Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)
1973-11-02 / 261. szám, péntek
KRITIKUS SZEMMEL a beruházások terén mutatkozó néhány problémáról írta: JÚLIUS HANliS, a Szlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnök-helyettese A lenti címen terjedelmes elemző cikk jelent meg a bratislavai Pravda 1973. október 31-i számában Július Hanus miniszterelnök-helyettes tollából a beruházásokkal kapcsolatos egyes problémákról. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük a cikket. A fejlett szocialista gazdaságra az extenzív fejlődéstől az intenzív gazdasági fejlődéshez való átmenet a jellemző a tudományos-műszaki forradalom eredményeinek legnagyobb mértékű alkalmazásával. E folyamatban, melynek célja a legnagyobb hatékonyságot elérni a termelésben, jelentős szerepet játszik a beruházási tevékenység. A beruházási folyamatot bonyolultságánál és tartós jellegénél fogva szüntelenül figyelemmel kell kísérni, elemzéseknek kell alávetni, konfrontálni egész gazdaságpolitikánkkal, u bel- és a külkereskedelmi tényezőkkel, a beruházások ágazati szerkezetében szükséges változásokkal, a KGST integrációs programjával. Csak így válhat egész beruházási tevékenységünk gyorsító tényezővé népgazdaságunk dinamikus fejlődésében. A beruházások sokoldalú szerkezetüknél fogva felölelik a társadalom életének egész bonyolult mechanizmusát. Gondolunk itt nemcsak az ipari, az energiaipari, vagy a közlekedési beruházásokra, hanem azokra is, amelyekkel gazdag szociális programot valósítunk meg, mindenekelőtt a lakásépítésre. A beruházási feladatok megvalósítása egyike a kulcsfontosságú tényezőknek a csehszlovák gazdaság hatékonyságának növelésére irányuló igyekezetünkben. A jó irányban ható beruházáspolitika lényegesen hozzájárul a szükséges progresszív szerkezeti változások keresztülviteléhez. Ehhez azonban feltétel nélkül teljesíteni kell a kitűzött terveket és betartani a határidőket. A beruházásokkal összefügg igen nagy számú párhuzamosan végrehajtott, műszakilag bonyolult és igen nagy kiterjedésű akció. Ehhez járulnak a beruházási tevékenységnek bizonyos területekre, körzetekre történő, nálunk eddig még sohasem tapasztalt koncentrálásával kapcsolatos problémák. Ne növeljük az új beruházások iránti követeléseket Az ötödik ötéves terv stabilizálja a beruházások mértékét, összhangba hozva a beruházási szükségleteket az egész népgazdaságban az anyagi erőforrásokkal és a rendelkezésre álló pénzügyi keretekkel, amelyeknek nagysága a nemzeti jövedelemtől függ. Véges lehetőségek ezek, de semmiképpen sem kicsik. A nemzeti jövedelem 29 —30 százalékát szánjuk beruházásokra. Ez egyharmaddal több, mint amit a megelőző ötéves tervidőszakban beruházásokra fordítottunk. A beruházások terjedelmének további növelése csak az életszínvonal rovására és a társadalom egyéb szükségletei kielégítésének a terhére történhetne. Ebből a megállapításból kiindulva az első alapvető feltételként azt kellene elfogadnunk, hogy ne növeljük a követelményeket lehetőségeinken, vagyis az ötödik ötéves terv keretén túl. Ez az elv olyannyira természetesnek, érthetőnek és meggyőzőnek látszik, hogy tulajdonképpen nem is kellene beszélni rlóa. Mindenki általánosan elismeri, és ebben az általános megfogalmazásban magáévá teszi. Ámde a vállalat, a szakma, a tárca, vagy a község, a város, a járás, illetve a kerület vonatkozásában a szükségletek sürgősségéről való nyilatkozással gyakran törekszünk kivételre, keressük a.? utakat, vagy az ösvényeket, hq gyan tudnánk hozzájutni a szükséges anyagi erőforrásokhoz. Érvként fel szokás hozni — a szükségletek sürgősségén kívül — a lakossággal szemben vállalt kötelezettségeket is. noha tudjuk, hogy például a választási programokba akciókat csak a tervben meghatározott összegek erejéig lehetett felvenni. A beruházástól várt eredményt igen gyakran más úton is el lehet érni, akár a termelés intenzitásának a növelésével, vagy legalább a beruházási keretek felhasználásának a csökkentésével, hogy az így megtakarított összegeket további beruházási szándék megvalósítására lehessen felhasználni. Emellett a szándékolt beruházások szükségességében, hasznosságában és célszerűségében egyáltalán nem kételkedünk. A nézetek eltérősége csak a megvalósítás idejében mutatkozik, amikor is a sorrendet a rendelkezésre álló források összessége diktálja. Az ötödik ötéves tervidőszak első felében elért eredmények azt mutatják, hogy a tervfeladatokat mennyiségi mutatóikban csekély mértékben túlteljesítjük, és reálisan feltételezhető, hogy túlteljesítésre lehet számítani az egész ötödik ötéves terv vonatkozásában. Ezt a tartalékok mozgósítása és nagyobb anyagi források képzése teszí lehetővé az építő- és a gépipari vállalatok részéről, valamint a nemzeti jövedelem kedvezőbb alakulása országos méretben. Az ötödik ötéves tervidőszak első éveiben és a CSKP KB 1972. évi februári ülése után hozott lényeges intézkedéseknek egész sora hozzájárult ahhoz, hogy a beruházások területén megjavuljanak a viszonyok. Az eddigi fejlődés során még nem sikerült teljesen felszámolni bizonyos fogyatékosságokat, amelyek az elmúlt évekből maradtak vissza a beruházások területén. Általában azonban bizonyos fogyatékosságok ellenére is megállapíthatjuk, hogy különösen a kötelező feladatok megvalósítása területén a múlt évhez képest a fegyelem megszilárdulását tapasztalhatjuk a beruházások valamennyi részvevőjénél. Fokozni kell a beruházásban részt vevők együttműködését Javulást csak akkor érhetünk el, ha ismerjük a jelenlegi helyzetet, ha kellőképpen elemezzük a meglevő fogyatékosságok okait. Nem első ízben hangsúlyozzuk, hogy a beruházásban részt vevő mind a három tényezőnek: a beruházónak, a tervezőnek és a kivitelezőnek egyaránt javítania kell a munkáján. Még mindig komoly fogyatékosságok mutatkoznak különösen a terület előkészítésben. Az előkészítő munkálatok elégtelen irányítása késedelmes tervezés-előkészítéshez vezet. De lássunk egy példát! A Szlovákiában 1974-ben beindítandó — és ellenőrzött — kiemelt beruházások közül csak öt rendelkezett jóváhagyott tervezési feladattal határidőn belül. Ennek eredménye a technológia megválasztásának a késedelmessége, tisztázatlan alapok a további tervezéshez és a kivitelezői szerződések késedelmes megkötése. Ez az egyik oka a tervezett költségkeretek növekedésének a tervezés, illetve az építkezés folyamán. Mi van a tervezéssel? Vannak ágazatok, köztük olyan alapvetően fontosak is, mint például az energetika, amelyek már régen érzik a szükséges tervezési kapacitások elégtelenségét. Olykor ez az állapot az ágazat hosszú lejáratú koncepciójában mutatkozó tisztázatlan kérdéseknek, vagy annak következménye, hogy egyoldalúan, kiegyensúlyozatlanul egyfajta szakmai tevékenységre koncentrál. Ilyenkor azután előfordul, hogy a tervező-vállalat, amelynek komplex módon és idejében biztosítania kellene a tervezeti beruházás tervelőkészítését, nagy nehezen teljesíti a főtervező funkcióját és a közvetlen tervezőmunkát más tárcához tartozó alvállalkozóknál rendeli meg. Hogy ezek az idegen tárcához tartozó tervezőirodák elsősorban a saját tárcájuk szükségleteit biztosítják, az csak természetes. Igen sok függ a tervezőktől Mondottuk, hogy a ráfordított társadalmi eszközökből racionális beruházási tevékenységgel szeretnénk a legtöbb igényt kielégíteni. Ezt csak úgy érhetjük el, ha a beruházás valamennyi részvevője tevékenységében, amellyel befolyásolja a beruházási folyamatot, maximális mértékben felelős, fegyelmezett, lelkiismeretes magatartást tanúsít. Ennek az egész tervdokumentáció maximális takarékosságában kellene megnyilvánulnia. Gondolok itt első sorban a koncepció, a konstrukció, a felhasznált anyagok terén alkalmazott takarékos megoldásokra. Ismét egy példával élek: Sok évvel ezelőtt egyes építkezéseknél nagyobb mértékben kezdtünk acélszerkezeteket alkalmazni. Bizonyosan helyes megoldás, amennyiben a határidő lerövidítéséhez vezet. A beruházás meggyorsításával számottevő gazdasági hatás érhető el, jóllehet a mai költségvetési rendszerben az építkezésnek ez a módja a beruházást illetően igényesebb. Mi történt azonban a gyakorlatban? Kezdték tömegesen javasolni az acélszerkezetek alkalmazását. Ha nem a tervező jött ezzel az elgondolással, akkor a kivitelező vállalat, növekedett a költségvetés, a határidők nem mindig rövidültek le, az acél iránti igények rendkívüli mértékben megnövekedtek. Persze bővült az alvállalkozók száma, a végzett munkák* terjedelme, és talán „szépítettek“ a termelékenységi mutatókon is. Igen kritikusan kell megítélni az effajta építési módra vonatkozó javaslatokat. A felelősséggel azonos mértékben hangsúlyoznunk kell a fegyelmet is. Nem szabad megismétlődnie az olyan eseteknek, hogy a tervdokumentáció további feldolgozíl- sánál eltérnek az előző fokozatú szerv jóváhagyásában szereplő feltételektől, csak azért, mert a kivitelező vállalatnak észrevételei vannak a javasolt megoldással kapcsolatban az elérhető gazdasági eredmény szempontjából. A kivitelező felelőssége A kivitelező vállalatokkal kapcsolatban írták talán össze a legtöbbet: jót is, rosszat is. Itt összpontosulnak a beruházáselőkészítés előző szakaszainak pozitívumai és negatívumai. A kapacitás kései üzembe helyezésének bármi legyen is az oka, ennek rendszerint a kivitelező vagy a szerelővállalat it- . ta meg a levét. Nem mintha itt nem lennének problémák. A lényeg azonban az, hogy a vaktában való vagdalkozással ne vegyük el a kedvét az embereknek, akik rendkívül nehéz feltételek közepette, fáradságos munkával valósítják meg azt a tervet, amely aránytalanul kedvezőbb feltételek között született meg, mint amilyenek között a megvalósítása történik. Már a bevezetőben mondottuk, hogy az elmúlt évektől igen sok befejezetlen építkezést örököltünk, amihez még a CSKP XIV. kongresszusa által kitűzött célok elérését alátámasztó további új akciók megvalósításának a szükségessége járul. Az ötödik ötéves tervidőszak első két esztendejében sikerült megállítani a beruházási idő további kitolódásának a folyamatát. Nem értük el azonban még az ötéves tervben feltételezett határidőket. Az okot a megkezdett és be nem fejezett építkezések nagy számában kell keresni, ami lehetetlenné teszi a kapacitásoknak a gyorsított ütemű befejező munkákra való koncentrálását. A javulást tehát éppen ebben az irányban kell várni. Az állami terv szerint a Szlovák Szocialista Köztársaság Építésügyi Minisztériumának vállalatai 1973-ban csaknem 13 milliárd korona beruházási költségű építkezéseket kell hogy befejezzenek. Az 1972-ben elért való eredményeknek ez csaknem a kétszerese. A minisztérium kiemelt mintegy 800 beruházást, s ezeknek biztosítja a gyorsított ütemben való befejezését. Elősegíti ezt a folyamatos építkezési módszer nagyobb mértékű alkalmazása, különösen a lakásépítkezésben. A szlovákiai építőipari vállalatok ez év első felében 314 beruházást fejeztek be, ami háromszor any- nyi, mint a múlt év azonos időszakában. Védekezzünk a gazdaságossággal össze nem egyeztethető követelések ellen Az új beruházások megvalósításával kapcsolatban a kivitelezőknek rendelkezésére áll egy olyan eszköz, amihez sem a beruházók, sem a tervező nem mer hozzányúlni. Természetes, hogy a kivitelezők, ha csak lehet, élnek ezzel az előnnyel. A terv bizonyos részében ugyanis olyan feltételek között lehet választani, vagy ilyeneket felajánlani, amelyek nem előnytelenek a kivitelező számára, de nem mindig előnyösek a megrendelő számára. Gyakran hiányzik a kivitelező együttműködése a beruházás előkészítésében, elhúzódnak a tervdokumentációk egyeztetése körüli dolgok, a kivitelező nem ért egyet a beruházó által rendelkezésre bocsátott tervdokumentációval, a beruházás ütemtervével stb. Csuk abban az esetben hajlandó elvállalni a kivitelezést, ha hazai gyártmányú, vagy külföldről, nem ritkán tőkésországokból behozott gépeket, berendezéseket kap. Ezek azok a nehézségek, amelyeket könyörtelenül meg kell oldani. Gazdaságilag nem mindig előnytelen a kivitelező vállalat számára, ha egyszerre több beruházás áll építés alatt. Nagyobb lehetőséget nyújt a terv mennyiségi mutatóinak a teljesítésére. A lehető munka- mozzanatok közül mindig meg lehet valósítani azokat, amelyek a terv teljesítéséhez szükségesek, de ezeket nem mindig hajtják végre olyan sorrendben, amely az akció leggyorsabb befejezéséhez vezet. A rend kedvéért tehát szüntelenül harcolnunk kell a tervek maradéktalan teljesítéséért, a beruházások határidejének betartásáért, a megkezdett és be nem fejezett építkezések számának olyan szintre való csökkentéséért, hogy a beruházási folyamat racionális irányításával megfelelőképpen ki lehessen használni a meglevő kivitelezői kapacitásokat. Az építőipari vállalatok számára már a tervben olyan feltételeket kell kialakítanunk, hogy kifogjuk a szelet az érvelésükből, miért nem tudja a termelés teljesíteni a tervfeladatokat. Gondolok itt elsősorban a lehetőségek és a szükségletek, vagyis a kapacitások és a beruházási terv kiegyensúlyozottságára. Az 1974. évre a beruházási feladatok tervével összhangban első ízben számba vettük — terjedelmük és szerkezetük tekintetében — a kapacitásokat. A tervben kitűzött feladatokat tehát elvileg fedezni tudjuk kapacitásokkal. Meg kell oldanunk azonban a másik alapvető problémát, az anyagi-műszaki ellátás kérdését. Az elmúlt években előfordult, hogy aránytalanságok mutatkoztak az anyagellátásban. Az 1974. évre szóló terv előkészítésével kapcsolatban ezeket a problémákat is meg akarjuk oldani. Az építőknek azonban maguknak is harcot kell folytatniuk az igényes feladatok tel.- jesítéséért, tisztelniük kell az olyan fogalmakat, mint amilyenek a takarékosság, de különösen a jó munkaszervezés, amely a végső siker kulcsa. A beruházás a társadalmi tevékenység bonyolult folyamata. Előre akarunk haladni a folyamat negatív jelenségei tulajdonképpeni okainak felismerésében, és további olyan intézkedéseket kívánunk megvalósítani, amelyek gyökeres változásokhoz vezetnek ebben az egész népgazdaság szempontjából kulcsfontosságú ágazatban. A megoldást főképp a beruházási folyamatban részt vel- vő valamennyi érdekelt fél fokozott fegyelmében kell látni. A közvetlen irányítás megszilárdítása és a vezető beosztású dolgozók személyes felelősségének növelése nélkül ez elképzelhetetlen. A beruházás- fejlesztés terén a vállalati szféra irányában tovább kell erősíteni a központi szervek irányító funkcióját. Egységes módszereket és formákat keld alkalmazni a befejezett építkezések végső műszaki-gazdasági értékelésénél, és felhasználni az eredményeket a tervezés, a tervdokumentáció-készítés tökéletesítéséhez. Ha meg tudunk birkózni mindezekkel a feladatokkal, eltávolítjuk az utolsó akadályokaí a CSKP XIV. kongresszusa határozatában a beruházások területén kitűzött feladatok sikeres teljesítése útjából. Ha meg akarnék fogalmazni az ezen a területen a legközelebbi időszakban előttünk álló feladatokat, ezek a következők: \ a meglevő kapacitásokat a bo nem fejezett akciók befejezé' sére kell koncentrálni. El kell készíteni az 1974-ben befejezendő építkezések jegyzékét, s ebben utalni kell az építés- ben részt vevő dolgozók anyagi érdekeltségére, következetesen be kell tartani a beruházások szerkezeti irányzatát, előnyben részesítve az össztársadalmi jelentőségű beruházásokat, különösen a tüzelőanyag-energetikai bázis területén, az építőipar, valamint a vegyipar saját beruházásait, intenzívebben kell a kapacitásokat átirányítani az összpontosított beruházási körzetekbe (Prága, észak-csehországi kerület, Bratislava), jobban ki kell használni ai 1,5 millió koronáig terjedő beruházásokat és a költségvetésbe fel nem vett gépeket, előnyben részesítve a komplex szocialista racionalizálás terén kitűzött feladatokat, meg kell szigorítani az ű| beruházások beindítása feltételeinek a megítélését, különösen az építkezés folyamatos megvalósítása és határidőre való befejezése szempontjából,, i hatékonyabban szembe kell szállni a tervezett költségvetési keretek túlszárnyalására irányuló tendenciákkal, a tervezési kapacitásokat preferáltan az álami tervben szereplő kiemelt építkezésekre és az 1975-ben való beindításra jóváhagyott beruházásokra kell összpontosítani, a komplex lakásépítkezés területén továbbra is következetesen meg kell valósítani a lakótelepek járulékos beruházásának és közművesítésének programját, különösen ami az ivóvízzel és a hőenergiával való ellátást illeti, meg kell javítani az építőipar együttműködését más termelési ágazatokkal az építőanyag-ellátás és az építőipari technológiai eljárások komplex gépesítése területén, különösen, ami a befejező munkálatukat illeti, meg kell oldani és a gyakorlatban be kell vezetni az egységesített szerkezeti rendszereket, szabályozni kell a beindított építkezések számát, és az anyagi érdekeltséget az építési határidő betartásától kell függővé tenni, meg kell javítani a beruházások szerkezeti és területi kivitelezői biztosítását, ide értve gépek és berendezések, illetve az építőipari kapacitások behozatalát is. A döntések t következetesen a szűk keresztmetszetű anyagok, — mint amilyenek az acélszerkezetek, a csövek stb., — rendelkezésre álló és kiutalt mennyiségétől kell függővé tenni.
