. Gyakran bizony a szabad idő, a család, a ké­nyelem rovására. Hogy ennek ellenére mégis miért teszi mindezt Szabó Lász­ló? A választ ő maga fogal­mazta meg: — Szeretem, amit csinálok, tehát csinálom, mert szeretem. Ugyan hány testnevelő, hány tornatanár mondhatja ezt el magáról? [T. V.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents