Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)
1973-11-02 / 261. szám, péntek
[ I... -.1 ^ ^ Belpolitikai kommentár Az évzáró taggyűlések előtt A Szakszervezetek Központi Tanácsának VI. plenáris ülésén többek között elhatározták az alapszervezetek, a járási és a kerületi, valamint a szakszervezetek többi szervei évzáró konferenciájának összehívását. A múltban fóleg a tagok aktivitása növelésének további lehetőségeiről, a szervezet munkásokkal, dolgozó nőkkel és fiatalokkal való feltöltéséről tárgyaltak, a küszöbönálló évzáró taggyűléseken azonban most ezeken kívül még több, az elmondottaknál igényesebb feladatokat tűznek napirendre. Ezek közé tartozik a környezet ismerete alapján valameny- nyi problémára rugalmasan reagáló, kis létszámú szakszervezeti szakaszok életrehívása. Helytelen volt ugyanis, a járási vagy a még kisebb szakszervezeti szervek összevonása és hatósugaruk nagy területekre történő kiterjesztése.. Ezek a szervek nem ismerték és — mivel távolról irányítottak — nem is ismerhették kellő alapossággal az egyszerű emberek problémáit, pedig a szakszervezet tevékenységének a munkahelyeken felmerülő visszásságuk, bérkérdések, szociális ügyek és más, a dolgozókat közvetlenül érintő, munkájukat nehezítő körülmények megjavítását célzó intézkedések foganatosítására kell irányulnia. Ezért kell érvényt szerezni az elvnek: egy üzem, egy szervezet. A szakszervezetek üzemi bizottságai ismerik a problémákat, meg is tudják oldani őket, és a tisztségviselők az ott dolgozó munkások, technikusok, vezetők soraiból kerülnek ki, ezért sokat tehetnek az alapszervezetek egységének megszilárdítása és akcióképességének növelése érdekében. Ez pedig nagyon fontos, mert a termelés meny nyiségével és az előállított termékek minőségével szemben támasztott igényekkel arányban növekednek azok a feladatok is, melyeknek megoldására csak az egységes és rugalmas szakszervezet képes. Az évzáró taggyűléseket előkészítő időszakban minden alapszervezet vezetőségének meg kell vizsgálnia, hogyan teljesítik a Szakszervezetek Központi Tanácsa V. plenáris ülésének a céltudatosság és a tervszerűség elmélyítésével, valamint a munkastílus megjavításával kapcsolatos határozatait, mert az eddigi felmérések azt bizonyítják, hogy az említettek rovására többet foglalkoznak az alapszervezetek átépítésével és azok szerkezeti változtatásaival. A szakszervezetek évzáró taggyűlésein tisztújításokra is sor kerül. Ügyelni kell arra, hogy a tagság bizalmát élvuző, lelkiismeretes, politikailag elkötelezett tevékenységet folytató tisztségviselők továbbra is megmaradjanak a szakszervezet apparátusában, mert a VIII. kongresszus döntéseiből eredő igényes feladatokat csak tapasztalt és tettre kész káderekkel teljesíthetik. Marie Kabrhelová, az SZKT titkára, a szervezet VI. plenáris ülésén ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: „Végzetes hibát követnénk el, ha beleegyeznénk a tapasztalt tisztségviselők indokolatlan leváltásába. Már az évzáró taggyűléseket előkészítő időszakban szükséges tisztázni a szakszervezeti bizalmiak társadalmi fontosságával kapcsolatos tudnivalókat. Többen ugyanis arra gondolnak, hogy egy idősebb, értékes munkatapasztalatokkal rendelkező szakszervezeti tag számára „lefokozást“ jelent, ha ennek a tisztségnek a betöltésével bízzák meg. Pedig nélkülük a szakszervezet semmilyen szerve nem végezhet eredményes munkát, mert ők kerülnek legközelebb a tömegekhez, képletesen szólva: pillérei a szakszervezeti tevékenységnek. Az SZKT a szakszervezeten belüli demokrácia elve"nek egységes megtartása céljából választási rendet adott ki, mely hatályba lépteti azokat a múltban már jól bevált és az igazságosság elvét szavataló módszereket, melyeket néhány szervezetben a legutóbbi választások idején indokolatlanul mellőztek. Ezt a dokumentumot valamennyi szakszervezeti tag sv.ámára hozzáférhetővé kell tenni, hogy az alapszervuzetek január 2-án kezdődő és február lß-ig tartó évzáró taggyűlésein minden tag tisztában legyen jogaival és kötelességeivel. A szakszervezetek az utóbbi időben elvitathatatlan sikereket értek el, ennek ellenére az évzáró taggyűléseken elhangzó beszámolót követő v Iában elemezzék: szakszervezeti vonalon inegtettek-e mindent a CSKP XIV. kongresszusának döntéseiből rájuk háruló feladatok teljesítése érdekében, és a határozatokba foglaljanak bele olyan konkrét intézkedéseket, melyek a politikai, a szervezői és a nevelői tevékenység színvonalát a kívánt szintre emelik. K0MLÖS1 LAJOS Eredményekben gazdag két évtized Tanulmánykötet a jubiláló Népművelési Intézetről 1973 XI. 2. Miroslav Anger felvétele Népművelési mozgalmunk ebben az esztendőben jelentős jubileumot ünnepel: két évtizede akikult meg a Népművelési Intézet, amely szlovákiai méretben irányít, szervez, elméleti és gyakorlati tanácsokkal látja el az illetékes helyi szerveket, intézményeket, tehát e rendkívül fontos szakterületen központi helyet foglal el. Adatokkal, tények sokaságával, tízezres nagyságrendű számokkal lehetne bizonyítani az intézet sokrétű tevékenységét, de úgy érezzük erre nincs szükség, hiszen valamilyen formában közvetve vagy közvetlenül mindannyian lemérhetjük munkájának jelentőségét. Ezekben a napokban látott napvilágot a bratislavai Obzor Kiadó gondozásában a Népmű velési Intézet húsz esztendeje című szlovák nyelvű tanulmány- kötet; amelyben szintén nem a hivalkodó számok, s egyéb adatok dominálnak, hanem a szerzők az eltelt két évtized legfontosabb eredményeit és problémáit igyekeztek feltérképezni, hogy így hű képet rajzoljanak szocialista népművelésünk múltjáról és jelenéről. A kötet bevezető részében rövid történeti áttekintést kapunk. Ebből megtudhatjuk, hogy miután kiépítették a helyi és járási bizottságok hatáskörébe tartozó művelődési intézményeket, pártunk művelődéspolitikájának a szellemében 1953-ban létrehozták a szlovákiai népművelési központot is. Öt esztendővel később társadalmunk fejlettségi foka már megkövetelte, hogy ez a központ ne csak gyakorlati tanácsokkal szolgáljon, hanem módszertani és elméleti problémákra is igyekezzék megfelelő választ adni. Ezért a Népművelési Intézetben fokozatosan megteremtették a tudományos igényű elméleti és gyakorlati munkához szükséges feltételeket. A kötet első két tanulmánya a szocialista népművelési mozgalom első éveit eleveníti fel. Pavel Paska többek között megállapítja, hogy a' népművelési központ megalakulása a februári győzelmet követő évek egyik legjelentősebb művelődéspolitikai eseménye volt, amelynek értékét az eltelt húsz esztendő semmivel sem csökkentette, sőt gazdasági, kulturális és egyéb sikereink fényében ez az érték még inkább növekedett. Stefan Pasiar azt hangsúlyozza, hogy az első esztendők egyik leg^ fontosabb feladata volt a népművelők és az illetékes intézmények munkáját korszerű szocialista tartalommal megtölteni. Ehhez az anyagi feltételeken kívül elsősorban szakképzett népművelők kellettek. Ezért szervezték meg hazánkban a népművelők szakképzésének európai méretben is egyedülálló rendszerét, melyet a későbbiek során a továbbképzés lehetőségével is bővítettek. Évek múltán egyre több, képzett népművelő dolgozott, s ennek megfelelően népművelési mozgalmunk is egyre korszerűbb, eredményesebb lett. Az első évek a különböző félreértések, esetleges túlkapások ellenére komoly eredményeket hoztak. A népművelés területén dolgozóknak nem kis érdemük van falvaink szocialista átépítésében, a szocialista életstílus meghonosításában, s az állampolgárok tudatának a megfelelő formálásában, valamint öntevékeny művészeti mozgalmunk fejlődésében. Félreértések is akadtak: néhányan kezdetben lebecsülték az elméleti munka fontosságát, mások viszont a nevelést csupán a fiatalokkal azonosították, s így nem tulajdonítottak kellő figyelmet a felnőttoktatásnak, a lakosság körében végzett sokrétű népművelői munkának. A hatvanas KULTURÁLIS HÍREK □ Pierre Abraham folyóirata, az Europe, amelynek Pierre Ga- marra a jelenlegi főszerkesztője, alapításának ötvenedik évfordulójáról ötven nevezetes Europe-cikk újraközlésével emlékezik meg. A szerzők közt szerepel Pirandello, Sherwood, Unamuno, Lunacsarszkij, Gorkij, Gandhi, Romain Rolland, Heinrich Mann, Eluard, Aragon, Le Corbusier és Paszternak. években, s különösen 1968-ban, sokan idejét múltnak, fölöslegesnek tartották a népművelői munkát, s tudatosan igyekeztek leépíteni a jól működő hálózatot. 1970-től fokozatosan ismét megteremtettük a korszerű népművelési munkához szükséges feltételeket, s e tevékenységnek ma újra megfelelő társadalmi súlya és rangja van. Ctibor Ťahy miután tanulmányában leszögezte a fentebb említett tényeket, a továbbiakban arra mutat rá, hogy az intézet egyik legfontosabb célja az ideológiai munka hatékonyságának az elmélyítése, vagyis az intézet munkatársai a korszerű követelményeknek megfelelően vonzóan, igényesen és eredményesen akarnak dolgozni. A megfelelő világnézeti nevelés fontosságát hangsúlyozza Štefan Kopcan is, aki érdekes példákkal bizonyítja, hogy ott, ahol a nemzeti bizottságok képviselői nem tekintik formálisnak munkájukat, s aktívan, találékonyan tevékenykednek, egyre kedveltebbek a névadó ünnepségek, valamint az egyéb családi és polgári jellegű ösz- szejövetelek. A népművelési tevékenység fontos területe az öntevékeny művészet, s a különböző szakmai körök munkájának a megfelelő irányítása. Az öntevékeny színjátszók, táncosok, szavalok, képzőművészek, fotósok és mások sikereiről több tanulmány számol be. Számunkra külön örvendetes, hogy több szerző megemlíti a magyar és az ukrán nemzetiségű lakosság között végzett sokrétű munkát. Pavel Paška például hangsúlyozza, hogy az intézet egyik fontos célkitűzése pártunk lenini nemzetiségi politikájának szellemében munkálkodni Szlovákia valamennyi lakosának sokoldalú művelődésében. A Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának tevékenységéről Tóth Sándor számol be. Tényeket, fontos adatokat említ meg, amely a szlovák olvasó számára megfelelően bizonyítja a nemzetiségi osztály jó munkáját. Külön kiemeli a művelődés- politikai előadások és más rendezvények jelentőségét, s beszámol a már hagyományosan színvonalas Jókai-napokről, a gombaszögi, zselízi és a svidníki országos dal- és táncünnepélyekről, melyek öntevékeny együtteseink eredményes munkáját tükrözik. Tóth Sándor más szerzőkhöz hasonlóan megállapítja, hogy különösen az utóbbi esztendőkben javult a Népművelési Intézet, valamint a különböző társadalmi és kulturális szervezetek (szakszervezetek, SZISZ, CSEMADOK) közötti együttműködés, s ez az összehangolt munka a jövőben még eredményesebb lehet. A kötetben többen — múlt és a jelen mellett — a jövőről is említést tesznek. Hangsúlyozzák, hogy a Népművelési Intézetnek az eddiginél jobban kell alkalmazkodnia társadalmunk igényeihez, továbbá a fejlődésből adódó változásokhoz. Az elméleti és gyakorlati munkában egyaránt nagyobb rugalmasságra van szükség, mert a népművelés formái változnak de a tevékenység társadalmi jelentősége a jövőben semmivel sem csökken. Megállapíthatjuk, hogy hasznos és jól szerkesztett könyvet kaptunk kézhez. Az összeállítás Ctibor Ťahy munkáját dicséri. Hasonló jellegű kötetet érdemes lenne magyarul is megjelentetni. SZILVÁSSY JÖZSEF Ä BARÁTSÁG JEGYÉBEN A bratislavai Csehszlovák—Szovjet Barátság Házának rendezvényei Ila Bratislavában a Duna-par- ton a régi híd felől az új híd felé sétálunk, a Štúr térhez közeledve a következő feliratot olvashatjuk az egyik épületen: Dom československého—soviet ského priateľstva, vagyis: a Csehszlovák — Szovjet Barátság Háza. E jelentős kultúrpolitikai intézményt a város lakosai és máshol is jól ismerek. Könyvtárában, kiállítási termeiben és más helyiségeiben nagyon sokan fordultak meg az elmúlt tizenkét év folyamán; az említett intézmény ugyanis 12 évvel ezelőtt létesült. Ide térünk be most, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 56. évfordulójára és a barátság hónapjára való előkészületekkel kapcsolatban érdeklődjünk. Fedor Barlko elvtárs, az igazgató helyettese válaszol a kérdéseinkre. Talán azzal kezdeném — mondja —, hogy tevékenységünk során igyekszünk az embereknek minél több ismeretet nyújtani a Szovjetunióról, ugyanis a két orsžág népének a barátsága egymás megismerésén keresztül mélyülhet el leginkább. E tevékenységünk folyamatos, és ilyen értelemben nálunk a barátság hónapja tulajdonképpen tizenkét hónapig tart. Az „igazira.“ viszont — mint minden évben — most is különös gonddal készültünk. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 56. évfordulója alkalmából mindenekelőtt két kiállítást rendezünk. Az egyiket „Mezsdunarodnaja knyiga — Moszkva“, a másikat pedig „A szovjet diákok alkotóképessége a művészetek és az architektúra terén“ címmel. Az előbbit no:^ vember 5-től december 9-ig, az utóbbit november 9-től december 9-ig tekinthetik meg a látogatók. Az évforduló tiszteletére a CSSZBSZ városi bizottságával közösen ünnepi estet rendezünk. A barátság hónapjában, mely 6-án kezdődik, folytatjuk „A szocialista országok történelméről és kapcsolatairól“ című előadássorozatot, előadásokat rendezünk a Szovjetuniót érintő aktuális témákról, például Kijev felszabadításának 30. évfordulójáról, a Szovjetunió békepolitikájáról stb. A csehszlovák—szovjet barátságról szóló eegyezmény létrejöttének 30. évfordulója alkalmából sze>- mináriumot rendezünk. Az irodalom kedvelői két új összeállítást láthatnak majd, a komoly zene kedvelői Csajkovszkij műveiből hallhatnak koncertet. Az utóbbiak találkozhatnak Lídia Majlingová szovjet zongoraművésznővel is. Az „Iszkatyelija* nevű vokális-intsrumentális művészegyüttes bizonyára elnyeri majd valamennyiünk tetszését. A mozitermünkben bemutatásra kerülő filmek közül a Mark Uonszkijról, a szocialista niunkr hőse címmel kitüntetett filmrendezőről szóló portréfilm, valamint a VIII. moszkvai nemzetközi filmfesztiválon bemutatott filmjeink lesznek a legjelentősebbek. Szólnunk kell a „Közöttünk“ című publicisztikai műsorról is, melyben az érdeklődők a Szovjetunióval kapcsolatas kérdéseikre kapnak majd feleletet. Ezen az akción részt vesz a Szovjetunió bratislavai konzulátusának képviselője is. — Milyen akciókat rendeznek a fiataloknak és a gyerekeknek? — Az ifjúságnak októberben „Szó és melódia“ címmel újfajta műsor-összeállítást indítottunk. Ezt most folytatjuk. A fiatalok itt találkozhatnak Novikov elvtárssal, a Szovjetunió kereskedelmi képviseletének vezetőjével és Zuzana Homolová fiatal szlovák énekesnővel is. A gyermekeknek, az iskolásoknak számos előadást, vetélkedőt és filmvetítést rendezünk — elsősorban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 56. évfordulójával, valamint a csehszlovák —szovjet barátságról szóló egyezmény megkötésének 30. évfordulójával kapcsolatban, melyet december 12-én ünnepelünk. A Csehszlovák—Szovjet Barátság Házából azzal a reménynyel távozunk, hogy a megrendezésre kerülő akciókon majd nagyon sok látogatóval találkozunk. TÖZSÉK LAJOS
