Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)
1973-11-16 / 273. szám, péntek
A szabadságért, a haladásért harcolt Harminc éve halt meg Ján Nálepka Ján Nálepka kapitány, a Szovjetunióban harcoló első csehszlovák partizánalakulat parancsnoka a szabadságért és haladásért folytatott harc, a megbonthatatlan csehszlovákszovjet barátság jelképe. 1912-ben Smiianyban született. Szülei a nehéz anyagi gondok ellenére az időseJbb testvérek segítségével taníttatták. Tanító lett. Haladó gondolkodásáért sokszor áthelyezték, végül pedig eltiltották a tanítás tói. Mint tanító harcolt a szociális igazságért, bekapcsolódott a politikai életbe, népművelő tevékenységet fejtett ki a munkásfiatalok és a falusi szegénység körében. Miután Németország meglá- madta a Szovjetuniót, bevonultatták és a szlovák hadsereg tagjaként a keleti frontra küldték. Nálepka — Repkin fedőnévvel — az elsők között lépett kapcsolatba a szovjet polgárokkal és partizánokkal. Egységében felvilágosító munkát végzeltt, magyarázta a katonáknak a Szovjetunió igazságos védelmi háborúja és a fasiszták hódító hadjárata közti különbséget. 1943 májusában több szlovák tiszttel és katonával átállt a szovjet partizánokhoz. A. N. Szaburov tábornok partizáncsapata keretében az első cseh- pzlovák partizánegység parancsnoka lett. Csapatával Mozir, Jelszk és Ovrucs térségében részt vett számos partizánakcióban. Sikeres rajtaütéseket hajtottak végre a náci megszállók ellen, és közben folytatták felvilágosító munkájukat a szlovák egységekben. Egyre több szlovák katona állt a partizánokhoz. 1943. november 7-én a szovjet nép nagy ünnepén Ján Nálepka a Szovjetunió Kommunista Pártjának tagjelöltje leltt. Ovrucs. Tipikus, ezeréves ukrán városka. Több száz kilométerre van hazánktól, de mégis olyan közelinek érezzük. Itt harcolt és halt hősi halált Ján Nálepka—Repkin, a Sovjetunló és a CSSZSZK Hőse. Amikor a város utcáin a társaimmal az emlékműhöz igyekeztem, hogy a zimankős, esős őszi időben néhány virágszálat helyezzek el ott, szorongó érzés fogott el. Amint közelébe értem, melegség járt át. Az ovrucsíak szép és gondozott emlékművet állítottak annak az igaz és bátor férfiúnak, aki a lelgkritiku- sabb időben is tudta, hol a helye. Szergej Ivanovics Bondarenko, a városi pártbizottság dolgozója kalauzolt végig a városon. Beszélt az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalomról, amikor a bolsevikok a városban kibontották a vörös zászlót, beszélt a második világháború borzalmairól, amikor a németek a megszállás első napjaiban több mint 900 polgári lakost gyilkoltak le. Feleleveníti az ellenállási harcot, a partizáncsoportok tevékenységét, Szaburov embereinek hőstetteit. Nem felejtette el megemlíteni, hogy amikor a szlovák biztosítóelgységet bevetették a partizánok elleni harcba, azok fegyverüket a németekre Irányították. Ez után az eset után ment át Szaburov egységéhez Ján Nálepka százados is, akkori nevén Repkin. Ki tudja mi mindenről beszélt még Bondarenko elvtárs. Jómagam inkább a körülöttünk elhaladó embereket figyeltem. Tisztelettel, megbecsüléssel tekintettek ránk, mint a hős hazájának fiaira. Vezetőnk szavaira ismét csak akkor figyeltem oda, amikor az állomás közelében az egyik utcasarkon megálltunk. Éppen azon a helyen, ahol Nálepka abban a pillanatban, amikor támadásra vitte katonáit, egy ellenséges golyószóró 17 találatától hősi halált halt. Távolabb egy utca, attól jobbra egy iskola viseli Ján Nálepka-Repkin nevét. A régi iskolaépület előtt ott áll névadójának mellszobra. A gyerekek, a tanítók mosolygós arccal, virággal köszöntenek, és — természetesen — abban a teremben ültetnek le, ameüyet ők Nálepka-emlékszobának neveznek. Emlékszoba? Nem. Több annál, egész kis múzeum. A falon Ján felnagyított képe, körülötte mindama korábbi felvételek, amelyeket gyermekkoráról, ifjúságáról be tudtak szerezni. A felvételek száma száz is lehet. Alisza Gri- gorjevna Sumilo, az iskolai pártbizottság titkára elmondotJán Nálepka mellszobra » nevét viselő iskola előtt. (F. Sivák felvétele) ta, hogy Ján Nálepka nevét iskolájuk 1945 óta visellí, hogy minden diák ismeri életének és harcának mozzanatait éppúgy, mint Matroszovét, Zoja Kosz- mogyemjanszkajét vagy más szovjet hősét, például városuk szülöttjének Kamilla Szago- váét, aki Zvolen mellett esett el. — Jó barátságot tartunk fenn a Nové Mesto-i Gimnáziummal — mondja a titkár. Azonkívül, hogy levelezünk, küldöttségeinket is kicseréljük. Kapunk leveleket — úgymond — egész Szlovákiából, és igyekezünk mindegyikre válaszolni. Minden diákunk büszkén vallja, hogy a Nálepka nevét viselő iskola növendéke. Hogy ezt telttekkel is igazolják, néhány pionír jön be. Ukránul és szlovákul köszöntenek bennünket, majd szlovák és cseh népdalokat adnak elő. Mentegetőznek, hogy táncainkat a helyszűke miatt nem tudják bemutatni, de mi azért úgy tapsolunk mitha egy nagy ünnepélyes bemutatón lennénk. Hogy kitől tanulták népdalainkat, táncainkat? Natalia Konsztantyinova Melnyicsenko- vától, aki Jefremovban a második ejtőernyős dandárnál — „Régi vágyam volt, hogy a kommunista párt tagja legyek. Nem sejtettem azonban, hogy olyan megtisztelésben részesülök, hogy a nagy Lenin pártjának tagja lehessek. Esküszöm, hogy a kommunista pártot so ha sem árulom el...“ — mon dotta ezen a napon. Ekkor Nálepka még nem tudhatta, hogy néhány napon belül életét is feláldozza eszméiért. 1943. november 16-án Nálepka katonái a szovjet partizánok oldalán részt vettek Ovrucs felszabadításában. A városkában heves utcai harcok alakultak ki, a fasiszták kétségbeesetten védd keztek. A partizánok közül sokan életüket vesztették, de a városból sikerült kikergetniük a náci betolakodókat. A hősi halottak között volt Ján Nálepka is. November 20-án Ovrucsban temették el. A fasizmus elleni harcban és az ukrajnai partizánmozgalom fejlesztésében szerzett érdemeiért számos kitüntetést kapott, többek között a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa a Szovjetunió Hőse címeit adományozta neki. A haladó szellemű tanító és bátor szabadságharcos emlékét volt tanítványai és harcostársai, a szovjet és a mi ifjúsági szer vezetünk tagjai kegyelettel őrzik. —r— kárpátaljai származású lévén — a tolmács szerepét töltötte be, férje pedig a negyedik ukrán front kötelékében harcolt. Mindketten részt velttek hazánk felszabadításában. Feleleveníti az emlékeket, én pedig ezt a törékeny asszonyt figyelem, aki a tolmácsi tisztségből az internacionalizmus nevelőjévé lépett elő. Nehéz az iskolát elhagyni, hiszen oly sok dologról jólesnék még beszélni. Megtudjuk azt is, hogy gyakori vendégek itt Nálepka testvérei, harcostársai, és több hivatalos küldöttség is járt már itt: pionírcsoportok, munkakollektívák és szovhozok viselik a nevét épp oly büszkén és- öntudatosan, mint ez az iskola. Amíg a többiek az autóbuszba szállnak, néhány pillanatra megállók a főtéri park emlékművénél. Négy fiatal éppen virágot helyez el annál az emlékműnél, amely alatt — mint Szaburov könyvében nevezi — a „titokzatos százados“ és négy harcostársa; Michal Matus, Ondrej Krčula, Fabian Krišto- fik és Kriszlan géppuskás alussza örök álmát. Az ezeréves város nem felejt. Mindezért köszönet kedves barátaink. Ján Nálepka-Repkin abban az időben fiatal élete feláldozásával hozzájárult népeink igaz barátságának elmélyítéséhez. Több volt, mint hős. NÉMETH JÁNOS kulturális hírek □ A Nouvelle Critique külön- szárnot szentelt Arthur Adamov munkásságának. Korunk e nagy drámaírójának értékeiről és fogyatékosságairól — többek között — Pierre Lartique, Roland Desné, Bemard Dort és Renée Gaudy írt esszét. □ Egy rimini kiállítás alkalmából a hetvenöt éves Henry Moore arról beszélt, hogy a modern szobrászoknak ki kell „törniök“ a kiállítótermekből az utcákra, a közterekre, kertekbe és sétányokra, s művészettel kell „megtölteniük" a modern ember mindennapjait. □ Lev Tolsztoj születésének 145. évfordulóján leplezték le Tulában V I. Bujakin komi szobrászművész Tolsztoj-emlék - művét. □ Franco Zejjirelli rendezi Londonban Eduardo de Filippo Szombat, vasárnap, hétfő című játékát. Az előadás főszereplői Laurence Olivier és Joan Plo- wight. Peppino szelepét, amelyet Olaszországban maga a szerző vitt először színpadra, Angliában Frank Finlay játssza. Eredményes a képviselők és a választók munkája Beszélgetés Jozef MENDEL mérnökké' a Trebišovi Jnb elnökével A kelet-szlovákiai síkság jelentős részét képező, közel száztizénötezer lakost számláló trebišovi járás túlnyomó- részt mezőgazdasági jellegű, de az utóbbi években az ipari és egyéb termelési ágazatok fejlesztése is kedvezően kihatott gazdasági arculatának alakulására. A -sokrétű fejlesztési feladat megvalósításában igein fontos szerep hárul az állam- hatalom választott szerveire, a nemzeti bizottságokra, s képviselőikre. Megkérdeztük Jozef MENDEL mérnöktől, a Trebišovi Járási Nemzeti Bizottság elnökétől: hogyan értékeli a nemzeti bizottságok és a képviselők választások óta eltelt tevékenységét? — Az 1971-es választások után, kezdettől fogva az NF választási programjának és az ötéves terv feladatainak következetes megvalósítására irányítottuk e nemzeti bizottságok s a képviselők munkáját. A nehnzeti bizottságok már az alakuló plenáris üléseken megtárgyalták és jóváhagyták azokat a munkamódszereket, szervezési formákat, melyek gyakorlati alkalmazása a legkedvezőbb, a legcélravezetőbb a feladatok teljesítése szempontjából. Fáradozásunk nem volt hiábavaló, a képviselők céltudatos, rendszeres iskolázása, áldozatkész munkája, meghozta gyümölcsét. A nemzeti bizottságok, a dolgozó tömegek messzemenő támogatásával, lelkes társadalmi munkájával, fi- gyeüemre méltó eredményeket értek el az ötéves terv igényes feladatainak teljesítésében. Egyik, sikerhez vezető, s az egész járásban alkalmazott módszerünk: a választási program és a gazdaságfejlesztési tervek teljesítése eredményeinek rendszeres értékelése a nemzeti bizottságok szerveinek ülésein és a nyilvános gyűléseiken. Ez a módszer nagyon jól bevált. A negyedévenként megrendezett nyilvános gyűléseken járásunkban mindig százezren felül vettek részt. Lakosságunk zöme ezáltal aktív részesévé vált a közélet, a politikai és gazdasági folyamat irányításának, formálásának, szót kért, feladatot vállalt a társadalmi kérdésekben. — Elnök elvtárs, milyen fejlődés várható a járásban az ötéves terv időszakában, és melyek a legfontosabb feliadataik? — Mielőtt konkrét adatokkal érzékeltetném járásunk várható fejlődését, s az ezzel ösz- szefüggő tennivalókat, szeretném megjegyezni, hogy a járás választási programjában is részletesen meghatározott fejlesztési mutatók formálásánál a CSKP KB ötéves tervünkre vonatkozó irányelvéből, helyi adottságainkból s járásunk négy fontos gazdasági és kulturális központját képező Vei. Kapušany-i (nagykaposi), Kráí. Chlmec-i (királyhelmecij, trebišovi és sečovcei körzet általános fejlődését igénylő szükségletekből indultak ki. Ezek a volt járási székhelyek ugyanis a területi átszervezés után is bizonyos értelemben központot alkotnak a környező községek részére. Megjegyzem, az utóbbi tíz év alatt — 1971-ig — az ipari termelés megnégyszereződött, az ötéves terv végére a kétszeresére növekszik s értéke eléri a kétmilliárd 33 millió koronát. Ez a növekedés elsősorban a vojanyi energetikai központ további bővítésének, a második hőerőmű üzembe helyezésének, s a további, sorrendben harmadik hőerőmű építése megkezdésének köszönhető. Igen jelentős korszerűsítő beruházásokra kerül sor hazánk legnagyobb vasúti átrakó állomáson, Čierna nad Ti- souban is. A közszükségleti ipar szakaszán számolunk a Kráľ. Chlmec-i új bútorgyár létesítésével. A termelőerők fejlesztését járásunkban — a kormány által gazdaságilag kevésbé fejlettnek, minősített körzetben —, a komplex ipari zóna kiépítésével akarjuk megoldani. Szeretnénk biztosítani a foglalkoztatottság növelését, különösen a nők esetében. —■ Járásunk területén 1975-ig állami beruházásokra közel 4,5 milliárd koronát fordítunk — A járás területén, a je lentős ipari fejlesztés mellett — adottságánál fogva — mezőgazdasági telrmelés szerepel első helyen, milyen fejlődés várható ezen a szaka szón? — A mezőgazdasági bruttó termelés az állami gazdaságok ban több mint ötven százalékkal, a szövetkezetekben hetvenöt százalékkal növekszik az ötéves tervidőszak végéig. Az 1975-ös év végéig járásunk te rületéii közel hatszázmillió koronát fordítunk több, nagykapacitású gazdasági épület, mo'dern istálló, nagyhizlalda építésére. Járásunk területén igen sok megvalósítandó feladatot tűz tünk a nemzeti bizottságok elé a lakosságnak nyújtandó szolgáltatások bővítése, az iskola- és az egészségügy fejlesztései és egyéb, társadalmi érdekeket szolgáló területeken is. — Végezetül arra kérem, szóljon a felvázolt feladatok teljesítésének eredményeiről. — Nagy örömmel teszek eleget ennek a kérésnek, mert a trebišovi járásnak is része van azokban a sikerekben, melyeket az össztársadalmi feladatok ereldményes teljesítésében elértünk. Az utóbbi két év alatt járásunkban 30 százalékkal nőtt az ipari termelés, 51,6 százalékkal az építőipari termelés. Az ötéves tervidőszak első két évében 26,9 százalékkal nőtt a mezőgazdasági bruttó termelés. A kiskereskedelmi forgalom 16,7, a szolgáltatások keretében kifejtett tevékenység 19 százalékkal emelkedett. A nemzeti bizottságok által irányított gazdasági egységek szakaszán 224,3 millió korona értékű beruházást terveztünk, a valóságban ezekre a célokra 247,9 millió koronát fordítottunk. A tervezett 1507 lakás helyett 1704 lakást adtunk át járásunkban. Igen örvendetes tényként teszek említést járásunk dolgozóinak magas politikai öntudatáról, szilárd szocialista elkö-, telezettségéről, ami a város- és a falufejlesztési akciók, a választási programokban meghatározott feladatok valóra váltásában végzett önzetlen társadalmi munkában mutatkozott meg a legjobban. A választási program feladatainak teljesítésében 1971-ben 32,2 millió, tavaly 41,4 millió korona értékű munkát végeztek. Az idén ezen a szakaszon még jobb eredményeket érünk el. De általában a népgazdasági terv ez évi feladatait is sikereken teljesíti járásunk dolgozó népe. Az ipari termelés például a harmadik negyedév végéig 4,1 százalékkal nagyobb, mint 1972-ben volt. A mezőgazdaságban pedig a vártnál sokkal jobb eredményeket értünk el. Minden feltételünk megvan arra, hogy az ötéves tervidőszak harmadik évének feladatait becsülettel teljesítsük, sőt túl is szárnyaljuk, és jól felkészülten lépjünk az új évbe. Bizakodásunkat nemzeti bizottságaink jó szervező munkájára, s járásunk dolgozóinak lelkes kezdeményező munkájára alapozunk. Miért? Azért, mert amit eddig vállaltak, annak mindig a kétszeresét végezték el. Mindezt annak tudatában teazik, hogy saját maguk és egész társadalmunk javát szolgálják. KULIK GELLÉÍKH 1973. XI 16. 4 TÖBB VOLT, MINT HŐS
