Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)
1973-11-18 / 46. szám, Vasárnapi Új Szó
A demokratikus Korea filmművészetéből □ Liptovskú Marán készülnek a Napforduló című szlovák film külső felvételei. Jozef Re- žucha ebben a filmben két fiatal portréját rajzolta meg, akik a főiskola befejezése után mér nőkként a Liptovská Mara-i vízduzzasztóhoz kerülnek. Számos keserű tapasztalat árán itt fogják csak fel a szerelem, a becsületes munka, a kölcsönös megértés és megbecsülés értelmét. A főbb szerepeket Magda Vášáryová, Zuzana Kocúriková. Emil Horváth és Juraj Kukura játsszák. □ Vera Plívová-Simková Cirkusz érkezeit címmel gyermekfilmet forgat, sok zenével és szellemes dallal. □ A Magyar Televízió Giordano Bruno megkísértése címmel — Kabay Barna rendezésében — tévéfilmet forgat. Az alkotás szereplői: Kozák András, Öze Lajos, Kalocsay Miklós. □ Venyjamin Kaverinnak, a kiváló szovjet írónak két regényéből forgattak filmet a Len- film-stúdióban: A vágyak teljesülnek főszereplője Innokentyij Szmoktunovszkij; a Nyitott könyv filmváltozatában pedig együtt játszik a Menekülésben megismert Vjacseszlav Dvor- zseckij és Ljudmila Gurcsenko. □ A fiatal német filmesek két kedvence, Uschi Glas és Chris Roberts játszik a Mensch ärgere dich nicht című filmben. A vígjáték alapötlete, hogy két fiatal lány reklámvállalatot alapít, amelyet lopva készített fotókkal akarnak felvirágoztatni. Siker helyett azonban kelle metlenségek özöne zúdul a nyakukba ... Két koreai szót megtanult mostanában a világ, s e két szót egy filmbeszámoló sem mellőzheti: Dzsucse, Csollinia. Az utóbbi a népi Korea jelképe, a népmesei szárnyas ló, a távol-keleti pegazus. A koreai filmek vetítése is ezze} az emblémával kezdődik: szárnyas ló hátán száguld eigy férfi meg egy nő. Az előbbi szó pedig a mai Észak-Korea összes politikai, társadalmi, kulturális célkitűzését foglalja össze jelszószerűen, olyasmit jelent: saját erőre támaszkodva. A KNDK alig valamivel kevesebb filmet készít évente, mint hazánk, de a hagyó mányok, a szemléleti és módszerbeli különbségek, no meg a nagy távolság mind eddig nem kedveztek a közelebbi isme retségnek. A koreai játékfilmgyártás bevallottan didaktikus, mert tudatosan politikai nevelő célkitűzéseket követ, _r~eat azonban olyan sajátos hagyományokra tá maszkodva teszi, amelyek sok mindent megmagyaráznak az európai nézőnek is. Az utóbbi években — tökéletes színes, ci- nemascope-technikával készült -— játélrlTt* mek általános jellemzőjeként említhetnénk meg azt, hogy a Dzsucse-eszme történelmi előzményeit igyekszenek föltárni s a jelenben történő alkalmazását elősegíteni Hagyományokat említettünk; a népi Koreában nagy becsben lartják az eleven klasszikus művészeti hagyományokat, amelyek eredeti — a kínaitól és a japántól olykor nagyon elütő — produktumokban öltenek testet, mint amilyenek a XVII század anonim regényáradatának legjobb darabjai íköztük a világirodalom egyik legremekebb alkotása: Csüng Hjan szerelme és hűsége), vagy az ezekkel egyidejű koreai Felvilágosodás filozófiai- művészeti termékei. De az utóbbi években nem ez a hagyomány áll az előtérben, hanem a 1.5 évig vívott japánellenes föl szabadító háború idején keletkezett, im már hazájukban klasszikusnak számító irodalmi, zenei és színpadi termékek. Ezekhez nyúl vissza előszeretettel a mai koreai filmgyártás. Az is a hagyományokhoz tartozik, hogy meglehetősen nehéz volna kinyomozni az utóbbi évek egyik legnagyobb sikerű, kétrészes filmalkotásának, a Vértengernek a voltaképpeni készítőit. A filmet a ,,Pek tuszan“-kollektíva készítette, egy olyan színdarabból, amelyet a harmincas évek ben valószínűleg szintén egy kollektíva írt, s majdnem bizonyos, hogy Kim ír Szén maga is beletartozott valami módon ebbe a munkaközösségbe. Még egv szín mű van, szintén a harmincas évekből, amelynek szerzősége ugyancsak Kim ír Szén nevéhez kapcsolható: Egy önvédelmi osztag tagjának sorsa — két éve ebből is nagyszabású film készült. Maga a film egy földjéről elűzött parasztcsalád sorsát ábrázolja, a középpontban a megrázó, véres élmények és az ellenállás reményét megmutató forradalmárok hatására aktív ellenállóvá váló édesanyával. A filmen fcsak kevés helyütt érződik, hogy színdarabból készült, s ha nem is az európai filmekben megszokott, aprólékos környezet- és jellemábrázolás útját járja, mégsem esik a sematikus történelmi tablók hibájába: nem elnagyolt, hanem valóban sokrétű körképet ad a harmincas évek Koreájáról Ritmusa viszont néha lassúnak tetszik a mi számunkra, mert a feszültséget a jól megírt színdarab drámai csomópontjai mintegy „eleve“, tehát „előre“ adják a nézőnek, s nem mindig a szemünk elölt föltáruló mozzanatokból „születik". értékes és hatásosan nevelő művet — az 1969-ben készült Öt partizántestvér című trilógiát, amely történetesen nem kollektív alkotás, s név szerint Is dicsőséget szerzett alkotóinak, Pák Szin Szu forgatókönyvírónak, Coj Ik Gü rendezőnek és Ten Gü Van operatőrnek, valamint az 1971-es év termékét, a Tavasz köszönt a Tajbak-Szan hegységre című filmet. Ez már a világ közvéleményét megmozgató „koreai háború“ eseményeit idézi, fő célkitűzése a hadsereg és a nép kapcsolatának valósághű és jelenre-jövőre is tanulságul szolgáló bemutatása. Hasonló környezetben játszódik a koreai filmgyártás nemzetközi sikere, a tavalyi Karlovy Vary-i filmfesztiválon a zsűri különdíjával jutalmazott A virágáruslány. Egy kiváló színésznő. Hong Jong Hűi alakítja a címszerepet, a lányt, aki virágot árul a piacon, hogy összekupor- gathassa a pénzt az anyja életét megmentő orvosságra. (A film cselekménye, természetesen, korántsem ilyen egyszerű — épp ellenkezőleg, fordulat fordulatot követ, míg a földesúrral és intézőjével egyenlőtlen párharcot vívó szegényparaszti család tragédiája beteljesedik, s a szörnyű eseményeket átélő Kot Ban, a virágáruslány rátalál a , bosszú“ egyedül igazságos és hatékony útjára: a földesurakkal és csatlósaikkal leszámoló forradalom támogatására.) A hasonló cselekmény és téma, természetesen, műfajt alakított ki — a vezető műfajt a mai demokratikus koreai filmgyártásban. A lenti két alkotás mellé sorolja a koreai kritika — mint hasonlóan Tévesen gondolnánk, persze, hogy Koreában csak a népi háború témái foglalkoztatják a filmalkotókat. A szorosabban véve mai témájú filmek közül mindenképp említésre méltó a Munkás- család (1972), amely a legnehezebb művészi feladatok egyikére vállalkozik: konkrétan s mégis a legáltalánosabban bemutatni, hogyan valósítható meg a gyakorlatban az egyének — kollektívában történő — ideológiai átformálása, n békés építőmunka körülményei között. S nem maradhat ki a filmművészet témái közül a negyvenmillió koreait ma leginkább izgató kérdés: az ország egyesítésének problémája sem. A játékfilmek közül talán az 1970-ben készült fong Szu és Jang Ok Han a szocialista hazába jöttek című ragadja meg e kérdést a leghatásosabban: Észak és Dél különbségeit és ellentéteit dokumentumértékű hitelességgel mutatja be. tív) □ Szergej Geraszimov egy ismert regény, Alekszej Tolsztoj műve alapján, de a történészek munkáit felhasználva filmet forgat I. Péter cár ifjúkoráról. A rendező elmondotta, hogy azt kívánja bemutatni a filmben, miként alakult ki a kor viharos eseményei hatására a későbbi cár jelleme. □ Irodalmi szöveg nyomán készült P. Tasini olasz rendező Kellemetlen nap című filmje; legfőbb érdekessége azonban, hogy a színészek közt szerepel a csaknem kizárólag Ingmar Bergman-filmekben fellépő Max von Sidow. □ Néhány filmkülönlegesség: két francia rendező, az újító törekvéseiről ismert Jean Albicoc- eo és Pierre Kast most választják ki Brazíliában a Pulcinella című filmjük forgatásához megfelelő környezetet. A film az álarcos nápolyi vígjáték alaphelyzeteit aknázza ki, a szerepeket viszont a brazil népzene legismertebb előadóművészei alakítják. „Célunk, hogy megismertessük Európában a brazil népzenét“ — nyilatkozta Albi- cocco. □ Az olasz televízió számára Mózesről készít filmsorozatot Gianfranco de Bosio; főszereplő: Burt Lancaster. 1973. 11. 18. te Ljudmila Csursziná, az Oleszja és a Ljubov Jarovaja főszereplője játssza Zoszját a Prívalov milliói című új szovjet filmben. A film Mamin-Szibh jak regényéből készült, rendezője; Jaropolk Lapsin. A kétrészes, színes filmet a szverdíovszki stúdióban forgatták. Képünkön: Ljudmila Csursziná. A Szlovák Televízió megbízásából TIBOR ŔA- KOVSKÝ, a Szlovák Nemzeti Színház rendezője televízióra alkalmazza JÁN CIKKER Ba- jazid bég,című operáját. A színes tv-operafilm szerepeit MILAN KOPAČKA és MAGDA HA- JÖSSYOVÄ játssza, illetve énekli. A többi szereppel is a Szlovák Nemzeti Színház operaegyüttesének , tagjait bízták meg. Operatőr KAROL KRŠKA. A népszerű szlovák opera-tv- adaptációja előreláthatólag november végén készül el. A felvételen: Milan Kopačka opera’ énekes, a gőgös Bajazid bég szerepében. Jelenet A virágáruslái>Y című filmből íi wiwti i I iMifelű iňi fel
