Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)
1973-11-11 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó
a tudomány valaha dolgozószobák és laboraXM. tóriumok féltve őrzött csendjében lakozott, ma viszont már a társadalom termelőerejévé vált. A tudományos-technikai forradalom módosította az emberi értékek skáláját. Az intellektus, az iskolázottság, a kultúra a legfontosabb nemzeti vagyon rangjára emelkedett. A közoktatás fejlesztését ma már mindenütt elsőrendű feladatnak tekintik. A közoktatás problémái nemcsak az államférfiakat, a pedagógusokat, a tanulókat foglalkoztatják, hanem az egész társadalmat. Csakhogy, mint ezt az UNESCO által létrehozott Nemzetközi Közoktatási Bizottság megállapította: az oktatás iránti igény sosem volt még olyan nagy, mint most (1960 és 1968 között 20 százalékkal nőtt az iskoláskorú gyermekek száma), ugyanakkor viszont sok országban sohasem volt oly nagy az elége detlenség az oktatásügy állapota miatt, mint napjainkban. A bizottság jelentése rámutat, hogy az általános oktatás elve nem valósítható meg az oktatás demokratizálása nélkül, sok oktatási rendszer struktúrájában viszont eleve benne van az egyenlőtlenség. „Az általános oktatás, amely- lyel túl korán dicsekszik a mai civilizáció — olvasható az UNESCO bizottságának jelentésében —, sok helyütt elérhetetlen a lakosság legkevésbé ellátott rétegei számára“. A Szovjetunióban az alkotmány rögzíti és biztosítja a művelődéshez való jogot. Az oktatási rendszer minden állampolgárnak reális lehetőséget nyújt arra, hogy közép- és felsőfokú képzettséget szerezzen, hogy sokoldalúan fejlessze képességeit és társadalmi aktivitását. Már a szovjethatalom első dekrétumai közt voltak olyanok, amelyek a népművelésről, az írástudatlanság felszámolásáról, a szakmai-technikai ismeretek terjesztéséről intézkedtek. A szovjet népgazdaságban foglalkoztatott dolgozók 72 százaléka közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkezik. A Szovjetunióban megvalósult a nyolcosztályos tankötelezettség, és minden feltételt megteremtenek ahhoz, hogy áttérjenek az általános középfokú oktatásra. Csupán a mostani ötéves tervidőszak két és fél esztendeje alatt 10 millió szovjet fiatal szerzett középfokú képzettséget. Ugyanez idő alatt 3 350 000 szakembert képeztek ki a szakközépiskolák, és 2 100 000-en lettek mérnökök, orvosok, tanárok, agronómusok, közgazdászok és más felsőfokú képzettségű szak emberek. Nemrég a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa rendeletit fogadott el „A közoktatás helyzetéről és az általános középfokú oktatás, a szakmunkáskép zós, a középfokú szakoktatás és a felsőfokú oktatás további tökéletesítését célzó intézkedések ről". továbbá jóváhagyta a Szovjetunió és a sző vutségi köztársaságok oktatásügyi törvényeinek alauelveit. A/ alapelvek tervezete, amelyet előzőleg az egész nép megvitatott és helyesléssel fogadott, törvényerőre emelkedett. A tervezetet megvitatták a helyi tanácsok ülésein, a munkáskollektívákban, az újságok és folyóiratok hasábjain, s végül a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakán. A nagy érdeklődés újabb bizonyságát szolgáltatta annak, hogy a szovjet embereket erősen foglalkoztatják a fiatalság oktatásának és nevelésének problémái. Ez nagyon is érthető, hiszen a Szovjetunióban több mint 49 millió az általános- és középiskolai tanulók száma, 2,6 millióan tanulnak szakmunkásképző intézetekben, 9 millióan pedig felső- és középfokú szakoktatási intézményekben. A Szovjetunióban minden harmadik lakos tanul. Az új törvény elfogadása előtt számos fontos állami intézkedést hoztak a közoktatás területén. A XXIV. pártkongresszus határozatait megvalósítva az SZKP Központi Bizottsága és a minisztertanács határozatot fogadott el az általános középfokú oktatásra való áttérésről s a falusi általános iskola munkakörülményeinek további javításáról. A legutóbbi évek során az iskolákban, a főiskolákon és a technikumokban korszerűsítették a tananyagot; olyan szakiskolák alakultak, amelyek szakmát és általános végzettséget is adnak; az oktatásban egyre növekvő mértékben használják az oktatógépeket, a filmet, a televíziót. Az új iskolatörvény tükrözi a Szovjetunió társadalmi és gazdasági eredményeit, az ifjúság oktatásában és nevelésében szerzett gazdag tapasztalatokat. Most először rögzíti egységes törvény a legfontosabb rendelkezéseket az általános középfokú iskoláról, a szakmunkásképző intézetekről, a középfokú szakoktatásról és a felsőfokú oktatásról, valamint az óvodai és az iskolán kívüli nevelésről. A törvényben megfogalmazott alapelvek előírják minden gyermek és serdülő oktatásának egyenlőségét és kötelező voltát, az oktatási rendszer demokratizmusát, valamennyi oktató és nevelő intézmény állami és társadalmi jellegét, a tanítási nyelv megválasztásának szabadságát: az oktatás éppúgy folyhat a tanulók anyanyelvén, mint bármely más szovjet nemzet nyelvén. Ez a választási szabadság garantálja minden nemzetnek és nemzetiségnek, hogy teljes mértékben hozzájuthasson a tudáshoz, a kultúrához, valamennyi szovjet nép szocialista kultúrája számára biztosítja a fejlődés feltételeit, elősegíti a nemzeti nyelvek fejlődését. A törvény más fontos alapelveket is rögzített: az oktatás minden fajtája ingyenes; az iskolának, a családnak és a társadalomnak együtt kell működnie a gyermekek és az ifjúság nevelésében; az oktatásnak és a nevelésnek humanistának és magas erkölcsiségűnek kell lennie; az oktatást és nevelést össze kell kapcsolni az élettel, a kommunista építéssel. Meghatározza az új törvény az oktatási rendszer minden egyes láncszemének a feladatait, az óvodától egészen az egyetemig. Az iskolára előkészítő intézményekben körülbelül 10 millió kis- gyermek nevelkedik, s az anyáknak minden lehetőséget megadnak arra, hogy részt vegyenek a termelésben és a társadalom életében. A törvény abból az alapelvből indul ki, hogy az iskola adjon alapos és tartós ismereteket a fiata* lóknak a természet és a társadalom törvényeiről, alakítsa ki bennük a haladó világnézetet, s nevelje őket hazafiságra és magas fokú társadalmi felelősségérzetre. Készítse fel növendékeit az aktív munkára és társadalmi tevékenységre, a tudatos pályaválasztásra. A gyakorlati munkafoglalkozások, a politechnikai képzés ezt kívánja elősegíteni. Ma már nemcsak az a fontos, hogy minél több legyen a mérnök, a matematikus, a közgazdász, az agronómus — olyan szakemberekre van szükség, akik önállóan gondolkodnak, kezdeményezésre képesek, és bármilyen helyzetben eligazodnak. A modern szakember képzésének tartalma a tudósok, a pedagógusok és az egész társadalom figyelmének középpontjában áll. A szakmai ismeretek gyorsan avulnak, és az embernek meg kell tanulnia, hogy tudásanyagát folyamatosan felújítsa. Kevésbé változnak az általános élméleti és az általános műszaki tudományágak. Szerepük növekszik, ezért a főiskolákon bővül az alaptudományokat művelő szakemberek képzése. Ugyanakkor tépéseket tettek annak érdekében is, hogy a végzős hallgatók erőteljesebben orientálódjanak a termelés felé. Főiskolájuk felügyelete alatt szakmai gyakorlatot végeznek az üzemekben és intézményekben. A törvény hangsúlyozza, hogy „állandóan emelni kell a szakemberképzés színvonalát, figyelembe véve a korszerű termelés, tudomány, technika, kultúra követelményeit és ezek fejlődési távlatait." E feladat megoldása érdekében tökéletesíteni kell az oktatást a főiskolákon, fejleszteni kell a tanintézményekkel való kapcsolatokat. Az információs jellegű oktatásról a tudományos, a műszaki, a szervezői tevékenység módszereinek átadására kell helyezni a súlyt, ki kell fejleszteni a hallgatókban azt a képességet, hogy önállóan sajátítsák el és alkalmazzák az ismereteket. A szovjet oktatási rendszer azon az elven nyugszik, hogy az oktatási intézmények minden típusát a folyamatosság és a fokozatosság jellemzi, vagyis az alacsonyabb oktatási fokozatokhoz szervesen csatlakoznak a magasabbak. E rendszer tökéletesítése arra irányul, hogy az összefüggéseket figyelembe véve javuljon a sor minden láncszemének munkája. Külön fejezetben rögzíti az új törvény azokat a jogokat, amelyeket a tanulóknak, a diákoknak biztosít a társadalom. A 64. cikkely szerint „joguk van ingyenesen használni a laboratóriumokat, szertárakat, előadótermeket, olvasótermeket, könyvtárakat, sportlétesítményeket, felszereléseket, sporteszközöket és a tanintézményekhez tartozó más berendezéseket... A tanulók és a főiskolai hallgatók ... számára a tanintézményekben ösztöndíjról, taneszközökről, diákotthonokról, inter- nátusokról, orvosi ellátásról kell gondoskodni, joguk van a közlekedési eszközök kedvezményes vagy ingyenes használatra és az anyagi támogatás egyéb fajtáiraAkik munka mellett tanulnak, munkahelyükön tanulmányi szabadságot és munkaidőkedvezményt kapnak, és más kedvezményekben is részesülnek. „Azok számára — mondja ki a törvény —, akik szakmunkásképző intézetekben, szakközépiskolákban és felsőfokú tanintézményekben tanultak, szakképzettségüknek és végzettségüknek megfelelő munkakört kell biztosítani“. A Szovjetunió 250 millió lakosa l$özül 80 millió tanul. Általános és középfokú iskolákban, technikumokban, főiskolákon, különféle tanfolyamokon. Nappal, este, levelező tagozaton. A törvény ösztönzi és biztosítja mindennemű oktatási forma eredményességét. A szovjet társadalom ezt írta zászlajára: mindenkitől képességei szerint. A Szovjetunió és a szövetségi köztársaságok közoktatási törvényeinek alapelvei, amelyeket a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa nemrég hagyott jóvá, arra irányulnak, hogy a lehető legkedvezőbb feltételeket teremtsék meg a kulturális fejlődés, a szellemi igények kielégítése s az egyéniség minél teljesebb kibontakozásához. J. IVANOVA — I. PRELOVSZKAJA PIHENES KETTÖSPORTRE CÍM NÉLKÜL I Tóthpál Gyula felvételei:
