Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)
1973-11-18 / 46. szám, Vasárnapi Új Szó
„a fák Állva haltak meg’ MEGOLDÓDOTT A KUHI RAAT TITKA Forróságot sugároztak ki a sziklák. Sűrű, mérges füst go- molygott a mély repedésekből. A közelben föld alatti robbanások hallatszottak. Éjszaka volt; a füstölgő, szikrázó kövek óriási kovácsüllőre emlékeztettek. Oj Ismerőseim, Ravaí kislak (kaukázusi hegyi tanya) lakói azonban nyugodtan nézték a fenséges látványt. Már hozzászoktak. — Kuhi raat, — mondta az egyik tadzsik. Ez „tűzokádó hegyeket“ jelent. De hisz ezen a helyen sohasem voltak vulkánok! Zeravsan sziklarengetegei évezredeken át leplezték, rejtegették titkukat az emberek előtt. Nem állíthatjuk, hogy a tudósok nem próbálták megfejteni a hegyek titkát. Viszonylag nemrégen merült fel az a feltevés, hogy Tádzsikisztán valójában fiatal tűzhányók országa. Igaz volna ez? Egy sajátos irodalom a zerav- sani tűzhányó csodát Szogdiana (Sugda) égő lándzsáinak nevezi. Lehetséges volna, hogy a Zeravsan hegység sziklái még lángoltak az ősi szogd birodalom (Sugda) idején? Ha ez igaz, akkor ezek szerint a föld alatti tűz jóval időszámításunk előtt aludt ki. Sem a záporesők, sem a hógörgetegek, sem a hegybeomlá- sok nem tudták eloltani a „kő- tüzet“. Ennek okát elsőként a múlt században Bogoszlovszkij orosz bányamérnök említette. 1841-ben járt a Kuhi Raat-ban és kőszénlelőhelyeket fedezett fel, amelyek föld alatti tüzek nyomait viselték magukon, szal- miák- és timsót kutatott. Feltételezte: természetes sziklabarlangokban szén ég. Kissé fel- lebbent a titok fátyla. A feltevés azonban bizonyításra várt. A további kutatásnak csak 100 év múlva tulajdonítottak figyelmet. A Nagy Honvédő Háború után Kutatóexpedíció kereste fel e területet. A szovjet tudósok föld alatti tüzet észleltek: égett a tadzsikisztáni fan-jagno- bei lelőhelyek szénkészlete. Rá lehet-e kényszeríteni az égő sziklákat a népgazdaság szolgálatára? Mindenekelőtt tudni kell, maradt-e fűtőanyag Kuhi Raat föld alatti kincses- kamrájában. Űjra komplex geológiai kutatóexpedíciót szerveztek. A kutatók sok titok nyitjára akadtak. Sikerült megpillantaniuk egy különös föld alatti erdőt — még a jura korszakban,' azaz 140 millió évveJ ezelőtt nőtt. Megkövesedett fatörzsek megmerevedtek az agyagos-homokos kőzetben. Lombjuk hiányzott — nyilván réges-régen lavina zúdult rájuk, s a fák állva haltak meg. A hatméteres magasságot is elérték, átmérőjük harminc centiméter lehetett. Az erdőben dinoszaurusz megkövesedett maradványaira is bukkantak. A tudományos megfigyelések alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a tadzsikisztáni szénlelőhelyek pontosan a jura korszakban képződtek. Az expedíció részvevői három kialudt és három működő tűzfészket tanulmányoztak a sziklákban. A legnagyobb működő tűzfészek egy kilométer hosszú és 200 méter széles. Ez az egész terület lángban áll. A tűz már három és fél millió éve ég! A tűzfészkek mellett nagy kalóriatartalmú szénrétegeket fedeztek fel, amelyeket a természet jól elszigetelt a tűz zónájától A szénrétegek készleteit több mint másfél milliárd tonnára becsülik. Helyi szükségletre több száz évig elegendő. VIKTOR SZURKOV Bölcs Jctroszláv városa t Oroszország gazdasági gócpontja i Forradalmi hagyományok folytatói F ehér háttérben bárdos medve — ez az egyik legősibb volgai város, Jaroszlavl címere. A legenda szerint így keletkezeit a város: Bölcs \arosz- láv fejedelem a XI. század elején a Volga menti er dőkben vadászgatva egy medvére bukkant s megölte az állatot. Megparancsolta, hogy azon a helyen emeljenek egy erődített várost. A város aztán biztonságosan fedezte a Volgába ömlő Kotoroszlj folyó tcr- kolatvidékét. a fejedelemség védelme szempontjából fontos helyeket. így vált a medve a város címerének fő részévé A város kedvező fekvése határozta meg Jaroszlavl fontos szerepét, amelyet Észak Oroszország történél mében játszott. Sorsa a XV. század óta elválaszthatatlanul összefüggött Moszkvával. Jaroszlavl a XVI. és a XVII. században az orosz birodalom egyik legnagyobb gazdasági központja. Az országot a közel- és közép-keleti országokkal (volgai vízi út) és a nyugat-európai országokkal (Arhan- gelszken, az akkori egyetlen orosz tengeri kikötőn keresztül) összekötő kereskedelmi utak gócpontja. Az udvarok és a lakosság számát tekintve Jaroszlavl mindjárt Moszkva után a második helyen állt Oroszország viszonylatában. A GAZDASÁGI VIRÁGZÁS UTJÁN Jaroszlavl gazdasági felvirágzását nagyarányú építkezése alapozta meg. Az ősi irtványváros körül új kereskedő kézműves települések, ún. szlobudák keletkeznek. A XVII. században széleskörűen kibontakozott a kőépületek, főként templomok építése, így alakult ki a Volga felső vidékének sajátos építészeti stílusa. Jaroszlavl a XIX. században már Oroszország egyik legnagyobb, fejlett tőkés iparral rendelkező városa. Vasúthálózat köti össze az ország számos vidékével. Ez az u] vasüti híd tavaly, a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulójára épült. A világűrből visszatért Tyereskova volgai setanajo- záson. zása az egész világot bámulatba ejtette. A legbüszkébbek azonban a jaroszlavllak voltak földijükre. Hisz éppen az ő városukban kezdte munkáspálvá- ját az „orosz sirály" Nappal dolgozott, este pedig textilipari technikumban tanult s egyidejűleg az ejtőernyős sportot űzte. Jaroszlavl ma másfél millió lakosú város. Hatalmas közigazgatási, ipari és kulturális központ. Gumiabroncsokat és Diesel-motorokat, lakkokat és festékeket, villanymotorokat és esztergagépeket, gumiárut és műszövetet gyártanak itt — a jaroszlavli védjegyű árut az egész népgazdaságban felhasználják, sőt a világ több mint 80 országába még exportálják is. Több tudományos-kutatóintézet is működik a városban. Jaroszlavlnak négy főiskolája van: egyeteme, pedagógiai, orvosi és technológiai főiskolája. Színházi és képzőművészeti kultúrája is gazdag. JJpbb mint 200 évvel ezelőtt, 1750-ben itt alakult meg Oroszország első nemzeti színháza. Jarosžlavl modern üzemekben folytatja az ősi iparágak és népművészet hagyományait. Akik itt dolgoznak, azoknak az oroszoknak az utódai, akik meg- védték földjüket az ellenségtől, gyarapították gazdaságát és jó hírnevet hagytak maguk után. (SZPUTNYIKI lavlban is megalakult a szovjethatalom. Oj, szovjet korszak kezdődött el az ősi város történelmében.' NAGY EMBEREK VÁROSA A jaroszlavliak szeretik városukat és büszkék fiaira. Köztük van Nyikolaj Nyekraszov, a nagy orosz költő. Itt töltötte gyermekkorát és ifjú éveit s élete végéig szoros kapcsolat fűzte a költőt szülővárosé hoz. Sok versét, köztük az ismert „Ki él boldogan Oroszországban?“ című költeményét is itt írta, vagy legalábbis a volgai emlékek, a szülőföld tájai ihlették. Jaroszlavlban született Szergej Ljapunov, a neves orosz zeneszerző és Leonyid Szobinov énekes, aki világszerte hírnevet szerzett az orosz zeneművészetnek. A moszkvai rádió 19(33. június 16-án jelentette, hogy a Szovjetunióban Föld körüli pályájára bocsátották a Vosztok 6 jelzésű mesterséges bolygót, amelyet első ízben vezetett női űrhajóspilóta — Va- leníyina Tyereskova. Az orosz lány hősies vállalkoA tőkés kizsákmányolás és a jogfosztottság felkelésre késztette a munkásokat elnyomóik ellen. A múlt század kilencvenes éveiben tömeges sztrájkmozgalom veszi kezdetét Jaroszlavlban. 1901-ben létre jön az első északi marxista szervezet — az „Észa ki Munkásszövetség“. 1917. október 26-án (november 8-án) Pétervárott kikiáltották a sznvjethntalmat. Másnap már Jarosz Jaroslavl központja, a Munka tere 1973. XI. 18. A sajátos jaroszlavli építészeti stílus. Él űréHIIEN
