Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)
1973-10-11 / 242. szám, csütörtök
ÖLDÖKÖL A CHILEI JUNTA KISSINGER NYILATKOZATA A szovjet—amerikai kapcsolat fejlesztése nem köthető feltételekhez Buenos Aires — Pinochet tábornok, a chilei katonai junta vezetője kijelentette, mint eddig a továbbiakban a helyszínen minden tárgyalás nélkül agyonlövik az ellenállókat. A tábornok, nyilatkozatát az ország katonai ellenőrzés alatt álló rádióállomásai ismertették. A terrorhadjáratot elítélő nemzetközi kampányt Pinochet „Chile belügyeibe való beavatkozásnak“ minősítette és a humanitárius követelésekéit „a nemzetközi kommunizmust“ vádolta. A katonai rezsim eddig 513 személy meggyilkolását ismerte be, de a legóvatosabb becslések szerint is legalább 5000 embert öltek meg. A Washington Post című amerikai lap úgy értesült, hogy a CIA, az amerikai kém- szervezet is több mint 3000-re becsüli az áldozatok számát. Havanna — Juan Velasco Al- varadó perui elnök táviratban Szólította fel a chilei katonai juntát, hogy ne oltsa ki Luis Hanoi — A Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormányának külügyminisztériuma 1973. október 5-én jegyzéket intézett a Szovjetunió, Kína, Lengyelország, Magyarország, Indonézia, az Egyesült Királyság és Franciaország kormányához. A dokumentumban tájékoztatta őket arról, hogy a saigoni kormányzat a felszabadított területek ellen intézett sorozatos támadásaival súlyosan megszegi a párizsi békemegállapodás fontos rendelkezéseit. A jegyzéket megküldte Kurt Waldheimnek, az ENSZ főtitkárának, valamint Irán — a NEFB új tagja — kormányának is. A jegyzékből kitűnik, hogy egyre nagyobb mértéket öltenek a saigoni alakulatoknak a DIFK ellenőrizte térségek ellen folytatott hadműveletei. Az úgynevezett „pacifikálási“ akciók során a lakosok tízezreit tartóztatták le és terelték gyüjtőtáborokba. John Murray amerikai tábornok vezetése alatt még mindig mintegy 20 000 polgári ruhába bújtatott és tanácsadónak álcázott amerikai katona tevékenykedik Dél-Vietnamban. Az Egyesült Államok továbbra is lőszert, hadfelszerelést, katonai repülőgépeket szállít Saigonnak. Ugyanakkor viszont nem tesz Corvalan éleiét. „A perui nép nevűben — hangzik a távirat — a humanista eszméktől indíttatva, józan észre hivatkozva kérem a vérontások beszüntetését.“ Hasonló értelmű táviratot juttatott el a chilei junta fejéhez Argentina péntekig még hivatalban lévő ideiglenes elnöke, Raul Lastiri. „Népein és Argentina kormánya neveljen kérem, szüntesse be a kivégzéseket, amely az aggódás hullámát váltotta ki az egész világon ...“ — olvasható a táviratban. Argentina határán át özönlenek Chiléből a vérengzés elöl menekülők. Hétfőn 56 svéd, algériai, mexikói és kubai állampolgár érkezett Argentínába, mindnyájan a terror folytatódásáról számolnak be. Ómra Torrijos, a panamai kormány elnöke, fogadta azt a 156 chilei menekültet, akik Panamába érkeztek. Torrijos felajánlotta nekik a letelepedési lehetőséget. eleget újjáépítési kötelezet tsé- geinek. A DIFK — folytatódik a jegyzék — szigorúan tiszteletben tartotta és becsületesen végrehajtotta a Vietnamról szóló párizsi megállapodást, a csatolt jegyzőkönyvek, valamint az 1973. június 13-i közös közlemény rendelkezéseit, de fenntartja magának a jogos önvédelemhez, a felszabadított övezet, valamint a DIFK ellenőrizte térségekben élő lakosság életének és vagyonának védelméhez való jogot. ,,A Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormánya figyelmezteti az Egyesült Államokat és a saigoni kormányzatot, hogy vállalnia kell a teljes felelősséget a párizsi megállapodást sértő cselekmények összes következményeiért. Á DIFK felkéri a fent említett kormányokat, tegyék meg a szükséges intézkedéseket a saigoni rezsimnek a felszabadított térségek ellen folytatott területrabló hadműveletei elítélésére és megakadályozására, s befolyásukkal élve kényszerítsék az Egyesült Államokat és a saigoni adminisztrációt a Vietnamról szóló párizsi megállapodás, a csatolt jegyzőkönyvek és a közös közlemény szigorú tiszteletben tartására, becsületes végrehajtására“ — hangzik a DIFK jegyzéke. ERICH HONECKERNEK, a Német Szocialista Egységpárt első titkárának vezetésével szerdán délelőtt több napos baráti látogatásra a Mongol Népköztársaságba érkezett az NDK párt- és kormányküldöttsége. Kf,T NAPPAL Perón új argentínai elnök beiktatása előtt a 35 ezres taglétszámú Argentínai Általános Munkásszövetség 90 perces sztrájkot hirdetett meg Cordobában a ,,fasiszta támadások“ elleni tiltakozás jegyében. A HIVATALOS idegenforgalmi szervek nemzetközi szövetsége [UICOTj Caracasban tartott 23. közgyűlése egyhangú döntéssel kizárta tagjainak sorából a dél-afrikai fajüldöző rezsimet és Tajvant. Az indoklás szerint Dél-Afrika apartheid-politikája akadályozza a nemzetközi turizmus fejlődését, Tajvan pedig nem tett eleget a szervezet tagországaitól megkövetelt adminisztratív jellegű feltételeknek. AZ NDK nak és az NSZK-nak a két államot érintő, alapvető kérdésekről megkötött szerződése értelmében szerdán tárgyalások kezdődtek az NDK fővárosában a két ország nem kereskedelmi fizetési mérlegéről. E témakörbe tartoznak például a nyugdíjak és az örökséggel kapcsolatos problémák és még sok más kérdés. TITO jugoszláv államfő Belgrádiján fogadta Vlagyimir Sztyepakovot, a Szovjetunió jugoszláviai nagykövetét. A találkozó a szovjet nagykövet kérésére történt. Befejeződtek a szovjet—japán tárgyalások Moszkva — A Kremlben tegnap befejeződtek a szovjet— japán tárgyalások. Leonyid fírezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, Alekszej Koszigin miniszterelnök éls Andrej Gromiko külügyminiszter japán tárgyaló partnereivel — Tanaka Kakuei kormányfővel és Ohira Masza- josi külügyminiszterrel — a jószomszédi kapcsolatok további fejlesztésével és megszilárdításával összefüggő kérdések széles köröt vitatta meg. Washington — Henry Kissinger, az Egyesült Államok külügyminisztere az Egyesült Államok külpolitikájának kérdéseit fejtegette azon a társadalomtudományi konferencián, amely az amerikai értelmiség több száz képviselőjének részvételével Washingtonban folyik. Hangoztatta, hogy az utóbbi években a nemzetközi helyzetben olyan „drámai változások“ mennek végbe, amelyek eredményeképpen megváltozott az Egyesült Államok helyzete és szerepe a világban. A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a béke keresésében „a békés egymás mellett élés koncepciójából kell kiindulni“. Ezzel kapcsolatban kiemelte „a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok sikeres át alaki tásának lehetőségét sok fontos területen'1. — Most, amikor haladást értünk el a feszültség enyhülésének útján, felvetődött a kérdés ennek az enyhülésnek a céljairól. Az Egyesült Államokban — szavai szerint — intenzív viták folynak arról, hogy az Egyesült Államoknak feltételekhez kell-e kötnie a szovjet—amerikai kapcsolatok további fejlesztését, Párizs — A francia nemzet- gyűlés kormánypárti többsége a szerdára virradó éjszaka — mint várható volt — elutasította az ellenzék bizalmatlansági indítványát. A szavazás eredménye — csak a baloldal 181 képviselője szavazott az indítvány mellett — megfelel a parlamenti erőviszonyoknak. A baloldal kezdeményezése nem is a kormány megbuktatására irányult, hanem arra, hogy ki- kényszerítse azt az általános politikai vitát, amelynek meg tartása elől a kormány elzárkózott s e vita során rámutasson a közvélemény előtt: milyen felelősség terheli a kormányt a dolgozókat elsősorban nyugtalanító infláció ütemének rendkívüli meggyorsulása miatt. A bérek vásárlóerejét egyre jobban csökkentő infláció okozta széleskörű elégedetlenség jut kifejezésre az e héten folyó sztrájkmozgalomban is: szerdán megkezdődött a vasutasok sztrájkja, melynek során egy héten át naponta különböző vovagy előre kell-e lépnie, teljesítve a már magára vállalt kötelezettségeket. Ez a probléma — mint egy csepp vízben a tenger — tükröződik a Kongresz- szusban kifejtett olyan irányú erőfeszítésekben, hogy a belső rendszer változásaitól tegyék függővé a legnagyobb kedvezmény státusának biztosítását más államok számára. Kissinger hangoztatta: az ilyesfajta követelések „nemcsak hogy kérdésessé teszik a szovjet-amerikai kapcsolatok egész komplexumát, hanem érintik az Egyesült Államok más olyan országokhoz fűződő kapcsolatait is, amelyeknek belső rendszere összeegyeztethetetlen az amerikai rendszerrel“. Kissinger, miután rámutatott az ilyen megközelítés kockázatosságára, hangsúlyozta: a nukleáris korszakban el kell ismernünk, hogy a táború és a béke kérdése az emberiség életét érinti. William Fulbright, a szenátus külügyi bizottságának elnöke — aki ugyancsak felszólalt a konferencián — kijelentette: az Egyesült Államok külpolitikájának „elsőrendű feladata folytatni az enyhülés politikáját a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatokban“. nalakon szüntetik be a vasutasok a munkát, szerdán egynapos általános sztrájkot tartottak országszerte az építőipar dolgozói, ma pedig a postások, a középiskolai tanárok, a kórházi alkalmazottak s a közalkalmazottak különböző más kategóriái sztrájkolnak. A kormányt azonban — a növekvő szociális feszültség közepette — elsősorban a Pompidou elnök által javasolt alkotmánymódosítás foglalkoztatja, az elnöki mandátum időtartamának hét évről öt évre való leszállítása. Az FKP Központi Bizottságának, a párt nemzetgyűlési képviselőinek és szenátorainak kedden tartott közös tanácskozásán az alkotmánymódosítás ellen foglaltak állást. A tanácskozáson elfogadott határozat rámutat arra: a jelenlegi körülmények között ez az alkotmánymódosítás a parlament szerepének csökkentésére s az elnöki hatáskör jelentőségének fokozására irányul. A DIFK jegyzéke Széles körű elégedetlenség Franciaországban 1 mm 1973. X. 11. Kommentárunk C siao Kuang-hua kínai külügyminiszter-helyettes az ENSZ-közgyűlés XXVIII. ülésszakának általános politikai vitájában terjedelmes beszédet mondott. Egyetlen felszólalásának sem volt még olyan sokkoló hatása, mint október 2-i beszédének. A kínai küldöttség vezetője szinte valamennyi világkérdésben olyan álláspontra helyezkedett, amely ellentétben van az ENSZ Alapokmányával, a világszervezet békeszerető tagállamainak nézeteivel. Különösen ingerült hangvételű volt beszédének az a része, amelyben az atomháború elhárítására vonatkozó szovjet—amerikai egyezményt támadta. A megfigyelők különféleképpen látták a kínai diplomata ingerültségének okait. Többségük mégis egyetért abban, hogy Csiao Kuang-hua beszédének nihilista és féktelen hangneme összefügg a Kínai Kommunista Párt X. kongresszusának eredményeivel. A jelek szerint a kongresszuson a kínai vezetőség legszélsőségesebb csoportja megerősítette pozícióit. Mégis mi hozta ki sodrából a kínai ENSZ-küldöttség vezetőjét? Úgy látszik, az a szovjet— amerikai megállapodás, hogy megakadályozzák a globális nuk- leáris-rakétakonfliktus kitörését, amit Csiao Kuang-hua „más országok belügyeibe való beavatkozási kísérletnek“ minősít. Ezt az enyhén szólva furcsa logikát nem is igyekezett valahogyan megalapozni. Az általános elismert nemzetközi jogszabályok szempontjából természetes dolog kétoldalú megállapodások vagy egyezmények kötése. Jó, ha az ilyen dokumentumok elősegítik a szerződő felek közvetlen kapcsolatainak javulását, például a politikai együttműködés vagy a kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok fejlődését, ám még jobb, ha az ilyen megállapodások az említett célok mellett még a béke és a nemzetközi biztonság érdekeit is szolgálsáért tettekAbdel Fattah Iszmail, a jemeni Népi Demokratikus Köztársaság Nemzeti Frontja Központi Bizottságának főtitkára pedig annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy az SZKP és a szovjet kormány fontos külpolitikai intézkedései megfelelnek a világ néPeking önmagát leplezi íe ják. Kétségtelenül ilyen esemény volt az atomháború veszélyének elhárításáról kötött szovjet—amerikai egyezmény is, amely konkrét lépést jelent a fegyverkezési hajsza és az emberiséget a legutóbbi évtizedekben fenyegető legnagyobb veszély enyhítése útján. Ez a megállapodás ebben az értelemben megfelel az egész emberiség, így a kínai nép leghőbb vágyának. A társadalmi körökben és a politikusok körében egyáltalán nem talál támogatásra a kínai diplomáciának az a mesterkedése, hogy elferdítve magyarázza az atomháború elhárítására vonatkozó szovjet—amerikai egyezményt. „Pártunk és kormányunk üdvözli azokat a megállapodásokat, amelyeket Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és Richard Nixon amerikai elnök az egyetemes béke nevében írt alá, — hangoztatta a Bengáli Népi Köztársaság kormányzó pártja, a Népi Liga elnökének első helyettese. — Minden népet hálára kötelez az, amit a Szovjetunió és vezetői a „harmadik világ“ függetlensége érdekében, az enyhülés biztosítápei, köztük az arab országok harcoló népei létérdekeinek. Az atomháború elhárítására vonatkozó szovjet—amerikai egyezményt bíráló pekingi vezetők más országok szuverenitása fogadatlan prókátorainak szerepében lépnek fel. Válaszolhatnánk nekik számos ország tekintélyes állami és politikai vezetőinek szavaival, amelyekkel elvetik a kínai vezetők hazug állításait. Ám nemcsak ezek az idézetek leplezik le azon pekingi állítások alaptalanságát, hogy az atomháború elhárítására vonatkozó egyezmény „más országok belügyeibe való valamilyen beavatkozással“ függ össze. Bárki, aki cspk egy cseppet is tisztában van a szovjet-amerikai kapcsolatok alakulásának jellegével, elismeri, hogy e kapcsolatok javulása a világbéke javát szolgálja. Ez már abból is kitűnik, hogy a földkerekség bármelyik részén atomfegyver alkalmazásának veszélyét előidéző viszályok megszüntetése mindenki számára kedvező. Olyan viszonyok között, amikor az ellentétes társadalmi rendszerű országok kapcsolataiban még fennmarad a feszültség, amikor az imperializmus táborában még nem szorultak háttérbe a forrófe- jűek, bármilyen komoly összecsapás kicsúszhat az ellenőrzés alól és láncreakciót válthat ki. Ezért minden jóakaratú ember kötelessége, hogy a legnagyobb erőfeszítéssel törekedjék a súlyos következményű viszályok elhárítására. Az SZKP és a szovjet állam a békés egymás mellett élés lenini alapelveitől vezérelve éppen ezt az irányvonalat követi. Ennek a béke és a társadalmi haladás jövőjéről való gondoskodástól áthatott elvszerű politikának az eredménye a szovjet—amerikai egyezmény. Egyébként a kínai vezetők is hozzájárulhatnának a maguk részéről a nemzetközi biztonság megszilárdításához. Csiao Kuang-hua a „szuperhatalmak összeesküvését“ emlegeti (Pekingben a szuperhatalmakon a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat értik) és megkísérli az atomháború elhárítására vonatkozó szovjet—amerikai egyezmény gyalázását, pedig jó volna, ha minderre válaszul a kínai diplomata visszaemlékezne Brezsnyev elvtárs Washingtonban elhangzott szavaira: „Közös erőfeszítéssel a békés kapcsolatok új épületét építve, mi ezt egyáltalán nem akarjuk a külvilágtól áthághatatlan kerítéssel elzárt magánlakká változtatni, hanem azt akarjuk, hogy ez a tágas épület nyitva álljon mindenki előtt, aki számára drága a béke és az emberek jóléte.“ Mi akadályozza a kínai vezetőket, hogy az atomháborús veszély elhárítására törekedve egyesítsék erőfeszítéseiket más államokéval? Miért igyekszenek vagy torpédózni vagy befeketíteni az ilyen irányú kezdeményezéseket — az atomsorompó- egyezménytől, az atomfegyverkísérletek részleges betiltásától kezdve a stratégiai fegyverzet korlátozására vonatkozó szovjet-amerikai megállapodásokig? Végül is miért kiáltanak kígyőt-békát az atomháború elhárítására vonatkozó szovjet- amerikai egyezményre? E kérdésre részben maga Csiao Kuang-hua adott választ ENSZ-beli beszédében. „Kínának nincs szüksége atombékére“, — jelentette ki a kínai küldöttség vezetője. Ám az atombéke alternatívája az atomháború. A dolgok logikáját követve éppen erre törekszik a maóista csoport, amely a feszültség fokozására irányuló gyakorlati politikájával támasztja alá Csiao Kuang-hua tézisét. Pekingben persze azt szeretnék, ha az események világszerte kínai forgatókönyv szerint bontakoznának ki. Gondoljunk csak Mao Ce-tung allegóriájára, mely szerint a jövő háborúja „két tigris háborúja“ lenne, amelyet ő szívesen nézne a magasból. Ugyanez a Mao Ce-tung 1957- ben azt állította, hogy bizonyos cél érdekében az emberiség felét is hajlandó volna feláldozni. Tehát gyakorlatilag előrelátja annak lehetőségét, hogy a „két tigris háborújába“ más országok Is belesodródnának. Az ilyen távlat azonban aligha vonzza az emberek millióit, akik tartós békét és szilárd biztonságot akarnak. A. KANTOV ■kMzisyivi
