Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)

1973-11-18 / 46. szám, Vasárnapi Új Szó

1973. XI. 18. S' S HATÁROZATLANSÁG A pszichiáter megkérdezi a betegét: — S mondja, nehézséget jelent magá­nak döntenie kérdésekben? — Amint mondtam, doktor úr, igen is. meg nem is. SZOKNYABOLOND — Nem szégyel­lj magát! A gyer­mekei már iskolá­ba járnak, s maga még mindig fut a nők után! — No és? Talán- ne jc -ossam a gye­rekeket iskolába? . _ J TALPRAESETT — Felettünk két repülőgép repül — egy MÍG — 1S es és egy MÍG—21-es. Miglanc honvéd, melyik a kettő közül a MÍG—19-es? • — Amelyik á MÍG — 21-es mellett repül, hadnagy elvtársi VADÄSZHISTÖRIA A mezön találko­zik két nyúl. Az egyiknek vér szivá­rog a lábából. —ü Vadász? — kérdi a másik. ■ — Igen. — Rád lőtt? — Nem. Rám ta­posott,- __ KOMPLIKÁ CIÓ — Hogy érzed magad az operáció után? — Sajnos, fönnforog egy kis komplikáció. — Komolyan? S mi­lyen? — Beleszerettem az ápolónőbe ... EGYEZSÉG A Wall Street egyik bankja előtt cipőfűzőt árul Antonio. Meglátja őt egyik ismerőse, An­gelo, s hozzá szalad: — Tony, adj nekem kölcsön tiz dollárt! — Nem tehetem, Angelo. Megegyezésem van a bankkal, hogy nem rongáljuk egymás Üzletét. Ok sem árulnak cipő­zsinórt, én pedig nem kölcsön­zők pénzt. (Bape rajza) Szöveg nélkül (Jezs) Szöveg nélkül Szöveg nélkül (Ľubomír Kotrha rajza) arra a kérdésre: mennyit ke­resel? Egy szuszra, szívre tett kézzel, hadarva mondható el: Hát nézd. Azt kérded, mennyit keresek? Néha többet, néha kevesebbet. Néha még annyit se. De azért nem panaszko­dom. Annyi, amennyi nekem kell, annyi van. De nem mindig. Csak ál­talában. Általában nem mindig, de gyakran. Kérdés azonban, mit értünk „gyakran“ alatt. A jövedelem sok mindentől függ Először is függ sok mindentől, és függ ettől is, meg függ attól is. És az ettől függ attól, és az attól függ ettől. És a függ függ a függtől. Ügy nem élek, mint a... Szó sincs rólal... Annyit nem keresek, mint nem tudom én, kicsoda, de azért, amennyi nekem kell, néha több, né­ha kevesebb, néha még annyi se, annyi van. De nem mindig. Azt persze nem mondom, nem is mondhatom, hogy úgy élek, mint Mar­ci Hevesen, de úgy se élek, mint Kiss Mariska Kecskeméten, amikor eben gubát cserélt, áe azért — le is kopogom — nem megyek lyukas kö­csögért a szomszédba, és nem fogok úgy járni, mint az az egyszeri em­ber, aki kétszer ment az alvégre, még­se ért a felvégre. Értesz engem, ugye? Nem panaszkodom. Annyi, amennyi nekem kell — és mondd, mennyi kell nekem? — annyi van, ha van, ha nem jön közbe semmi. De mikor nem jön közbe semmi? Valami mindig közbe­jön. Egyszóval van így is, meg úgy is, és annyi sosincs, hogy ne lehetne több. Hazudnék persze, ha azt mondanám neked, hogy nincsenek kivételek, kivé­telek mindig vannak, kivéve azokat a kivételes hónapokat, amikor aztán az a helyzet, hogy nem tudom megkeres­ni azt az összeget, amit meg tudok keresni akkor, ha nem jön közbe sem­mi. Őszintén megmondom neked, hogy a lehetőségekhez képest megkeresem azt az összeget, amennyit meg szok­tam keresni, ha vannak lehetőségek. Néha többet, néha kevesebbet. Néha se többet, se kevesebbet. Annyit, amennyit, mínusz adó. Olykor-olykor sokat keresek, de nem ez a mérvadó. Általában az a mérvadó, hogy olykor-olykor ritkán van, és általában kevesebb folyik be, mint amennyinek be kellene folynia normális körülmények között, a lehe­tőségekhez képest, ámbár van úgy Is, hogy mindezek ellenére befolyik az az összeg, amennyi nekem kell, és mondd, mennyi kell nekem? Ponto­san annyi. Értesz engem, ugye? Hidd el, meg kell dolgoznom azért a pénzért. Ha sokat, nagyon sokat dolgozom, akkor cirka keresek any- nyit, amennyi nekem kell, hogy ne legyen huzatos a kalapom, mint ahogy azt mifelénk, a Belvárosban mondják, mert huzatos kalapnak nénémasszony a megmondhatója ... (Ha itt a válasz véget ér, ez azt jelenti, hogy az illető 8764 forint és 40 fillért keres.) MIKES GYÖRGY MENTSÉG — Látod, papa, a tévé­be n is ismételnek! (Berki Imre rajza) ÖNÉ RZETES CSATÁR — Tévednek, hölgyeim és uraim! Nem azért hagytam ki ezt a gólhelyzetet, mert éjjel liimpoltam... (Balázs-Piri Balázs rajza) ETIKETT Egy hirtelen meg­gazdagodott amerikai komornyikot fogad fel — egy franciát. Egy nap a szolga levelet ad át a gazdájának. — Nem tudod, hogy a levelet tálcán szo­kás átnyújtani? — utasítja rendre a mil­liomos. — Én tudom, csak arra gondoltam, hogy ön nem tudja. SZNOBÉK XVI. Lajos korabeli baldaclii- nos ágyat vásároltak újgazda­gék. Másnap visszavitték az üzletbe. — Nagyon sajnáljuk, de a*c ágy szűk és rövid. Nem lehet­ne nagyobbra kicserélni? Le­galább XVII. Lajos-stílusúra? MÉGISCSAK MÁS Két hajótörött egy lakatlan szigetre vetődik, ahol még nö­vényzet sincs. Az egyik kétség- beesésében sírva fakad. — Ugyan, magának csak a nyomorult életéről van szó — szidja a másik —, de utánam ki veszi majd át a vállalat igazgatását?! (Süddeutsche Zeitung) ÖNFEGYELEM A magány Két barát találkozik. — Hallom, le akarsz szokni az italozásról. — Igen. — És megy? Megy? — Kérlek, fokozatosan kell elkezdeni. Én például újabban úgy csinálok, ha el akarok men­ni hazulról iddogálni, előbb kockát vetek, s csak akkor mer gyek, ha hatos jön ki. Külön­ben otthon maradok. — Remek. — Nem egészein. Tegnap is ötvennyolcszor kellett kockát vetnem, hogy kijöjjön a hatos. ÜZLET Egy vendéglő tulajdonosa a következő táblát teszi ki a kirakatba: „Itt a számlát az ön ük­unokája fizeti!“ Meglátja a hirdetést egy járókelő, beül a vendéglőbe, és löbbfogásos ebédet ren­del. Amikor a tulaj megje­lenik a számlával, a reklám- szövegre hivatkozik: — A számlát az ükunokák fizetik! — Valóban így van — fe­leli a vendéglős —, de ez a számla még az ön ükapjáé. BÜCSŰ Az igazgató érzékeny búcsút vesz elbocsátott alkalmazottjá­tól: — Fáj ez nekem. Maga olyan volt számomra, mint a fiam . .. — Miért? Ö milyen? — Hálátlan, lusta és szem­telen. A BARÁTSÁG FOGALMA — A feleségeim megszökött a leg­jobb barátommal, Lajossal. — Ha jól tudom, Lajos sohasem volt a legjobb barátod. — De most már az!

Next

/
Thumbnails
Contents