Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)

1973-11-18 / 46. szám, Vasárnapi Új Szó

ség fokmérője is. „Napjainkban az államférfi valódi szerepét és politikai súlyát jelentős mértékben az határozza meg — állapította meg Leonyid Brezsnyev —, hogy menynyire érti meg a béke megőrzése és megszilárdítása problémájának jelentőségét, hogy gyakorlatilag mit tesz korunk legfontosabb problémájának megoldása érdekében."

A hidegháború tehetetlenségi erejének leküzdése ilyen formán a nyugati földrész államférfiai számára korparancs, s a népek csak tisztelettel adózhatnak azoknak, akik a bizalom, megértés és együttműködés, s ezzel a hasznos párbeszéd útjára hajlandók lépni.

Megoldásra érett feladatok

Közös erőfeszítést követelnek azok a feladatok, melyek most kerülnek a béke megszilárdításáért vívott harc homlokterébe. Mert a békés egymás mellett élés elvét védelmezve nemcsak az emberek élethez, való jogát védjük, s annak elkerülését, hogy az ember által teremtett évezredes értékek a pusztítás martalékai legyenek, hanem azt a jogot is, hogy minden népnek jogában álljon olyan társadalmi rendszert választania, amilyen neki megfelel. A békés egymás mellett élés elvének elfogadása nem jelentheti ugyanis a társadalmi haladásról való lemondást, s a népek azon jogának feladását, hogy kivívják szabadságukat, nemzeti függetlenségüket.

A mai helyzetben az SZKP főtitkára négy pontban jelölte meg a megoldásra érett feladatokat:

— Mindenekelőtt a még meglevő fegyveres konfliktusok igazságos alapon történő rendezésének elősegítése;

— kollektív biztonsági rendszer megteremtése Európában, majd Ázsiában is, ami lehetővé tenné, hogy fokozatosan megszűnjék a világ jelenlegi katonai-politikai töm bőkre való felosztottsága;

— a nukleáris és másfajta fegyverkezési hajsza megszüntetése az államok önként vállalt kötelezettségeinek becsületes teljesítése, valamint annak az alapján, hogy — ami különösen időszerű — minden nagy ország bekapcsolódjék ebbe a folyamatba. Ezzel kezdetét vehetné a katonai konfrontáció anyagi alapjának fokozatos leszűkítése;

— a teljes egyenjogúságon, a kölcsönös előnyökön alapuló, a minden megkülönböztetéstől és az egymás belügyeibe való beavatkozási kísérletektől mentes gazdasági, tudomá nyos-műszaki és kulturális együttműködést fejlesztése.

A háború nem elkerülhetetlen, de a béke veszélyben forog ...

A békeerők moszkvai kongresz- szusa felhívással fordult a világ népeihez, melyben többek között megállapítja: „A háború nem elkerülhetetlen, de a béke veszélyben forog, ha nem tudunk véget vetni annak az igazságtalanságnak, hogy a világ lakosságának 40 százaléka arra van kárhoztatva, hogy az éhínség és a gazdasági senyvedés peremén éljen. A világ katonai kiadásai 150 százalékkal nagyobbak az egészségügyi kiadásoknál és felével nagyobbak az oktatásügyi kiadásoknál. “

A felhívás az ember alapvető jogai érdekében követeli a békés együttélés elveinek elfogadását, az erőszak alkalmazásáról való lemondást, a fajüldözés és a gyarmatosítás felszámolását, valamint az általános és teljes leszerelést. Követeli az agresszió összes formáinak beszüntetését, s a katonai célokra előirányzott eszközök felhasználását az írástudatlanság és a betegségek felszámolására ..., s azt a jogot, hogy minden nép nemzeti erőforrásokkal rendelkezzék és saját belátása szerint valósítson meg gazdasági és társadalmi átalakulásokat.

Ezek a követelések, melyek a nemzetközi béke és biztonság érdekeit tartják szem előtt, megfelelnek az ENSZ-alapokmányában lefektetett elveknek, a bandungi konferencia és az el nem kötelezett országok konferenciája elveinek, valamint azoknak az »Iveknek, melyek az országok kétoldalú kapcsolatai fejlesztése során az utóbbi hónapok ban fogalmazódtak. Méltán számít hatnak tehát a világ népei támo gatására, megértésére. Erősíthetik azt a hitünket, hogy a világ népei végül is nemzedékünket és az elkövetkezendő nemzedékeket a háború borzalmaitól, s az emberi jogok biztosítása és a társadalmi haladás új útjain egyesült erővel folytathatják küzdelmüket

Az idő nem vár, s ideje már, hogy a történelmi optimizmusunk a tartós béke biztosításával beigazolódjon ...

FÓNOD ZOLTÁN

H

ét napig tanácskozott Moszk- vában a békeerők világkongresszusa. Nem véletlen, hogy Romes Csandra — találóan — a világ népei első közgyűlésének nevezte a találkozót, melyen 143 ország 120 nemzetközi és több mint 11Ü0 nemzeti szervezete képviseltette magát. Hasonló párbeszédre a történelem folyamán még nem került sor, mivel a mostani messze felülmúlta

— nemcsak eredményeiben, hanem számszerűségeiben is — akár az első párizsi béke-világkongresszust, akár az általános leszerelésért küzdő 1962-es, ugyancsak Moszkvában megrendezett világkongresszust.

Az emberiség teljes színképe tükröződött a moszkvai Kongresszusi Palotában, ahol ateisták és hivők, kommunisták és szociáldemokraták, a forradalmi demokratikus pártok és a nemzeti felszabadító mozgalmak képviselői, s a különböző politikai pártok küldöttei vettek részt, különböző fajokat, vallási és más irányzatokat képviselve, hogy kifejtsék véleményüket az emberiség legnagyobb gondjáról, a tartós béke biztosításáról. S bár a vélemények eltérőek lehettek, vagy a dolgok megközelítése homlokegyenest ellentétes, a hasznos párbeszéd végső kicsengésével azonban mindannyian egyetértettek Egyetértettek abban, hogy a nemzetközi enyhülési folyamat megszilárdítása történelmi szükségszerűség, amely szerte a világon szorosan összefügg a béke érdekeivel.

„Az idő nem vár! — hangzik a békeharc konkrét programja. — Nem elegendő csupán a kormányok igyekezete, hogy a nemzetközi kapcsolatok olyan rendszerét építsék ki, amely kizárja a háborút, és minden nemzel. állam számára lehetőség nyílik a béke jótéteményeinek, a korszerű civilizáció, valamint a tudományos-műszaki forradalom vívmányainak élvezésére. Ez a világ népeinek közös célja."

Az egyetemes béke esélyei

Váratlan esemény zavarta meg a békeerők világkongresszusát. A közel-keleti háború negyedik menete a Biztonsági Tanács ismételt határozata után — mely fegyverszünetre hívta fel a szembenálló feleket

— a végéhez közeledett, amikor váratlanul riadókészültségbe helyezték az amerikai haderőt. Moszkvai megfigyelők ezzel a ténnyel magyarázták, hogy Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára nem mondta el az első napra tervezett beszédét, sőt az ENSZ- főtitkárának üzenete is a „béke törékenységéről“ beszélt.

Felesleges volna azt vitatni, a „rejtélyes válság“ — „szovjet veszélyre“ hivatkozva — mennyiben szolgált amerikai belpolitikai érdekeket, bizonyítva a „határozott válságkezeléssel“ a vezetési készséget, nyilvánvalóvá vált azonban, hogy az erőteljes szovjet diplomáciai aktivitás eredményeként a helyzet néhány órán belül megváltozott. S bár Nixon elnök a riadókészültséget csak néhány nap múlva vonta vissza, Leonyid Brezsnyev beszéde a kongresszus másnapján meggyőzte a világot arról, bármennyire is nem könnyű a gyanakvás és előítéletek „hidegháborús“ gyakorlatáról a bizalomra és együttműködésre átáll ni, ez az átállás történelmi szükségszerűség. Nemcsak azért, mert a Szovjetunió és a szocialista országok, valamint a világ haladó erőinek békefilozófiája a történelmi optimizmus filozófiá/a, hanem azért is, mert ez az egyetlen alternatíva, melyet az emberiség — fennmaradása érdekében — ma választhat.

Ezért a jövőt szolgálja az a felhívás is, melyet a békeerők küldöttei Moszkvából címeztek a világnak:

„Mi, a békeerők moszkvai kong resszusának részvevői azzal a felhí vássál fordulunk a világ népeihez hogy az igazságos és tartós béke szavatolása érdekében egyesítsék erőfeszítéseiket. . Az életről val lőtt nézeteink sok tekintetben el térnek egymástól. Ám mindnyájan egyek vagyunk a legfontosabban, abban, hogy ki kell iktatni a há borút az emberi társadalom életé bői, biztosítani kell minden nem zetnek azt a jogát, önállóan vá lassza meg útját s a tudomány és a technika nagy vívmányait állítsa a társadalmi haladás szolgálatába “

Történelmi optimizmussal . ..

Már maga az a tény, hogy Leo nyld Brezsnyev és a szovjet párt és kormány több más vezetői a megnyi tón jelenlétükkel is „tüntettek“ a bé ke mellett, éppen akkor, midőn az óceán másik feléről a „törékeny béke“ hidegháborús fuvallata indult el, mindennél meggyőzőbb bizonyítéka volt annak, hol kell még az

mely a Nagy Októberi Forradalommal új korszakba vezette az emberiséget. A Nagy Honvédő Háború, melyben a Szovjetunió 20 millió állampolgárát veszítette el, nemcsak a szovjet föld szabadságáért és függetlenségéért vívott harcot jelentette, hanem a világ kultúrájának és civilizációjának megmentéséért vívott áldozatos küzdelmet is, mely ka punyitója lehetett a jövő igazságos és tartós békéjének is.

„Ha a legfontosabbról szólunk, a rakéta-nukleáris háború kirob banásának veszélye, — amely már a negyvenes évek második felétől függött az emberiség feje felett —, csökkent, az egyetemes béke meg őrzésének kilátásai jobbak, megbízhatóbbak lettek, mint 10—12 évvel ezelőtt. Teljes meggyőződéssel állíthatjuk ezt“ — jelentette ki Leonyid Brezsnyev. „Mély meggyőződésünk, hogy a jelenlegi nemzetközi kav csolalok fejlődésében a fő tendencia:

már az is a világon végbement jelentős haladás tényét bizonyítja, hogy az újabb közel-keleti háború sem volt képes befolyásolni az enyhülés nemzetközi folyamatát. Sőt, mint azt, láthattuk, az Egyesült Államok éppen egyoldalú közel-keleti elkötelezettsége miatt súlyos konfliktusba került nyugati. NATO-beli szövetségeseivel. A világszervezet fennállása óta páratlan az olyan eset is, amikor a más-más oldalon elkötelezett két nagyhatalom (a Szovjetunió és az Egyesült Államok) együttesen terjeszti be a „tüzet szüntess!“ javaslatot, megállapodva előzőleg a feltételezhető rendezés alapelveiben.

Ez utóbbi eset nemcsak a javuló szovjet—amerikai kapcsolatok tényét rögzíti, hanem a felismerést is: a békés egymás mellett élés az egyetlen lehetőség, amelyet választani lehet. Ennek felismerése, tudatosítása ma az államférfiúi bölcsesA békekongresszus küldöttei keeveietük jeléül koszorút helyeztek el a Lenin Mauzóleumban. ^ASZSZ felvétele)

A béke világkongresszus záróülésón a küldött, k n;>ev lemestuessal ugad- ták el a világ népeihez intézett felhívást.

előítéleteket, a gyanakvást és a bi zalmatlanságot felszámolni.. .

Az SZKP főtitkárának nagy jelentőségű, s a kongresszus kereteit meg haladó beszéde nemcsak az SZKP álláspontját tükrözte, hanem a szó cialista közösség országai mellett a világ haladó erőinek véleményét is, s egyben megjelölte a világ békeszerető erőinek feladatait is. Annak a szovjet népnek a legmaga sabb tisztségű képviselője szólt a békeértekezlet küldötteihez, mely nép a fasizmus ellen vívott harcban vérrel, s mérhetetlen áldozatokkal pecsételte meg azt az eszmét,

a végbemenő fordulat a hidegháborútól a feszültség enyhülése, a katonai konfrontációtól a biztonság megszilárdítása, a békés együttmű ködés felé."

A fordulat, a változás lényege az a nemzetközi viszonyokban bekövetkezett általános javulás, mely a hidegháború és a fegyverkezés, valamint a háborús kalandok kedvelői, valamint a béke és a haladás erői között — ez utóbbiak javára — bekövetkezett. Az európai enyhülést éppúgy, mint a távol-keletit, vagy az indokínait, aligha lehet más tényezőkkel magyarázni. S végső soron