Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)
1973-11-11 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó
Vlagyimir But riportja Togliattiba! Kommunisták az élen • És város született • Egy nagy kísérlet • A jöw előképe SZÁMOK TÜKRÉBEN 1970 — 21 700 1971 — 172 000 1972 — 323 000 1973 — félmillió Zsiguli A KEZDET Neve — Zsiguli Születési éve — 1970. Születési helye — Togliatti város, Kujbisevtől száz kilométerre. S zovjet és külföldi városok utcáin már régóta száguldoznak a Zsigulinak nevezett fürge, fényes lak- kozású „kisautók“. Nevüket Oroszország legszebb, a Volga középső folyásánál fekvő helységéről kapták. Én még emlékszem a kopár, széldúlta sztyeppes síkságra. Körös-körül pusz taság, üres vidék, csak az építők lakókocsijai, mozgó otthonai vesztegeltek, a közelben meg két exkavátor vájta fogait a kemény földbe. Vlagyimir Olekszejenko azóta városszerte híres építő brigádja akkor a születő volgal autóipari óriás egyik részlegének az alapjait ásta ... Alapok ... Aki valamilyen nagy mű alapját vetette meg, örökre a magáénak tartja a művet. Ezért beszélt róla oly lelkesedéstől csillogó tekintettel Olekszejenko. — Erőre kap a volgai föld. Részt vettem a kujbisevi vízerőmű építésében. Átadtuk rendeltetésének az állomást, aztán azt gondoltuk: nagyobbat már nem jogunk építeni az életben. Nos, látja, mi lett: vagy öt év alatt olyan óriást építettünk jel, amelynek párja sincs az országban ... Valóban, az építkezés méreteit és lendületét tekintve ilyen még nem volt. Rekordidő alatt készült el a legnagyobb ipari komplexum és épült fel a 150 ezer lakosú új város. A legnagyobb nyugati cégek vezetői, akik megfordultak a Volgai Autógyár építkezési terepén, egyhangúlag kijelentették, hogy csak a szocializmus viszonyai között lehetséges az anyagi erők ilyen koncentrálása ipari komplexum létrehozására. ... Nehézségek is voltak. 1969 nyarán például „nem minden stimmelt“ az öntvényrészleg építkezésén. Akkor határozták el, hogy különféle igazgatóságok hatásköréből kivonják a legképzettebb kommunista szakmunkásokat és átirányítják őket a lemaradó szakaszokra. A brigád élére Mingalej Ahmetovot állították. Ez az időszak Ahmetov életének egyik legfeledhetetlenebb időszaka. Az öntvényrészleg építőinek brigádja már rég feloszlott, a dolgozók szétszéledtek és az egyes igazgatóságok hatáskörén belül dolgoznak, de Ahme- tovnak még ma is úgy tűnik, mintha ott lennének mellette. Ugyanezt érzi Anatolij Tiuhanov, a 62. számú építőipari igazgatóság brigádvezetője, aki itt egyszerű tetőfedőként dolgozott, de egy cseppet sem volt elégedetlen amiatt, hogy meg kell vál nia egy időre a brigádvezetéstőJ, vagy Manszur Scsegolev szerelő és a két Alekszejev, vidám, csíny tevő komszomolisták, akiket szintén bekapcsoltak a kommunisták brigádjá ba, vagy Kudrjavcev és Lukjanov kőművesek. Csak néhánnyal találkoztam közülük. De nem is kell mindegyiket látni, mint ahogy lehetetlenség elbeszélgetni az építkezésen dolgozó mind a négyezer kommunistával. Mégis az volt az érzésem, hogy beszélgettem velük, hisz azonos célok, azonos érzelmek és gondolatok tömörítették egységbe az autógyár építőit. A volgai csoda „A volgai csodát“ a már feltüntetett határértékek jelzik: 1970-ben 21700, 1971-ben 172 ezer, 1972-ben 323 ezer, az idén pedig félmillió autó készült vagy készül el. Mind több gépkocsi kerül ki a gyárból. Az idén januárban napi 1450, februárban 1500, márciusban 1550 ... kocsi volt a norma. Mindent előre kiszámítottak, pontosan meghatározták a Volgai Autógyár termelőszalagjainak munkáját. A termelőszalagok hossza egyébként összesen 150 kilométer. Nincs messze az a nap, amikor elérik a termelés tervezett színvonalát — a napi 2200 autót. Minden úgy valósult meg, ahogyan azt elképzelte a Volgai Autógyár fő tervezője, a moszkvai G1PROAVTOP- ROM intézet. Negyven szovjet tervezőszervezet szakembereinek a FIAT olasz céggel együttműködve sikerült valóra váltaniuk mindazt, ami az autógyártás! technológia eredményes megoldásaiban a legkorszerűbb, sikerült művekben kamatoztatni a legutóbbi tíz év eredményeit. Az üzem épülettesteinek építészeti megoldása szigorúan egyszerű és la- konikus. Elképesztenek szélességükkel az egyenes utcák. Az üzemrészlegek fehérségükkel és áttetsző üvegtetőzetükkel palotákra emlékeztetnek. Mindenütt virágok, műszaki berendezéssel igen zsúfolt üzemrészlegeken belül is. A gyár „izomzatát“ automata és félautomata gépsorok alkotják. Óránként, másfél óránként öt percre leáll a fő szerelőszalag. Pihennek az emberek. Aztán pontos, egységes munkaritmus keríti hatalmába az egész üzemet. Mind a harmincezer munkás egyszerre tart ebédszünetet. Erre már előre felkészülnek az üzemben: a sok étteremben, kávézóban, büfében percek alatt megebédelhetnek. Utána le- vegőzni mennek a munkások, elüldögélnek az üzemi kertben, újságot olvasnak, vagy az üzemrészlegek pihenősarkaiban lejátszanak egy sakkpartit, vagy előadást hallgatnak, filmet néznek. Aztán újra teljes lendülettel munkába állnak — hisz minden huszonkét másodpercben meg kell születnie egy új autónak! Megvalósult tervek Majakovszkij verse jutott az eszembe, amikor Vlagyimir Olekszejenkő- val elutazásom előtt végigróttuk a város utcáit. Elgyönyörködtünk az emeletes házak homlokzataiban, megnéztük a hatalmas méretű központi mozit. Betértünk a teljesen új munkásszállásra, amelyet „mintha skatulyából húztak volna ki“. Kétszemélyes, összkomfortos szobák. A lakók üvegfolyosón oda jutnak el, ahová akarnak: moziterembe, kávéházba, könyvtárba, vagy a lakáskombinátba. Togliattiban nemrégen vitatták meg az aiitógyár környéke és monumentális díszítési kiképzésének általános tervét. A központi téren talapzatra emelik a Volgai Autógyár cégjeiét — az ősi csónakot. Az emeletes igazgatósági épületnél szobrot állítanak, az autógyártóknak — az emlékmű embereknek autókat ajándékozó munkásokat ábrázol. A gyárhoz vezető Forradalmi utca sajátos szabadtéri múzeummá válik: itt állítják ki a Szovjetunió Művészeti Alapjától kapott, időszakonként kicserélendő szoborműveket. — Kár, hogy nem vagyok húszéves, — fakadt ki önkéntelenül kísérőm. Vlagyimir Tyimofejevics elhallgatott, aztán folytatta: — Irigység jog el, ha elnézem, ho~ gyan kezdik a jiúk az életet. Az én koromban más volt az élet." Olekszejenko nemzedéke átélte a legutóbbi háborút, ö nem „kirakatfényben“ kezdte, hanem ágyúropogás, harci repülőgépek vad üvöltése közepette, jegesen metsző sztyeppei szélben ... Ott állt annak eredőjénél, aminek ma annyira örül Mint ahogy a mai huszonévesek, akiket irigyel, fognak majd állni a még szebb jövő eredőjénél. Ilyen az élet törvénye. Togliatti — a jövő szovjet városainak előképe. Bizonyos értelemben kísérleti város, amelyben kipróbálják az építészek elképzeléseit és az építők technikai újdonságait. Tizenöt emeletes házak és széles utcák építése — kevés. Ügy kell berendezni az emberek életét, lakását és pihenését, hogy kényelmesebben, jobban és vidámabban éljenek, mint a régebbi városokban. Hisz a Volgai Autógyár 70 ezer munkása az ország különböző részeiből sereglett ide. Megtetszik-e majd nekik Togliattiban?! A volgai kísérlettől függ, hogyan épülnek majd a szovjetország új városai. A munkásszállás könyvtárában A munkásszálló előcsarnokában. 1973. XI. 4. 8 Próbajáraton az új Zsigulik
