Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)
1973-11-18 / 46. szám, Vasárnapi Új Szó
1973 XI. 18 Öntözési rendszer épül a GARAM alsó szakaszán A párt és a kormány határozatai alapján már 1970-ben elkezdődött a Garam mentén elterülő síkság öntözési rendszerének építése. A beruházással az Állami Talajjavító Igazgatóságot, a kivitelezéssel pedig a nitrai Hydromeliorácie vállalatot bízták meg. Az első szakasz Kamenica (Ga- ramkövesd) és Malá nad Hronom (Kicsind) határában már megvalósult. Jelenleg-a že- liezovcei (zselízi) és a kamenini (kéméndi) területen folynak a munkálatok. Igaz, hogy némi késéssel, de az egész építkezés nagyon munkaigényes és a szerelések is nagyon pontos munkát kívánnak. Zeliezovcén a park és a kórház mellett helyezték el a Hydromeliorácie vállalat kalnái üzemegységének a raktártelepét, s az építkezést is innen irányítják. Innen kerülnek a szükséges anyagok, az idomok, a csapok, a csövek és a szórófejek a beépítés területére. Az építésvezetők arra törekszenek, hogy mind a csőrendszer, mind a szivattyúállomások is olyan összhangban épüljenek, hogy már 1974 folyamán használatba vehessék az érdekelt mezőgazdasági üzemek az annyira szükséges öntözési rendszert. Csupán ezen a részlegen mintegy 6—8 ezer hektár területet lehet majd öntözni. Az egyes öntözési szakaszok úgy épülnek, hogy „kiesés“ esetén bármely szivattyútelep biztosítani tudja az öntözési igényeket. E technikai igény következtében a csőrendszert magasabb nyomáspróbával kell átvizsgálni, hogy az üzemelés zavartalan legyen. Jól haladnak a munkák a másik, a Jur nad Hronom-i (garamgyörgyi) és a túrái (tőrei) részlegen is. Ennek a szakasznak az lesz az érdekessége, hogy a Garamból alacsony nyomású csővezetéken először a Vrbica patakon létesített tárolóba kerül a víz, a szivattyútelepek innen továbbítják az öntözőrendszerbe. A tervek szerint fokozatosan a többi „sárpatakot“, a Vrbicát, a Lužiankát és a Malankát is bekapcsolják az öntözéshez szükséges víz vezetésére* Mivel nagy tömegű vízre van szükség, el-* kertilhetetlen lesz a Garam vizének duzzasztása. így majd lehetővé válik, hogy a bal oldali csatorna, a Perec és a tervezett jobb oldali csatorna is kellő mennyiségű vízzel rendelkezzen. Ezek a szép elgondolások természetesen igényes építkezési fel-* adatokkal járnak. A termelés további növelése szempontjából nagyon fontos, hogy az egész Garam- völgye elégséges vízhez jusson. Ez nem kis feladat, de olyan munkákról van szó, amelyek szocialista társadalmunk növekvő anyagi és kulturális igényeinek kielégítéséhez elkerülhetetlenül szükségesek. Emellett egy olyan rendszer építéséről van szó, ahol a beruházási költségek a használat folyamán megtérülnek. A kivitelezőkön és az üzemeltető gazdaságokon múlik, hogy ez valóban így is legyen. Az öntözéses gazdálkodás bevezetésével a Garam menti termékeny területek az eddiginél sokkal hatékonyabban járulhatnak hozzá szocialista mezőgazdaságunk állandóan növekvő feladatainak teljesítéséhez. köztársaság és a horthy-megszállás időszakában az emberi jogokért aktív harcot vállalók kegyeftlen üldözése idején, a bodrogközi munkás- mozgalom egyik jelentős központja volt. .. Sajnos, a történészek ezekkel az eseményekkel, magával az itteni munkásmozgalommal eddig még keveset foglalkoztak. Ez jutott most is eszembe, amikor itt jártam, hogy elbeszélgessek azokkal, akik a munkás- mozgalom egyre terebélyesedő, erősödő gyümölcsfáit, több mint negyed évszázada gondozzák, ápolják .. . A falu új arculata rögtön elárulja a szocializmus, a szocialista építés gyümölcsöző jelenlétét. A „Sárvégről“ és a község egész területéről régen eltűntek a szalmafedeles házikók, a fejlődéssel lépést tartva épül, szépül a falu... A jövő esztendő elején lesz huszonöt éve annak, hogy Lelesz községre tekintett az ország szeme. 1949 tavaszán megalakult hazánk egyik legidősebb, ma 2350 hektáron gazdálkodó, „Május 1“ nevelt viselő szövetkezete ... Ezt megelőzően egyéb figyelemre Egy az új utcák közül Ökörnyál úszkál az őszi napfényes levegőben. Delet jelez a faluból a szinte hajdani „méltóságát“ örökítve kiemelkedő premontrei kastély melletti templom nagyharangja. A kastély gazdag levéltárában az annak idején nagy előszeretettel fogalmazott, de a tömeges embetri sorsokat mellőző, ma már a feledés porától rétegezett dokumentumok, írások megmaradtak. Ennél sokkal fontosabb, hogy a kastély alatti cselédlakások örökre eltűntek, s velük együtt a kiszolgáltatottság, kizsákmányolás és keserves munkásélet nyomai is. Bodrogköz egyik legnagyobb Latorca menti községének, Lelesznek néhány évtizedes, gazdag forradalmi múltja van. Ez a község a burzsoá Világi Jenő, Béres Pista. Később vásároltunk fegy arató önkötözőgépet is. Dobos elvtárs megmondta azt is, hogy miből, közben újabb dokumentumot tárt elénk. — Megtaláltam az irattárban azt a jegyzőkönyvet is, amely a szövetkezet akkori vagyonáról nyújt hiteles képeit... Ezen a gépi szövetkezet elnökeként bátyám, Dobos Mátyás szerepel ... Ebből a jegyzőkönyvből megtudjuk, hogy a gépi szövetkezet tagsága, — köztük többen pártoló tagok, nem földművesek — összesen 65 700 koronát fizettek be tagdíjként. Később a bank is folyósított hitelt gépek vásárlására. — Az első közös aratást már mint efsz tagok végeztük el — jegyzi meg Dobos elvtárs. —• Ugyanis közben, 1949 tavaszán megalakítottuk az efsz előkészítő bizottságát, ennek, s a szövetkezetnek Is Cap elvtárs volt az eflső elnöke. Én akkor könyvelője voltam. Itt van a hiteles vagyonátadási jegyzőkönyv — mutat a sárgult papírlapokra. Ebből olvasom, hogy 1949. június 28-án íródott, mely szerint a gépi szövetkezet átadja ingó és ingatlan vagyonát: 15 399 korona készpénzt, négyes ekét, vetőgépet, fűkaszálót, önkötözőgépet, két Zetor traktort, pótkocsit összesen 433 ezer korona értékben, a megalakult efsz-nek, amelynek a gépi szövetkezet minden „részvényese“ tagja lett. A pályája végére érkező nap a oröny mögül még visszatekint néhány sugarával a falura, amikor Le- •esz utcáit járom Ilko Istvánnal a hnb elnökével. Sok itt a látnivaló. A szövetkezet fennállása óta a falu 4G0 családi házából 350 új, illetve újjáépített, a portalanított utak szélét betonjárda szegélyezi. Az új családi házak hetven százalékában központi ütés, ötven százalékában fürdőszoba van. De milyen házak ezek?l Három évvel ezelőtt véglegesen felszámolták a cigánytelepet, hajdani lakói ma a község területén, modern házakban élnek. Mindezt nem lehet letagadni, az ember lépten-nyomon találkozik Leleszen a szocialista építés gyümölcsével. Köszöneít azoknak, akik elkezdték. KULIK GELLERT méltó esemény is történt Leleszen, 1948 novemberében gépi szövet- kezetet alakítottak néhányan azzal a céllal, hogy földecskéiket közösen, gépi erővel műveljék. A jubileum alkalmából jussanak szóhoz azok, akik szorgalmazták, létrehozták a leleszi gépi szövetkezetet. Elsőként Cap István mérnök, a Veiké Kapušany-i (Nagykaposi) Vetőmag- termesztő Állami Gazdaság igazgatója, a leleszi gépi szövetkezet, majd az Efsz alapító tagja, a közös gazdaság első elnöke. — A Szovjetunióból a csehszlovák hadsereg felszabadító egységének egyik harcosaként tértem haza, itt telepedtem le Leleszen. Valamennyi tapasztalatot onnan is hoztam magammal és később a munkásosztály 1948-as februári győzelme után kínálkozott is a lehetősége annak, hogy könnyítsünk sorsunkon, ne topogjunk egy helyben. A községi pártszervetzet elnöke voltam abban az időben, így az idősebb, fiatalabb elvtársak: Ko- bák Ferenc, Dobos Imre, Lefkovics József, Papp Imre, Palágyi János, II- ko Pista bácsi és mások, elég gyakran felkerestek, elbeszélgettünk. A Gottwald elvtárs vezette CSKP politikája világos volt számunkra. Tudtuk, bekövetkezik az államosítás, a nagybirtokok felszámolása, s földhöz jutnak végre azok is, akik eddig csak másokra dolgozhattak. Adott esetben a papi birtokra és az ú. n. úrbéri földekre gondoltunk. Beszélgetésünk folyamán arra a következtetésre jutottunk, hogy nem osztjuk szét ezt a területet, inkább közösen, gépekkel — úgy mint a szomszédos Szovjetunióban — dolgozzuk meg a földet. Ebből indultunk ki, amikor megalakítottuk 25 évvel ezelőtt a gépi szövetkezetet. A falu haladó erői támogattak bennünket. Dobos Imre, a Leleszi Efsz elnöke, egy nagy könyvet rak elénk. Az irattárból kereste! ki. személvesen. (Molnár János felvételei) Nézem a borítólapját: „TAGSÁGI ANYAKÖNYV“. Ez van ráírva. Fellapozom, harminckilenc nevet találok benne, minden név mellett változó pénzösszeg. — Ezek voltak a leleszi gépi szövetkezel tagjai — újságolja Dobos elvtárs. — Pista, ezeket a neveket te írtad be annak idején — szól Cap elvtárs felé. Valóban az ő keze írása. A harminckilenc név közül tíz mellett kereszt jetlzi, hogy már nem élnek ... — Még akkor ősszel megszántottuk, bevetettük búzával meg rozs- zsal a „Puszta rét“ és a „Borzva“ dűlőket — folytatja Gap elvtárs. — Egy 15-ös és egy 25-ös „ZETOR“ traktorunk volt. Az elsők közt ült ezekre Compoly Berti, Ádám Imre, A község és az efsz vezetői az ünnepi gyűlésen
